4. Amikor a gondok cs�st�l j�nnek �s a v�laszt�s oly s�lyokat hordoz, hogy az ember lelke szakad meg alatta...

Uruha

- Mi a baj? – ez az a k�rd�s, amire hetek �ta v�rok, hogy feltegyenek nekem, de valahogy sosem ker�l sor r�. A rajong�k, ha k�rdik is, nem az �llapotom ir�nt val� �rdekl�d�s�k miatt teszik, csup�n csak kedvesnek akarnak t�nni, meg kedvesked�knek, a sz�leimmel ritk�n besz�lek, utolj�ra p�r hette tettem meg, amikor el kellett nekik is magar�znunk a fenn�ll� helyzetett. Szeg�ny ap�mat az infarktus ker�ltette, amikor megl�tta a cikket az ujs�gban rolunk... Annak ugyan tudat�ban van, hogy se �n, se �cs�m nem rajongunk a n�i testek�rt, viszont az m�r neki is neh�z lett volna felfogni, hogy k�t fiacsk�ja �ppen egym�sba dugocsk�lj�k a f�tyij�ket... Nem is tudom hib�ztatni emiatt. Ha nekem is k�t fiam lenne, �s kider�lne, hogy mindkett� m�s, r�ad�sul egym�st t�mik, na ott lenne v�ge az �letemnek.

Sz�val, �gy t�nik, hogy senkinek sem �rek annyit, hogy r�k�rdezzen hogyl�temre, m�g akkor sem, ha l�tv�nyosan sikitok m�r az a nyamvadt k�rd�s ut�n.

- Semmi – v�laszolta Ibuki. Val�ban a semi mosdt n�lla fel�rt azzal, hogy id�zzem? – „Mi a faszba k�rded, ha tudod, hogy mibajom?”-  h�t igen, a sz�pbesz�d mintak�pe...

- Ok� – Ennek a hosszabb v�ltozata r�szemr�l, valahogy igy sz�lna: - J�, csak gondoltam t�rt�nt valami...

Igy zajlanak a h�tk�znapjaink m�r hetek �ta, pontosabban ami�ta kirobbant a pletyka a m�di�ban. Se nem esz�nk, se nem iszunk, se semmi. �n szok�s szerint a kisaj�titott fotelomban n�zek magam el�, mig Kiki a kanap�n terpeszkedik �s rendszerint, ha valamelyik�nk t�l fesz�lt, egyett j�t veszeksz�nk, s v�g�l csap�dik a bej�rati ajt�. Igy t�rt�nt ez p�r napja is.

M�r nem tudom pontosan, hogy mib�l indult ki a vita, csak azt tudom, hogy hirtelen mindent a m�sik fej�hez vert�nk �s Kiki volt az, aki azt mondta, hogy el�g, �s kis�t�lt az ajt�n.  

Iszonyatosan haragudtam r�, �s hirtelen gondolataim oda kanyarodtak vissza, hogy ha Kiki nem teszi t�nkre a lak�s�t, s k�lt�zik be hozz�m, tal�n lenne m�g es�lyem arra, hogy �n �s Yuu...

Reggel a kanap�n �bredek, a telefonom �breszt, ami makacs m�don nem akar elhallgattni. R�pillantok a k�perny�re, s l�tom, hogy � hiv, de nincs nagy kedvem felvenni. V�g�l m�gis megnyomom a gombot, s beleszolok.

- Igen? – k�rdezem egyb�l. Nem sz�ks�ges most ide a szok�sos tiszteletk�r h: „Hali, mit csin�lsz? J�l vagy, �s te?” Egy�rtelm� az, hogy akar valamit �s az biztos, ,hogy nem b�jcsevegni velem ilyen kora d�lel�tt.

- Bej�nn�l a s�rg�ss�gire? – k�rdi egyb�l. Tudtam, hogy akar valamit...

- Mit keresel ott? – k�rdem, hadd f�jj�n egy kicsit a lev�ben.

- Az most nem fontos. Na bej�sz, vagy sem? – k�rdi inger�lten, igy j�bbnak l�tom nem h�zni az id�t tov�bb, igy v�laszolok neki.

- F�l �ra �s ott leszek – s�hajtom.

- J� – feleli �s azzal bontsa a vonalat.

A k�sz�l�d�s nem vesz ig�nyben t�l sokat. H�tk�znapiasan �lt�zk�d�m, mintha egy lenn�k a t�bb mili� k�z�ns�ges foglalkoz�ssal rendelkez� emberek t�meg�b�l, nem mint a zen�sz, aki k�nytelen rejt�zk�ni, ha valaha el akar �rni az �tic�lj�hoz. Kih�zom feket�vel a szemeim, dobok fel egy kis parf�m�t, majd cip�t h�zok �s indulok is ki az ajt�n a kocsi kulccsal a kezemben.

Negyed �ra m�lva meg is �rkezem a korh�z el�, gyorsan keresek parkol� helyet, majd

lerakom a kocsit �s a s�rg�ss�gi fel� veszem az ir�nyt. Elk�pzel�seimmel ellent�tben kint tal�lok r�, egy padon gubbaszt gondolatai k�z� m�lyedve, igy kicsit �n is megynugszom, hogy olyan nagy gond m�gse lehet...

- Kiki – sz�litom meg, mire felkapja a fej�t �s r�mn�z.

- V�gre... – s�hajtsa. – Besz�ln�nk kell... – mondja ezt olyan nyomat�kkal, minta �let-hal�l k�rd�se lenne ez a dolog.

- Mir�l? – k�rdem, mik�zben helyet foglalok mellette.

- El kell mondanom neki, Kou. K�nytelen leszek elmondani neki az igazat. �n ezt m�r nem birom tov�bb... - motyogja maga el�, mig bennem meg�ll a leveg� egy pillanatra. Tegnap esti d�h�m ki�jjul, s imm�r k�lpes lenn�k �lni is tehetetlens�gemben. Mi�rt kell mindig csak mag�ra gondolnia?

- �s mit �rn�l el vele? Mindketten munka n�lk�l maradn�nk, �s az sem garancia, ha most meg�rten� �s elfogadn� az igazs�got �sszej�nn�tek, mert kitudja, hogy meddig tartana ez a nagy szerelem. Meg�r neked annyit? Meg�ri neked az, hogy eldobd a munk�dat egy olyan kapcsolat�rt, ami nem biztos, hogy �vekre sz�l? – k�rdeztem felh�bor�dottan.

- Kou, a k�rd�s itt az, hogy te k�pes lenn�l-e ezt megtenni �rte, vagy fontosabb neked az, hogy a rajong�knak villoghas a szinpadon – k�rdezte �.

- Nagyon j�l tudod, hogy a munk�m az �letem, �s azt is nagyon j�l tudod, hogy ha a Gazenak l�ttek, akkor nem lessz m�sik banda a fi�kkal, m�sokkal viszont �n nem leszek hajland� dolgozni. Nincs nekem ahoz idegzetem, hogy mindent �jra �pitsek a romjaib�l, megv�lni t�le pedig olyan lenne, mintha a lelkemet t�pn�k ki. – magyar�ztam neki. – Neked k�nny� d�nteni, mert m�g fiatal vagy, tehets�ges �s b�rmikor beker�lhetsz egy m�sik ig�retes band�ba, �n viszont mihez kezden�k majd? Gondolt�l az elm�lt hetekben legal�bb egyszer is arra, hogy milyen helyzetbe keveredtem a h�lyes�ged miatt? Gondolt�l arra, hogy min kell �tmennem nap mind nap, csak az�rt, mert felkaptad a vizet �s lakhatatlann� tetted a h�zadat. Tudod te milyen az, amikor a t�bbiek megvet�en n�znek r�d, mert csal�dtak benned? Van fogalmad r�la, hogy min kell �tmenjek naponta miattad? – k�rdeztem k�lts�gbeesetten imm�r k�nnyeimmel k�szk�dve. – Nem gondolod, hogy itt lenne az id� nem csak magadra gondolni, hanem a k�rnyezetedre is?

Hallgatot, percekig em�sztgette a hallottakat, viszont nem sz�lt egy sz�t sem. Mit is mondhatott volna? Ne haragudj, igazad van? Ibuki, s a bocs�nat k�r�s k�t k�l�n dimenzi�, vagy egyenes, melyek a v�gtelenig k�zelitenek egym�shoz, de sosem tal�lkoznak.

Kiskor�ban is ilyen volt, amellett m�g nagyon makacs is, ak�r egy �szv�r. Eml�kszem, hogy b�rmire is k�rte az ember fia, ha kedve volt hozz� megtette, ha nem, akkor l�ttek, hogy Kiki megtegye. Csakis olyan munk�kat v�gzett el, amik nem okoztak t�l sok gondot sz�m�ra.

- Sajn�lom Kou, de akkor is meg kell tennem... – sz�lalt meg hosszas hallgat�s ut�n, majd mint egy torn�d�, �gy s�vitett el mellettem egy szempillant�s alatt, majd szaladt be a korh�z �p�let�be.

Magamba zuhanva  �ld�g�ltem a padon, s prob�ltam megem�szteni azt, hogy mindennek v�ge. A band�nak, a bar�ts�gnak �s legf�k�ppen att�l estem k�ts�gbe, hogy t�bb� sosem lesz es�lye annak a fel�ll�snak, hogy: Yuu �s �n. Szivem akkor k�sz�lt megszakadni, mikor r�j�ttem, hogy felesleges volt �veken �t epekedni �rte, felesleges volt f�lni valami olyansmit�l, ami sosem t�rt�nhetett meg, felesleges volt f�lni a visszautasit�st�l, a megvet�st�l, ha sosem prob�ltam kimutatni ir�nta az �rz�seimet.

Nem tudom, hogy mennyi ideje �ld�g�lhettem a padon, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki nevemen sz�lit.

- Kouyou? – k�rdezte, mintsem sz�litott. � volt az, �s kiv�ncsian n�zte, hogy mit keresek itt.

Igazs�g szerint, ha ezt megk�rdi t�llem, azt sem tudtam volna mit mondani neki. Tal�n az igazat. Tal�n azt, hogy szeretem. Tal�n azt, hogy mindent sajn�lok �s tal�n azt, hogy �r�l�k annak, hogy megismerhettem.    

- Yuu? – n�ztem r� kiv�ncsian. – Net�n eg�szs�g�gyi probl�m�id vannak? - k�rdeztem kiv�ncsian.

- Nem, velem minden rendben van – mosolygott r�m. – Hik�ruhoz j�ttem... – v�laszolta.

- Hikaruhoz? – n�ztem r� �rtetlen�l, Yuu reakci�ja is hasonl� volt, amikor r�d�bent, hogy �n semmit nem tudok a dologr�l.

- A p�rod nem sz�lt r�la, hogy Hikaru korh�zban van? – k�rdezte csod�lkozva.

- �n ezt nem �rtem... – motyogtam magam el�, azt�n eszembe jutott hevess�ge, az, hogy folyton csak azt hajtogatta, hogy el kell mondania �s, amiel�tt elrohant volna akkor is, bocs�natot k�rt az�rt, mert el kell mondania. Hirtelen k�ts�geim t�madtak afel�l, hogy tal�n j�gtalanul �nt�ttem ki neki a lelkem, hogy tal�n j�gtalanul k�rtem t�lle azt, hogy gondoljon r�m is, mert �n sz�m�ra sosem lehetek az els�, csak a m�sodik, harmadik a rangsorban. – Mi t�rt�nt Hikaruval? – k�rdeztem Yuut�l.

- �llit�lag gyomormos�sa volt... – motyogja Yuu zavartan, mintha b�ntudata lenne amiatt, hogy egy bar�tj�r�l pletyk�l a m�siknak. R�szben ez igaz is. – Minase mondta m�g a reggel, mindenki idegbeteg volt odabent... – motyogta. – �llit�lag az ut�bbi id�ben nyugtat�kon �lt, az este pedig t�ll�tt a m�rc�n...

Megd�bbenek a hallotakon �s csak most tudatosul bennem, hogy nem v�rhatom el Kikit�l azt, hogy jelen pillanatban az �n szakmai �letemre gondoljon, mikor annak az embernek az �lete forog kock�ban, akit im�d, akit teljes sziv�b�l szeret. Aoi-r�l teljesen megfeledkezve vettem az ir�nyt a recepci� fel�, majd kis v�rakoz�s ut�n megkaptam az �hajtott inform�ci�kat �s m�r Hikaru szob�ja fel� tartottam. A nagy sietts�gem k�zepedte, m�g kopogni is elfelejtettem, ezzel megzavarva �ket, de v�g�l minden tizt�z�dott. Amikor megl�ttam k�ts�gbeesett arc�t, amikor r�j�ttem, hogy �k teljesen egym�st�l f�ggnek, f�lretettem a saj�t gondjaim, megfeledkeztem magamra gondolni, �nmagamat sajn�lni, s csak arra tudtam gondolni, hogy �ket m�g a fenval� is egym�snak teremtette, s annak tudat�ba, hogy az egym�s ir�nt �rzett m�ly szerelm�s sem garancia arra,hogy a sirig egym�s mellett lesznek, �ket v�lasztottam, az � boldogs�gukat v�lasztottam a saj�tom helyett.

***

Nagyot s�hajtva l�pkedtem a korh�z foly�soj�n, gondolataimba m�lyedve. Egy percig sem b�ntam meg azt, amit tettem, �s tudom, hogy nem is fogom megb�nni. Azt b�ntam volna, ha nem teszem meg ezt a l�p�st, �s emiatt egy ember, vagy ak�r kett� is �ngyilkoss�ghoz folyamodik. Nagyobb lett volna a b�ntudatom miatta, mintsem az�rt, mert cserbenhagytam az �rz�seim. Az is igaz, hogy az �rz�seim nem most hagytam cserben, hanem m�g akkor, amikor makacs m�d eld�nt�ttem, hogy nem l�pek Yuu fel�, mert ez bizonyosan egyoldal� szerelem.  Olyannyira transzban voltam, gonyolataim rabja, hogy azt sem vettem �szre, hogy valaki k�zelit fel�m �s �n �pp nekimegyek, csak arra figyeltem fel, hogy zuhanok �s velem egy�tt m�g valaki. � volt az, Yuu. Ott szuszogott a f�lem mellett, szinte kapkodta a leveg�t, �s �n is. Olyan hihetetlennek t�nk az, hogy ilyen helyzetbe keveredhetek vele, hogy azt hittem �lmodom.

- Yuu? – sz�litottam. – Neh�z vagy... – s�hajtottam, amikor m�r �t perce terpeszkedett rajtam, s meg sem akart mozdulni.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy k�v�r vagyok? – k�rdezte durc�san, mire elnevettem magam. – Most mi olyan nevets�ges? – morgol�dott tov�bb.

- Semmi... – mosolyogtam r�, mert hirtelen eszembe jutott, hogy mi�rt is szeretem annyira ezt a fekete d�mont. �s abban a pillanatban d�nt�ttem al, hogy nekem �gy is mindegy m�r, p�r nap, h�t �s kitudodik minden, a karieremnek pedig l�ttek, igy nincs okom habozni, s imm�r kimutathatom, mimondhatom azt, amire r�g�ta v�gyom. – �s am�gy egy sz�val sem mondtam, hogy k�v�r lenn�l. Sz�momra igy vagy t�k�letes – suttogtam, majd Yuu d�bbenet�t kihaszn�lva cs�kot loptam t�lle, �letem leg�desebb cs�kj�t...

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.