- Takashi, ez egy�ltal�n nem j� vicc! Azonnal hagyd abba a sz�rakoz�st! – akadt ki Tora. Egyszer�en nem akarta elhinni azt, amit a m�sik mond.

- Shinji, te is tudod, hogy nem viccelek. – n�zett r� komolyan. – A k�rh�z �ta minden megv�ltozott.

- Ezt, hogy �rted? – k�rdezte a m�sik, mik�zben le�ltek az �lt�z�ben elhelyezett padra.

- Ami�ta kij�ttem egyszer�en �gy �rzem, hogy az �rz�seim kezdenek elveszni. Aludni sem tudok, altat�t is pr�b�ltam szedni, de semmi. S�t, m�r �rint�seket sem �rzek. M�rmint, hogy az most f�j, vagy kellemes. Mintha kezden�k eltompulni. A sz�k�l�sr�l nem is besz�lve. Volt, hogy lev�gtam egy sz�ke tincset, de semmi �rtelme nem volt, mert a m�sik az lett meg a t�bbi is. Most m�g nem sok, mint l�tod, de egyre t�bb lesz �s egyre gyorsabban. M�r nincs sok id�m h�tra. R�ad�sul hangokat is hallok. Vagyis egy ember hangj�t. Nem tudom ki az, de hallom �s folyton utas�t�sokat ad. Shinji, �n nem akarok olyan lenni, mint �k! F�leg, hogy az eml�keim is kezdenek elveszni! – fakadt ki �s keseredett el Saga.

- Sakamoto, �g�rem, hogy nem hagyom, hogy b�rkinek is �rts! Vissza fogunk v�ltoztatni! – szor�totta meg a m�sik kez�t �s m�lyen a szem�be n�zett.

- K�sz�n�m. Shinji, z�rjatok be valahova. De el�tte szak�tani akarok Tooruval. Nem akarom, hogy �gy l�sson, �s ha nem tudn�tok visszav�ltoztatni, akkor…. – vett egy m�ly leveg�t – nem tudn�k a szem�be n�zni. Nem szeretn�m, ha miattam menne t�nkre az �lete. Ink�bb hazudok neki, csak hogy boldog legyen.

- M�r mi�rt lenn�k boldog?! – sz�lt k�zbe az eml�tett el�gg� m�rgesen, mire a k�t rend�r felkapt�k a fej�ket, �gy megl�ttak a cseppet sem j�kedv� felettes�ket.

- Tooru…

- Takashi, m�gis honnan veszed ezt a s�letlens�get, �s nekem mi�rt nem tudtad ezt elmondani?! Majdnem, hogy t�z �ve vagyunk egy�tt �s ennyire nem b�zol meg bennem? – k�rdezte elkeseredetten a kicsi, majd kifordult az �lt�z�b�l k�nnyeivel k�szk�dve.

Rosszul esett neki, hogy az, aki�rt az �let�t is fel�ldozn� �gy b�nik vele �s nem osztja meg a probl�m�it.

- Tooru, k�rlek, ne haragudj! – futott ut�na a magasabb �s kapta el karj�n�l fogva a m�sikat, mik�zben mag�hoz r�ntotta. – Sajn�lom! Tudom, hogy meg kellett volna veled besz�lnem, de nagyon f�ltelek! Nem szeretn�k k�rt okozni benned �s azt sem szeretn�m, ha �gy megl�tn�l �s tudn�d, hogy mit teszek, m�g ha nem is �nsz�ntamb�l. T�ged jobban f�ltelek, mint magamat! – eredtek el Saga k�nnyei is.

- Olyan h�lye vagy! Nem lesz semmi baj, mi majd vigy�zunk r�d �s nem engedj�k, hogy b�rkinek is �rts! – �lelte mag�hoz a m�sikat. – Szeretlek Takashi, mindenkin�l jobban, �gyhogy, nem hagyom, hogy szak�ts velem! – r�ntotta le mag�hoz a f�lig sz�k�t �s cs�kolta meg.

A vad cs�kb�l egy b�cs�szeretkez�s lett �s nem �rdekelte �ket, hogy b�rki r�juk nyithat az irod�jukban. Ez kellett nekik, mert bel�l �rezt�k, hogy t�bb lehet�s�g�k nem lesz r�.

Saga m�g aznap bek�lt�z�tt az egyik cell�ba, ahova Kyo bevitte neki a kedvenc b�gr�j�t �s �gynem� szettj�t a pizsam�j�val egy�tt.

- Biztos, hogy ezt szeretn�d? – k�rdezte a kicsi a r�cs m�sik oldal�r�l.

- Biztos. – eresztett el szerelme egy halv�ny mosolyt, majd egy b�cs�cs�kot hintett a m�sik sz�j�ra.

Kyo minden nap megl�togatta szerelm�t �s az �jszak�kat folyton vele t�lt�tte a r�cs m�sik oldal�n, �gy szemtan�ja volt annak, ahogy szerelme rohamosan veszti el eml�kezet�t �s fordul ki �nmag�b�l.

- Tooru, ez m�r nem �. Ne k�nozd magad tov�bb. Gyere �s pihenj le. – tette a v�ll�ra a kez�t Shinji, majd kik�s�rte bar�tj�t a cell�t�l.

- Sosem fogom visszakapni igaz? – n�zett fel a m�sikra elkeseredetten.

- De, vissza fogod. Ha �t tudj�k v�ltoztatni, akkor vissza is tudj�k hozni. Tooru, b�zz benne.

- Pr�b�lok, de nehezen megy. Annyira agg�dom �rte. – s�hajtott egy nagyot.

Tora pr�b�lt egy kis lelket �nteni a m�sikba, ami v�g�l siker�lt is t�bb �ra �r�n, de az �let kegyetlen j�t�kot �zve a rend�rf�n�kkel egyb�l elvette azt a kicsiny kis j�kedv�t is, ami nemr�g keletkezett.

Az egyik beosztottja rohant hozz�juk avval a h�rrel, hogy a cell�b�l elt�nt az �rizetbe vett szem�ly.

- Neh, Shinji, mondd, hogy ez nem t�rt�nt meg! – ragadta meg a m�sikat a p�l�ja nyak�n�l fogva, falfeh�r arccal.

- Nyugodj meg, meg fogjuk tal�lni! – pr�b�lta a kicsit b�ztatni.

Egy h�nap telt el az�ta, hogy Saga elt�nt �s semmi nyom�t nem tal�lt�k. �gy Kyot fel�gyelet al� rakt�k a biztons�g kedv��rt. Tora tudta, hogy m�snap � lesz a soros, akinek vigy�znia kell r�, de m�r teljesen ki volt mer�lve, hisz ha nem volt riv�lis�t kereste, akkor a t�bbi blondessal gy�lt meg a baja �s m�g a kicsin is rajta tartotta a szem�t.

Csakhogy arra senki sem sz�m�tott, hogy az este folyam�n Kyonak h�vatlan vend�ge lesz. �ppen a f�rd�b�l j�tt ki, mikor a konyh�ban hatalmas cs�r�mp�l�s t�madt �s Sagat pillantotta meg, aki mindent leverve pr�b�lt k�zlekedni.

- Takashi? – kerekedett ki a szeme, majd azonnal a szerelm�hez rohant.

- Seg�ts. – ny�gte ki a m�sik a fej�t fogva – A hangok nem hagynak.

- Mit csin�ljak? – k�rdezte �rtetlenkedve, hisz l�v�se sem volt, hogy mit k�ne jelen helyzetben tennie.

- Csak dugj m�r meg! �����! – g�rnyedt �ssze a m�sik.

- Mit csin�ljak? – kerekedett ki a m�sik szeme.

- Csin�ld, az istenin! – r�ntotta le mag�hoz egy cs�kra.

Nem kellett k�tszer mondai a kicsinek azonnal ler�ncig�lta a m�sik als�j�t, aki pr�b�lt k�zdeni a fej�ben l�v� hanggal, am�g meg nem �rezte mag�ban szerelm�t, aki minden erej�n azon volt, hogy megtegye a m�sik k�r�s�t, ami az�rt nem ment olyan k�nnyen.

Miut�n v�gzett a lelketlen aktussal a m�sik h�t�ra fek�dve szuszogott, aki a f�ld�n volt elter�lve, mik�zben teste egy id�re meg-megr�zk�dott, majd norm�liss� nem v�lt a l�gz�se.

- K�sz�n�m. – szuszogta, majd lehunyta a szemeit.

- Takashi… - kezdett pityerg�sbe a kicsi, mert nem �rezte a m�sik sz�vver�s�t, �s a l�gz�se is le�llt. Ment�t nem mert h�vni, hisz csak � j�nne ki ebb�l az esetb�l rosszul, r�ad�sul a sz�ve m�ly�n �rezte, hogy ennek �gy kell lennie.

Rendbe szedte mag�t �s szerelm�t, majd ajt�t nyitott az id�k�zben meg�rkez� Tor�nak.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva, mikor megl�tta f�n�k�t.

- Takashi hazaj�tt. – mosolyodott el.

- De, hisz – megn�zte a m�sik pulzus�t – meghalt. – kerekedett ki a szeme.

- Csak alszik. Seg�ts az �gyba vinni �s hagy minket magunkra.

- Tooru, ezt te sem mondhatod komolyan. – kerekedtek ki a szemei.

- Ez parancs! – sz�lt r� er�lyesebben, �gy teljes�tette a m�sik k�r�s�t, v�g�l jobbnak l�tta �tmenni Naohoz, akinek elmes�lte a t�rt�nteket.

Kyo bem�szott szerelme mell� az �gyba �s � is lehunyta szemeit rem�nykedve, hogy ez az eg�sz csak egy rossz �lom �s holnap minden rendben lesz, mert ha nem, akkor � bizony k�vetni fogja a m�svil�gba is a t�rs�t.
 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.