Reita POV

H�t ez csod�s! Basszus, beteg, �s dolgozni akar? H�t, ha �fels�ge dolgozni akar szarul is, akkor sz�ve joga, engem nem �rdekel; pedig m�g ellenkeztem is vele, de nem, mert t�l makacs. Most meg tuti haragszik r�m. Aj, �gyesek vagyunk. De… Mi az hogy nem vagyok �szn�l? Kik�rem magamnak! � nincs �szn�l! De mindegy, nem ideges�tem vele magam, � tudja… De hozz�m ne fusson majd, ha rosszul lesz koncerten, vagy ha m�r holnap nem b�r felkelni… Mert �n ugye megmondtam. De hallgat ez r�m? A nagy szart!

Mikor v�gre azt mondja, hogy elmehet�nk, fels�hajtok. B�r Ruki meg… nem n�z ki t�l f�nyesen. El�g szarul fest, nem akarok hazudni. Le is akarsz esni innen? – n�zem v�gig, ahogy er�sen, s�t g�rcs�sen kapaszkodik a korl�tj�ba, azt�n csak b�mul r�m. Mi van? – akadok ki magamban. M�r megint csak n�z… de nem mukkan meg. Ez… ideges�t.
- Reita… - sz�lal meg halkan, mire neki szentelem �n is a figyelmemet. Ekkor rl akar indulni lefele, de nagyon sz�deleg. M�rmint nem, csak l�tszik rajta, hogy nem lenne k�pes lemenni.
- P�tt�mke – l�pek k�zelebb hozz�, azt�n elkapom derek�t, miel�tt leesne nekem a l�pcs�n.
- Mit… csin�lsz?
- Term�szetesen leviszlek azt�n meg haza. Mi�rt, minek l�tszik?
- Dehogy viszel le! – tiltakozna, de m�r k�s�.

�lembe kaptam, �gy el�gg� meglep�d�tt k�ppel fix�rozta arcomat, de ahogy l�ttam elkalandozott a sz�m n�z�s�n�l is. Igen, �n is �gy megcs�koln�lak… Ha nem lenn�l most te a beteg. Mindegy.

A k�vetkez� pillanatban elindultam lefele, � pedig szorgosan mag�hoz �lelt, hogy le ne essen m�g v�letlen�l sem. M�g szerencs�je, hogy nem kezdett el vit�zni, hogy ne vigyem le, mert akkor le is dobtalak volna. Dehogyis! De az�rt megharagudtam volna r�.

�tk�zben nem nagyon sz�lt semmit, csak a nyakamba b�jt �gy, hogy �reztem magamon lehelet�t. Egy kisebbfajta borzong�s futott �t rajtam; beleremegett minden pontom. Ezt igaz�n nem most k�ne... Csak koncentr�ljak m�sra… Igen, m�sra. Mondjuk… hogy milyen sz�p a fal, vagy, hogy kurv�ra sok l�pcs� van itt.

Am�g ezeken gondolkoztam, le is �rtem sikeresen, �s mivel az � kocsij�val j�tt�nk, az �v�hez is vittem. Az�rt rem�lem nem nagyon aludt el – emelem fel a fej�t, �s l�tom, hogy m�r szuszog. Ilyenkor fel tudn�m falni, annyira aranyos! Bezzeg mikor �bren van, nem ilyen aranyos. Persze, akkor is aranyos, de ilyenkor olyan, mintha �pp legszebb �lm�t �lmodn�, �s nyugodt lenne. Pedig nem az! Vagyis most az, mert alszik.

�vatosan, a kezemben szuny�k�l� Chibit betettem a h�ts� �l�sre, azt�n azon gondolkoztam, hogy hol van a kocsi kulcsa. Nem mindegy? �gyis v�gig taperolom az eg�sz test�t mire megtal�lom! Szerencs�tlens�gemre m�r a zseb�ben megtal�ltam, �gy l�ttek a v�gig taperol�s tervemnek. De ami k�sik, nem m�lik, ugyeb�r…

Ezek ut�n eg�sz hamar haza�rt�nk. Illetve… hozz�m. Nem fogom hazavinni, csak magamhoz. �gyis ki k�ne takar�tanom, vagy mi a fene, �s �gy akkor legal�bb magam mellett is tudhatom, �s nem agg�dok, hogy mi lehet vele. Mert azt meg nem akarom, hogy valami olyat csin�ljon a picik�m egyed�l, amit nem k�ne. Nem, semmi perverzre nem gondoltam, egyszer�en csak arra, hogy elesik, vagy leesik valahonnan, �gy betegen. Azt meg nem �ln�m t�l. Szeretem, annyira, hogy nagyon.

Amint elkezdtem szarozni a kulcsokkal a bej�ratn�l, ijedten riadt fel karjaimban. Jesszus, m�g �n is megijedtem!
- Rei? Mi ez? �s hol… - kezden�, de bel�fojtottam a sz�t egy r�pke sz�jra puszival. Meglep�d�tt, azt�n mikor elv�ltam t�le, m�g m�rgesen is n�zett r�m.
- Nyugi, megint nem engedtem semmi baci �thalad�s�t a sz�mba! – vigyorogtam r�.

Erre csak morgott egyet azt�n visszafek�dt a mellkasomra. K�nyelmes? – mosolyodtam el. Ahogy bejutottam a lak�sba, azonnal az �gyamba vittem alv� sz�ps�gemet.

De amikor letettem az �gyamra, azonnal felriadt megint. Mi�rt nem tudsz egy kicsit aludni? – teszem cs�p�re a kezeim. Egy kicsit �lmos tekintettel n�z r�m. Aj, de �des, mindj�rt megeszem! �pp akarna fel�lni, amit meg nem k�ne hagynom, sz�val �vatosan megt�madom el�lr�l; r�m�szok, �gy hogy f�l�tte legyek, �gy azt�n nem tudsz felkelni.
- Ne kelj fel P�tt�mke! Fek�dj vissza, �s aludj. Szeretn�d, ha hozn�k valamit? Kaj�t? Te�t? Valamit? – k�rdem aranyosan, de erre halv�nyan elr�h�gi mag�t.
- Egy tea az j�l esne, k�sz�n�m – suttogja majdnem sz�mra, mert el�gg� k�zel toltam hozz� magam. Az�rt a tisztes t�vols�g az megvolt!

A konyh�ban el�g nagy kupler�j volt: mosatlan, meg kajamarad�kok. Na sz�p… - n�zek v�gig rajtuk. Az�rt el�bb te�t csin�lok Rukinak, majd rendet rakok, elmosogatok, kitakar�tok, felmosok, fel is porsz�v�zok, s�t… Mi? Semmi m�st nem. S�t, ezeket sem, de az�rt j� lett volna… De mivel nem nagyon �rtek semmilyen iz�hez, vagyis tiszt�t�shoz… �gy ezek kimaradnak. Mosogatni tudok, rendben. Takar�t�s n�ha d�c�g, de t�rhet�en tudom csin�lni. Na de mos�s, meg minden szars�g? Abb�l k�sz�n�m nem k�rek.

Gyorsan a szekr�nyhez sietek, �s megk�nnyebb�l�k, hogy abban rend van. K�zben tekintetem az asztalomra t�ved, amin van k�sz tea, teh�t akkor nem kell csin�lnom. Csak felmeleg�tem ezt, �s teszek bele m�zet. Gondolom azt is k�r bele. Ha meg nem akkor is megissza. Ezt kap azt j�l van! Ez itt nem k�v�ns�gm�sor. B�r most az�rt az, ha nagyon belegondolok…

Mikor v�gre forr�, g�z�lg� tea lett a kih�lt szarb�l, akkor meg leesett, hogy m�z nincs itthon. J�, mindegy, akkor an�lk�l kapja. Am�gy sem mondta, hogy k�r azt is… - fogom meg a f�l�t, �s beviszem, erre �rdekes l�tv�ny fogad…

Ruki fel�lt az �gyon, s�t mondhatni kurva m�rgesen n�z r�m. Ink�bb leteszem a b�gr�t, nehogy r�m boruljon, �s akkor meg�getne. K�zelebb l�pek az �gyhoz, mire m�g jobban b�mul r�m az �l�s szemeivel. Engem k�sz�l �pp ny�rsra h�zni. L�tom �n.

- Mi van? – k�rdezem, �s gondolom, �rdekes k�pet v�gok.
- Te csak ne mi vanozz itt nekem, Reita! Beteg vagyok, �s ez m�gis kinek a hib�ja? Nan�, hogy neked! Gratul�lok – fonja �ssze karjait maga el�tt.
- Nem �rtem, hogy most mi a bajod! Tudom, hogy miattam lett�l beteg; h�lye voltam, vagyok, leszek, mert �n tehetek a betegs�gedr�l, elismerem. De ezt nem most kellene megvitatnunk… - mormogom, �s kezdek kicsit bepipulni. Van ereje m�g veszekedni?
- Hogy mi a bajom? Jelen pillanatban te vagy a legnagyobb bajom! Mondtam neked, hogy p�r nap m�lva koncert, �s hogy ne fert�zz meg. De te baszt�l r�, �s csak az�rt is megbeteg�tett�l. Azt�n m�g hisztizt�l, hogy ne menjek pr�b�ra meg blablabla… �s akkor m�gis a koncerttel mi lesz, te nagyon okos? De, most kell megvitatnunk! – �v�lti. Komolyan mondom, t�k j�.

- M�g �n hisztiztem? Te vagy olyan kurva makacs, hogy semmib�l sem engedsz. Be akart�l menni pr�b�ra mindenk�pp, �s az sem �rdekelt, hogy esetleg agg�dom �rted, ugye? – keltem ki magamb�l.
- Persze, agg�dt�l…
- Ja, vagy �gy. Sz�val �n vagyok jelen esetben a legnagyobb bajod… �rtem. Akkor tudod mit, Chibi? Azt csin�lsz ezent�l, amit akarsz, �n nem sz�lok bele, engem nem �rdekel… - mondtam, majd sarkon fordultam �s kih�ztam a szob�b�l, hatalmasat baszva az ajt�n. Mellesleg majdnem leszakadt, de hidegen hagy.

Ki�rve onnan elkapott a d�h. Nem is ir�nta, ink�bb... Ahogy viselkedik. Elegem van. �s m�g �n vagyok a baja. Ok�, teszek �n r�la, ne agg�djon m�r. Haza viszem, bedobom az �gy�ba �s p�p�. Volt Reita, nincs Reita. Ne h�zza m�r az agyam… Igen, most haragszom r�, ha eddig nem is tettem, most biztosan. Nincs se kedvem, se hangulatom, m�g kev�sb� er�m hozz�. Hagyjon b�k�n ma, ne sz�ljon hozz�m, �s nyugodt leszek. Mert a v�g�n m�g tuti kiakasztana valamivel. Ink�bb neki�llok mosogatni, felmosni, takar�tani, komolyan, csakhogy ne kelljen se besz�lnem vele, sem pedig hallgatni, hogy „Reita te nagyon h�lye vagy”. Abb�l eleget hallottam ma. Oda�llok a mosogat� el�, �s istenemre mondom, el fogok mosogatni. Ruki kisasszony meg rem�lem, estig ott bent marad. �n meg a kanap�n alszom, azt�n cs�kolom.
 

Ruki POV

- Nem �rtem, hogy most mi a bajod! Tudom, hogy miattam lett�l beteg; h�lye voltam, vagyok, leszek, mert �n tehetek a betegs�gedr�l, elismerem. De ezt nem most kellene megvitatnunk… - M�g j�, hogy bel�tja…

- Hogy mi a bajom? Jelen pillanatban te vagy a legnagyobb bajom! Mondtam neked, hogy p�r nap m�lva koncert, �s hogy ne fert�zz meg. De te baszt�l r�, �s csak az�rt is megbeteg�tett�l. Azt�n m�g hisztizt�l, hogy ne menjek pr�b�ra meg blablabla… �s akkor m�gis a koncerttel mi lesz, te nagyon okos? De, most kell megvitatnunk! – kiab�lom. Elegem van!

- M�g �n hisztiztem? Te vagy olyan kurva makacs, hogy semmib�l sem engedsz. Be akart�l menni pr�b�ra mindenk�pp, �s az sem �rdekelt, hogy esetleg agg�dom �rted, ugye? – n�z r�m d�h�sen, �n meg egy pillanatra meglep�dtem; de csak egy pillanatra.

- Persze, agg�dt�l… - morgom bajszom alatt. Nincs, de mindegy.

- Ja, vagy �gy. Sz�val �n vagyok jelen esetbe a legnagyobb bajod… �rtem. Akkor tudod mit, Chibi? Azt csin�lsz ezent�l, amit akarsz, �n nem sz�lok bele, engem nem �rdekel…

Kiment. Az ajt� csap�d�sra nagyon megijedtem. Holnap meg cser�lheti le…
 

R�n�zek a g�z�lg� te�ra, amit hozott. Istenem, mekkora barom vagyok! Lebiggyesztett sz�jjal elveszem az asztalr�l, ahova tette, �s megf�jom kicsit, mik�zben m�r majdnem s�rok. Mi�rt kell nekem mindig veszekedni? Mikor mindent megcsin�l nekem, �s k�zben nem is pufogott, mint �n, amikor �t kellet p�tyolgatni. H�l�tlan d�g vagyok. Ut�lom magam. Mi�rt kell veszekednem?
Belekortyolok a te�ba, �s meg�llap�tom, hogy ez finom, �s �n f�ztem. Sz�val azt meleg�tette fel. De legal�bb megcsin�lta. Viszonylag gyorsan megiszom, kicsit kellemetlen, mert f�j a torkom, de m�g elviselhet�. K�zben v�rom, hogy Reita visszaj�jj�n. Hallom az ed�nyek cs�r�mp�l�s�t. Mosogat. Olyat nem szokott… de csak nem j�n �m.
 

Mikor t�nyleg megittam a te�t, leteszem az asztalra, �s csak lesem az ajt�t, m�g mindig rem�nykedve, hogy bej�n… De semmi. M�r lassan f�l �r�ja �l�k itt, mikor m�r a k�nnyeim is elkezdenek folyni. H�t ennyit jelentek neki? Miatta azt�n bele is fulladhatn�k a te�mba, az sem �rdekeln�. �s m�r megint �n vagyok a s�rtett, k�zben �n �lltam le vele vit�zni.
 

Ok�, unom ezt az eg�szet! – t�rl�m le k�nnyeim, �sszeszedem magam, meg hasonl�k. Nyugi van Ruki, nyugi… Nem haragszik annyira. Megbocs�t, hisz azt mondta, szeret.
Az ajt�hoz l�pek, lassan kinyitom, �s megl�tom az �n dr�ga Rei-chanomat, aki a kanap�n �l, �s n�zi a t�v�t. R�m se n�z. Nem baj… �pp tenn�m ki a l�bam a szob�b�l, mikor megsz�lal.
- Ki ne gyere! – sz�l r�m, mindezt nagyon m�rgesen, �s hangosan, mik�zben r�m sem n�zett.

Teh�t t�nyleg nem hi�nyzok neki… - megyek vissza a szob�ba, becsukom az ajt�t, �s k�nnyeim egyb�l elkezdenek folyni.
 

Ez olyan szem�t dolog volt t�le!L�tni sem akar, de akkor hogyan k�rjek t�le bocs�natot? – v�g�dom be az �gyba, majd fejem a p�rn�k k�z� f�rom, l�baim magam al� h�zom, �s a takar�t meg magamra. Fejem b�bja sem l�tszik ki, �gy elb�jtatom magam a takar� al�.
S�r�s k�zben elaludtam, ami nem volt t�l j�, mert majdnem megfulladtam a takar� alatt, a p�rn�k k�z�tt. Mikor kib�jok az �gyb�l, meglep�dve n�zek ki az ablakon, ahol… Ahol s�t�t van m�r. Felh�vom Aoit. Nem �rdekel mennyi az id�. H�vom, �s egyb�l fel is veszi.
- Szia Rukus! – Rukus? Ez beteg?
- Szia…
- Hogy vagy? – k�rdi, �s hallom hangj�n, hogy j� kedve van.
- Szarul – mondom el�g ny�zott hangon.
- Na mi a baj?
- �sszevesztem Reit�val, �s megint az �n hib�m – motyogom.
- H�t k�rj t�le bocs�natot! – Ha az olyan k�nny� lenne…
- De nem hallgat meg.
- Dehogyis nem. Csak pr�b�ld meg.
- Ok�… Szia – teszem le.

Az ajt�hoz s�t�lok, lassan kinyitom azt, �s l�tom, hogy Reita a kanap�n alszik, a takar�j�ba b�jva. M�r nem is akar velem aludni. �hes vagyok, szomjas, �s f�radt, a fejem is f�j, �s k�zben m�g f�zok is, meg kicsit sz�d�l�k, ez�rt kicsit visszamegyek a szob�mba, �s �t�lt�z�k a pizsam�mba. Az �n kedvenc focimezes pizsimbe. Azt�n rohanok is ki, m�r ahogy tudok - a sz�d�l�semt�l.

Leguggolok a kanap� mell�, ahol Rei alszik. Legal�bbis, nagyon �gy csin�l, mint aki alszik. De tuti alszik. Pedig �n bocs�natot akartam k�rni, �s mellette aludni. Hozz�b�jni, meg hasonl�k. De � m�g mindig haragszik, �s most m�g alszik is, nehogy m�r bocs�natot lehessen k�rni t�le. Fel�breszteni meg nem akarom.

�s ha nem alszik?
- Rei… - suttogom nagyon halkan, de semmi reakci�. – Rei-chan! – motyogom kicsit hangosabban, de meg se moccan. Teh�t akkor alszik.
 

Megfogom kez�t, �s lehajtom fejem a kanap�ra. K�h�g�k egy p�rat, mire csak morog egyet. De j�, m�g �lm�ban is haragszik. �tfordul oldal�ra, �gy nekem h�tat ford�t, �s kez�t is kih�zza eny�mb�l. Nagyon nem szeret… - g�rb�l le a az�m sz�le. Lehet, hogy arr�l �lmodik, hogy veszeked�nk. Kezemmel h�t�t simogatom, �s most elmondom neki, m�g ha alszik is, hogy sajn�lom.
- Rei-chan, sajn�lom, nem akarok vit�zni… Tudom, hogy h�lye vagyok, �s nem a te hib�d. – Most sem vagyok teljesen �szn�l, hogy egy alv� embernek dum�lok. De nem baj, �gy legal�bb nem dum�l vissza. – Szeretlek – d�nny�g�m, majd felkelek a f�ldr�l, �s mell� fekszek.

Annyira szeretem, hogy ilyen nagy a lak�s�ban minden. A takar�t nagyon mag��nak tartja, abb�l nekem nem jut, de nem baj, j� nekem ez �gy is, legal�bb �rzem a k�zels�g�t. Takar�n k�v�l �t�lelem, mert nem nagyon tudok befurakodni kezemmel a takar� al�. Nem is baj.

Hirtelen szembe fordul velem, �s a takar� egy r�sz�t r�m ter�ti, �n meg f�lve n�zek r�. Mi�ta van fent? �s hallotta, amit mondtam neki? Vagy csak most keltettem fel?
- �hm… – kezdek bele k�rd�sembe, nem t�l j�l. Nyelek egy nagyot. – Mi�ta vagy fent?
- Ami�ta kij�tt�l a szob�b�l – jelenti be.
Az anyj�t! Vagyis nem, de… mindegy. Mi�rt nem sz�lt? Biztos direkt csin�lta!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.