Kyo



Miut�n Uruh�t hazak�ldtem �sszepakolni kom�tosan, �regemberek m�dj�ra s�t�lok vissza irod�mba �s egy s�hajjal �l�k le a sz�kembe, majd veszem kezembe a b�gr�met, hogy kiigyam tartalm�t, de f�n�k�m ebben is megzavar.

- Uruha elv�llalta? – �l le az asztal szembe lev� r�sz�n�l l�v� sz�kre Shinji.

- El. Legal�bb sz�rakozik egy kicsit. Laza munk�ja lesz, m�r ha ki nem r�gja az �reg a k�s�sei�rt.

- Rem�lem, nem teszi meg. De biztos vagy benne, hogy vissza fog �rte j�nni?

- Teljesen. Most huszonnyolc a sr�c. M�g pont beleillik a korba. Ha bet�lti a huszonkilencet m�r nem fogja �rdekelni �s fene tudja, hogy mi lesz. Jobb esetben v�gemarad a dolognak, de nem tudom, hogy ennek mennyi az es�lye. Kouyou meg feltal�lja mag�t. Nem nagy �gy a dolog.

- Rem�lem igazad lesz. De most mennem kell, mert van m�g egy kis s�rg�s elint�znival�m.

- �n is ezt mondan�m. – vigyorgok r� sunyin, mire elv�r�s�dik, �s gyors l�ptekkel t�vozik.

Az �vek alatt m�r hozz�szoktam a dologhoz, �gy m�r nem zavar, s�t ink�bb �r�mmel hozom zavarba Tor�t, �gy legal�bb �n is j�t sz�rakozom a dolgon.

- K�st�l. De csak f�l �r�t. Javul� tendenci�t mutatsz. – jegyzem meg az �ppen meg�rkez� Uruh�nak.

- Eleget hallom az �regt�l, nem kellesz m�g te is. – morogja.

- Pedig dics�retnek sz�ntam. A m�sodik r�sz�t. – kuncogok fel – Sz�val, mi �js�g?

- Meghoztam az els� jelent�st.

- B�vebben? – k�rdem.

- Semmi k�l�n�s. �sszebar�tkoztunk �s j�l elvagyunk. Egyel�re minden rendben van.

- Helyes, tudtam, hogy j� embert k�ldtem be.

- �s te? Mi ez a sok rajz? – vesz el egyet az asztalomr�l.

- �j tetov�l�s. – vonom meg a v�llam.

- M�r nincs is rajtad hely. Meg minek neked m�g egy? �gy is ki vagy tiltva h�rom helyr�l. – vigyorodik el.

- Nocsak, �gy megmaradtak a f�rd�z�sek? – vonom fel szem�ld�k�m.

- Hogy ne maradt volna meg, mikor a f�l napot f�rd�k keres�s�vel t�lt�tt�k miattad. – s�hajt fel dr�maian.

- Na, j�l van, menj vissza �s elemezd csak a p�ciensedet. Nekem dolgom van. – �llok fel �s szedem �ssze a tetov�l�sv�zlataimat.

- Aha, ez azt�n kem�ny munka, csak k�r, hogy nem neked. – �ll fel, de nem menne ki, hanem sz�pen megv�r engem is.

- Csak nem zavar, hogy �n lazulok, te meg nyolc �r�ban �llatokkal foglalkozol. Pedig az el�g laza mel�. Nem panaszkodhatsz.

- Laza? M�r megbocs�ss, de ez sem k�nny� feladat a sok �llattal. Egyet m�g elvisel az ember, de ez sokszor egy!

Erre csak mosolygok, mert tudom, hogy �gy is meg fogja kedvelni a munk�t, majd m�g sz�vjuk egym�s v�r�t, m�g el nem v�lnak �tjaink. � haza �n pedig a tetov�l�mhoz megyek a j�l megszokott helyemre.

- Kyo! – hallom meg Kazuki lelkes hangj�t – Na, mit hozt�l m�ra nekem? – �l le a hely�re, �n pedig csatlakozom hozz�.

- Csin�ltam p�r v�zlatot. Egy tigrisr�l lenne sz�. – ny�jtom �t a v�zlataimat, amiket �tvesz, majd h�mm�g p�rat.

- Nem rossz, de v�rj, alak�tok rajta egy kicsit. – piszk�l bele rajzomba, majd ny�jtja vissza – Mit sz�lsz hozz�?

- Tetszik. – mosolyodom el.

- Nos, hov� lesz a kis tigris? – k�rdi izgatottan.

- Ide. – mutatok cs�p�mh�z.

- Vetk�zz. – csillannak fel szemei �s m�r izz�tja a t�t, �n meg csak eleresztek egy mosoly, majd eleget teszek k�r�s�nek.

Szeretek hozz� j�rni, mert n�la lelkesebb m�v�szt m�g nem tal�ltam �s nem fecseg f�l�slegesen, �gy �n is cs�ndben, lehunyt szemekkel �lvezhetem a dolgot a g�p berreg�s�vel egy�tt.

- K�szen vagyunk. – mondja, �s k�zben egy utols�t v�gigsim�t l�gyan a friss tetov�l�somon, ami j� �rz�ssel t�lt el, amin nem is csod�lkozom, hisz Saga �ta senkivel sem voltam.

- Gy�ny�r�. – mosolyodom el el�gedetten – Mennyi lesz? – k�rdem.

- Csak a szok�sos. – mosolyodik el, mire �n le perk�lom neki az �sszeget �s t�vozom.

Tal�n Uruh�nak igaza volt, t�nyleg engednem k�ne m�soknak, de f�lek, hogy megint �gy fogok j�rni.

Persze minden sim�n megy, m�g ism�t el nem kezd�dnek a gyilkoss�gok, ami aggaszt, mivel Dienak semmi nyom�t nem l�tt�k �s Yuu egy lev�llel �ll�t be, amiben Dai �zent �s a haj�t is csatolta hozz�, �gy k�nytelen vagyok Uruh�hoz �tmenni, aki �r�mmel enged be a kis alb�rlet�kbe.

- Gondolom, tudod, hogy mi�rt j�ttem. – n�zek r� agg�dva.

- �szint�n? Nem. Vagyis sejtem, hogy a bor�t�kban lehetett valami.

- Igen. Die k�ldte a bor�t�kot, amit te vett�l �t. Szeretn�m, ha elmondan�d, hogy kit�l vetted �t.

- H�t, ne haragudj, de a sapka az arc�ba volt h�zva �s csak �gy belenyomta a kezembe a bor�t�kot. Hab�r, ha jobban belegondolok, az a sr�c lehetett, aki k�vette Aoit.

- K�vette? – r�ncolom �ssze szem�ld�k�m – Ezt nekem nem mondta. Mikor volt ez?

- M�lth�t el�tt. Akkor egy h�tig k�vette a sr�c, majd elt�nt, de eml�kszem r�. A friss jegyzeteimbe bele is �rtam. V�rj, oda adom �ket. – �ll fel �s megy be a szob�j�ba, hogy �tadja �ket, amikbe m�r most beleolvasok �s a k�vet� le�r�s�ban Kazukira ismerek.

- Ezt nem hiszem el! Itt valami nem stimmel! – csattanok fel �s cs�rtetek ki egyenesen az �rsre, ahol pr�b�lok �sszef�gg�seket tal�lni Kazuki �s Die k�z�tt vagy hozz� hasonl� embereket keresni.

- Istenem, nem lehetek ilyen szerencs�tlen, hogy akihez j�rok m�g annak is k�ze lenne hozz�, m�g ha pap�ron nincs is nyoma. – morgom, majd idegesen kapom fel a m�r t�bb perce cs�ng� telefonom – Mi van m�r?!

- Ej, ha valaki nincs valami j� passzban. – nevet fel egy ismer�s hang a vonal m�sik v�g�.

- Daisuke. – ny�g�m.

- Igen, �n vagyok. Na, mondjad mi a morg�s oka? Pedig �r�ln�d k�ne, hogy hallhatod v�gre a hangom.

- Hogy, mi? Tudod te azt j�l!

- Nos, igen. Pont ez�rt is h�vtalak. Szeretn�m, ha nem m�szk�ln�l egyed�l, hab�r az �n dr�g�m nagyobb vesz�lyben van, sz�val �r�ln�k, ha vigy�zn�l r�. Pedig nagyon j� volt P�rizsban. Szerintem te is �lvezted volna, de Tooru, komolyra ford�tva a dolgokat, most nem �n ritk�tom az embereket.

- �s ezt, higgyem is el neked? – r�ncolom �ssze szem�ld�k�m.

- Tudom, hogy r�m tapadt�l, �gy l�thattad, hogy nem vagyok otthon. De ne agg�dj, nemsok�ra haza�rkezem, sz�val addig b�rd ki �s nagyon vigy�zz magadra �s r�, mert nem tudom, hogy ki csin�lja �s mi�rt, �gy ti is vesz�lyben vagytok, de ut�na j�rok a dolognak, ne agg�dj. Viszont most mennem kell, mert megy a rep�l�m. – bontja a vonalat, �n pedig bet�madom a turb�kol� galambp�r irod�j�t.

- Kyo, valami baj van? – k�rdi Saga morcos tekintetemet l�tv�n.

- Igen. Dai k�ldte – teszem le a bor�t�kot – �s most � h�vott telefonon, hogy j�n vissza Toki�ba �s m�s gyilkol szerinte. Ja �s vigy�zzak magamra meg Yuura, m�g ut�na nem j�r a dolognak. – f�jok ki egy nagy adag leveg�t, majd folytatom – R�ad�sul �gy n�z ki, hogy a jelenlegi tetov�l� m�v�szem is benne van a dologban. S�t, m�r azt se tudom, hogy mit gondoljak. Lehet, hogy Uruha is vesz�lybe van akkor. – n�zek r�juk k�ts�gbeesetten.

- Ugye tudod, hogy ez mit jelent? – n�z m�lyen a szemembe Shinji.

- Tudom. – s�hajtok fel – �tadom neked az �gyet, nem kell le�ll�tanod.

- Kapsz egy hetet. El�g lesz pihen�nek?

- Igen. K�sz�n�m. – �llok fel �s indulok haza, ahonnan nem is �ll sz�nd�komban kimozdulni, de az�rt Uruh�nak �rok egy figyelmeztet� �zenetet.

B�k�sen t�lt�m a szabadnapjaimat nyugodt mag�nyomban, amit kiv�telesen �lvezek. V�gre nem kell gondolkodnom �s agg�dnom a dolgok miatt, csak ki�r�tett, �res fejjel fek�dn�m �s laz�tanom.

P�r napig elvagyok �s minden sz�p �s j�, m�g hajnalban r�m nem cs�r�gnek.

- Igen? – veszem fel �lmosan a telefont, mely eddig kitart�an cs�rg�tt.

- Kyo, �n vagyok az Uruha. Gyere �t, baj van. Aoit elrabolt�k. – hallom meg agg�d� hangj�t, mire szemeim kipattannak, �s az �lmoss�g elillan bel�l�k. Gyorsan magamra kapok valamit �s kocsiba sz�llva sz�guldom az alb�rlethez, ahol Uruha m�r fel�lt�zve v�r.

- J�l vagy? – k�rdem agg�dva �s m�rem v�gig szememmel.

- J�l. Szerencs�re meg�sztam.

- Ennek �r�l�k. – k�nnyebb�l�k meg – L�ttad a tettest? Tor��knak sz�lt�l? Mikor t�rt�nt? – bomb�zom k�rd�seimmel.

- Nem, sajn�lom, nem l�ttam, de Die volt az. Hallottam, ahogyan besz�lgettek. Nagy val�sz�n�s�ggel fegyver volt n�la.

- Mir�l besz�lgettek? – �l�k le a kanap�ra.

- H�t Die bej�tt majd bek�ldte Aoit a szob�j�ba, ahol nagy val�sz�n�s�ggel �t�lt�ztette, mert a pizsam�ja az �gyon van, pedig az volt m�g az este rajta, majd annyit mondott, hogy kir�ndulni mennek �s lel�ptek. Nem voltak t�l b�besz�d�ek, �gy is �r�l�k, hogy meg�sztam a dolgot, mert mikor k�rdezte, hogy hol vagyok Aoi mondta, hogy alszom, de hallottam, hogy benyitott hozz�m. Kyo, ugye nem az�rt vitte el, hogy v�gezzen vele? – n�z r�m f�lve.

- De, sajn�lom, de az�rt. Hab�r, biztos, hogy nem ma fogja megtenni, de igen, v�gezni akar vele.

- Meg kell tal�lnunk! Francba, nem sz�ltam Tor��knak. – csapja mag�t fejbe �s ny�l telefonj��rt, de �n lefogom kez�t.

- Nincs semmi baj. Nekem sz�lt�l, �gy rendben van. Bemegy�nk �s besz�l�nk vel�k. Nemsok�ra n�gy, sz�val mindj�rt bent lesznek, ha j�l eml�kszem a beoszt�sukra.

- J�, rendben. – b�lint, majd �sszeszedi a jegyzeteit �s bekocsik�zunk a kapit�nys�gra, ahol birtokba vessz�k Shinji irod�j�t a p�tkulccsal, majd egy b�gre k�v� t�rsas�g�ban be�l�nk a g�rg�s sz�kekbe.

Uruha nagyokat kortyol a forr� k�v�j�b�l, mik�zben �gy szor�tja a b�gr�j�t, mintha azon m�lna az �lete, �s csak b�mul a semmibe, de tudom, hogy bel�l az okokat keresi.

- Nincs semmi baj, nem a te hib�d. – simogatom meg b�ztat�an a h�t�t.

- Ez volt az els� ilyen megb�z�som �s azt is elrontottam. – n�z r�m nedves szemekkel.

- Kouyou, n�zz r�m! – fogom meg v�llain�l szerencs�tlen sr�cot – Nem rontott�l el semmit sem! Ha akkor nem tetteted az alv�st, akkor lehet, hogy most holtan fek�dn�l az �gyadban! Ha t�nyleg volt n�la fegyver, akkor a lehet� legjobban d�nt�tt�l.

- �s ha nem volt? – k�rdi halkan.

- Akkor is j�l csin�ltad. Neki Yuu kell �s nem te, teh�t nyugodt sz�vvel �lt volna meg ott helyben. Ak�r volt fegyver, ak�r nem, a v�ge ugyan az lett volna. De, �gy most te itt vagy biztons�gban, �s �lsz! Ez a l�nyeg, k�ly�k! �n is ezt tettem volna a helyedben. – veregetem meg v�ll�t.

- K�sz�n�m. – szipogja megk�nnyebb�lten, majd megt�rli szemeit.

- Megkedvelted? – k�rdem.

- Igen. Tudom, hogy nagy hiba, meg nem kellett volna, de megkedveltem.

- Semmi baj, megesik az ilyen. Ha v�ge lesz a dolognak, akkor ut�na nyugodtan bar�tkozhatsz tov�bbra is vele. Te m�g fiatal vagy �s r� fogsz j�nni, hogy n�ha kell hagyni az ilyet is, mert sosem tudhatod, hogy kiben tal�lsz legk�zelebb bar�tot.

Erre h�l�san b�lint �s kiissza a marad�k k�v�j�t.

- Most m�r jobban vagy?

- Igen. K�sz�n�m. – n�z r�m h�l�san.

Ekkor hangokat hallunk meg a folyos�r�l, majd egy meglepett galambp�r n�z r�nk az irod�ba benyitva.

- H�t ti, titokban itt kef�ltek? – vigyorog r�nk Saga, aki az egyetlen k�z�l�nk, akinek nem sz�m�t az id�. A h�lyes�g mindig d�l bel�le.

- Bagoly mondja. – ny�jtom ki r� nyelvem.

- Sz�val, mi t�rt�nt? – t�r a l�nyegre Shinji, �gy Uruh�val besz�molunk a dolgokr�l.

- Nagyszer�. – s�hajt fel kiss� idegesen – Am�gy, Kyo, ut�nan�ztem a kis tetov�l� m�v�szednek, �s �gy t�nik, hogy hat�rozatlan ideig szabit vett ki, de �rdekes m�don telefonja, p�nzt�rc�ja, iratai mind a lak�s�n hevernek a porban. Sz�val, az � keze sem tiszta.

- M�r azon se csod�lkozn�k, ha mer�nyletet sz�n�nek ellenem. – h�zom el a sz�mat.

- Gondolom, vissza akarsz j�nni.

- Igen. Van p�r �tletem Dait illet�en.

- Rendben, de csak �sszel. – egyezik bele f�n�k�m.

Szerencs�re p�r nap ut�n siker�l is a nyom�ra akadnom, majd egyik alkalommal k�vetem is, melyr�l Uruh�t telefonon ismertetem.

- Z�ldf�l�, rajta vagyok a dolgon. Ha nem j�nn�k ma vissza, h�rom nap m�lva hatkor tal�lkozzunk az �szakra men� f��ton l�v� kis lepukkant k�v�z�ba. Gondolom, tudod, melyikr�l besz�lek.

- Igen, de Kyo, mire k�sz�lsz?

- Csak k�vetem Diet �s pr�b�lom majd oda terelni, ha siker�l.

- J�, de vigy�zz magadra.

- Ne agg�dj, engem sosem b�ntana. – bontom a vonalat, �s rem�nykedem benne, hogy akkor igazat mondott a telefonban �s t�nyleg nem b�ntana engem.

Eg�szen egy erd�ig k�vetem, ahol kocsimb�l kisz�llva megyek ut�na a f�k k�z�tt, m�g egy fah�zba be nem megy. V�rok egy kicsit, majd az ablakhoz osonok �s onnan lesem, hogy mi folyik bent, m�g valaki meg nem kocogtatja a v�llamat, �n pedig ostoba m�don h�trafordulok �s tal�lkozom a kloroformos ronggyal.

Mikor magamhoz t�rek, egy kanap�n tal�lom magam bok�mon egy hossz� l�nccal, ami a radi�torhoz van lakatolva. Teh�t nem lesz tal�lkoz�m Uruh�val, hacsak nem hatok r� valahogy.

- Felkelt�l? – hallom meg mell�lem Kazuki lelkes hangj�t, mik�zben egy szelet pizz�t t�m mag�ba.

- Kazuki? – kerekednek ki szemeim �s �l�k fel – Mit keresel itt �s mi ez az eg�sz?

- H�t, bocsi, de gondoltam magadt�l nem fogsz bes�t�lni a h�zba, sz�val, ha m�r itt vagy itt marasztallak mellettem. – vigyorog r�m, de �n m�g mindig nem �rtem a dolgot, hogy mir�l hadov�l, amit azt hiszem �szre is vett.

- Dieal egy�tt vagyunk itt, meg a kis Aoi sr�ccal, na meg most m�r veled. – kacsint r�m.

- Ezt nem hiszem el! – s�hajtok fel kiss� hiszt�ri�san, mert most tudatosult bennem, hogy Die v�gig azt akarta, hogy k�vessem, hogy azt�n el tudjon rabolni, �n h�lye pedig beles�t�ltam a csapd�j�ba.

- H�t, pedig van ilyen. Nem volt�l el�g figyelmes. K�rsz pizz�t? – k�rdi.

- Nem vagyok �hes. Ink�bb engedj el.

- Nem lehet. – komorul el arca �s hangja egyszerre, a j�kedve pedig teljesen elsz�ll – Ne haragudj Kyo, de egyel�re �gy kell lennie a dolgoknak. – �ll fel �s hagy itt a t�lc�n l�v� pizza szelettel.

V�g�l r�sz�nom magam �s nekikezdek a falatoz�snak, de mag�nyomat most r�gi bar�tom t�ri meg, aki egy s�rt nyom a kezembe �s �gy �l le mell�m.

- L�tom, a k�ly�k feltal�lta mag�t. – n�z v�gig a l�bamon d�szelg� l�ncon.

- Mi�rt csin�lod ezt? �t mi�rt kellett belevonnod? – k�rdem.

- Hogy mi�rt csin�lom? Hm, tal�n az�rt mert nem akarom, hogy Aoit megronts�tok. Tudom, hogy ott fent – mutat felfele – azt akarj�k �s el akarj�k t�lem venni �t, de siker�lt kereszt�lh�znom a sz�m�t�saikat. �n gy�ztem a j�t�kban �s nem �k. – mosolyodik el el�gedetten �n pedig egyre biztosabb vagyok benne, hogy ha �gy folytatja teljesen besz�m�thatatlan lesz – Ami meg Kazukit illeti, g�z�m sincs. – vonja meg a v�ll�t – De nem is �rdekel. Ha gyilkolni akar, akkor gyilkoljon. De lehet, csak �gy akarta felh�vni a figyelmedet. – kacsint r�m.

- Ezt meg, hogy �rted?

- Kyo, az a sr�c oda-meg vissza van �rted. Csakis miatta vagy itt. R�d meg r�d f�rne m�r egy kapcsolat, sz�val ne agg�dj e miatt, mi el lesz�nk fent Aoival. – kacsint r�m, �n meg csak nagy szemekkel n�zek r�, m�g vissza nem j�n Kazuki.

- Te, te, te! Ezt m�gis, hogy gondolod?! – f�jtatok r� �s m�r menn�k neki, de a l�nc nem �r el od�ig, pedig el�g hossz�ra hagyta – Azt hiszed, hogy ha elrabolsz, akkor bel�d szeretek?! Nekem nincs Stockholm-szindr�m�m! �s nem is lesz!

Erre csak nagyokat pislog, majd kis sz�net ut�n megsz�lal.

- Szerintem �n sem vagyok k�z�mb�s neked. L�ttam, hogy �lvezted m�ltkor a kis cir�gat�sokat. – vigyorodik el, mire �n elv�r�s�d�m.

- Csak bek�pzeled a dolgokat. – �l�k vissza a kanap�ra, de m�g mindig gyilkos szemekkel n�zek r�, mert zavar, hogy l�tta, hogy �lveztem a dolgot. Ez �gy nem fair.

- Ja, persze. Na meg most m�r �gy sincs bar�tod, sz�val adhatn�l egy es�lyt. – sim�t v�gig combomon.

- Hozz�m ne �rj! – v�gom hozz� a kezembe akad� d�szp�rn�t.

- Mi�rt? Ink�bb kivered magadnak? M�r f�lig �gy is merev vagy. – vigyorog r�m, �n meg ekkor veszem �szre, hogy mennyire is igaza van. Ilyen nincs! S�rok fel magamban. Nem l�tezik, hogy csak ett�l az egy sim�t�st�l �gy reag�ljak r�. Tuti az�rt van, mert csak szimpl�n hi�nyolom a dolgot. Nyugtatom magam evvel a gondolattal, de be kell l�tnom, hogy ahogyan telnek a napok, �gy veszem �szre magamon, hogy kedvelem a sr�cot, m�g ha neki nem is ezt mutatom, �s folyton veszeksz�nk e miatt, de titkon tetszik, hogy ilyen kitart�. Az m�r viszont egy�ltal�n nem tetszik, hogy Aoi Dieal egy�tt t�rt vissza az Uruh�val val� tal�lkoz�sr�l, de am�g meg nem tal�lom valamelyik�k gyengepontj�t, addig nincs ellen�k es�lyem.

Most is Aoi Dieal kint turb�kol a verand�n mi pedig a kanap�n t�rdelve n�zz�k �ket.

- Aranyosak. - jegyzi meg Kazuki.

- Addig, ameddig meg nem tudod, hogy az egyik pszichopata. – teszem hozz�.

- Az most nem sz�m�t. Am�gy is, ami�ta Aoi itt van, Die teljesen megv�ltozott. Egy�ltal�n nem t�nik kattantnak. - mondja, k�zben egy kezet �rzek meg fenekemen.

- Vedd el onnan! - morranok fel, k�zben r�csapok taperol� kez�re.

- Mi�rt vagy ilyen kegyetlen? - n�z r�m boci szemekkel, �n pedig megsajn�lom egy kicsit.

- Nem vagyok kegyetlen �s ne n�zz �gy r�m, mert a v�g�n megsajn�llak. - mondom, majd ink�bb a gerlep�rnak szentelem figyelmem �s k�nytelen vagyok bel�tni, hogy Kazukinak igaza van Dieal kapcsolatban. Tal�n t�nyleg szerelmes. De vajon Aoi is?

Ahogy telnek a napok, azon kapom magam, hogy nem a sz�k�sen j�r az agyam, vagy azon, hogy mikor j�nnek �rt�nk, hogyan is �rtes�thetn�m a t�bbieket, hanem azon, hogy egyre jobban �rzem magam Kazukival �s ennek k�sz�nhet�en m�r teljesen k�zel ker�lt hozz�m, �gy m�r l�nc n�lk�l m�szk�lok a h�zba �s pr�b�lok alkalomadt�n Aoin�l puhatol�zni a helyzet�r�l, mert f�ltem �t.

- Ideges vagy. – jegyzi meg Kazuki egyik este az �gyban, mik�zben engem �lelve pr�b�l aludni, de nem megy, mert az �n �lmatlans�gom r� is �tsz�llt.

- Tudom. – motyogom, mik�zben mellkas�ra rajzolgatok kicsi karik�kat, p�l�j�t �sszegy�r�getve, m�g � h�tamat cir�gatja, ami kellemes �rz�ssel t�lt el.

- Laz�ts �s menni fog. – mosolyog r�m, imm�r arcomat cir�gatva.

- Akkor, seg�ts. – suttogom ajkaira �s cs�kolom meg l�gyan, amit egyb�l viszonoz.

- �r�mmel. – v�laszol, majd fel�m kerekedik, �s �gy kezd el k�nyeztetni. Eg�sz testemet v�gigcs�kolja, bele�rtve tetov�l�saim k�rvonalait, melyeket ujja begyivel k�rbe is rajzolgat, �n meg csak �lvezem ezeket a puha, gyeng�d gesztusokat, melyekben r� kell, hogy j�jjek m�g sosem volt r�szem. Senki nem volt velem m�g ennyire gyeng�d �s figyelmes, ami kimondottan j�l esik, f�leg most. Az meg v�gk�pp meglep, hogy mindezt annyira, de annyira j�l csin�lja, hogy csak akkor �rzem meg t�g�t�s�t, mikor a harmadik ujja is bel�m ker�l, de ekkora m�r testem el�g t�relmetlen, �gy egy morg�ssal jelzem neki, hogy igaz�n v�lthatna, amin felkuncog, de teljes�ti k�r�sem �s egyb�l t�vig mer�l bennem, amit egy j�les� ny�g�ssel tudt�ra is adok.

Nem sietj�k el a dolgot, hagyjuk, hogy minden a maga temp�j�ban t�rt�njen, m�g ha �gy lassabban is �rj�k el a c�lt.

Egy hatalmasat s�hajtva f�szkelem magam m�g k�zelebb Kazuhoz a k�z�s tiszt�lkod�sunk ut�n.

- Most m�r tudsz aludni? – k�rdi, kezemet cir�gatja.

- Nem. – vigyorgok r� – Ink�bb feldob�dtam. R�g �reztem m�r magam ennyire gondtalannak �s boldognak. – motyogom a v�g�t pirulva.

- Sz�val m�gis csak szeretsz! – h�zza ki mag�t b�szk�n csillog� szemekkel.

- Meglehet. – vonok v�llat.

- Mi az, hogy meglehet? – vonja fel a szem�ld�k�t.

- H�t, elmondhatom a v�laszt, de annak �ra van.

- �s mi lenne az? – t�masztja meg fej�t.

- Mondd el az igazat err�l az eg�szr�l. – n�zek m�lyen a szem�be.

- Nem hiszem, hogy ez j� �tlet. – komorul el.

- �s, ha tudn�k seg�teni? Am�g nem mondod el, addig nem tudhatod. Hallgatlak, r��r�nk.

Egy ideig m�g �llja tekintetem, majd megad�an fels�hajt.

- Rendben van. Sz�val, kezdem a legelej�r�l.

Erre helyesl�en b�lintok.

- R�gen �n is rend�r akartam lenni, mint te, hogy a k�zeledben lehessek, mert els� l�t�sra bel�d szerettem. Elv�geztem a sulit, de nem engedtek a f�kapit�nys�gra, hanem az egyik k�lv�rosi �rs�n helyeztek el, mondv�n, hogy ott van r�nk sz�ks�g. Ez akkor volt, mikor a k�rny�ken a motoros banda randal�rozgatott. Azt�n egy �vig voltam m�g ott, de egyszer sem akartak �thelyezni, �gy kil�ptem �s visszamentem a r�gi szakm�mban �s nyitottam egy tetov�l� szalont ahov� szerencs�mre be is tal�lt�l egy f�l �v ut�n.

- �rtem, de ennek mi k�ze van Diehoz? – vonom fel szem�ld�k�m.

- � is volt n�lam r�gen, a kez�n l�v� tetov�l�st �n csin�ltam neki. K�s�bb pedig megkaptad a Terachi �gyet, mely szerint a v�llalatnak k�ze van a yakuz�khoz �s nem kev�s sikkaszt�st csin�ltak �s egy k�t gyilkoss�g is felj�tt.

- Igen, eml�kszem r�, de �tadt�k v�g�l m�snak az �gyet �s m�g mindig az a nyomoz� figyelik a c�get.

- Pontosan, �s azt a nyomoz�t term�szetesen lefizett�k.

- Ez vil�gos, de nem �rtem m�g mindig, hogy hogy j�n �ssze a k�t �gy.

- �gy, hogy Shinya jobb keze Kaoru ott volt, mikor Die tetov�l�s�t csin�ltam, �gy amikor kiadt�tok a k�r�z�st felismerte ak�rcsak engem is. Egyik nap bej�tt a boltba �s megfenyegetett. Azt akarta, hogy h�vjam vissza Deit, de �n mondtam, hogy az�ta nem volt n�lam. Erre k�z�lte, hogy akkor nekem kell meg�ln�m bizonyos embereket �s cser�be eln�zi, hogy rend�rk�nt anno keresztbetettem neki, cser�be nem viszonozza azt.

- �s te igent mondt�l?

- Nem. Mondtam, hogy nem �rdekel a dolog. Kiment majd egy h�t m�lva visszaj�tt �s k�z�lte, hogy ha nem teszem meg, akkor v�gez veled. Sajn�lom, de ezt nem engedhettem meg. F�ltelek. T�l fontos vagy nekem. �gy megtettem, amit k�rt, majd Die r�m tal�lt �s egyezs�get k�t�tt�nk. Ez�rt vagy most itt. Am�g Dieal vagyunk, addig biztons�gban vagyunk. Ez�rt nem akarom, hogy elmenj, k�l�nben Kaoru sim�n kicsin�l, mint a t�bbi felismerhetetlenn� vert embert, akiket a zs�kutc�ban tal�ltok meg h�be-h�ba.

- Ezt nem gondoltam volna. – n�zek r� d�bbenten – Ahogy, azt sem, hogy ilyen r�g �ta �gy �rzel ir�ntam. Sajn�lom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. Szeretlek. – cs�kolom meg.

- �n is szeretlek �s, most, hogy itt vagy velem, m�r nem szalasztom el az es�lyt.

- Nem is kell. De, ne agg�dj, tudok seg�teni, csak egy telefon az eg�sz �s Tora elint�z mindent, de most ink�bb m�ssal foglalkozzunk. – vigyorodom el sunyin, � pedig szerencs�re veszi a lapot �s nem ellenkezik az eg�szest�s hanc�roz�s ellen.

D�lbe m�r kicsit nehezen megy a j�r�s, meg az �l�s se a legk�nyelmesebb dolog, de j�l �rzem magam, Kazuki arc�r�l meg nem lehet levakarni a vigyort.

- Ej, ha. Csak nem csoda t�rt�nt az este? – k�rdi vigyorogva Die a konyh�ba bel�pve egy sz�l als�ban �s trik�ban.

- De m�g mekkora. – v�laszol b�szk�n az �j bar�tom.

- Egy r�sz�t hallottuk is, �gyhogy nem kell komment�lni. – mondja, majd egy t�lc�ra pakol k�t t�ny�rt, kanalat, r�rakja a m�zlis dobozt meg a tejet �s m�r megy is vissza.

- Te mikor hozol nekem �gyba reggelit? – k�rdem nagyokat pislogva.

- Majd ha v�ge lesz ennek az eg�sznek. Addig gondoskodom r�la, hogy tudj j�rni. – kacsint r�m, de az�rt el�m pakolja a reggelimet, majd mi is nekil�tunk falatozni. Reggeli ut�n �g�ret�hez h�ven elvisz a legk�zelebbi �t menti telefonf�lk�hez, ahol tudok Tor�nak telefon�lni, hogy int�zkedjen a Terachi �gyben.

- Mit mondott? – k�rdi visszafel� menet Kazu.

- Int�zkedik. N�zz�k a h�reket.

- Rendben. Rem�lem, t�nyleg siker�l a dolog, mert nem szeretn�k �letem v�g�ig bujk�lni. – mondja, �n pedig boldogan d�l�k hozz�, hogy kifejezzem szeretetemet, mik�zben k�zen fogva s�t�lunk az �t ment�n, mire kapok egy puszit a fejem b�bj�ra.

Ezek ut�n szorgosan n�zt�k a h�rad�t �s egy h�t m�lva meg is hallottuk a v�rva v�rt h�rt, amit egy kisebb italoz�ssal �nnepelt�nk meg.

Csakhogy a boldogs�g kett�nk r�sz�r�l eddig tartott, mert Die kezdett egyre furcs�bban viselkedni, amir�l egyik�nk se besz�lt, mert el�g volt egym�sra n�zni �s tudtuk, hogy ez mit jelent. Mivel fogalmunk se volt, hogy pontosan hol is vagyunk, �gy az egyik �jszaka folyam�n �jra kisz�kt�nk a f�lk�hez, hogy seg�ts�get k�rj�nk Tor��kt�l, m�g miel�tt t�l k�s� lenne. Rem�lhet�leg �k be tudj�k m�rni, hogy hol is lehet�nk.

Eg�sz este virrasztottam, velem ellent�tben Kazuki egy p�r �r�ra az�rt lepihent, de mikor fent volt, pr�b�lt r�venni engem is arra, hogy aludjak legal�bb egy keveset, ami v�g�l siker�l is neki.

- Kyo, �bredj. – kelteget suttogva, mire csak morgok �s �tfordulok a m�sik oldalamra – Kelj fel, itt vannak.

- Kik? – nyitom ki r�snyire �lmos szemeim.

- A t�rsaid. L�ttam �ket a f�k k�z�tt. Hajnal van. – v�laszol a fel nem tett k�rd�semre is egyben.

Nagy nehezen er�t veszek magamon �s felkelek, majd kimegy�nk �s kinyitjuk a bej�rati ajt�t, �gy a kis csapat Tora vezet�s�vel beoson.

- J�l vagy? – k�rdi agg�dva.

- Igen, h�la Kazukinak. – fogom meg az eml�tett kez�t, jelezv�n, hogy � vel�nk van �s egyben velem, mire kapok egy r�vid mosolyt f�n�k�mt�l.

- Vedd fel, fent mozg�st l�ttam az el�bb. – sz�lal meg Uruha is adja �t a goly��ll� mell�nyem.

- Akkor felmegyek. – b�lintok.

- Veled megyek. – sz�l k�zbe Uruha �s Kazuki egyszerre.

Kazuki f�lt, �gy �rtem, hogy j�nne, de ha igaz, amit Die mondott, akkor engem nem b�ntana csak �t. Uruha pedig �gy �rzi, evvel j�v�teheti azt, amit elrontott, pedig igaz�b�l semmit se rontott el. Mivel ismerem az �rz�st, �gy engedek neki, mert tudom, hogy mit �rez most. Kazuki megkapja Tora mell�ny�t, Uruha el�veszi a fegyver�t �s h�rman nyitunk be a fels� szob�ba tal�n m�g pont id�ben.

- Die, engedd el! – sz�lok r�, ugyanis az eml�tett az �gyon fekv� Yuu felett t�rdel �s �ppen a fi�t fojtogatja.

- Nocsak, felment� sereget is hozt�l magaddal? – k�rdi nevetve – Tudod Kyo, �n megmondtam neked, hogy �n fogok gy�zni, �gy m�r elk�stetek, � az eny�m. – mosolyodik el �s er�sebben r�szor�t a fi� nyak�ra minket figyelmen k�v�l hagyva.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.