Kai



Shinyával már régóta ismerjük egymást, így nem ért váratlanul, hogy meghívott a szülinapi összejövetelre, még ha én nem is tartozom az iszákosak közé, mert valljuk be, ugyan olyan, mint Uruha. Iszik mind a kettő, mint a gödény. Az viszont váratlanul ért, hogy Kyo is ott volt. Mindig is érdekesnek találtam a személyiségét, még ha személyesen nem is ismertem sosem. De a hangja elragadó. Akárhányszor meghallottam, mindig rabul ejtett. Hiába Ruki a mi énekesünk, ő sosem fogja elérni ezt a szintet.

Kimegyek mellé az erkélyre, ahol eléggé látványosan mér végig, de nem zavar, sőt ez csak imponál nekem. Csakhogy a beszélgetés nem éppen úgy alakul, ahogy kéne.

A buli után pár napra Shinya felhívott, hogy mi lenne, ha a két banda összeülne, mire én természetesen egyből igent mondtam Kyo miatt. A srácok persze húzták a szájukat, meg kicsit ki voltak akadva a dologtól, de végül elfogadták a dolgokat.

Hiába reménykedtem benne, hogy az összejövetelen megnyílik, de nem. A fal még mindig fel volt húzva körülötte. Egész végig a lábát, vagy a földet bámulta az asztal alatt. A poharát is később itta csak ki.

Miután Reita sikeresen elhányta magát, Ruki követte példáját, így hamar abbamaradt az összejövetel. Mindenkit láttam elmenni Kyo kivételével, így vártam egy kicsit, hátha lesz bármi esélyem nála ezek után.

Az eső és az éjszaka nekem kedvezett, mert így kettesben lehettünk a kocsimban, majd mintha a szerencse az én oldalamra pártolt volna a szél is felerősödött, így volt mivel érvelnem a nálam maradásra.

A kanapémon foglalt helyet egy bögre forrótea társaságában, míg én a konyhában csinálok vacsorát. Hiába kérdezem, nem válaszol, így magamról kezdek el neki mesélni, mire olyat mond, amire nem számítottam. Én nem akartam megbántani őt, múltkor és azt sem szerettem volna, ha hazugnak hisz, mivel nem vagyok az. Tény, hogy az interjúkban elferdítek egy-két dolgot, akárcsak mindenki más, de ez a szakmával jár. Ha te nem teszed meg magadtól, akkor a menedzser fog a fejedre járni, hogy megtedd.

El akar tőlem menni, de nem hagyom, így visszahúzom a nappaliba, ahol ölembe ültetem, tisztázom vele a dolgokat és magam se tudom miért, de ajkaira hajolok. Talán a kisugárzása miatt van ez az egész. Most, hogy a közelében vagyok, csak még jobban érzem az aurájának a vonzását.

Azzal, hogy visszacsókol, csak több bátorságot ad nekem, így óvatosan hátára döntöm a kanapén, ő meg szerintem észre sem veszi, hogy mit tesz, csak automatikusan karolja át nyakamat, míg lábaival csípőmet. Evvel csak még kívánatosabbá teszi magát. Ajkaitól elválva ködös tekintetű szemével találkozok, amin akaratlanul is elmosolyodom és visszahajolok csodás ajkaira, majd nyakát kezdem el kényeztetni csókjaimmal hol megszívva puha bőrét.

Kezemmel izmos felsőtestét térképezem fel, majd próbálok betelni a csodás látvánnyal, de egyszerűen nem megy, túlságosan is gyönyörű, ahhoz, hogy szavakba tudjam önteni.

Egyetlen egy kis bőrfelületet sem hagyok ki hibátlan testén, úgy csókolom végig, közben ujjaim hegyével tetoválásainak vonalát követem, mire látom, hogy jólesően kirázza a hideg.

Magamról hamar levetem felsőmet, majd megszabadítom magam az alsóimtól, miközben ő is letolja nadrágját, de alsóját már nem engedem. Én szeretném tőle megszabadítani. Köldökétől kis nyálcsíkot húzva magam után csókolom végig a boxeréig tartó szőrcsíkot, ami még kívánatosabbá teszi őt. Irigylem őt azért, mert az lehet, aki és nem kell megfelelnie testileg az elvárásoknak, nem úgy, mint nekünk. Hiába a mögöttünk hagyott sok év, ők mégis mások. Nekik nem kell a sminkkel totojázniuk, nem kell mindig glancban lenniük, kozmetikushoz járniuk, hogy eltüntessenek magukról minden nyomot, ami arra utal testükön, hogy férfiak. Mégis, most egy ilyen ember fekszik alattam és sóhajtozik érintéseimtől, ami elégedettséggel tölt le.

Lassan húzom le boxerjét, miközben tovább ingerelem férfiassága körül. Már magától a látványtól és a hozzá járó hangoktól teljes a merevedésem. Hozzám se kellett érnie. Ő az egyetlen, aki így fel tud tüzelni.

Férfiasságának teljes hosszát magamba fogadom számmal, amire azt hiszem, ő nem panaszkodhat a méretiből ítélve. Kezeivel hajamba markol és próbál gyorsítani a tempón, de nem hagyom. Kínozni akarom, csakhogy, ő sokkal erősebb nálam, így fejemet leszedi magáról.

- A rohadt életbe, dugj már meg! – morogja, amin eléggé meglepődöm.

A következő pillanatban csak azt veszem észre, hogy a hátamra dönt, majd az asztalon lévő pudingba belemarkol és rákeni farkamra.

A hideg anyag hatására felnyikkanok, mert nem éppen a legjobb érzés, de ő csak elégedetten vigyorog az eseményeken, majd hírtelen semmi tágítás nélkül rám ül, mire felszisszen.

- Kyo. – érintem meg karját aggódva, mert érzem, hogy eszméletlen szűk. Nem kellett volna ezt tennie.

- Fogd be! – morogja, miközben kezével mellkasomon támaszkodik és vár, hogy szokja a helyzetet.

Amíg vár, addig kezét és combját cirógatom, majd semmi jelzést nem adva elkezd mozogni rajtam, s közben ő kényeztet engem meglepően gyengéden.

Mikor már kezd elfáradni a lovaglásban, leszállítom magamról, így fenekét felém tartva térdepel előttem a kanapén és vár, hogy ismét benne lehessek.

Jólesően hatolok belé ismét teljes hosszommal, mire egyszerre nyögünk fel.

Miközben benne mozgok hol teljesen kihúzva, majd betolva magamat a gerince vonalát csókolgatva rajzolom végig ujjbegyeimmel a hátán lévő Buddha tetoválás vonalát.

Nem kell rásegítenem, mégis hamar elmegy, majd én is követem őt egy-két lökés után.

Ügyesen fordítom meg magunkat a kanapén és húzom őt magamra, miközben derekánál ölelem át.

Ujjával köröket rajzolgat felsőtestem bal oldalán, miközben jobb részén fejét pihentetni.

- Miért csináltad ezt? – kérdi, de nem néz rám.

- Azért amiért te. – válaszolom, mire összeráncolt szemöldökkel néz fel rám.

- Azt kötve hiszem. Inkább az igazat mondd, mert letépem a farkadat! – ragadja meg az említett testrészemet, ami vegyes érzelmeket vált ki belőlem.

- Nem tudom! Egyszerűen nem tudtam ellenállni a kisugárzásodnak, de jobban örülnék, ha elengednél.

- Oh, miért is? Csak nem problémába ütköztél? – kérdi sunyin és szorít rá ismét merev testrészemre.

- Ezt nagyon nem kéne. És te miért tetted, ha már így kérdőre vontál? – szülöm össze a mondatot.

- Azért- kezdi el a kezét mozgatni rajtam, mire akaratlanul és felnyögök – mert veled ellentétben egy kibaszott fanboy vagyok, és érezni akarom az ízedet. – hajol rá farkamra.

Igazából fel se fogom a dolgokat, csak hagyom hadd tegye, amit akar.

- Puding ízed van. – nyalja meg száját, miután nyelvével teljesen letisztított – Tudod mi a baj a fanokkal? – ül rá csípőmre.

- Micsoda? – kérdem pihegve.

- Hogy túlságosan is akaratosak és önzőek, ha rajongásuk tárgyáról van szó. – hajol le hozzám egy vadabb csókba invitálva.

- Kivételesen nem bánom, hogy ilyen rajongóm van. – megyek bele a csókcsatába – Na, nem mintha bármit is tehetnék ellene. – markolok bele formás fenekébe.

- Helyes, én is így gondoltam. – vigyorodik el, majd mellém fészkelve magát rajtam átnyúlva megragadja a pudingos tálat és rám önti.

- Ez hideg! Mégis miért csináltad?

- Csak segítek neked főzni. – vigyorodik el sunyin, miközben szétkeni rajtam az édességet – Minden szakács mellé kell egy kukta.

- Remélem, a kezed is jár olyan jól, mint a szád. – csókolom meg, majd szemét módon ráfordulok, így a hideg puding az ő testét is ellepi, mire kapok egy térdest a lábaim közé.

- Ezt miért csináltad? – nyöszörgöm pudingos tökömet fogva.

- Megmondtam nem? Én irányítok! Te nem fogsz engem hideg dolgokkal kínozni!– húz vissza magához egy csókra.

Nos, azt hiszem minden kezdet nehéz, főleg ha az ember pulykát tart, mivel mérges állatról van szó, de majd belejövök. Elvégre gyakorlat teszi a mestert.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.