Kyo



Hajnalban a csipog�mra kelek, amit el�g morcosan fogadok, mivel nem sokat aludtam az ut�bbi id�ben. R�ad�sul Sag�val sem a r�gi a kapcsolatunk �s ez csak m�g jobban r�tesz a morg�s hangulatomra. Nagy nehezen kivet mag�b�l az �gy, �gy gyorsan fel�lt�z�m, mikor kopognak az ajt�n.

- Ki az? – k�rdem kiss� �lmos hangon.

- �n vagyok, Amano.

Kelletlen�l, de ajt�t nyitok neki.

- Tudtommal m�t�l szabim van.

- Igen, de gyakorlatilag m�skor megkapod. Vettem neked reggelit. �tk�zben edd meg, nem t�r halaszt�st az �gy. – k�zli komolyan, �gy egy nagyobb s�hajt�s mellett beleb�jok cip�mbe, majd k�vetem a kocsij�ig, ahol megeszem a nekem sz�nt reggelit.

- Mi ilyen fontos, hogy ilyenkor kiversz az �gyb�l? Saga nem el�g mell�d?

- Nem. Ide te is kellesz. A gyilkosunk a bej�ratunk el� rakta most le az aj�nd�k�t.

- Micsoda? – n�zek r� imm�r fel�bredve.

- J�l hallottad. – n�z r�m karik�s szemeivel. – Az a barom miatt haza se tudtam menni aludni.

- Akkor aludj bent.

- Az lesz, de el�tte ezt m�g kivizsg�ljuk. Valami nem tetszik nekem ebben az eg�szben �s nem tudom, hogy mi az. Ez�rt is kell a seg�ts�ged.

- Rendben. Legy�nk t�l rajta. – mondom teli sz�jjal, majd t�bb sz� nem esik k�zt�nk.

A helysz�nhez �rve Saga fogad minket �s v�zolja fel a dolgokat.

- Minden ugyan az, mint a t�bbin�l. K�v�lr�l semmi nem l�tszik az �ldozaton, de ahogyan az ember megszabad�tsa ruh�j�t�l, egyb�l teli van z�z�d�sokkal �s v�g�snyomokkal, de nemi er�szaknak semmi nyoma. A mostani �ldozat egy huszonk�t �ves helyi lakos� fi�. Iratai, p�nze minden n�la van. Semmit se vettek el t�le. �s miel�tt megk�rdezn�tek, semmi k�ze az el�z� �ldozatokhoz.

- De, m�gis ide rakta le el�nk. Biztos van valami, amit nem vett�nk �szre.

- Tora, pihend ki magad. Akkor tal�n jobban tudsz majd gondolkodni. Mi majd Kyoval elint�zz�k a t�bbit, ok�?

- Rendben. – adja be a derek�t.

- Kipihented magad? – l�p hozz�m �s ad egy r�pke cs�kot ajkaimra.

- �gy n�zek �n ki? – morgom.

- Nem. – neveti el mag�t – Gyere, bent van m�g k�v�.

- Nincs r� sz�ks�gem. Nekem ink�bb m�sra van sz�ks�gem. – pillantok r� c�lz�an.

- Kyo… - s�hajt fel – Nem hiszem, hogy itt k�ne azt csin�lnunk, f�leg nem ebben a helyzetben.

- M�r megint h�r�tasz. Pedig nem is a dug�sra gondoltam. R�ad�sul Egy p�r h�nappal ezel�tt m�g �r�mmel rakt�l volna meg az irod�ban is. – morgom neki, majd hagyom ott �s megyek be az irod�mba a m�g Tora �ltal adott k�v�mmal.

Egy �ve vagyunk egy�tt Sagaval, de valahogy az ut�bbi h�napok nem �ppen a legboldogabbak. Nem hib�ztatom �rte Tor�t, mert tudom, hogy Saga �rte van oda, de akkor is. Nem akarok ism�t egyed�l lenni, �gy pr�b�lom menteni a menthet�t, h�tha m�gis �jra lesz bel�le valami, m�g ha nem sok es�ly�t is l�tom a dolognak. Az utols� korty ut�n fejemre ter�tem bent hagyott pul�verem, majd visszaalszom. Ha b�rmi lesz, �gy is sz�lnak.

Mivel magamt�l �bredek, ez csak egyet jelent; semmi nem t�rt�nt. Ezen valahogy meg sem lep�d�m, hogy a n�vtelen gyilkosunk egy �jabb �ldozatot zsebelt be mag�nak.

- J� reggelt. – mosolyog r�m Uruha, amint bel�p az irod�mba.

- M�r akinek az… - morgom – Ha itt lenne, minden sokkal jobb lenne. – s�hajtok egy nagyot, mik�zben az �r�asztalomra helyezett bekeretezett k�pen n�zem, amin �n �s Die vagyunk – Ez volt az utols� k�z�s k�p�nk.

- Amerika? – k�rdi.

- Igen. A jelek szerint. R�ad�sul k�sz�n�s n�lk�l. – Eresztek el egy keser� mosolyt.

- Gondolom nem a rend�rs�gen v�gezte.

- Nem h�t.

- Akkor biztos egy csinos l�ny volt. – mosolyodik el, mert imm�r r� terelem figyelmem.

- Meglehet. De, ha m�r a csinos l�nyokn�l tartunk, mes�lj valamit. – fordulok fel� a sz�kemmel, mire helyet foglal mellettem ide h�zva a vend�g sz�ket.

- Oh, h�t, siker�lt lez�rni a viharos heteket. �gy n�z ki, hogy egybe k�lt�z�nk m�g az �vben, ha tal�lunk egy meglel� alb�rletet. – mondja csillog� szemekkel, majd belekezd a mes�l�sbe, amit csak mosolyogva hallgatok v�gig.

- Legal�bb neked j�l megy. Kicsit irigyellek most.

- Mi�rt nem besz�litek meg?

- Nincs mit megbesz�lni ezen. Tora j�tt, l�tott, gy�z�tt �s vitte Sag�t. Az eg�szben az a rossz, hogy m�g �gy is egy�tt vagyunk.

- Akkor mi�rt nem szak�tasz vele? – �rtetlenkedik.

- Mert nem megy. – mosolyodom el keser�en – M�r hozz�szoktam, hogy velem van. Nekem m�r nem menne egyed�l. �reg vagyok �n a mag�nyhoz. Te m�g fiatal vagy. �lvezd csak az �letet, mert azt�n j�n a h�zass�g �s vele a gyerek, azt akkor oda a tombol� �letm�dnak. – veregetem v�llba.

- Nem hiszem, hogy feles�g�l fogom venni.

- Mi�rt nem? – csod�lkozom el – Pedig � azt�n csinos l�ny, meg okos is.

- Igen, de – h�zza el a sz�j�t – tudod Kyo �n m�g fiatal vagyok ehhez. M�g csak gyakorlaton vagyok n�latok, teh�t m�g suliba j�rok. � neki meg van m�g egy �ve h�tra �s m�r a h�zass�ggal j�n. Azt majd olyan harminc�vesen szeretn�m nem most. M�g csak huszonkett� vagyok. Azt a nyolc �vet m�g ki szeretn�m �lvezni, f�leg, hogy ha megkapom az itteni �ll�st. El�g gondom lesz akkor az �ldozatok mag�n�let�vel. –s�hajt fel.

- H�t igen. Ha m�r ide j�tt�l pszichol�gusnak. De, ne agg�dj, Tora biztos megadja neked az �ll�st.

- H�, nem sima pszichol�gus vagyok! Ezt kik�rem magamnak! – teszi cs�p�re kezeit felf�jt arccal.

- J�l van, k�ly�k, nekem mind egyre mentek. – legyintek – Ink�bb azt mondd, hogy mi�rt j�tt�l.

- Csak gondoltam ben�zek hozz�d. Megint elt�nt egy sr�c. A bar�tja j�tt bejelenteni.

- Ennek sosem lesz v�ge, igaz? – n�zek r� gondterhelten.

- Ne engem k�rdezz. – teszi fel a kez�t v�dekez�en - Te vagy a rend�r. Az�rt, rem�lem, most csak egy szimpla elt�n�sr�l van sz� �s nem a gyilkos rabolta el.

- �n is rem�lem, de tudod j�l, hogy ez csak egy m�don fog kider�lni.

- Igen, tudom. – n�z r�m b�natosan. – Ez az eg�sz annyira rossz. Ak�r �n is lehetn�k az �ldozata hisz pont beleesek a tizennyolc –huszonnyolc �v k�z�.

- Ne gondolj ilyesmire. Ink�bb menj �s besz�lj a bar�tn�ddel, azt �lvezd a fiatals�got.

- Kyo, te is fiatal vagy m�g. Ne sajn�ltad magad. Majd ha �tven leszel, akkor megteheted. – mosolyog r�m a sz�ke langal�ta, majd kis�t�l az ajt�mon, majd Tora v�ltja fel �t.

- J�tt egy �ll�t�lagos elt�n�s bejelent�s. – �l le Uruha hely�re.

- Tudom. Most mondta a v�lt�t�rsad. – biccentek az ajt� fel�.

- Az j�. Akkor r�vid leszek. Mivel ma szabads�god lenne, �gy r�d b�zom a dolgot. Menj a vas�t�llom�sra �s n�zd meg a kamer�n a kis haverj�val, hogy t�nyleg lesz�llt-e a vonatr�l a gyerek. Ha valami van, akkor cs�rg�k.

- Ok�, de mi�rt vigyem magammal? – n�zek r� k�rd�n.

- Mert addig �gy sem nyugszik meg. Kint pattog, mint egy gumilabda.

- J�l van. De azt�n hazamegyek, �gyhogy kifel�! – hessegetem kifel� az irod�mb�l, hogy be tudjam z�rni.

Kint egy tal�n t�z centivel magasabb barna haj� sr�c v�rt r�m t�relmetlen�l.

- Nishimura Tooru vagyok.

- Uke Yutaka. – mutatkozik be.

A kocsiig csendben megy�nk, majd csak besz�llva sz�lok hozz�.

- A bar�tod sokszor szokott l�gni?

- Nem. � nem olyan, de ezt m�r bent is elmondtam. A sz�lei sem tudnak r�la semmit se, csak azt, hogy az utols� csatlakoz�st el�r� vonattal j�tt fel.

- Telefon�lt nekik?

- Nem, de ha nem indult volna el, vagy lek�ste volna, akkor biztosan sz�lt volna. � sosem szokott k�sni.

- �rtem. – mondom, mert t�k mindegy mit mondok neki, � akkor is ragaszkodni fog ehhez.

Az �llom�son elk�rj�k az adott �r�ra vonatkoz� videoszalagot, majd berakjuk a lej�tsz�ba, ahol � egyb�l kisz�rja a bar�tj�t, amint �ppen lesz�ll a vonatr�l.

- � az! �n megmondtam.

- J�l van. Akkor a k�rd�s m�r csak az, hogy most vagy l�g valahol kikapcsolt telefonnal, vagy elrabolt�k. Innen n�zve csak egy helyen tud kimenni az �llom�sr�l. Az a szerencs�d, hogy be van kamer�zva az �p�let. – �llok fel �s k�rem el az adott szalagot �s tekerem a megfelel� id�ponthoz, de sehol semmi – Ez �rdekes. – r�ncolom �ssze a szem�ld�k�met. Mi�rt nem j�n ki?

- Lehet, hogy a v�szkij�ratot haszn�lta. – sz�l k�zbe a bent l�v� biztons�gi �r – A folyos�n van egy v�szkij�rat, de az a ter�let nincs lefedve. �r�nk�nt szoktunk oda bemenni, ellen�rizni.

- Nagyszer�. – s�hajtok fel –K�sz�n�m a seg�ts�g�ket. – hajolok meg, majd karon ragadom a gyereket �s kimegy�nk megn�zni a folyos�t – Mint l�tod sehol semmi. Most hazaviszlek. rem�lhet�leg csak elcsatangolt a bar�tod. Ha holnap sem ker�l el�, akkor �rtes�tj�k a sz�leit. Rendben? – n�zek r�, mire n�m�n b�lint.

Miut�n kiraktam a gyereket, otthon egy becsiccsentett Saga v�rt �s egyb�l nekem esett.

- Takashi, te itt�l. – jegyzem meg, miut�n elv�lt az ajkaimt�l az ajt�ban.

- Csak egy kicsit. – kezdi el nyakamat cs�kolgatni.

Na igen, ez m�r csak �gy megy. Iszik, mert nem jut d�l�re �s csak akkor vagyunk egy�tt. Mindig ugyan �gy csin�l mindent. Ajkaimra mar, majd nyakamat cs�kolja, �s m�r t�pi is le r�lam a ruh�kat, mik�zben az �gy fel� terel, ahol led�nt �s kapok t�le p�r cs�kot, majd bekeni mag�t �s t�g�t rajtam egyet-kett�t, majd bel�m hatol. Legal�bb annyira j�zan, hogy teljesen �lljon neki �s velem is foglalkozzon, �gy mik�zben mennem mozog, kez�vel r�m seg�t, mikor �rzi, hogy k�zel a cs�cshoz.

Azt�n mikor v�gez, r�m fekszik, �s �gy alszik el, �n pedig nagyot s�hajtva m�szok ki al�la �s teszem rendbe magam, majd visszab�jok mell� az �gyba �s �gy alszom el.

Este, mikor fel�bredek, � m�g mindig alszik, �n pedig Uruha tan�cs�n gondolkodom. T�ny, hogy neki van igaza, de akkor is, �n k�ptelen vagyok ezt megtenni.

Nem sokra r� � is fel�bred �s kibattyog, �n pedig el� tolom a poh�r viz�t �s a f�jdalomcsillap�t�kat, amiket kik�sz�tettem sz�m�ra.

Nem sz�lunk egym�shoz, mert nincs mit mondani. Csak vagyunk, pedig �n is mondan�k valamit, meg � is. K�v�ncsi lenn�k, hogy kib�l bukik ki hamarabb a dolog. Hab�r, nagy a val�sz�n�s�ge, hogy � lesz az.

- Tooru, figyelj… - sz�lal meg f�l �ra ut�n – �h, mindegy, felejtsd el. – sz�llna le a sz�kr�l, de �n itt tartom.

- Mondjad. Hallani akarom. – n�zek a szem�be.

- Gondolom, tudod, hogy mir�l van sz�. – s�ti le szemeit.

- Tudom.

- Akkor m�g sincs mit mondanom. Majd tal�n m�skor. Most t�l nagy macer�val j�rna a dolog. – d�rzs�li meg a szemeit, majd megy vissza a h�l�ba.

Igen, t�le akarom hallani a dolgot, de bel�l m�gis f�lek att�l, hogy egyszer ki fogja mondani, pedig mindkett�nknek az lenne a legjobb, hisz nem egyszer l�ttam �ket egy�tt, de azt tisztelem benne, hogy nem fek�dt le vele. �gy legal�bb azt a tudatot tartja bennem, hogy egyszer sem csalt meg a h�tam m�g�tt.

Mikor a sr�c negyvennyolc �r�ja t�nt el, akkor Tora �sszeh�vott egy sajt�t�j�koztat�t �s k�z�lte a m�di�n kereszt�l a t�ny�ll�sokat, miszerint a gyilkosn�l van a gyerek, �s am�g n�la van addig biztos nem lesz �jabb hulla �s engem helyez ki az �gy vezet�s�re, aminek egy�ltal�n nem �r�l�k.

Mi�rt nekem kell ezzel az eg�sszel foglalkoznom?

�ppen a k�veket rugdosom a h�ts�udvarban, ahova cigizni szoktak j�rni, mikor Saga betal�l.

- Tooru, �n ezt m�r nem b�rom tov�bb. Legy�nk t�l egym�son ok�? – hadarja el, mire csak nagy szemekkel b�mulok r� �s automatikusan r�b�lintok a dologra.

- Ennyi? – n�z r�m szint�n nagy szemekkel.

- Ennyi. – vonom meg a v�llam – Ez m�r l�ssuk be, nem volt kapcsolat �s Shinji mellett legal�bb boldog vagy.

- Igen, ez �gy van. M�g ma kipakolok t�led, �s k�szi. Att�l m�g ugye sz�ba �llsz m�g velem?

- Persze. – mosolygok r�, amit viszonoz, majd t�vozik.

- Na, l�tod, nem is volt ez olyan v�szes. – hallom meg Uruha hangj�t a k�t �p�let k�z�tti zugb�l.

- Te eg�sz v�gig hallgat�zt�l?

- Igen. Gondoltam nem zavarlak meg titeket �s j�l is tettem. L�tod, nem volt ez olyan v�szes, mint gondoltad.

- Fiatal vagy, k�nnyen besz�lsz. – legyintek �s gy�jtok r� egy sz�lra – �s m�g el�ttem az �jszaka…

- Ha �gy �llsz hozz�, persze, hogy szar lesz. Laz�ts �s n�zz valami j� filmet.

- Na, ez azt�n j� tan�cs.

- Bocs, jobbra nem futotta. Majd ha id�pontot k�rsz, akkor tudok jobbat is mondani. – kacsint r�m.

- Persze, addigra �n is ki tudok r� valamit keresni a neten! – ny�jtom ki r� a nyelvem.

- L�tod, m�ris jobb kedved van. Azt�n, csak �gy tov�bb! – megy vissza az �p�letbe.

K�nny� azt mondani. Nappal minden rendben van, de az este m�r nem. Egyed�l a h�zban, sz�rny�. Egyszer�en nem tudok aludni. Csak forgol�dom, vagy b�mulok bele a s�t�t �jszak�ba. Az �jszakai m�szak sem megold�s erre, mert nappal m�g mindig Saga zajait k�pzelem be.

Legal�bb ha lenne egy jel, vagy egy nyom az �gyben, amin el tudn�k indulni, akkor legal�bb az lek�tn� a figyelmem.

Evvel a gondolattal b�mulom a f�v�ros t�rk�p�t, ahol pontokkal vannak jel�lve a halottak helyei, majd csap bel�m egy isteni szikra.

- H�, k�ly�k! – kapom el Uruh�t karj�n�l fogva – Vess csak egy pillant�st a t�rk�pre!

- Mit k�ne l�tnom? – k�rdi k�t sz�rcs�l�s k�z�tt.

M�g � a t�rk�pet n�zi, addig beleiszom a k�l�j�ba.

- H�, ez az eny�m! – n�z r�m �sszesz�k�tett szemekkel.

- Cs�nd legyen, te m�g csak gyakornok vagy �s am�gy is, k�st�l! Ez a b�ntet�sed. Seg�ts egy kicsit.

- M�gis miben?

- Jelet tal�lni! N�zd �t a n�i �ldozatokat �n meg a f�rfiakkal foglalkozom.

- Mi�rt �n kapom a n�ket? – n�z r�m felvont szem�ld�kkel.

- Mert neked van bar�tn�d, �gy ha valami olyat tal�lsz, ki tudod sz�rni a dologb�l. – v�gom hozz� az egyik dobozt, mely teli van iratokkal.

- Kyo, ennek semmi �rtelme! Ezeket m�r annyiszor �tn�zt�k. – nyavalyogja egy f�l �ra ut�n �s be kell l�tnom, hogy igaza van.

- J�, akkor hagyjuk. Keresek m�s elfoglalts�got. – pakolom �ssze a pap�rokat �s hagyom ott.

Irod�mba bebattyogva el�veszek egy r�gi keresztrejtv�nyt a fi�komb�l �s azt kezdem el fejtegetni, m�g Uruha fel nem t�p az ajt�mat �s nem kezd el kifel� mutogatni.

- Mi az? – vonom fel szem�ld�k�m.

- Baj van. Gyere gyorsan! – r�ngat kifel� a k�z�s nyomoz�si szob�ba.

- Mi t�rt�nt? – k�rdem.

- Sz�val miut�n elraktam a dokumentumokat eszembe jutott a t�rk�p. A filmekben mindig �sszek�tik madzaggal a nyomokat. Na most, mivel nem volt jobb dolgom elkezdtem �n is k�t�getni �s mikor az id�sorrendben tettem meg ez j�tt ki bel�le. – mutat az �sszek�t�tt t�rk�pre.

- Francba. – mondom d�bbenten, mikor megl�tom – Ennek a szem�tnek v�gig ez volt a terve. Amanonak sz�lt�l?

- M�g nem, de m�r itt van. –mutat az ajt�ba �gy megfordulok.

- Mi t�rt�nt? – k�rdi.

- A t�rk�p. Ez a szem�t ismer �s v�gig azt akarta, hogy �n foglalkozzak az �ggyel! A rohadt kanjim vir�t rajta! – mutatok kiss� idegesen az eml�tett t�rgyra, ami az alvatlans�gnak is k�sz�nhet�.

Shinji Arc�ra ki�l az aggodalom.

- Ha ez igaz, akkor most b�szke lehet mag�ra. El�rte, amit akart. Francba. Sz�lok Sag�nak, te meg, ha lehet, ezek ut�n ne m�szk�lj egyed�l �s gondolkozz el rajta, hogy melyik �r�lt szerethet t�ged ennyire. – fordul meg �s m�r el is t�nik.

- K�sz Kouyou, ez sz�p munka volt! – veregetem h�tba – Most m�r biztos, hogy fel fognak venni. Ez �gyes volt. Most m�r csak azt k�ne megtudni, hogy a sr�cnak mi k�ze az eg�szhez. Ha keresnek, akkor az irod�mban eszek. �tn�zem a sr�c adatait.

- Rendben. – b�lint.

Amennyire belelend�lt�nk a dologba, annyira nem jutottunk tov�bb, mert ism�t zs�kutc�ba jutottunk �s a sr�cnak m�r k�t h�napja nincs nyoma. M�r abban sem voltunk biztosak, hogy �l-e m�g.

- Nishimura-san! – ront be irod�mba az egyik telefonokat kezel� h�lgy. – Az el�bb telefon�lt egy f�rfi, hogy l�tta az elt�nt fi�t �s feltehet�leg a gyilkos�t.

A h�r hallat�n egyb�l felpattantam �s a h�lgy ut�n eredtem, aki lej�tszotta nekem a besz�lget�st, �gy fel�rtam a helyet.

- K�sz�n�m. M�ris ut�na n�zek. Ha b�rmi van, akkor �rtes�ts.

- Rendben.

Visszarohanok az irod�mba a pul�verem�rt, mert m�r kezd k�s�re j�rni, majd fegyveremet is elt�ve �l�k kocsiba �s hajtok jap�n �szaki r�sze fel� az erd�k k�z�tt men� �ton. Mikor meg�rkezem az eml�tett benzink�thoz, egyb�l befel� veszem az ir�nyt az elad�hoz.

- Miben seg�thetek? – k�rdi az elad� f�rfi.

- Nishimura Tooru vagyok. A rend�rs�gt�l j�ttem. – mutatom fel jelv�nyemet - �gy egy �s f�l �r�val ezel�tt az itteni f�lk�b�l telefon�lt egy f�rfi, hogy l�tta az elt�nt sr�cot �s az elrabl�j�t.

- Azt k�tve hiszem. Itt a mai nap t�zen, ha megfordultak. Bel�le nyolc csal�d volt, akik a hegyekbe mentek kir�ndulni, egy �zletember, aki a f�v�rosba igyekezett �s egy m�sik f�rfi, aki csak a telefont haszn�lta. Sz�val mag�t sz�pen �tvert�k.

- Ebben biztos?

- Teljesen. Ak�r a felv�teleket is megn�zheti. A kutat a h�ten z�rj�k be, mert nincs nagy forgalma m�r. Sz�val ennyi embert k�nny� megjegyezni.

- �rtem. �s a telefon�l� f�rfit l�tta?

- Nem. Kapucnis fekete pul�ver volt rajta �s lehajtott fejjel j�rt.

- K�sz�n�m. – s�hajtok. �jabb zs�kutca �s a gyilkos csak j�t sz�rakozik rajtam.

- K�v�t vagy valamit?

- Igen, azt k�rn�k. Meg valami apr� ehet�s�get az �tra.

Erre a k�v� mell� leveszi a kez�be akad� els� csokit, majd k�zli az �r�t.

- Tartsa meg. – c�lzok a visszaj�r�ra �s megyek ki a parkol�ba, ahol r�gy�jtok, majd a k�v� elfogyaszt�sa ut�n visszaindulok imm�r a s�t�t ny�ri �jszak�ban.

Az �ton senki nem j�n velem szembe, a szemeim meg a k�v� ellen�re majd leragadnak. Egy pillanatra lehunyom szemeim, de mikor kinyitom egy alakot l�tok meg kifutni a f�k k�z�l, �gy t�vig nyomom a f�ket, miel�tt el�tn�m, a szemeim pedig kipattannak az ijedts�gt�l. Szerencs�re siker�l m�g id�ben lef�keznem.

- J�l van? – k�rdem agg�dva, kisz�llva a kocsib�l, mik�zben az idegen a szem�t takarja kez�vel a f�nysz�r�k er�s f�nye miatt.

- Igen, j�l vagyok. – mondja megk�nnyebb�lve, majd leereszti a kez�t �s hunyorogva n�z engem.

- Te j� �g. – mondom d�bbenten. – Te vagy Shiroyama Yuu?

- Igen, �gy h�vnak. – b�lint hozz�.

- A nevem Nishimura Tooru, rend�r vagyok. H�la az �gnek, hogy megtal�ltalak. Egyed�l vagy? – k�rdem, de kezem a fegyveremen pihen.

- Igen.

- Akkor j�, gyere velem. Beviszlek a kapit�nys�gra. – nyitom ki neki a h�ts� ajt�t, � pedig engedelmesen be�l oda.

Miel�tt besz�lln�k, m�g k�rben�zek egyszer, majd �n is be�l�k a kocsiba.

- Tess�k, majd bent kapsz rendes �telt. – ny�jtom h�tra a benzink�tn�l vett csokit.

- K�sz�n�m. – k�sz�ni meg, majd l�t neki az elt�ntet�s�nek.

T�vig nyomom a g�zt az egy �r�s kocsi�ton, hogy min�l hamarabb be�rjek a sr�ccal. �n az utat figyelem, � pedig a mellett�nk elsuhan� t�jat.

Bent egyb�l bevezetem az egyik kihallgat� helys�gbe, majd Felkeresem Shinjit, mik�zben megk�rem az egyik rend�rt, hogy hozzon valami ehet�t �s ihat�t a sr�cnak.

- Megvan a sr�c! –nyitok be �j f�n�k�m irod�j�ba cs�ppet sem foglalkozva avval, hogy �ppen Takashival egym�s sz�j�ban j�rnak.

- Mikor tal�ltad meg? – k�rdi csod�lkozva, miut�n elv�ltak egym�st�l.

- Most, egy �r�ja. J�tt egy h�v�s, amit szerintem az elrabl� int�zett. Mindegy. A l�nyeg, hogy elmentem az adott helyre, ahol �ll�t�lag l�tt�k a gyilkossal, de term�szetesen nem volt ott �s mikor j�ttem visszafel� az erd�n�l a hegyes r�szn�l, akkor l�ttam �t kifutni a f�k k�z�l. – t�j�koztatom a helyzetr�l.

- �s most a kihallgat�ban van? – k�rdi Shinji.

- Igen.

- Akkor menj�nk. – ragadja karon Sag�t �s megy�nk be a t�k�r t�loldal�ra. - Ki hallgatja ki?

- �n szeretn�m.

- Biztos vagy benne? Mostans�g nem sokat aludt�l. – jegyzi meg Saga.

- Tudom, de ha a gyilkos engem akar, akkor csak �gy tudhatom meg, hogy mi�rt.

- Ebben igaza van. De nekem ez akkor sem tetszik. T�l nyugodt �s �polt.

- Igen, ez nekem is felt�nt. –s�hajtom, majd bemegyek a sr�choz az �tk�zben megszerzett onigirivel �s te�s flakonnal, majd benyitok hozz� �s el� rakom – Tess�k, edd meg nyugodtan.

- K�sz�n�m. – l�t neki az ev�snek �n pedig le�l�k vele szembe.

- Gondolom, tudod, hogy mi�rt vagy itt. – erre b�lint egyet – Szeretn�m, ha elmes�ln�d, hogy mi t�rt�nt veled azut�n, hogy lesz�llt�l a vonatr�l a p�lyaudvaron.

- Ok�. – nyeli le a falatot �s iszik r� – Sz�val mikor bej�tt a vonat a p�lyaudvarr�l, akkor elindultam a kij�rat fel� �s a folyos�n egyszer csak h�tulr�l egy rongyot raktak az arcom el� – mutatja – azt�n semmire sem eml�keztem.

- �s mi t�rt�nt, mikor magadhoz t�rt�l?

- Be volt k�tve a szemem �s a kezem pedig h�tul �ssze volt k�tve, teh�t csak voltam �s csak besz�lni tudtam hozz�, amikor velem volt. Egy padl�son voltam, � pedig oda vitt fel vagy vitt le engem a h�zba. Teh�t � etetett, f�rdetett meg egyebek, ami a mindennapos rutinokhoz tartozik.

- Sz�val a gondodat viselte. – d�bbenek meg, de �gy m�r �rthet�, hogy mi�rt n�z ki �poltan – Az �telt � f�zte vagy hozta valahonnan.

- � f�zte mindig. Am�g t�vol volt a bev�s�rl�s miatt, addig otthagyott a padl�son.

- Azon k�v�l, hogy fogva tartott csin�lt m�st is veled? B�ntott sz�ban vagy testileg?

- Nem. Nem is kiab�lt velem egyszer sem. Mindig rendes volt velem, kiv�ve mikor… - n�z a f�ldre �s harapja be als�ajk�t.

- Meger�szakolt? – teszem fel az egy�rtelm� k�rd�st.

- Igen. De csak egyszer! – n�z vissza r�m – Ut�na mindig kedves volt velem �s rendes – ereszt el egy halv�ny mosolyt, ahogy visszagondol az elm�lt id�re – J� volt vele lenni, m�g ha n�ha kiss� kattantan is viselkedett. Sz�val nem csin�lt semmit se.

- �rtem. Az�rt egy orvosi vizsg�latra elviszlek most. A t�bbiek �rtes�tik a sz�leidet �s a bar�todat, akin�l majd az este elleszel. Ez �gy rendben lesz?

- Igen.

- J�l van, de el�tte m�g k�rdezn�k p�r dolgot, ha nem b�nod.

- Semmi gond.

- El�sz�r is, tudod, hogy mennyi ideig volt�l n�la?

- Nem. Csak egyszer t�v�ztem vele, mikor mag�t helyezt�k ki a h�rek szerint az �gy sz�l�re.

- Igen, az volt a m�sodik napod. K�t h�napig tartott fogva. Mondott valamit a h�rrel kapcsolatban vagy a nyomoz�s miatt? Esetleg hallott�l rajta k�v�l m�s szem�lyt�l j�v� zajt?

- Nem. Csak � volt egyed�l. Azt mondta, hogy � �lte meg azokat az embereket, de �n ezt valahogy nem tudom r�la elhinni. A h�rt illet�en pedig csak �r�lt a dolognak �s sokat mes�lt r�lad, hab�r folyton Kyonak nevezett �s azt mondta, hogy az iskol�ban ismerkedtetek meg, de � azt nem v�gezte el.

Ne, Istenem, mondd, hogy ne � legyen az!

- Hogy sz�kt�l meg t�le? – terelem el a t�m�t, mert kezdek f�lni.

- Szerintem nem sz�ktem meg. Az utols� este levette r�lam a kend�t, mert, hogy l�tni szeretne engem – pirul el – azt�n reggel mikor felkeltem, akkora m�r nem volt ott. V�rtam r�, h�tha visszaj�n, de mivel nem j�tt, �gy kezdtem sejteni, hogy magamra hagyott, ez�rt indultam el.

- �rtem. Ezek szerint l�ttad azt, aki elrabolt �s a gyilkoss�gokat tette?

- Igen. Akkor este l�ttam �t, m�r amennyire ez lehets�ges volt a holdf�nyben. Hossz� v�r�s haja volt. R�ad�sul � is onnan j�tt, ahonnan �n, csak � egy m�sik falub�l. Kin�zetre olyan harmincnak n�zett ki.

- A nev�t nem mondta? – k�rdem gyomromban egy hatalmas g�rccsel.

- Azt mondta, hogy Dienak h�vj�k. – n�z a szemembe, mire kezemet �k�lbe szor�tom a n�v hallat�n az asztal alatt, majd tetetett nyugodts�ggal sz�lalok meg.

- �rtem. � volt az? – kapok el� egy r�gi k�pet r�la, amit mindig magamn�l hordok az irataimn�l.

- Igen. Ez �.

- K�sz�n�m. – �llok fel �s vonulok ki a teremb�l Sag��khoz.

- Ismered a tettest? – k�rdik szinte egyszerre.

- Igen. Andou Daisuke az. Azt hittem, hogy ki ment Amerik�ba, de ezek szerint nem. Tudtam, hogy van valami kattan�sa, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Neh�z dolgunk lesz vele. Ismer t�ged.

- Ak�rcsak te �t. Ez a hasznunkra is v�lhat, m�g nem fajul t�ls�gosan is szem�lyess� az �gy a r�szedr�l. – n�z r�m Tora.

- Tudom mire c�lzol, de el fogom �t kapni! Ez az �n �gyem! – n�zek r� hat�rozottan.

- �n ezt nem �rtem. – sz�l k�zbe Saga – Hogy j�n �ssze egy Stockholm-szindr�m�s egy Lima-szindr�m�ssal? Ez annyira lehetetlen.

- Szerintem meg pszichopata. Nem hiszem, hogy csak �gy elengedte volna a sr�cot.

- A Stockholm-szindr�m�ban egyet �rtek a sr�c r�sz�r�l, de Dainak biztos, hogy nem Lima-szindr�m�ja van. Vissza fog j�nni a sr�c�rt. Direkt hagyta �letben.

- Ezt mib�l gondolod Kyo?

- Tora, ez a gyerek kik�p�tt m�sa Dainak. Ugyan �gy n�z ki, mint ahogyan � n�zett ki ekkor �s m�g egy helyr�l is j�ttek. A sr�cot csak az�rt nem �lte meg, mert mag�ra ismert benne, de ett�l m�g id� k�rd�se �s vissza fog �rte j�nni, hogy v�gezzen vele akkor, amikor mi nem fogunk r� sz�m�tani. Ebben biztos vagyok.

Ezut�n a sr�cot elvittem a k�rh�zba, ahol meg�llap�tott�k, hogy minden rendben van n�la, �gy elvittem a bar�tj�hoz, majd hazamentem, ahol d�bbenetemre Saga �llt az ajt�m el�tt.

- Takashi? – k�rdem d�bbenten.

- Nem hagylak egyed�l ma este.

- Ez igaz�n rendes t�led, de nem �n kellek Daisukenak, hanem a fi�.

- Nem baj. Agg�dom �rted, sz�val maradok.

- Rendben. – egyezek bele �s invit�lom be a lak�sba.

- Shinji szerint a sr�cot el kellett volna vinned pszichol�gushoz.

- Avval semmire se megy�nk. Majd egy h�t m�lva lemegyek. K�r�l akarok n�zni Dai r�gi lak�s�ban. H�tha tal�lok valamit. Az erd�ben l�v� h�zzal mi van?

- Odament p�r emberrel �s azt n�zi �t. Nem lesz gond. Most ink�bb pihenj le. – terel a h�l� fel�, ahol az �gyba fek�dve egyb�l elnyom az �lom.

Egy h�t m�lva Saga t�rsas�g�ba mentem le Mie prefekt�r�ba, hogy megn�zz�k, hogy van Yuu.

Az eset �ta n�gy �v telt el. Yuu felk�lt�z�tt Toki�ba, �gy Uruh�n volt a sor.

- Z�ldf�l�, itt az �j munk�d! – nyitok be irod�j�ba �s csapom le asztal�ra a pap�rlapot.

- Nem vagyok z�ldf�l�! – n�z r�m �sszesz�k�tett szemekkel.

- Nekem az maradsz. Te j�tt�l ide utolj�ra, sz�val te vagy az. T�ma lez�rva.

- Mit k�ne csin�lnom? – veszi el a pap�rt.

- Egyszer�, mostant�l egy �llatkeresked�sben fogsz dolgozni Yuuval �s te leszel az �j lak�t�rsa. Sz�pen be�p�lsz a kis �let�be �s figyelsz, hogy Die megjelenik-e a k�zel�ben vagy sem.

- De, mi�rt pont �n? – r�ncolja �ssze a homlok�t.

- Mert te tanult�l ilyesmit �s te vagy az, akit m�g nem l�tott, �gy nem gyanakodna, �s veled �szint�bb lenne, mint vel�nk, f�leg, hogy hasonl� kor�ak vagytok.

- J�l van. Legal�bb addig se ennek a h�lye liba hisztij�t kell hallgatnom. – s�hajt fel – Mikor kezdek?

- Holnap. Itt a hirdet�s, amit feladott a lak�t�rs �gyben. – nyomom a kez�be – a munk�dat meg m�r lefix�ltuk a keresked�vel. Sz�val egy�tt fogtok dolgozni. – veregetem v�llba.

- �s veled mi lesz? – k�rdi.

- �n ut�nan�zek, hogy Daisuke merre van, de egyel�re nem sok jel�t l�tom. Lehet, hogy a Franciaorsz�gba v�ltott rep�l�jegye is hamis. Egy biztos, ha ism�t elkezd�dnek a gyilkoss�gok, akkor nem hagyhatjuk, hogy ism�t ennyi �ldozatot szedjen �s meg�lje a fi�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.