Ruki POV



Elég furcsa helyzetben vagyok. Két fiú udvarol nekem, de nem tudom eldönteni, hogy kit szeretek jobban, vagy kihez vonzódok jobban… hogy kit kéne választanom. Egyszerűen nem tudom választani. Próbálok figyelni, hogy kivel érzem jobban magam, kinek a karjai közt szeretek jobban lenni… kinek jobb az illata, ki mellett érzem magam nagyobb biztonságban, vagy amikor épp csókolózunk, akkor kivel jobb, de… nem tudom. Aoi vagy Die? Egyszerűen nem tudok dönteni kettejük közül. Bár… Aoival már tovább is eljutottunk. Amikor erre gondolok, mindig elpirulok. Egyszer behúzott a mosdóba, és eléggé megfeledkeztünk magunkról. A mosdókagylóra ültetett, és egymást kezdtük simogatni, miközben csókolóztunk. Aztán kicsit beindult Aoi, jobban belelendültünk a dolgokba, ami nem kis hatással volt ránk, így… hát lekezeltük egymást. De ő kezdte! Én meg hagytam… de én akkor sem tudom, hogy kit kéne választanom. Mert Die, amikor velem van, akkor is tök felszabadult vagyok, meg jókedvű. De jelen pillanatban Aoi ölelget, így rá figyelek.



Kicsit mondjuk aggaszt az is, ami az előbb történt. Lehet, hogy most Saga után kellett volna mennem, mint egy igaz barát… de nem tudom, mi a jobb neki, ha egyedül van, vagy ha ott vagyok… De mostanában annyi minden történt vele, ami rossz… Torával sem volt túl jó a kapcsolata… most meg kiderül, hogy Reita csak fogadás miatt feküdt le vele. Nem szeretnék Saga helyében lenni.
- Min gondolkozol? – kérdi meg Aoi, mire felnézek rá.
- Én… én csak azon, ami Sagaval történt – motyogom.
- Umm… kérdezhetek valamit? – kérdi meg, mire sunyin nézek rá.
- Épp azt tetted – csipkelődök, mire felvonja egyik szemöldökét. – Na, kérdezz csak! – mosolygok rá.
- Lenne kedved eljönni velem valahova? – kérdi, mire meglepődöm. Randira hív!
- Persze! – felelem vidáman, majd hamar be is csengetnek, így a részletek elmaradnak, csak annyiban egyezünk meg, hogy valamikor hétfőn délután. Majd legközelebb megbeszéljük – adok neki egy puszit, majd szaladok a termünkbe.



Másnap, mikor felkelek, nekiállok a leckének, majd eszek valamit. Ezután pedig felöltözöm valami normális ruhába, és elindulok Sagához, ugyanis beszélnem kell vele. Tegnap nem jött be az órákra, és aggódom. És a házit is el kell neki vinnem. Aoitól elkértem a címet, így tudom, hova kell menni. Mert ugye Reitáéknál nem voltam még soha. Ahogy oda érek, becsengetek, és várok egy picit. Hamarosan nyílik az ajtó, és egy fiatal nő áll előttem.
- Jó napot, Takashi-kunnal szeretnék beszélni – mondom.
- Szia. Gyere be – nyitja ki az ajtót, én pedig bemegyek, leveszem a cipőmet. – Fenn van, a szobájában – mondja, mire meghajolok.
- Köszönöm – mondom, és megyek is fel az emeletre.

Először a fürdőbe nyitok be. Még az a szerencse, hogy nem volt benn senki. Mikor a következő ajtón bekopogok, majd benyitok, meg is pillantom a keresett személyt.
- Szia – köszönök neki, majd beljebb megyek. – Nem zavarok? – kérdem, mire nemet int fejével. Leül az ágyra, én pedig becsukom magam mögött az ajtót. Kicsit rosszul néz ki, nincs a legjobb formájában. – Izé, anyukád engedett be… - motyogom, és leülök mellé. – Elmeséled mi történt? – erre ő lehajtja fejét, és elkezdi piszkálni a takaróját. – Nem muszáj, csak… gondoltam, elég jóban vagyunk már hozzá… - motyogom, mire ő sóhajt egyet. Nem erőszak, de komolyan.
- Igazából… tudod, míg volt az a sulis kirándulás, itthon anyuék összeköltözős bulit csináltak, és… én lefeküdtem Reitával. És elmondta a többieknek. Aztán Tora fülébe jutott, ő pedig nagyon mérges lett. Igazából… megvert. Nem is ez volt az első alkalom, hogy megütött. Sokszor kaptam már tőle, és általában ezek kis dolgok miatt voltak, amiért nem kellett volna így felhúznia magát. – Ezen nem kicsit lepődöm meg, de nem szólok közbe. - Amikor Reita észrevette a nyomokat rajtam, Torával kicsit veszekedtek, majd ő mondta, hogy csak arra voltam jó, hogy valakit megdugjon – motyogja. Hát elhiszem, hogy pocsékul érzi magát. Akkor mind a ketten kihasználták? – Ezután pedig kiderült, hogy Aoi és Reita fogadtak még azon a költözős bulin a hátsómra, és ezért megfektetett… Most… olyan szarul érzem magam emiatt.
- Ez komoly? – kérdem. Úgy az egész meglepett. Pedig először azt hittem, Torával tök jól megvannak. Bólint egyet kérdésemre, majd eldől az ágyon. – Én… nem gondoltam volna, hogy Tora ilyen – mondom, és felé fordulok. – És… most akkor Reitával mi van?
- Egy pöcs. Utálom. Semmivel sem különb, mint Tora…
- Komolyan így gondolod? – kérdem, ő pedig bólint. – Megértem, hogy mérges vagy rá… Amúgy… hallottam valamit a suliban – jut eszembe a Kai és Tora dolog, bár nem tudom, hogy el-e kéne mondanom…
- Mit?
- Hát… igazából lehet, hogy nem kéne elmondanom, mert Torával kapcsolatos… nem akarom, hogy mérges legyél.
- Ugyan. Már úgy is mindegy.
- Hát… hallottam, hogy a kiránduláson Kai és Tora… szóval lefeküdtek egymással – motyogom.
- De jó, még az a kölyök is tudja, hogy Torának csak arra kellettem. Bár szerintem lassan mindenki rájön – sóhajt, majd lezárjuk a témát. Odaadom neki a házit, majd beszélgetünk még egy kicsit, de aztán mennem kell.



Vasárnap este úgy döntök, hogy korábban megyek be a suliba, és talán több időt lehetek előtte Aoival. Épp ezért, beállítom az ébresztőt egy órával a normál idő előtt, és hamar megyek is aludni. Reggel vidáman kelek ki az ágyamból. Feltűnt, hogy mostanában sokkal többet gondolok Aoira, mint Diera. Ez jelent valamit?
Gyorsan felveszem a ruhámat, belövöm a hajam, az arcomra alapozót kenek, felkapom a táskámat, és már megyek is.

Az udvaron meg is pillantom Reitával. Épp fejbe csapja Aoit, amit nem tudok hova tenni, de mivel a szőke csak röhög, így valami hülyeségnek tudom be. Viszont Aoi kicsit kiakadni látszik. Ahogy látom így közelebbről, a cigijét kiejtette a kezéből. Ejj, ezért kiakadni?

- Tudod, mit? Kapd be! – mutat be Reitának, az meg elkezd hangosan röhögni. Ekkor érek oda Aoi mögé. Meghúzogatom fölsőjét, mire hátra fordul, és kicsit meglepődik, gondolom, hogy mit keresek itt.

- Ruki?
- Sz-szia – motyogom, miközben a földet bámulom. Remélem, nem zavarom őket. Aoi arrébb húz engem.

- Szia – emeli fel fejemet, majd hozzám közel hajol, és megcsókol. Aoi kissé magasabb, mint én, így ilyenkor mindig lábujjhegyre állok, vagy ő hajol le hozzám.

- Hogyhogy ilyen korán bent vagy? – kérdi, majd közelebb húz magához derekamnál.

- Izé, látni akartalak - motyogom, és köröcskéket kezdek rajzolgatni mellkasára.

- Annyira édes vagy – puszil hajamba, majd elővesz egy új cigit, és rágyújt. – míg ő fenekemet és derekamat simogatja, én mellkasának dőlve cirógatom azt. Úgy szeretek hozzá bújni.
Mikor a csengő megszólal, én már húzódnék el, hogy akkor búcsúzunk, de Aoi ahogy elnyomja a cigijét, jobban magához szorít, majd nyakamat kezdi puszilgatni, kezeit pedig fenekemre csúsztatja, és simogatni kezdi. Ezzel kicsit zavarba hoz… de aztán hamar átkarolom nyakát.

- Szóval látni akartál… - suttogja nyakamra, én meg megborzongok ettől az érzéstől.

- Ühüm – motyogom neki, majd ő elhajol tőlem, és arcomat simogatja meg. – És te miért vagy itt ilyen korán?

- Csak Reitával bejöttünk korábban – mondja, és egy csókot kapok tőle.

- És akkor… délután… - kezdek célozgatni a randira.

- Ha neked az jó, akkor elmegyek érted – mondja gyorsan.

- Ühm, hát jó az is, ha találkozunk valahol – motyorgom. Igazából… nem tudom, mit szólnának otthon.

- Szóval még nem mondtad otthon, hogy velem randizol? – vigyorodik el.

- Na – csapkodom gyengén meg mellkasát

- Jól van, jól van – tol el magától mosolyogva – Este nyolckor? – az jó lesz. – bólintok egyet. – Szembe a parkban. Így jó? – simogatja meg arcomat.

- Jó – mosolygok rá, majd puszit adok a szájára. – Most megyek – mondom, és el is szaladok egy integetés után.

Amikor leülök Saga mellé, ő érdekesen néz rám.
- Nem tudod, ki tette ezt a padba? – kérdi meg, majd meg is mutatja a dobozt.
- Nem, nem tudom – vigyorgok közben. Boldog vagyok, hogy Aoi elhívott randevúra. Vajon mit fogunk csinálni? Egymást ölelgetjük, forrócsokit iszunk, netán eszünk valami finomat? Tovább még nem akarok lépni, nem akarom vele elsietni a dolgokat. Legalábbis most így látom. - Biztos valami tikos rajongód… - mondom még Saganak.

- Minek örülsz ennyire? – kérdi meg.
- Ma randizok Aoival – mondom álmodozva.
- Ennek igazán örülök – mondja, de ekkor el is kezdődik az óra.



A nap nem túl izgalmas, bár Die is betalál az egyik szünetben, és az iskola mögé húz magával. Megszeppenve nézek rá, de időt sem hagy reagálni, lehajol hozzám, és csókolni kezd. Ekkor már simulok karjaiba, és viszonzom csókját. A falnak dönt, majd fejem mellett megtámaszkodik, és nyakamhoz bújtatja arcát. Lehelete cirógatja bőröm, amitől kiráz a hideg.
- Na, leráztad már azt a nyomi Yuut? – kérdi, mire elnézek oldalra. Ekkor rám néz, és hajamat kezdi simogatni.
- Hát… izé… - kezdek el dadogni.
- Azt hallottam, hogy ma randiztok. Igaz? – kérdi, mire kicsit félve nézek rá, majd nyelek egy nagyot. – Hm?
- Ki mondta? – kérdem, mire elvigyorodik.
- A madarak csiripelték – mondja, majd magához húz. – Azt akarom, hogy csak az enyém legyél! – csókol nyakamba, mire megborzongok. – Csak az enyém – ismétli meg önmagát, majd még egy hosszú csókot ad, és ekkor jön Hiroto, meg Tora, gondolom beszélgetni, így én elhúzok innen. Kipirultam teljesen a közelségétől. Ahj, pedig már majdnem ott voltam, hogy eldöntöttem, hogy Aoit választom.



Amikor haza érek, lepakolom a táskámat, majd elkezdem kiválasztani a ruhámat a találkozóra. Fekete nadrágot, és egy fehér pólót választok, meg hozzá valami fekete, kapucnis pulcsit. Ez egész jól néz ki együtt, és remélem, Aoinak is tetszik majd. – készítem ki vidáman az ágyamra a ruhákat, majd elmegyek enni. Mikor ez megvan, betalálom a fürdőt, és egy ideig áztatom magam. Megjegyzem, a ruhaválogatással is kicsit sok időt töltöttem. Nem szeretnék elkésni… - szállok ki a kádból, majd megyek a szobámba, ahol felöltözöm, és kiegészítőket is választok magamnak. Mikor ez megvan, bemegyek vissza a fürdőszobába, és a hajamat kezdem igazgatni, meg megszárítani persze, mert hajat is mostam… Ezután jön a minimális smink, majd fogat mosok, fújok magamra parfümöt, és indulásra készen állok. Kicsit izgulok. Mit kicsit? Nagyon! Annyira várom már, kíváncsi vagyok, mit csinálunk majd. Lehet, hogy ez a randi lesz az, ami végképp eldönteti velem, hogy kit választanék. Még veszek fel egy dzsekit is, mert kicsit hűvös van, majd tényleg indulok. Anyuéktól elköszönök, apám meg az orromra köti, hogy korán érjek haza. Majd ahogy alakul…
Ahogy elérek az utca végére, valaki hirtelen megfogja a vállam, mire úgy megijedek, hogy majdnem sikoltok, de befogja a szám. Ahogy maga felé fordít, megpillantom Die-t, ahogy szája elé teszi mutatóujját ezzel jelezve, hogy maradjak csendben, vagy legalábbis ne sikoltozzak.
- Die, mit keresel itt? – kérdem, mikor elveszi szám elől a kezét.
- Hm, milyen szexi valaki – húz magához, és simít végig fenekemen.
- Die! Épp készülök valahova! – jelentem ki, mire elmosolyodik.
- Tudom. Épp ezért jöttem érted – búgja már fülembe, mire kiráz a hideg. Így is kicsit hideg van. Pont, mikor kijöttem a házból, arra gondoltam, hogy Aoival majd összebújunk, és felmelegítjük egymást… - Úgy gondoltam, hogy inkább eljövök érted, nehogy eltévedj útközben… - nyal végig nyakamon, mire megremegek.
- Die… - suttogom nevét, de ő csak karon ragad, és elkezd húzni valamerre. Teljesen másfele, mint amerre az iskola van.
- Nem fázol? – kérdi, mire én megállok.
- Die, ne szórakozz, nem érek rá! – mondom komolyan, mire felvonja a szemöldökét.
- Ugyan Chibi, miért ne érnél rá? Hát nem akarsz velem lenni? – kérdi, mire pislogok kettőt.
- Én ma Aoival randizok – motyogom, mire sóhajt egyet, majd megforgatja szemeit, és elindul velem ismét. – Die, engedj már el… - Nem szól semmit, csak húz tovább maga után. Én pedig szavaim ellenére nem ellenkezek vele, csak követem őt.



Hamarosan behúz egy lakásba, ahol már jó meleg van. Leveszi a csizmáját és a kabátját, mire én is így teszek.

Kezemet megfogja, és rám mosolyogva kezd el húzni valahova. Olyan vagyok, mint akit hipnotizáltak, vagy valami. Minden másról megfeledkezem, csak Die van a tudatomban. Egy szobába vezet, ahova ő is bejön, és becsukja az ajtót. Ezután egyből az ágyra ültet, és finoman kezdi puszikkal beborítani nyakamat. Pólóját kezdem markolászni, mert nem nagyon értem, miért hagyom. Most biztos arra készül, hogy mi… együtt legyünk. De nem gyors ez egy kicsit? És akarom én egyáltalán? – dönt hátra, majd kezd el csókolni. Viszonzás közben, kezemet nyaka köré fonom. Pólóm alatt kezd simogatni, majd rendesen fölém mászik, és csípőmre ül. Egy ideig csak puszilgat, csókolgat, majd lehúzza rólam a pulcsimat és a pólómat. Mikor ezzel megvan, nyakamon végignyal, majd mellkasomat, és hasamat puszilgatja, mire sóhajok hagyják el ajkaimat. Kicsit… félek. Die lesz nekem az első. Nem tudom, mikor mit kéne csinálni, de majd minden jön magától. Én ezt remélem. Hirtelen elkezd csörögni a telefonom, mire kiveszem azt a zsebemből, de mielőtt megnézhetném, ki hív, Die kiveszi a kezemből a készüléket. Kinyomja, majd kikapcsolja, és az éjjeliszekrényre teszi. Csak nézek rá nagy szemekkel, de ő nem foglalkozik ezzel, nyakamra hajol, és tovább kényeztet. Hamarosan leveszi rólam a nadrágot, meg ő is kicsit megszabadul a ruháitól. Még kényeztet egy kicsit, de aztán lehúzza az utolsó ruhadarabomat, mire én még jobban zavarba jövök. Aztán ad egy csókot számra, majd elmegy valamerre. Mikor visszajön hozzám, mondja, hogy forduljak meg, mire kicsit meglepődöm, de megteszem neki. Felhúzza csípőmet, én pedig kezeimmel megtámaszkodom magam alatt. Ezután lassan elkezd tágítani, miközben néha combomat simogatja. Ez kicsit ellazít, de alapból fáj, hogy a fenekemben matat. Aztán hamarosan kihúzza ujjait, és belém hatol, mire nagyot nyögök.

Ezután Die addig mozgott bennem, míg el nem mentünk… Én élveztem, de aztán, mikor már a karjai közt pihentem, eszembe jutott Aoi, hogy hogyan kicsesztem vele.
- Elmehetek fürdeni? – kérdem, mikor rá nézek.
- Persze – ül fel, majd ölbe kap, és elvisz engem is a fürdőszobába. Ott együtt fürdünk, amitől megint zavarban vagyok. – Nagyon vékony vagy, Chibike… - jegyzi meg, mire elszégyellem magam, hogy netán rondának tart.
- Csúnya vagyok… - motyogom orrom alatt.
- Egyél többet – kezdi el mosni a hátamat. Ezzel a válasz szerűséggel meglepett. Nem azt mondta, hogy „Dehogy, nem azért mondtam.”, hanem hogy többet kéne ennem. Ez… kicsit rosszul esik. Tehát tényleg csúnya vagyok – hajtom le a fejem, majd sietek a fürdéssel. Törülközővel megyek a szobába vissza, ahol visszaveszem a bokszerem, meg a pólómat.
- Itt alszol, ugye? – kérdi, mire felé fordulok, a telefonommal, meg a nadrágommal a kezemben.
- Hát… - hajtom le a fejem.
- Na – jön közelebb, és szedi ki a kezemből a cuccokat. – Most nem mehetsz haza. Biztos fáj a feneked is – markol bele az említett testrészembe, mire felnyögök. De aztán nem kell sokáig kérlelni, maradok. Álmos vagyok, fáradt vagyok… és tényleg fáj a fenekem. Az ágyba fekszem, ő pedig mellém fekszik. A kislámpát égve hagyja. Csak simogat folyamatosan, az én szemeim meg folyamatosan csukódnak le. Hamarosan el is alszom.



Álmomban Aoival voltam, és ő nagyon csalódott volt. Hamar felriadok, és mikor kinyitom a szemeim, Die szemei is csukva vannak. Alszik. Nekem pedig bűntudatom van. Vajon még mindig vár rám? – fordul meg a kérdés a fejemben, majd a telefonomért nyúlok. Az ágy szélére leülök, és bekapcsolom. Ahogy ez megvan, ki is jelez egy csomó nem fogadott hívást Aoitól. Elnyelem könnyeim. Hihetetlen szemét egy alak vagyok. Nem is ismerek magamra. Ekkor elkezd rezegni a telefonom. Sok hezitálás után megnyomom a kis zöld gombot.



- Végre! – hallom meg Aoi hangját. – Miért voltál kikapcsolva eddig? – kérdi. Nem is azt kérdi, hogy hol vagyok, miért nem mentem el, hanem hogy miért volt kikapcsolva a telefon…

- Sz-szia – motyorgom neki.

- Ruki, van valami baj? Hol vagy most? – kérdi, és hangjában aggodalmat fedezek fel.

- Hát én… - motyogom, majd gondolkozom, hogy hogyan is mondjam el neki, de aztán megérzem, hogy Die a hátam mögé ül.
- Ki az? A kretén Yuu gyerek? Add csak ide azt a telefont! – mondja, de időt sem hagy nekem, kiszedi a telefont a kezemből. Nagy szemekkel fordulok felé hátra, mire vigyorogva beleszól a telefonba, és folyamatosan a szemeimbe néz.

- Szép jó estét, Aoi-chan – mondja neki. Ne, nem akarom, hogy ezt csinálja – próbálom elvenni tőle a készüléket, de elhúzódik.

- Csak nem meglepődtél? – kérdi a telefonba röhögve. Ne csinálja ezt! – nyúlok ismét felé, de ellöki a kezem.

- Jaj, hát még nem mondtam volna? Épp az ágyban vagyunk… Az én ágyamban – emeli ki az „én” szót. Elkezd röhögni, én meg csak rosszabbul érzem magam.
- Die, add vissza! – kérem, de nem is figyel rám.

- Ó, ha láttad volna, milyen édesen aludt itt mellettem…
- Ne csináld már, add vissza! – nyúlok utána, de elfordul tőlem. Ne már!

- Jól hallottad. Eléggé lefárasztottam, ha érted mire gondolok – neveti neki, én meg kezdek dühös lenni.
- Die! – kiáltok rá, de fogja magát, felkel, és a fürdőbe bezárkózik.

- Egy oltári jót szexeltünk. Máris áll a farkam, ha arra gondolok, milyen kéjesen nyögött alattam… - ez az, amit legközelebb meghallok. Mekkora egy szemét… - kezdek el sírni, majd összekapom a ruháimat, és felöltözöm. Mire végzem, kijön a fürdőből, és a kezembe adja a telefont.
- Ez az ember olyan szórakoztató… Cicus, hova indulsz? – kérdi, mire egy nagy pofonnal jutalmazom.
- Rohadj meg! – megyek ki a szobából, és gyorsan felveszem a bakancsom, majd sietősen hagyom el a házát.

Azt sem tudom, hol vagyok… elindulok valamerre. Az eső elkezd szakadni, mire megállok az út közepén. Minden az én hibám… - nézek magam elé. Most az ég is sír… én nem így terveztem a mai napot. – rúgok bele egy kőbe, majd lassan kilyukadok egy ismerős helyen, ahonnan már könnyen haza találok.


Ázottan lépek be a szobámba. Mindenhol sötét már a lakás, így tudom, anyuék már alszanak. Keresek magamnak tiszta bokszert, majd a fürdőben leveszem a vizes ruháimat, és kiteszem őket száradni… egy bokszerben megyek vissza a szobámba, és a takaróba bújva próbálok aludni. Olyan szemét vagyok… - folyik le egy könnycsepp arcomon, majd követi még pár…



Reggel rosszul kelek. Semmi kedvem suliba menni. De muszáj lesz. Lassan kiszállok az ágyamból, felveszem a ruhámat, és a fürdőben megfésülködöm, megmosom az arcom, majd a táskámmal a vállamon, indulok is. De aztán ahogy lépdelek a suli felé, egyre inkább arra gondolok, hogy beszélnem kell Aoival. Meg kell várnom a suli előtt, már ha még nincs benn. A suli előtt megállok, és a bejáratnál meg is pillantom a haverjait, így arra gondolok, hogy bizony még nem ért be. Álldogálok itt még egy picit, nézelődök, hogy mikor jön már. Kicsit fázom, de nem baj. Pár perc után meg is pillantom. Ujjaimat kezdem tördelni, majd elindulok felé.

- Mit akarsz? – kérdi, mikor elé érek, és már szólalnék meg.

- Én csak… megmagyarázok mindent! – mondom neki azonnal.

- Lefeküdtél vele? – kérdi, mire nem tudom, mit mondjak. Hisz… a tegnapi nap, Die már elmondta neki…

- Én… Aoi, én veled akarok lenni! – bújnék oda hozzá, de eltessékel magától.

- Válaszolj! – dörren rám, mire megijedek, majd lehajtom fejem. Aprót bólintok, ő meg csak ellép mellőlem. Nem akarom, hogy ennyi legyen! Megfordulok, és megfogom ruhájának ujját, hogy ne menjen el.

- Aoi… - suttogom nevét, miután megfordulok. Ő is így tesz, aztán elhúzza tőlem kezét.

- Ne érj hozzám – mondja dühösen, majd elindul. Én is megyek utána. – Hagyj békén! – morogja, mire megtorpanok. Fejem lehajtom, és bekullogok az iskolába, az osztályterembe.

A padra ülök, és csak bámulok magam elé. Azon gondolkozom, hogy hogyan ronthattam el így. Miért voltam ilyen hülye, hogy engedtem Dienak? Gondolkozásomból Saga hangja hoz vissza a jelenbe.
- Van valami baj? – kérdi, én meg csak elhúzom a szám, aztán válaszolok.
- Aoi haragszik rám… És Die is… - motyogom neki. Mondjuk, az utóbbiban nem vagyok teljesen biztos, de… szerintem haragszik. Őt is hülyének néztem.
- Ha? Miért?
- Hülye voltam… és mindkettejükkel játszottam – motyorgom, mire leül mellém.
- Mondd el részletesen. – kéri, én meg ránézek, és nagy sóhaj után mindent elmesélek neki.
- Szóval… ennyi – motyorgom. – Aoi látni sem akar…
- Hát… Elég jól kicsesztél magaddal, Chibi – mondja, mire én lehajtom fejem.
- Tudom… pedig most már eldöntöttem. Aoit akarom, és… érzem, hogy mikor vele vagyok, akkor olyan minden, mintha egy tündér világba csöppentem volna. Még nem tudom azt mondani, hogy szeretem úgy, de érzem, hogy tudnám neki mondani, hamarosan… de elrontottam…
- Azért ne add fel! Próbálkozz még, hátha megbocsájt – mosolyog rám bíztatóan.
- Gondolod? – kérdem, mire bólint egyet, aztán becsengetnek, a tanár pedig hamar bejön.



Óra után nem is gondolkozom sokat, Saga és én lemegyünk az udvarra, ahol szoktak cigizni. És szerencsémre Aoiék bandája is kinn van. De a probléma, hogy épp egymást osztják Tora kis bandájával. Die a pad támláján ül, és cigizik, Aoi meg Reitáék mellett áll, nekem háttal. Oda megyek, majd mikor már teljesen mögötte vagyok, meghúzogatom óvatosan a fölsőjét, mire hátra fordul. Félve nézek fel rá, ő meg elpöcköli a kezéből a cigit.
- Mi van? – kérdi flegmán. – Nem volt világos, hogy hagyj békén?
- Aoi… kérlek, beszéljük meg. Én nem akarom, hogy ez így legyen – motyorgom.
- Figyelj csak - húz maga mellé, és fordul meg. Fülemhez hajol, majd Diera mutat. – Ott a te szíved csücske, foglalkozz vele, engem meg felejts el… - megy el mellőlem. Torkomban gombóc nő, és ahogy meglátom Die elégedett mosolyát, elnyelem a könnyeim, és visszamegyek Sagahoz.

- Ne add fel, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy beszélhetsz vele… még lenyugszik, és minden rendbe jön – simogatja meg fejem, mire elhúzom a szám.



Utolsó óra után, mikor visszamegyek a terembe, mivel a tesi cuccom ott hagytam, egy fehér kis papírt találok az asztalomon. Oda megyek, és elkezdem olvasni a levelet.
„Megadom az utolsó lehetőséget arra, hogy mindent jóvá tehess. Gyere a régi iskolához, pontosan fél kettőre! Ne késs!
Aoi”

Megnézem az időt. Pár perc van fél kettőig. Basszus! – kezdek el szaladni a régi iskola felé, ami nem épp a legközelebb van ide. Azt tudnám, hogy miért pont oda hív, hisz nem a legszebb hely a városban. Elkezdték felújítani, de még most is bontásra vár… A levelet a kezemben tartom végig, és csak rohanok, ahogy tudok. Nem is törődve azzal, hogy végül a tornacuccom a suliban maradt. Lassan odaérek, kifújom magam, de egyelőre senkit sem látok. Közelebb lépdelek a bejárathoz, majd leveszem a táskám, és épp ülnék le a lépcsőre, mikor meghallok pár léptet, így megfordulok. De nem az vár, amire számítok. Ismeretlen fiúk tartanak felém, és ahogy megfordulnék, már a hátam mögött is van kettő. Ez… ez most mi akar lenni?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.