3. Harmadik fejezet

Reita

Reggel a megszokotn�l hamar�bb �bredem, de b�rmennyire is prob�lok visszaszenderedni �des �lmaim kinz� karmai k�z�, semmik�pp nem siker�l. Lemond�an s�hajtok egyet mikor tudatosul bennem, hogy az alv�snak annyi. �gyamb�l kisz�lva nagyot nyujtozkodom, majd lass� l�ptekkel a f�rd� fel� veszem az ir�nyt, s megejtek egy reggeli tusol�st, meg sz�pen lassan k�sz�lgetni kezdek. Egy halv�ny smink, s�r� be�llit�s, �s k�sz is vagyok. Ez�t�n a konyh�t c�lozom be, majd belem�lyedek t�h�mbe �s keresg�lni kezdek valami ehet�t reggeli gyan�nt. Tal�lok ezt-azt, majd sz�pen el�k�szitem a reggelit, v�g�l pedig megindulok a t�rpe szob�ja fel�. Nem zavartatom magam kopog�ssal, mert m�r az eltelt id� alatt kitapasztaltam, hogy ebben a korai or�ban, Ruki val�szin�leg m�g az igaz�k �lm�t alussza, szoval nyugodtan benyitok a szob�j�ba, majd a m�lyen alv� �gya mell� settenkedem. Percek �ta simogatom arc�t, s suttogom nev�t, rem�lve, hogy meg�bred �s ezuttal nem kell drasztikusabb megold�sokhoz folyamodjak, de modszerem nem v�l be, igy k�nytelen vagyok egy „kellemes” �breszt�sben r�szesiteni t�rpill�mat. Persze, erre azonnal kipattannak szemei, �s d�h�s tekintettel m�reget, mint aki eld�nt�tte, hogy most nyomban kinyir, de ez szerintem el�gg� �rthet�. �n legal�bbis ugyanigy cselekedn�k, ha valaki leg�desebb �lmom k�zepedte egy poh�r j�ghideg vizzel prob�l �bresztgetni.

- Fuj... te... �n meg�llek – vetn� r�m mag�t vad�llat modj�ra, de szerencs�mre siker�l kit�rnem karmai k�z�l �s minn�l t�volabb ker�ln�m t�le.

- Ha kitomboltad magad, akkor k�zl�m, j�hetsz reggelizni, k�l�nben elk�s�nk... – fujom oda neki, majd vigyorogva kis�t�lok a szob�b�l. Azaz csak menn�k, mert mikor �pp kiten�m a l�ban a k�sz�b�n, a f�ld�n tal�lom magam, egy �rd�gien vigyorg� Nori-channal az �lemben. Nem mondom azt, hogy ellenemre van a helyzet, s�t, igenis inyemre val�, csak m�s k�r�lm�nyek k�z�tt k�pzeltem el ezt a jelenetet.

- �s most j�n az �des kinz�sod... – mosolyog el sejtelmesen, majd csikizni kezd. M�r-m�r fuldokolva kapkodok leveg��rt s�r� k�ny�rg�sek k�zepedte, de nem akarja abbahagyni. Azt�n v�g�l er�t veszek magamon, majd forditok helyzet�nk�n �s ujonnan �n kezdem el gy�t�rni test�t. �nfeledten nevetg�l�nk mindketten, majd mikor v�g�l m�r eleg�nk lesz a dologb�l, mindketten befejezetnek tekintj�k a dolgot, s t�bb� nem kinozzuk egym�st. Hirtelen csend telepedik r�nk, majd intenziven szemezni kezd�nk. V�g�l azon kapom magam, hogy hossz� percek �ta ajkait b�mulom igencsak felt�n�en. Perzse t�rpill�m nem sz�l semmit, csak beleharap als�ajk�ba, s kiv�ncsian v�rja, hogy mit fogok tenni. Habozok ugyan az elej�n, de v�g�l megsz�ntetem a kett�nk k�z�tt l�v� t�vols�got �s ajkaira hajolok. Lassan kostolgatom sz�j�t, majd gyeg�den beleharapok als�ajk�ba kik�vetelve ezennel a bebocs�t�st, amit meg is kapok. Csod�lkozni sincs id�m az eg�szen, egyszer�en csak �lvezem ajkainak finom iz�t �s annak hihetetlen puhas�g�t. Egy pillanatig visszacs�kol, mivel a fellegekbe repit, de nem tart sokk� ez a pillanat, ugyanis a m�sik pillanatban m�r l�nyos zavarral sz�nteti be a cs�kot �s g�rdit le mag�r�l, s sz� szerint a f�rd�be menek�l el�lem.

- Akira, te hatalmas vadbarom... – pofozom fel magamat gondolatban, majd a konyha fel� veszem az ir�nyt.

Hosszasan gondolataimba mer�l�k, mik�zben a reggelimet prob�lom magamba tuszkolni, de csak azt �rem el, hogy kergetem a falatokat a t�ny�romban.

- Hogy lehettem ekkora h�lye? – mer�lt fel a megr�v� k�rd�s bennem. – Komolyan mondom, m�r lassan reg�nyt irhatn�k az elk�vetett marhas�gaimr�l.

Mondanom sem kell, hogy v�gig ker�lte a tekintetem, komunik�lni meg pl�ne nem �llt sz�nd�k�ba. Megkukult a szentem.

A Psc-hez vezet� utat v�gighallgatta, ami szokatlannak hatott, f�leg t�le, aki mindig sz�fos�, de valahogy meg tudom �rteni �t. A csend azonban egy id� ut�n m�r nagyon idegesitett, igy bekapcsoltam a r�di�t, s keresg�lni kezdtem a posztok k�z�tt. Nemsokk� meg�rkezt�nk, majd siett�nk is term�nk fel�. Meglep� modon utols�kk�nt �rkezt�nk be,  amit t�bbiek sz� n�lk�l hagytak, amint megl�tt�k t�rpill�m semmitmond� tekintet�t. R�m meredve prob�lt�k kiszedni bel�lem, hogy m�gis mi baja lehet a Chibinek, mire �n csak mitt�r�d�m�l megvontam a v�llam, majd letelepedtem a kanap�ra.

Persze a l�tszat ellen�re igenis �rdekelt, hogy mi�rt haragszik annyira re�m, �s mi�rt kukult meg, ahelyet, hogy leorditotta volna a fejem �s kijelentette volna kerek perec, hogy ilyen t�bb� ne forduljon el�, vagy tudom is �n. Minden j�bb lenne enn�l, az sem �rdekelne, ha hal�lra kinozna, csak szolalna meg m�r v�gre.

V�g�l megsz�lalt, de nem ak�pp, ahogy �n azt rem�lni mertem. Kez�be vette a mikrofont, majd �nekelni kezdte a Burial aplicant-ot, mi meg k�vett�k �t a sz�veggel, s nem szoltunk egy sz�t sem. Eg�sz k�s� d�lut�nig ment ez igy. � �nekelte ami �ppen esz�be jutott, mi meg kis�rt�k �t, s nem k�rdez�sk�dt�nk. 

A proba v�g�re mind f�radtak voltunk, tekintve, hogy egy perc sz�net n�lk�l  zen�lt�k v�gig a napot. Perzse Ruki ezzel mit sem t�r�dve kapta �ssze mag�t, majd k�rd�n n�zet r�m. Tudtam mit akar, igy gyorsan �sszeszedtem magam, majd elindultam kifele. A hazafele vezet� �t is esem�nytelen�l telt, s mondanom sem kell, t�rpe amint haza�rt�nk, bez�rkozott a szob�ly�ba, s �szint�n nem �gy n�zett ki, mint aki egyhamarj�ban kik�sz�l onan j�nni.

Nem tudtam mit kezdeni magammal, meg �szint�n piszkosul mardosott a lelkiismeretem a t�rt�ntek miatt. Sok�ig szidtam magam gondlatban, majd r�sz�ntam magam �s kil�ptem az ajt�n. �lettelen�l l�pkedtem az utc�kon, prob�ltam mindent kiverni a fejemb�l, de egyszer�en nem ment. Mindig oda k�t�ttem ki, hogy mekkora egy szem�t alak vagyok, meg hasonl�k. �ppen egy �llatkeresked� bolt el�tt s�t�ltam el, amelynek a kirakat�ban l�v� rekesz�ben egy aranyos kis cs�ps�g tekintete val�s�ggal megbab�n�zott. �jfekete szemei ugyanolyan szomor�an csillogtak, mint eny�im, tekintet�b�l pedig �gyanazt v�ltem felfedezni, mint ami a szivemben lappangott: szeretethi�nyt. Nem sok�ig id�ztem azonban a kirakat el�tt, csak gondoltam eggyet, s magabizt�san l�ptem be a boltba.

- �dv�zl�m, mivel segithetek? – t�madt le azonnal az elad�.

- Azt a k�lyk�t szeretn�m – mutattam a kirakat fel�, mire az elad� l�ny csod�lkozva b�mult r�m.

- Biztos, hogy �t akarja? – k�rdezte b�tortalanul.

- Igen – v�lasz�ltam mag�t�l �rtet�dve. – �t akarom.

- H�t, nem akarom ki�br�nditani, de j�p�r hete itt van m�r n�lunk, de senki sem akarta m�g eddig hazavinni, ami �rthet� is. Faj�t meghazudt�lva olyan buskomor szeg�nyk�m, hogy az m�r szivf�jdit� – t�j�koztat a dolgok mivolt�r�l, de ennek ellen�re nem siker�l elretentenie a d�nt�sem mel�l.

- Sorst�rs – motyogom halkan, majd sz�p lassan prob�lom megjegyzeni a fontosabb inform�ci�kat rola. Sz�val egy Golden retriever, nagyon kedvelt faj, csal�di kutya meg sat�bbik. Vettem neki p�r dolgot, amire az el�rusit� szerint sz�ks�gem lehet, majd fizettem, s vittem is magammal �j kedvencemet. Eddig m�g sosem volt h�zi�llatom, kicsit f�ltem is a dologt�l, de m�r nem volt vissza�t. Kiskuty�m b�tortalanul totyogott mellettem, val�szin� m�g sosem volt ekkora t�megben, igy gyorsan �lembe vettem, s igy vittem �t haza.

M�r meg sem lep�dtem a hazav�r� csenden. Gyorsan megszabadultm a cip�mt�l, levettem kab�tom �s nyomban a nappaliba vettem az utam. Percekig csak �ld�g�ltem a kanap�n, s  simogattam �j h�zikedvencem mik�zben azon gondolkodtam, hogy mi legyen a neve. Sok h�lyes�g eszembe jutott, v�g�l pedig d�nt�ttem.

- Legyen a neved, Koi, cs�ps�g – mosolyogtam r�, majd megfogtam �s letettem �t a sz�nyegre. Nagy b�s szemekkel meredt r�m, mintha azon agyalna, hogy �pp elhagyni k�sz�l�m �t. – Na gyere Koi, ideje falatozni – hivtam magam ut�n, majd kipakoltam a sz�m�ra v�s�rolt dolgokat �s megetettem.

Mohon falta a falatokat, majd jollakottan elter�lt a f�ld�n. Nevetnem kellet rajta, olyan cuki volt. Egyszer�en falnival�. Ezut�n nekem is siker�lt lek�zk�dni egy kis �telt, majd visszaballagtam a nappaliba Koijal eggy�tt. �lembe vettem, s igy prob�ltam figyelni az �ppen forgatott filmre, azonban nem ment. K�zben Koit simogattam, aki nagyban durmolt az �lemben. Azt hiszem, hogy j� d�nt�s volt �t magammal hozni, nagyon szeretnival� egy j�sz�g, s legal�bb elfeledteti velem a gondjaim egy kis id�re.

Alv� kosar�t a szob�mba helyeztem az ablak el�, majd sz�pen beletettem Koit, aki m�g mindig �desen szuszogott. Azt�n fogtam magam �s a f�rd� fel� vettem az ir�nyt. Nem �ztattam magam sok�ig, igy viszonylag hamar v�gzeztem �s m�r menek�ltem is k�nyelmes �gyamba. M�r �pp elaludtam, amikor Koi ny�szit�s�re lettem figyelmes. Nem tudom, hogy mi baja lehet, igy azonnal kikeltem az �gyb�l, s megn�ztem, hogy mi a gond.

�rtetlenkedve n�ztem r�, � meg engem m�regetett szomor� pofij�val, mire majd meghasadt a szivem. Kiemeltem kosar�b�l, majd vele egy�tt indultam vissza az �gy fel�. K�nyelmesen visszaf�szkeltem magam a p�rn�k k�z�,s j�l betakaroztam, Koit pedig a hasamra fektettem, s l�gyan simogatni kezdtem. 

- H�t haver, hogy �szinte legyek, �n sem szeretek egyed�l aludni... – s�hajtottam, majd lehunytam szemeimet.

Reggel arra �bredtem, hogy valami nedves ostromolja az arcom, meg ny�szit. Kora reggel l�v�n els�re nem esett le, hogy mi az, azt�n eszembe jutott, hogy tegnap szereztem magamnak egy h�zikedvencet. Persze Koi akkor sem hagyta abba az arcomba ny�laz�st, amikor m�r �bren voltam, s�t, mell� m�g vigan a fark�t csov�lta. Nevetnem kellett hevess�g�n, kedvess�g�n, majd megragadtam �t �s �lembe huztam a cs�ps�get.

- Gyere ide, pimassza... – vigyorogtam r�, majd vakargatni kezdtem f�le t�v�t. Nem is olyan buskomor, mint azt a boltos emlitette. Igenis virgonc a kicsik�m �s szeretetre m�lt�. Ezek �s hasonl� gondolatok k�zepette siettem ki a konyh�ba reggelizni, nameg Koinak is elkellet a kaja. Mondanom sem kell, csak amugy habzsolta mag�ba a kutyat�pot.

 Gyorsan elv�geztem a f�rd�ben a tev�kenys�geim, majd indultam is a szob�m fel� �lt�zk�ni, amikor egy ismer�s hang �t�tte meg a f�lemet.

- Hogy azt a kurva... – h�t igen, mire is sz�mitottam t�le. Igen, ez nem m�s volt, mint Takanori, �s szeg�ny Koinak volt annyi szerencs�je, hogy kifogta a sz�rnyeteget. Chibi morcosan meredt a kuty�ra, aki apr�ra �sszeg�mb�ly�dve, mancsait f�leire er�sitve n�zett b�nb�n�an a s�rtettre. – Hjaj.. hogy tudsz te ilyen ennival� lenni? – emeli fel karjaiban Koit, majd megvakargatja a fej�t, kicsik�m pedig boldogan simul tenyer�be.

- Nem tudom, de hat�sos – sz�lalok meg, mire Nori r�mkapja tekintet�t.

- Honnan szedted �ssze? – k�rdi p�r perc mulva, de persze tekintetemet ker�li.

- Egy �llatkeresked� kirakat�ban buslakodott. Olyan szivf�jdit�an meredt r�m, hogy nem volt szivem othagyni – mosolygok r�, majd �tveszem cs�pit a kezeib�l. – Na gyere Koi, ideje egy kis s�t�t tenni.

- Koi? – k�rdi Ruki �rdekl�dve.

- Igy hivj�k – v�lasz�lom, majd utamra indulok a szob�m fel�, hab�r nem szivesen. �szint�n szivesebben csevegtem volna m�g vele, de f�lcsor�n az el�zm�nyekre val� tekintettel nem mertem kelletni magam el�tte.

Gyorsan megejtj�k a kellemes reggeli s�t�t, ami mindkett�nknek j�t tesz, azt�n hazafel� vesz�nk azt utunkat. Takanori utrak�szen v�r minket a kanap�n kuporogva, amikor meg�rkez�nk. Koi persze nem bir megmaradni a segg�n, s azonnyomban Ruki fel� veszi az ir�nyt, aki mosolyogva emli �l�ben s kezdi vakargatni annak f�le t�v�t.

- Hogy te milyen falnival� vagy. Nem is csoda, hogy Rei-chan mag�val hozott – mosolygott az ebre, s rolam megfeledkezve ujb�l besz�lni kezdett hozz�. – Pont olyan im�dnival� �s szeretnival� vagy, mint � – ejtette ki a szavakat, mire bennem meg�llt a ketyeg�m. Most komolyan azt mondta amit, vagy az �n hall�som rossz?

- Mit mondt�l? – k�rdeztem rekedt hangon, mire � j�l l�that�an �sszerezzent.

- Mit mondtam? – ism�telte meg k�rd�sem.

- Tudod te azt j�l! – v�gtam r� morcosan.

- Tudom? – tetette tov�bbra is a h�ly�t.

- Chibi, ne szorakozz velem! – csattantam fel m�rgesen. Mi�rt kell mindig ilyen undokul viselkednie?

- �n nem szorakozom – v�laszolta, majd durc�san f�lre billentette a fej�t. Enn�m meg de falnival�... – villant �t agyamon. Ugy t�nik, hogy ezt a t�m�t ma nem fogjuk kiboncolgatni.

– Mehet�nk? – k�rdeztem ink�bb, s az ajt� fel� indultam, hogy v�gre mel�zni mehess�nk.

- �h�m... – motyogta, majd k�ld�tt m�g egy �des mosolyt Koinak, s k�vetett a kij�rat fel�.

A kocsiban a leveg� m�g mindig fesz�lts�ggel teli, de feleannyira sem olyan zavar�, mint az tegnap volt. Persze Ruki most sem mond semmit, hallgat, mint vadalma a f�n. Percek telnek el, majd v�g�l � teszi meg azt a l�p�st, amit tegnap �n, s bekapcsolja a r�di�t. Halad�s... – s�hajtok fel lemond�an, majd figyelmemet a forgalomra ir�nyitom. Nemsok�ra meg�rkez�nk a probaterm�nkbe, Chibi pedig azon nyomban a fotelj�be veti mag�t. Mikor n� m�r fel? – n�zek r� rossz�ll�an. – Soha...- v�laszolom meg k�rd�sem.

- Ohayou – motyogja k�sz�n�sk�ppen.

- Ohayou – viszonozza gesztus�t Aoi, aki egyed�l gubbaszt a probateremben. �gy t�nik Ruru�k �jszak�ja j�l telt. Irigylem is miatta �ket. F�l or�val k�s�bb v�g�l betopan a gerlep�r, de m�r egyik�nk sem lep�dik meg azon, hogy Ruki mindezt nyugodtan t�ri, s csendben csak annyit mond, hogy kezdhetj�k a prob�t. 

Lassan m�r k�t h�t telt el az eset �ta, Ruki pedig m�g jelen pillanatban is egy �rzelmi halott, szinte csak veget�l eg�sz �ll� nap. Sz�mtalanszor elhat�roztam, hogy bocs�natot k�rek t�le, s megk�rem felejtse el ezt az eg�sz �gyet, de valahogy sosem siker�lt ezt megval�sitanom. De m�gis hogyan siker�lhetne, ha es�lyem sincs r�, hogy megbesz�ljem vele a dolgokat. Nem besz�l hozz�m, s�t a t�bbiekkel is alig komunik�l, r�ad�sul folyton mag�ra z�rja a szob�ja ajtaj�t. Persze nem el�g nekem az, hogy � ily szinten elutasit, hanem m�g a t�bbiek szemreh�ny� tekinteteivel is nekem kell szemben�znem. Kiv�ncsiak, hogy mi t�rt�nik a csib�mmel, de m�gis mik�nt mondhatn�m el pont nekik, hogy szeretem �t, lekaptam, s most haragszik r�m? Abszurdul hangzik, mert val�j�ban az is. Ruki, akit �n ismerek, azon nyomban leorditotta volna az �sszes hajsz�lam a fejemr�l, de � nem tette. Teljesen �sszezavar viselked�s�vel, olyan, mintha kifordult volna mag�b�l, s nem tal�lja val�di �nj�t. 

Ruki

A napok csak amugy elsz�ltak fej�nk felett mik�zben a band�val belevetett�nk magunkat a dalgy�rt�sba. Mindannyian vigyorogtunk, hogy j�l haladunk az �j lemezzel, bulizgattunk, �ssze-�ssze �lt�nk egyikn�l-m�sikn�l, s or�kig besz�lgett�nk mindenf�le apr�s�gr�l. Olyan sz�pnek t�nt minden, de mindez sz�momra fele annyira sem sz�mitott annak. Reggelente �gy keltem fel, hogy k�sz, ebb�l m�r elegem van, de mire m�r az ajt�m k�sz�b�t kellett �tl�pnem, mindig siker�lt magamra �ntenem egy boldog egy�n k�p�t, aki mindennel megvan el�gedve, amit az �lett�l kapott. Most mit szinnezzem az eg�sszet? Szarul �reztem magam, mint m�g soha �letemben, de ezt valahogy nem akartammindegyik�k tudt�ra adni, hisz ugy sem segithetnek. Senki sem segithet nekem, igy csak t�rtem, s nap mint nap elfolytottam indulataim �s �rz�seimet, mintha azok sosem l�teztek volna, mintha nem is lenn�nek val�sak. De l�teztek �s igencsak re�lisak. Hogy mi v�ltotta ki bel�lem mindezt? Az �lmok, amelyek nemcsak az �jj leple alatt t�madtak r�m, hanem nappal is nyitott szemmel. �jjel arr�l �lmodtam, hogy alatta verg�dik csapzott testem, csokolom, �lelem, szinte kapaszkodom bel�, mint fuldokl� a ment�mel�nnybe, nappal peddig sokszor azon tal�ltam magam, hogy milyen lehet ajk�nak izze, milyen lehet elveszni szorosan �lel� karjai k�z�tt, �s mindez megr�mitett. Nem, nem az�rt mert undorodta volna az eg�szt�l, csak egyszer�en ismeretlen volt mindez nekem, nameg mindeddig m�g maga a gondolat sem foglalkoztatott, hogy mi lenne, ha �n �s egy f�rfi... Tan�cstalan voltam, nem tudtam eld�nteni, hogy mi lenne a j�. Helyes lenne-e egy�ltal�n engedni ennek a b�n�s �rz�snek? Helyes lenne-e boldogs�ggal kecsegtetni �t, mik�zben �n val�j�ban at sem tudom, hogy mit akarok? Ha engedn�k neki �s �nk�nyesen adn�m magam neki, haragudna r�m, ha m�gis azt mondan�m v�g�l,hogy nekem ez nem megy? Kibirn�m �n ezt mind �p�sszel? Nem tudom, nem tudom, �s nem tudom... Sok�ig em�szgettem igy magam, de azt�n azon a reggelen minden megv�ltozott. Nem is, ink�bb rosszabodott...

***

Ajkait t�ptem, mik�zben test�nk f�ld�nt�li szenved�llyel tapadt egym�shoz. Kezei f�rg�n dolgoztak rajtam, hol oldalamat simogatta gyeng�den, hol k�ld�k�mn�l k�r�z�tt ujjaival, mik�zben �n is ek�pp viszonoztam kedvesked� gesztusait. Adni �s kapni, �nzetlen�l.. mindketten ezt tett�nk, mik�zben �r�lt modon egy�tt hajszoltuk a beteljesed�st. Gy�trelmem azonban itt nem �rt v�get, mert mindketten t�bbet akartunk. Nem puszta egy�ttl�tet, vad, �jhes sexet, hanem szintiszta �rzelmeket, szerelmet, �s ezt mindketten megkaptuk, amikor v�g�l el�rt�k hat�raink. Hangosan zil�ltam szorosan hozz�bujva,mik�zben prob�ltam m�lyen eml�kezetembe v�sni a l�tv�nyt, �t, teljes l�ny�t,att�l tartva, hogy percek alatt elt�nhetne szemeim el�l. Nem akartam elaludni, mert f�ltem, hogy elj�n a holnap �s a kellmes perceknek v�ge szakad, de v�g�l m�gis �lomba szenderedtem.

Mikor fel�bredek egy r�ten tal�lom magam, minden kop�r, ak�r csak a szivem. Azt�n megjelenik a semmi k�zep�n �, �s hirtelen minden z�ldben pomp�zik. Hitetlen�l n�zem ahogy percek alatt a korhadt f�nak �j �ga n�, majd kiz�ld�l �s illatos vir�gok boritj�k be koron�j�t. M�lyet szippantok az �des illat�b�l, s megejtek egy szivb�l j�v� mosolyt.

- Ruki... – suttogja f�lembe, mik�zben h�tulr�l �t�lel.

- Hm? – k�rdem, mik�zben lehunyom szempill�im �s egy ujabb adagot kortyolok a kellemes illatb�l.

- Ruki... – s�hajtsa a nevemet, majd p�r pillanat m�lva enged karjainak szorit�sa �s elt�nik. Hirtelem minden olyan kop�r lesz,meg d�gszag�, mint amilyen akkor volt, amikor megjelent. V�g�l minden elt�nik, m�g a talaj is a l�baim alol, s zuhanni kezdek. K�zden�k az �letem�rt, de nem megy, s tov�bbra is csak k�ts�gbeesetten zuhanok a nagy semmibe.

- Hideg, hideg, hideg! – sikoltozom magamba, mire kipattannak a szemeim a hirtelen j�tt t�mad�st�l.    

- Fuj... te... �n meg�llek – fujtatok m�rgesen, amikor szembetal�lkozom Reita vigyorg� k�p�vel.

- Ha kitomboltad magad, akkor k�zl�m, j�hetsz reggelizni, k�l�nben elk�s�nk... – k�pi oda, mire azt sem tudom, hogy nevesek vagy b�gjek tehetetlens�gembe. Mi�rt ilyen bunk� velem? – gondolokodm el egy pillanatig rajta, majd miel�tt megsz�kne el�lem, r�vetem magam a megd�bbent man�ra.

- �s most j�n az �des kinz�sod... – kezdtem el csikizni oldal�t, amire csak j�izz�en nevetni kezdett. Olyan m�s, amikor �nfledten nevet, vigyoog, vagy ak�r marh�skodik. Sokkal j�bban szeretem akkor, m�g olyan esetben is, ha �pp engem prob�l kiszedni a sodromb�l. Hirtelen azon tal�lom magam, hogy �n vagyok alul, s � csikiz engem, amit el�g gyeng�n birok, de mit tehetn�k, ha ilyen �rz�keny vagyok? V�g�l siker�l kiegyezkedn�nk, hogy v�ge, j� volt, de fejezz�k be, de ekkor intenziven szemezgetni kezd�nk. Mindig is csod�ltam m�lybarna gy�ngyeit, mert olyan sz�pek, semmihez sem foghat�k, s most olyan j� �rz�s elm�lyedni f�ny�kben, hogy or�kig is b�muln�m �t – gondolkodom el rajta, mire reflexszer�en als�ajkaimba harapok. – Vajon boldogok lehetn�nk mi egy�tt valaha? – �tlik fel bennem a k�rd�s, majd arra leszek figyelmes, hogy ajkai eny�imre tapadnak. Nem sok�ig kertel, l�gyan beleharap als�ajkamba bebocs�jt�st k�rve, mire �n azt els� d�bbenetemben megadom neki, majd egy pillanatig viszonzom is gyeng�d, �rzelmekel t�lf�t�tt cs�kj�t,  amikor bevillan, hogy ezt m�gsem k�ne. �sszezavarodva vetek v�get a j�t�knak, majd mint akit parity�b�l l�ttek, �gy menek�l�k be a biztons�got ny�jt� falak k�z�, s z�rom magamra a f�rd� ajtaj�t.

K�ts�gbeesetten zuhanok a f�ldre, s hagyom el�t�rni k�nnyeim. Teljesen kifordultam �nmagamb�l, olyannyira, hogy m�r r�gi �nem sem tal�lom a sok masz m�g�tt. �n nem akartam mindezt, nem akartam, hogy ez legyen, hogy szeressen, hogy szeressem. Csak egy othont akartam, ahol ellakhatok, mig az eny�m rendbej�n, egy bar�tot, aki melletem van a bajban, egy segit� kezet, aki kisegit a roszban, s helyete mit kaptam? Bonyodalmakat, amiket sosem szerettem. �rzelmeket, amiket hossz� �veken kereszt�l megtagadtam magamt�l mert nem �reztem sz�ks�g�ket, mert nem akartam bonyodalmat. S m�gis, mindezeket egyszerre zuditott�k r�m... hogy lehet mindezt elviselni �p �sszel? Azt, hogy egyik napr�l a m�sikra r�j�sz, hogy te nem is vagy annyira heter�, mint az te annyira �llit�ttad, mell�kesen vonzodsz egy olyan f�rfihez, akihez m�s nem kellene k�tnie, csak bar�ti szeretet, nem f�ktelen v�gy, szerelem. Fel lehet ez dolgozni emberi �sszel? – t�n�d�m el, majd v�g�l �larc n�lk�l s�t�lok ki a lak�s ajtaj�n.

Hetek telnek el, �n meg megtagadom magamt�l az �larcokat. T�bbiek nem szolnak semmit, nem k�rdeznek semmit, csak hallgatnak s t�mogatnak lelkiekben, ami�rt h�l�s vagyok nekik. Tudom, hogy nem a h�l�m hajtja �ket, hanem v�laszokat akarnak, amiket �n sajn�latos modon nem vagyok k�pes megosztani nekik. M�gis mik�pp mondjam el nekik, hogy szeretem �t, hogy v�gyom r�, hogy legszivesebben �nfeledten csokolgatn�m, �lelgetn�m, de f�lek, hogy az �ltalam elk�pzelt boldogs�g oly t�r�keny, hogy b�rmelyik pillanatban darabk�ira eshet sz�t? Hij�ba tudom, hogy szeret, hogy szeretem, nekem ez nem el�g. Nem �rzem a biztons�got, csak a hatalmas nyugtalans�got, hogy egyr�l nem jutunk a kett�re. Mi�rt nem l�p fel�m? T�n visszah�tr�lt a mulk�ri�rt? De azt akkor ott, mi�rt tette? Pillanatnyi gyenges�g, vagy d�nt�tt, hogy mindent elk�vet, hogy szeressem? Mi�rt �rzem �n azt, hogy a csapd�j�ba estem?       

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.