Reita POV



D�lut�n valamikor Ruki csengetett. El�sz�r csak k�m�san n�ztem r�, de erre � meg beengedte mag�t az ajt�mon. Elkezdi dar�lni, hogy mi�rt kellett bemenni reggel kor�n, meg m�g egyszer elmondja, mikor � k�sett, az mi�rt volt. De aranyos, pedig m�r le�rta. Aranyos? Nem mondtam semmit! – r�zom meg fejem.



Akarna hazamenni, de elkapom kez�t. Arra gondoltam, hogy megn�zhet�nk egy filmet, az egyik szaftosat, amit � hozott. Vagyis amit t�le kaptam. L�tom rajta, hogy nem igaz�n akarja, na de �n igen. �s ha �n akarom, akkor meg is n�zz�k! Hatalmas szemeimmel n�zek r�, amir�l tudom, hogy ellen�llhatatlan. Chibi legal�bbis nem tud nemet mondani ezeknek a szemeknek, �s ez csak j� nekem. Nagyot s�hajt, amib�l lesz�r�m, hogy akkor belement. Ez az!

M�r megy�nk is a mindenes szob�mba, ahol minden van – a neve is mutatja. Beteszem a filmet, � elhelyezi mag�t a kanap�n a t�v�vel szemben, �n pedig mell� �l�k. Na ilyet m�g nem l�ttam, de komolyan! P�rn�t vesz a kez�be, amit az els� h�sz percben szorongat. M�g j�, hogy eddig nem engem szorongatott, mert akkor tuti, hogy �ssze lenn�k nyomva. Enn�l is nyomottabb pedig m�r nem akarok lenni.

Ruki k�zben megint belem�szik az �lembe. Valahogy v�rtam m�r ezt, de mikor percenk�nt megrezzent, na az vicces volt, �s alig b�rtam r�h�g�s n�lk�l.

- �n ink�bb nem n�zem – suttogja szinte sz�mra, �n csak megsimogatom fej�t, � pedig nyakalma d�nti �v�t.



Megint �rzem puha ajkait nyakamon. M�r megint ez a borzong�s! B�r j� �rz�s... Khm, na de n�zem a filmet. K�zben kezeimmel Ruki h�t�t cir�gatom, azt�n lejjebb tolom rajta �ket, teh�t fenek�re rakom kezeim, mire felmordul. Visszat�rek h�t�hoz, azt�n m�r csak halk susog�s�t hallom. Elaludt... – mosolyodom el, majd adok egy puszit fej�re, �s v�gign�zem a filmet.


A v�ge f�c�m ut�n kikapcsolom a k�ty�t, �s tov�bb simogatom az �lemben szuszog� �nekes h�t�t. Nem akarom kihaszn�lni a helyzetet, hogy b�rmit csin�lhatn�k vele, pedig nagyon hajazok arra. De nem, mert az nem lenne Reit�s. �n pedig az�rt akkora perverz diszn� nem vagyok. M�g...

Ekkor �rzem, hogy mocorog rajtam Chibi. Hirtelen felriad, �s m�g jobban �t�lel.

Maradni akar – lep�d�m meg szavain. M�rmint megk�rdezi, hogy nem nagy baj-e, ha most nem megy haza ilyen „sz�p” id�ben. Maradjon csak, r�g aludt itt.
- De most elmegyek lezuhanyozni, ok�? – k�rdem t�le, viszont nem enged el. Na, de Ruki!
- Ne hagyj egyed�l! – k�rleli, amin megesik a mini sz�vem.

J�, nem hagylak, csak �t percre. De er�sk�dik, ami azt jelenti, hogy nem enged el.
- Gyere te is. – Erre felemeli fej�t. Nem gondoltam komolyan, na de ha igent mondott volna? Morcosan, sz�r�san n�z r�m. – Na j�, r��r holnap reggel is – mondom, mire egy laza mosoly, �s visszad�l r�m. – De att�l m�g aludni mehet�nk, nem?
- Aha – v�laszol halkan, de nemhogy felkelne, meg sem mozdul. D�r�g egyet, amire jobban hozz�m b�jik.
- �s �n vigyelek be a szob�ba? – k�rdezem, �s t�nyleg el�g k�rd� az arcom.

Nem sz�l semmit, �gy megfogom a fenek�n�l �s felkapom �lembe, de r�m sz�l.
- Rei! – mondja kicsit morg�san. Most mit akad ki?

- Mi van? Le akarsz esni, vagy net�n meggondoltad magad, �s j�ssz magadt�l? – k�rdem t�le, pedig tuti nekem van igazam.

Nem akartam letaperolni, de ha m�r �gy j�tt �ssze, �n nem tagadom meg az alkalmat, hogy ne �rjek hozz� a fenek�hez. M�r r�g�ta h�vogatott... Na de ez nem az a r�sz.

Sz�val ott tartottam, hogy beviszem a szob�mba, leteszem, majd menn�k ki a helyemre, a dr�ga alv�sra is t�k�letes kanap�mra, de megfogja a karomat.

- �n is menn�k aludni, ha engedn�d… - mondom neki, erre csak n�z r�m nagy szemekkel.
- Ki a kanap�ra? – lep�dik meg.

Mi�rt, tal�n egy�tt alszunk? – teszem fel a k�rd�st magamban. Fel�lem lehetne, csak � tuti nem akarja...


Mi? Hogy ne menjek el? Ok�, de… mi? Most akkor ezt vehetem egy �gyba megh�v�sra �s egy�tt alv�sra?

Megk�rem, hogy egy picit engedjen el, erre, basszus, olyan aranyos volt! Csak oda mehetek, ahol l�t. Mindj�rt megzab�lom. Khm… ilyet mondtam volna? Neeeeeem! Nem gondoltam komolyan, csak vicceltem.

Kimegyek, leoltom a villanyt, majd a szob�ban is. Visszaugrok az �gyra, k�zel m�szok hozz�, erre megsz�lal P�tt�mk�m. De nem az eny�m, m�g mindig.

- Rei…
- Hm? – k�rdezek vissza. Na vajon mi kell, mit akar? Esti mes�t nem mondok, az egyszer biztos!
- A kontaktlencs�met ki k�ne vennem.
- Bocsi, elfelejtettem – vakarom meg fejem k�nosan.

T�nyleg, neki van az is bent! – jut eszembe. Gyorsan feloltom a vil�goss�got, � meg kezemn�l fogva kih�z a szob�b�l. Mikor a mosd�hoz �r�nk, meg�ll, �s r�m pillant. Na mi az? Kivegyen azt bel�led? Meg is k�rdezem t�le, mire egy j� hossz� „neeee”-t kiab�l, azt�n kiveszi. Vagyis csak venn�, mert r�m sz�l, hogy forduljak el. Ok�. Aszondja, nem szereti, ha n�zik… Ha most perverz�l gondolkozn�k, eg�sz m�sra gondoln�k, de mivel most nem gondolkozok olyanokon, nem gondolok cs�ny�ra.



Hamar megvan vele, �n visszafordulok, mire megint d�r�g egyet, � meg �sszerezzen. Sietve kap kezem ut�n, �s m�r a szob�ban vagyunk. Bem�szik az �gyba, lekapcsolom a villanyt. Szeg�ny, most biztos nem l�t semmit. Kezden�k mell� m�szni, de jobb �tletem t�mad. F�l� tornyosulok, erre hatalmasat d�rren az �g odakint. Ruki erre felsikkant, amin halkan nevetek egyet. H�t ezt musz�j volt! Na de komolyodjunk meg…

Kezeim feje mell� helyezem, l�baim pedig k�t �sszeszor�tott l�ba mell�. Felfedez��tra indulok test�n, de el�tte nem tudom mi�rt, egy r�pke puszit nyomok sz�j�ra, �s elkezdem k�zbeli tev�kenys�gem. El�sz�r mellkas�t simogatom, majd haladok le a has�ig, azt�n m�g lejjebb megyek, �s m�r �gy�k�t simogatom. Nem l�tom arc�t, de biztos megh�kkent. De h�t, �n most ezt akarom csin�lni. Nem tudom mi�rt, csak valami bel�lr�l mondja, hogy hozz� kell �rjek, ak�r minden�hez. Nem mondan�m, hogy az „sz” bet�s sz�t �rzem ir�nta, de valahogy nekem � t�bb mint egy egyszer� bar�t.



Elveszi kezem onnan lentr�l, amivel most ism�t mellkas�t birizg�lom, de gyorsan visszat�vedek a l�ba k�z�re. Na, most meg megint akarja elvenni onnan, de nem hagyom. Perverz vagyok, tudom. Ekkor ism�t r�m sz�l.
- Rei-chan ne csin�ld… - k�rlel sz�pen, �n meg nem hagyom abba.

Simogatom odalent, n�ha bele is markolok, b�r nem er�sen. Megint kezem ut�n ny�l, de kib�jok �v�i k�z�l. – Reita! - sz�l r�m �jra, �s nem kedves hangon.

J�l van, akkor abbahagyom. Ki is b�jik gyorsan al�lam, �s �tfordul az �gy m�sik v�g�re. J�l van P�tt�mke, �gysem b�rod ki n�lk�lem, mivel nagyokat d�r�g �s vill�mlik – vigyorgok magamban.

H�rom… kett�… egy… Most. �s fel�m fordul, majd odab�jik hozz�m, �n pedig szorosan �t�lelem, �s magamhoz h�zom, hogy m�g k�zelebb legyen. Nem sz�l semmit, csak fej�t nyakamba f�rja, �n meg puszit adok buksij�ra megint, amire �rzem, hogy feln�z r�m. �lla al� ny�lok kezemmel, majd hajoln�k k�zelebb hozz�, de elr�ntja fej�t. Most mi van?

- Rei-chan, aludjunk – sz�lal meg halkan, mire megint felemelem fej�t, �s r�hajolok ajkaira. Csak egy r�pke puszit enged meg, majd ism�t hozz�m b�jik.
- J� �jt Chibim… - suttogom halkan. Kicsit mocorog, de azt�n nyugton marad.
- Neked is Rei-chan… - feleli halkan, majd �rzem lehelet�t nyakamon.

Lassan el is aludt. Egy ideig m�g simogattam h�t�t, majd az �n szemeim is felmondt�k a szolg�latot, �s elaludtam, �lelve �t karjaimban.


~R&R~



El�g kor�n �reztem, hogy valami mocorog mellettem, meg a hasamon l�v� takar�darabot szorongatja. Au, belemarkolt a rajtam l�v� takar�ba, �s megkarcolta hasfalam. Az izmos hasfalam! M�rmint… szerintem az, a t�bbiek m�shogy gondolj�k… na de ez nem az a r�sz, ahol err�l kell besz�lnem.

Lassan kinyitom szemeim, de egyel�re r�snyire csak. �s mit l�tok? Egy fel�lt, bel�m kapaszkod�, h�ttal l�v� Rukit. Vill�mlik, s�t�t az �g, ahogy kin�zek az ablakon. Pedig reggel van – gondolom magamban. M�g mindig vihar van? Az a j�, akkor m�g itt marad velem…

�n is fel�l�k, majd leszedem Chibim kezeit r�lam, erre ijedten fordul h�tra. Jaj, ne n�zzen �gy, ekkora kiskutya szemekkel. Magamhoz d�nt�m, majd egyik kezeimmel �tkarolom has�t, mire meglep�dik. Nyugi, csak a kezem, semmi m�s.
- Rei… - sz�l halkan. De mi�rt halkan? Hallom �m, csak mondhatja hangosabban is.
- Hm? – h�mm�g�k megint vissza neki.
- Aludjunk… vagy legal�bb fek�dj�nk vissza… - mondja, m�r majdnem s�rva, mert k�zben az�rt rendesen viharozik odakint az id�. Ne f�ljen, hisz itt vagyok.

Visszad�nt�m magunkat, majd � ism�t hozz�m vackolja mag�t. Mellkasomra teszi kezeit, �s egyikkel k�r�zget rajtam. Na de k�rem, ott csikis vagyok picit! �s ha megtudja, akkor ezzel sz�vat majd. Illetve nem sz�vat, hanem m�r tudja mi a gyenge pontom. �s az nem j�… Nagyon nem. Ekkor Ruki megfordul el�ttem, �s fenek�t hozz�m nyomja. Min�l k�zelebb akar lenni hozz�m? Csak oda ne nyomja… M�r k�s�. Igen, pontosan oda; fenek�t �gy�komhoz nyomta. Megfogom derek�t �s eltolom kicsit magamt�l, mert hi�ba, ha neki j� volt ez a p�z, de basszus… gondoljon r�m is. Nem akarom itt helyben megfektetni! Azt majd k�s�bb, terveim szerint… Igen, olyan r�szt is tervezek vele, majd egyszer.

Fogom magam, has�n �tdobom a kezem, �s elkezdem simogatni. Mikor hallom, vagyis �rzem, hogy nem zavarja, kezemet lejjebb viszem, �s ott tapizom. K�rk�r�sen simogatom, most m�r er�sen bele-bele markolok. Erre kicsit sikkant, majd megfogja kezem �s mellkas�hoz teszi, k�zben � is fogja az�rt a kezem, olyan… �rdekesen. Kellemes �gy fek�dni vele. F�l�hez hajolok, majd megpuszilom el�sz�r, azt�n gondolok egyet �s belenyalok. �sszerezzen. Ut�na r� is harapok picit, mire �gy megszor�tja a kezem, hogy majd bekakilok. De nem bet� szerint �rtve az�rt.
- Reita, ne… - mondja, de nem hagyom abba.
- Mit ne? – k�rdezem b�g� hangon, mire megint fel�m fordul.

El�sz�r csak n�z, azt�n k�zel hajol gyorsan �s sz�j�t eny�mre tapasztja. Megnyalja als�ajkam, majd meg is harapja, �s elh�z�dik t�lem. Kuncog egyet, de mikor megint d�r�g egyet, hozz�m b�jik, arc�t bel�m f�rja. Olyan aranyos, mikor f�l. Khm, illetve, nem. Vagyis de… Iz�, mindegy.

- Na de Chibi, ennyire f�lsz? – k�rdem most m�r kis g�nnyal hangomban. R�g voltam ilyen vele, hi�nyzik, hogy nem sz�vatom.
- Ki? �n? Dehogyis… - fordul el t�lem meglep�dve. Mintha nem lenne igaz, amit k�rdeztem.
- Pedig nagyon �gy t�nt… - mondom vigyorogva m�r. Erre r�m n�z s�rt�d�tt arcot v�gva, �s k�zben d�l-f�l mag�ban gondolom. De nem hagyhattam ki ezt a besz�l�som, bocsi Chibi.
- J�l van Rei-chan... – j�tssza a s�rt�d�ttet m�g mindig.

Lecsukja szemeit, erre kapva az alkalmon, adok egy puszit arc�ra, majd visszafekszek, mintha mi sem t�rt�nt volna. Most megint odab�jik: v�llamra teszi fej�t, �s �tkarol.

- �hm, Rei-chan? – k�rdezi, de nem emeli fel a fej�t. Megsimizem bucij�t, majd folytatja. – Van valami dolgod ma?
- Nincs rajtad k�v�l semmi – v�laszolom vigyorogva neki, mire mell�m fekszik �s most m�r r�m emeli tekintet�t. Ezt m�r szeretem!
- Rajtam k�v�l? – n�z r�m sz�r�san.
- Aha, mi�rt, nem azt mondtam? – k�rdezek vissza, de m�r csak po�nb�l is.
- Mi az, hogy rajtam k�v�l nincs semmi dolgod? Mit is akarsz te velem „dolgozni”? – k�rdi, de m�r � is vigyorog picit. R�kavigyorommal n�zek r�, s�t! Mondhatni perverz�l.
- Ne akard azt megtudni P�tt�mke… - vigyorgom el a v�g�t, majd rendesen fejbe k�lint. – Au, ezt mi�rt kaptam?
- Mert perverzkedsz a kisebbel… - mereszt r�m megint gonosz szemeket, de megjelenik neki is ott az a perverz vigyora.
- Kisebb? Nem is tudtam… - v�gok vissza, mire elv�r�s�dik.
- �s m�g �n vagyok a perverz… - n�z megint morcosan. Akarn�k valamit k�zbeny�gni, de � folytatja. – Tudod, Rei-chan… nem mindenhol a m�ret a l�nyeg… - fejezi be, elh�zott mosollyal. J�l van Chibi, j�ssz te m�g az �n utc�mba! Jelen esetben az �n �gyamba…
- Igen? Ne mondd… - v�gok mindehhez elk�ped� arcot, mire � is ilyet farag mag�nak. – �s p�ld�ul hol az? – vonszolom magam k�zelebb hozz�, � pedig megijed �s h�tr�bb cs�szik.

De hamar megv�ltozik az arca, �s k�zel pr�seli hozz�m mag�t, majd kez�vel beny�l a takar� al�, �s �rzem amint l�baim k�zt matat. J�zusom, mit csin�l? Mikor megtal�lja, amit keresett, megmarkolja f�rfiass�gom, erre egy s�hajt engedek ki magamb�l, � meg f�lemhez hajol.
- H�t p�ld�ul itt… - vigyorog ut�na a k�pembe, miut�n elh�z�dott t�lem.

De az�rt m�g mindig er�sen markol ott lent. Megfogom kez�t �s elh�zom onnan, de �rzem, elpirultam picit a kend�m alatt. Szerencse, hogy rajtam van, mert ha nem lenne, biztos ezzel csesztetne majd, hogy „ha Rei-channak belemarkolok, akkor elpirul”. �s egyb�l elmondan� Rurunak, aki meg ki is akarn� pr�b�lni. Na, k�sz�n�m ebb�l nem k�rek. �ldom �n a dr�ga orrkend�m, ami�rt van nekem.

Kez�t maga mell� teszem, majd k�zel h�zom magamhoz. K�t sz�p kacs�mat h�tra vezetem rajta, �s mindkett�vel megfogom azt a form�s h�ts�j�t. Ez hi�nyzott eddig! Rendesen elpirul, de kiszedi mag�t kezeim k�z�l, �s fel�l. H�trapillant r�m, �s megint csak n�z engem.
- Mi van? – k�rdem, mert olyan k�pet v�g, hogy rossz n�zni.
- Befejezted a reggeli perverzked�sedet velem? – k�rdezi t�k komolyan. De �rted, m�g �n is elhiszem, hogy komolyan k�rdezi.
- De Chibiiii… - kezden�k megint bele egy �jabb besz�lget�st elind�tva, de morog egyet.
- Reita! – sz�l r�m hangosan. Ok�, befejeztem… Fel�l�k mell�. – Sz�val, mit csin�lsz ma? – k�rdi megint komoly arccal. Most elhiszem, hogy komolyan k�rdezi.
- Mondtam m�r. Rajtad k�v�l az �gvil�gon semmi dolgom ma! – v�laszolok apr� mosollyal, erre meg bev�gja a durc�t.
- Megyek is haza most… - indulna el, de elkapom a kez�t. Kiskutya szemeimmel n�zek r�, amiknek �gysem tud ellen�llni. Hat�sos, mert le�l vissza. – Akkor r��rsz… - kezdi el mondani, amit vagy f�sz pere akar, csak mindig terelek. – �s arra gondoltam, hogy… elmehetn�nk valahova… De persze nem musz�j, ha nem akarod. Mert �gysincs pr�ba ma, a f�nyk�pez�s p�r nap m�lva lesz, sz�val…
- De csak ha ketten megy�nk… - v�gok k�zbe, mire fel�m fordul, �s elmosolyodik, b�lint egyet, majd megint felkel mell�lem. Elindul kifele, de �n… lusta vagyok felkelni. – Most meg hova m�sz akkor?
- H�t mondjuk haza, �t�lt�zni-

Erre kin�zek az ablakon: s�t a nap. Mi van? Mikor lett j� id�? Biztos mialatt „besz�lgett�nk”.

- �s ha neked is megfelel, akkor vid�mparkba megy�nk – mondja, amire b�lintok. – Akkor majd gyere �rtem, hamarosan. Szia! – hadarja el, �s m�r el is t�nt.

M�g hallottam, ahogy z�r�g a cip�felv�tele k�zben valami. Biztos a kocsi kulcs! – gondoltam. Ajt� kinyit, becsuk, �s m�r megint egyed�l vagyok. M�g, j�, hogy nem sok�ig. T�nyleg! – jut eszem hely�re. Gyorsan felpattanok, �tfutok a f�rd�be, visszat�rek szob�mba egy t�rcsivel magamon. Hm, mit vegyek fel? Egy nem t�l sz�k feh�r gaty�ra �s egy ujjatlan fekete p�l�ra esik a v�laszt�som, amit hamar felkapok magamra.

A t�k�rbe n�zve viszont els�rom magam. De csak k�pletesen… Ezut�n hajat vasalok gyorsan, ami egy j� f�l �r�t percet takar n�lam. Egy kis sminket is dobok magamra, �s lecser�lem orrkend�m. Egy feh�reset vesztek fel, amin halv�ny mot�vumok vannak. Megkeresem a kocsi kulcsom, �s m�r futok is le. Gyorsan be�l�k a kocsimba, �s azon kezdek el gondolkozni, mint oda�rek Rukihoz, hogy… hova is megy�nk most akkor?


Ruki POV



Ez a Reita milyen perverz alak… Ha elkezdi, nem tudja abbahagyni. Hihetetlen. Mit gondolt, meddig engedem ezt neki? Pff…
- Megyek is haza most… - mondom durcizva, �s m�r indulok is. Vagyis induln�k, ha nem kapn� el a kezem.

Beveti a kiskutya szemeit. Aljas… tudja, hogy ezzel meghat, �gy vissza le�l�k mell�. – Akkor r��rsz… �s arra gondoltam, hogy… elmehetn�nk valahova… De persze nem musz�j, ha nem akarod. Mert �gysincs pr�ba ma, a f�nyk�pez�s p�r nap m�lva lesz, sz�val…
- De csak ha ketten megy�nk… - szak�t f�lbe. M�gis mit gondolt? Mondjuk Sabu-chant sz�vesen elvinn�m, csak nem tudom, hogy b�rn� az �ri�skereket, �s a t�bbit. Fel� fordulva b�lintok egy apr�t, k�zben mosolygok. Na, akkor megyek k�sz�l�dni. – Most meg hova m�sz akkor? – k�rdi. Na szerinted?
- H�t mondjuk haza, �t�lt�zni.

Ez neki m�g nem jutott esz�be? L�tom, hogy kin�z az ablakon, teh�t akkor meglep�d�tt a vihar miatt.

- �s ha neked is megfelel, akkor vid�mparkba megy�nk. – Csak mert �n nagyon szeretem a vid�mparkot! Ok�, gyerekek j�rnak oda, de nekem kimaradt a gyerekkoromb�l. B�lint egyet, sz�val akkor semmi ellenvet�se nincs. Remek! – Akkor majd gyere �rtem, hamarosan. Szia! –hadarom el, �s m�r futok is.

Rem�lem ezt a „hamarosan”-t, nem �gy �rtette, hogy f�l vagy egy �ra m�lva m�r j�n is. Csak mert nekem ennem kell, Sabu-chant etetni, kicsit foglalkozni vele, �t�lt�zni, lezuhanyozni, meg egyebek.

Mikor le�rek az aut�mhoz, elsz�vok egy cigit, �s megyek is haza. Sz�pen n�z ki a kocsim… - �llap�tom meg, hogy r�n�zek. Az a h�lye vihar… ezt is le kell majd mosni, de azt nem most, majd valamikor a napokban.



Hamar haza �rek, �s bent a lak�sban egy ki�hezett kutya fogad. Az els� dolgom, hogy berombolok vele a konyh�ba, adok neki enni, el�tte megsimogatom, azt�n �sszedobok magamnak is valamit, mert nagyon �hes vagyok. T�z perc, m�g elk�sz�l�k a kaj�val. Valami gyorskaja, nem n�ztem mi, csak a l�nyeg, hogy ehet� legyen. Le�l�k enni, amivel gyorsan k�szen is vagyok, azt�n elmegyek a szob�mba, �s be�llok a szekr�ny el�. Hmhm… kiveszek egy sz�kebb fekete nadr�got, meg egy… egy mit? Egy fekete p�l�t, amin feh�r nonfigurat�v van. Ujjatlan. Ilyet is ritk�n veszek fel. Bemegyek a f�rd�be, �s neki�llok a zuhanyz�snak. J� sok�ig �llok a zuhany alatt. T�r�lk�z� van rajtam, mikor be�llok a t�k�r el�, �s el�l a hajacsk�mat kivasalom. A raszta f�rt�ket meg eligaz�tom. Sminket nem teszek sehova, minek? �gyis napszem�veg lesz rajtam. Ez elmaradhatatlan, szerintem. Nem �m r�m kattannak az emberek… az nem hi�nyzik.

Ebben a pillanatban csengetnek. Basszus, ki az? M�g nem vagyok k�sz, �s csak egy t�r�lk�z� van rajtam. M�g egyet csengetnek… ok�, gyorsan veszek magamra m�g egy k�nt�st, b�rki is az, nem l�that meg egy sz�l majdnem semmiben. H�t milyen lenne? Megint egyet csengetnek. Megyek m�r, megyek…

Kinyitom az ajt�t, �s ki az? Na ki? Reita. Pedig rem�nykedtem, hogy nem j�n ilyen kor�n. Na mindegy… Beengedem, mire alaposan megn�z, m�g �gy k�nt�sben is. Sz�pen vagyunk!
- M�g nem vagyok �m k�sz – megyek a szob�mba.
- Azt l�tom. Gondoltam, hogy nem �gy akarsz j�nni – mondja, mire nagyot s�hajtok.

Be is csukom a szob�m ajtaj�t, mert m�g v�letlen�l bekukucsk�l rajta, azt pedig nem k�ne. Gyorsan fel�lt�z�k, �s be�llok a t�k�r el�. Lehet, hogy nem ezt a gaty�t k�ne, pont Reita mell�. Mindegy, j� lesz. Legfeljebb r�csapok a kez�re. Parf�m, napszem�veg fel, �s azt hiszem, k�szen vagyok. Szeg�ny Sabu-channal meg nem j�tszottam… M�r mindegy.



Kimegyek a szob�mb�l, Reita meg vigyorogva n�z rajtam v�gig. Ok�, most akkor menjek, �s vegyem �t a nadr�gom? Most m�r nem… Nagy leveg�, kif�j!
- Mehet�nk – mondom neki, mire m�r kint is van. H�, de gyors valaki.

Bez�rom a lak�st, �s be�l�k Reita mell� a kocsiba.
- Merre van a vid�mpark? – k�rdezi, mire elt�tom a sz�m. Ezt most nem mondja komolyan!

Vez�nyelem, hogy hol merre menjen, �gy eg�sz hamar oda�r�nk. Juj, de j�… m�r nagyon v�rom!

Bemegy�nk, �s el�sz�r csak s�t�lgatunk, meg megh�vott fagyizni. Nem tudom, honnan tudta, hogy a fagyit is szeretem, de mindegy.
Az �ri�sker�khez �rve, boci szemeket meresztek Reit�ra.
- �lj�nk fel r�! – k�rem, mire egy halv�ny mosoly jelenik meg arc�n.

Kiskoromban is mindig erre akartam fel�lni, de apuk�m sosem engedte. Reit�val odas�t�lunk a p�nzt�rhoz, �s fizet k�t menetet r�. Fel�l�nk r�, egym�s mell�, �n meg vigyorogva n�zek r�. Mikor elindul, meredten b�mulok ki az ablakon.
- Rei-chan… tudod mi a legjobb benne? – k�rdezem, mik�zben egy pillanatra r� n�zek.
- Nem - v�laszolja egyszer�en. Az�rt egy kis lelkesed�st vihetne vele…
- Az, hogy innen fentr�l mindenki kisebb n�lam! – Erre nevetni kezd.
- �n nem – jegyzi meg, miut�n kinevette mag�t.
- Rajtad k�v�l – motyogom neki, �s m�g mindig csak b�mulok kifel�.
Ment�nk m�g p�r k�rt, v�gig sz�tlanul �ltem mellette, �s az ablakon b�multam kifel�. Majdnem mindenre fel�lt�nk, volt, amire k�tszer is. Csak a nagyon gyerekeknek val� dolgokat hagytuk ki.

Egy f�l napot t�lt�tt�nk itt ketten, �s a v�g�re m�r Reita is j�l �rezte mag�t. Ennek az�rt nagyon �r�ltem �m. Hazafel� a r�di�t bekapcsolom, �s azt hallgatjuk. �pp id�j�r�s jelent�s van... Viharos id� lesz. A francba! �pp meg�ll a kocsi a h�zam el�tt, de �n nem sz�llok ki, csak kicsit ijedten n�zek Reit�ra.
- Mi az? Mi a baj? – k�rdezi meglepetten.
- Nem hallottad? – b�k�k a r�di�ra.
- Hogy vihar lesz? – B�logatok. – De…
- Akkor meg? – k�rdezek r� megd�bbenve.
- M�skor is volt�l m�r egyed�l viharban, nem? – Ez gonosz volt!

Kisz�llok a kocsib�l, �s kicsit m�rgesen becsapom az ajtaj�t, Reita meg elhajt haza. Nem lehet ilyen gonosz…


Bemegyek a h�zba, �s megsimogatom Sabu-chant, aki m�r v�rt, legal�bbis nagyon �gy t�nik. Adok neki enni, majd elmegyek zuhanyozni. Felveszek ut�na valami itthoni ruh�t, �s eld�nt�m, hogy holnap lesz pr�ba.

K�ld�k is mindenkinek egy SMS-t, hogy 7-re legyenek bent. Be is �ll�tom az �breszt�t negyed 7-re, azt�n m�gis veszek fel valami m�sik ruh�t, amiben kimehetek a parkba.

Miut�n k�szen vagyok, felveszem a napszem�vegem, Sabu-chan j�t�kait kezembe veszem, rakok r� p�r�zt, �s elmegyek vele a parkba.
A kocsim meg Reit�n�l maradt. Remek, gratul�lok Ruki! De � sem gondolt r�… Mindegy, nem is �rdekel igaz�n, majd elmegyek �rte.



A park el�g k�zel van. Ott leveszem Sabur�l a p�r�zt, �s elkezdek j�tszani vele. Megfuttatom kicsit.
K�b� egy �r�ja itt vagyunk, mikor megl�tom a cs�nya felh�ket. Azonnal k�zbe veszem kutyusk�mat, meg a cuccait, �s futok haza. Szerencs�mre t�nyleg nincs t�l messze t�lem a park. Mikor haza �rek, beviszem a h�zba Sabut, �s megetetem, meg megitatom.

Ezut�n le�l�k a kanap�mra, majd eld�l�k rajta, �s lassan el is alszok.


R&R


Ajt�csuk�d�sra �bredek, azt�n hatalmas d�rg�s, meg villan�s. Ajt�csuk�d�s? Bet�r�? Esetleg gyilkos? Basszus, mi�rt hagytam nyitva az ajt�t? �s mi�rt aludtam el?
Kinyitom a szemeim, �s csak egy sz�t�zott Reit�t l�tok. Huhh, most nagy k� esett le a sz�vemr�l.
- Gyalog j�tt�l? – k�rdezem �lmosan, mire megr�zza a fej�t, hogy nem. – Akkor? Mit�l �zt�l �gy el? – k�rdem t�le, mik�zben m�r bamb�n n�zek r�.

A feh�r p�l�ja rendesen �tl�tszik. M�g j�, hogy most s�t�t nadr�g van rajta. Meredtem b�mulom fels�test�t, mik�zben v�laszol.

- Aut�val – j�n k�zelebb, �n meg meg�ll�tom, m�g miel�tt le�lne mell�m. Hozok neki egy j� nagy t�r�lk�z�t. Leveszi mag�r�l a f�ls�j�t, �n meg elfordulok; m�sk�pp tuti, hogy azt n�zn�m.
- �s… mi�rt j�tt�l? – k�rdezem halkan.
- B�bi cs�szk�dni – mondja nevetve.

Mi van? – akadok ki. Most r�m gondolt? Biztosan, mert nincs gyerek a h�zn�l. Erre a mondat�ra bev�gom a durc�t: mellkasom el�tt �sszefonom kezeim, �s lebiggyesztett sz�jjal a plafont kezdem b�mulni.
- Tudod, hogy ilyenkor nagyon aranyos vagy? – hallom meg k�rd�s�t, mik�zben egyik kez�vel �tkarolja hasam h�tulr�l, �s mag�hoz h�z.
- Aranyos? – k�rdezek vissza, �s egy r�pke pillant�st vetek r�, de tov�bbra is csak durcizok. Nem vagyok kisgyerek!
- Igen.
- De nem vagyok gyerek! – n�zek r� sz�r�san. D�r�g egyet, �n pedig megremegek, �s szerintem ezt �rezte is.
- Igen? Akkor mi�rt remegsz egy kis vihart�l? – Ok�… tal�n kicsit gyerekes vagyok.
- Ha �n gyerek vagyok, akkor te pedofil! - jelentem ki egyszer�en.
- Nem is igaz – t�tja el sz�j�t, �n meg szembe fordulok vele, �s vigyorgok r�.
Az orrkend�je is sz�t van �zva. Cs�p�g r�la a v�z, de nem veszi �m le. Pedig m�r l�ttam n�lk�le egyszer.



Kin�zek az ablakon, �s l�tom, hogy el�gg� s�t�t van. Ezut�n r�n�zek az �r�mra: nyolc �ra van. Akkor ir�ny aludni! Ekkor egy hatalmasat d�r�g, �n meg �sszerezzenek, amin Reita csak mosolyog a kend�je alatt. Na nem sok�ig! – h�zom be a szob�mba, adok neki egy pizsi nadr�got, majd �n bemegyek az eny�mmel a f�rd�be, ahol fel is veszem gyorsan, meg a p�l�mat is. Kiveszem a „szemem”, �s megyek a szob�mhoz. Kopogok, majd miut�n mondja, hogy m�r felvette, bemegyek. Ott �l az �gyamon, �s m�g mindig rajta van a kend�. Sabu-chan is bej�n a szob�ba, �s helyet foglal az egyik fotelemben. Ott fog ma aludni ezek szerint.


Lekapcsolom a nagy villanyomat, majd elbotork�lok a kisvillanyig. Mikor felkapcsolom, ism�t egy hatalmasat d�rren, �n meg beugrok az �gyamba, �s magamra h�zom a takar�t. De Reita leh�zza r�lam, �s mell�m fekszik oldalasan. Gyorsan szembe fordulok vele, �gy �n is oldalamon fekszek, majd adok egy gyors puszit ajkaira, majd visszafordulok, hogy neki h�ttal legyek, �s hozz� b�jok. Vagyis hozz�nyomom h�ts�mat, mire megint eltol kicsit, mint reggel. De na, ink�bb �lelne �t, vagy valami! – duzzogom.

H�tra n�zek r�, �s leveszem r�la lassan a kend�t. L�tom, hogy piros az arca. Elpirult? Csod�lkozva n�zem, �s l�tom rajta, hogy nem akarja, hogy �gy l�ssam.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.