Uruha a próbaterem sarkából pillantgatott lopva mit sem tudó gitáros társára. Az első pár évben nem nagyon tulajdonított nagyobb szerepet a másik az életében, hisz akkoriban a megélhetéssel küszködtek. Aztán, ahogy haladtak egyre feljebb, úgy jutott ideje a többiek szemrevételezésére is. Mivel Uruha mindig is elvolt a maga kis világába és ennek köszönhetően a reagálásai is lassabbak voltak, ezért nem nagyon hatotta meg őt Yune távozása. Azonban a többi eltelt év bőven elég volt számára, hogy jobban megismerje a többieket és többet érezzen Aoi iránt, amit mindig is próbált leplezni és esetleg egy-egy fanservice erejéig mutatott neki érzéseiből valamennyit. Mert akkor bármit lehet… Nem rágódott a dolgon, nem esett kétségbe, hogy szerelme egy férfi, ugyanis az elmúlt tíz év alatt sokszor volt nagyúr a szükség, így ha nő nem volt a közelben megtette a szolgálatot más is. De szerelemből még sosem volt férfival, amivel teljes mértékben tisztába volt.  Félt kezdeményezni, félt attól, hogy a másik heves természetéből adódóan kiabálva utasítja vissza, de attól még jobban, hogy tönkremegy az eddig kialakult barátságuk és ez a banda rovására is mehet.

 Lényegében túl sok volt a kockáztatnivaló.  Aztán jött az új külső, ő fekete lett hátul hosszabb szőke résszel, Aoi viszont felül pink lett. Remélte, hogy ez a brutális változás majd kiveri a fejéből társa iránt érzett szerelmet, de hiába, még ez a nem éppen férfias hajszín se tudott rajta segíteni.  Legszívesebben minden nap megmondta volna neki, hogy katasztrofális a haja, de tudta, hogy evvel a másik Hide fanatikus énjét vérig sértené és evvel a lelkébe taposna, ami egyáltalán nem állt szándékában. Most, hogy a rózsaszín már pirosas narancssárgába ment át egészen elviselhetőnek találta a dolgot, így nyugodtabban ment el vele, ha úgy adódott a helyzet.

 Mikor ketten mentek valahová, akkor mindig kiélvezett minden pillanatot és élvezte a másik társaságát, a próbákon viszont vissza kellett magát fognia így beérte a rejtett pillantásaival és a véletlen által kreált összeérintkezésekkel.  Azonban az évek alatt ezt Uruha megelégelte. Fejében ezerszer lejátszotta, hogy hogyan is mondja meg neki azt, hogy szereti, de a valóságban már nem ment neki ilyen könnyen. Mindig is reménykedett, a másik kezdeményezésében, csakhogy az sosem jött vagy nem volt benne biztos, hogy amit tesz, azt azért teszi, vagy csak szimplán Aois.

 Ebből kifolyólag kénytelen volt most is beérnie a másik csodálásával.  Mivel sokáig kellett bent lenniük, és másnapra volt egy korai megbeszélésük, így mindannyian igencsak karikás szemekkel, nagyokat ásítozva vettek rajta részt.

 - Aoi, várj! – szólt a ritmusgitáros után a szólós, majd mikor beérte a másikat, vett pár mély levegőt, hogy folytatni tudja mondandóját – Nincs kedved meginni egy kávét? A közelben nyílt egy új kávézó. Állítólag nagyon jó kávét főznek.

 - Tényleg? – csillant meg az idősebb szeme – Oké, mehetünk. – lelkesült be, majd indultak el az említett kávézóhoz.

 - Ej, ha. Szép kis tömeg van itt. Ez tényleg jó hely lehet. Nem is tudtam, hogy ennyire lesed a kávézókat.

 - Ah, ez a te hibád! Annyit kávéztál már, hogy engem is rászoktattál. Úgyhogy, magadnak köszönd. – tájékoztatta az idősebbet, aki csak jót mosolygott rajta, majd beléptek az üvegfalakkal ellátott helységbe és egyből le is adták a rendelést.

 - Elvitelre lesz? – kérdezte meg tőlük az eladó srác.

 - Igen.

 - Rendben. Parancsoljanak.  – rakta eléjük a két eldobható kávéspoharat.

 Uruha rutinosan nyúlt a zsebébe, hogy kivegye a pénztárcáját, azonban szemei kikerekedtek, mikor nem találta az említett tárgyat se ott, sem a többi zsebében.

 - Francba. – morogta kissé idegesen.

 - Mi az? Otthon hagytad?

 - Igen. – nézett bocsánatkérően a másikra, hisz ő akarta meghívni és nem meghívatni akarta magát.

 - Akkor ön fog fizetni? – fordult a srác az idősebb felé.

 - Nos, igazából nálam sincs tárca, szóval inkább a c verzióval élnénk, ha nem gond. – mondta sármos mosolyát elővéve, mire a fiatal srác arcán egy halvány pír jelent meg, de gyorsan bólintott egyet.

 Aoi az értetlen Uruha felé fordult, akit derekánál átkarolva magához rántott és egy gyengéd csókba invitálta, amin a fiatalabb teljesen meglepődött, de hamar észhez tért és viszonozta a másik csókját, annak nyakát átkarolva a körülöttük lévőkről teljesen megfeledkezve.

 Miután elváltak egymástól az eladó srác egy gyors További szép napot rebegett el nekik zavarában, mire Aoi csak bólintott egyet, miközben kávéját magához vette, Uruháét pedig a másvilágon lebegő fekete kezébe nyomta, majd belekarolt szabad kezébe és úgy indult ki boldogan társát maga után húzva.

 - Ez mégis mi volt? – motyogta a zavarban lévő langaléta.

 - Mi lett volna? Ingyen kávé. – mondta mosolyogva, miközben belekortyolt a kávéjába – Ide máskor is eljöhetünk, ha megint lesz csókért kávé akciójuk a déli órákban. – tette még hozzá Aoi, de amikor a langaléta arcára pillantott aggódni kezdett, ugyanis a másiknak már nem volt ilyen vidám arca. – Valami baj van?

 - Semmi! – rázta meg a fejét Uruha. – Csak én akartalak meghívni téged és erre kiderül, hogy semmi sincs nálam. – terelte el a témát igazi gondolatait elrejtve.

 - jaj, ugyan már, Ru. Én se fizettem. Ne rágd magad a dolgon. – eresztett el egy bíztató mosolyt, de tudta jól, hogy a másikat valami más bántja és félt, hogy ő bántotta meg, hisz eddig nem volt így elmélyedve bánatos arccal, ugyanis Uruha bánatos volt. Nem így gondolta az első csókjukat. Azt szerelemből szerette volna nem pedig egy otthonfelejtett pénztárca és egy csókkal is fizethetsz akció keretében. Ezzel csak még jobban összezavarodott.

 Végül úgy döntött, hogy nem eszi magát a dolgon és nem rontja el a másik kedvét, így témát váltva kezdtek el beszélgetni mindenféléről, aztán azon kapta magát, hogy a társa a lakásán van, kint pedig már rég beesteledett.

 - Ru, ideadnád a táskámból a kottákat, ha már kint vagy az előszobában? – szólt ki neki Aoi a szobájából, aki éppen az ágyon ülve gitározgatott, míg az említett üdítőért indult ki. Kiérve felkapcsolta az előszobai villanyt, kicipzárazta barátja táskáját, majd a kottákért nyúlva félúton megállt a keze, ugyanis az elvileg otthon felejtett pénztárca ott pihent benne.

 - Elnyelt a hűtő, vagy mit csinálsz ilyen sokáig? – hallotta meg mögüle a másik hangját, mire gyorsan kikapta a kottákat és apró pírral az arcán gyorsan megrázta a fejét.

 - Hazudtál. – nézett mélyen a másik szemébe, ahonnan először értetlen pillantásokat kapott, majd egy tipikus Aois mosolyt látott meg elterülni az arcán szemében némi pajkossággal.

  - Nos, meglehet. – vonta meg a vállát az idősebb, miközben a lehető legközelebb sétált hozzá. – És ez annyira nagy baj lenne? – suttogta a fülébe, majd kezéből kivéve a kottákat elindult visszafelé.

 Uruhának még eltartott némi időbe, míg bátorságát összeszedve végre elszánta magát és elindult a másik után, majd annak kezéből kivéve a gitárját ölébe helyezkedett el és úgy invitálta egy csókba, amit az idősebb gondolkodás nélkül viszonzott.

 - Szeretlek, Aoi. Már nagyon, nagyon rég óta, még a hülye színű hajad sem változtat a dolgon. – suttogta a másik szájára, majd mélyen szemeibe nézett válaszra várva.

 - Én is szeretlek, Ru. A kacsa száddal és a kis külön univerzumoddal együtt. – mondta el ő is szerelmes monológját, majd visszahajolt a másik ajkaira, hogy tovább élvezze azok puhaságát – Tudod, ezt a fajta kávézást máskor is megismételhetnének.  – mondta jólesően sóhajtva, miközben a fiatalabbik már a nyakát kényeztette csókjaival, kezeivel pedig már a másik ingje alatt matatott, hogy feltérképezze annak tökéletességét.

 - Egyet értek. – helyeselt tevékenykedése közben, azonban még mielőtt levehette volna a másik felsőjét annak kezei megakadályozták benne.

 - Szerintem nem kéne elsietnünk a dolgokat.

 - Elsietni? – vonta fel szemöldökét Uruha – Aoi, már több éve vártam rád! És most itt vagy velem, nem fogom engedni, hogy kicsússz a kezeim közül, ha már az leső csókunk nem egy randin sült el szerelem teljesen!

 - Látod, pontosan ezért nem kéne elsietni a dolgokat. Már itt vagyok, csakis neked és ezt lehet elsőként is szerelem teljesen végig csinálni. De, ha neked ettől jobb kedved lesz, akkor vegyük úgy, hogy a mai nap volt az első randink. – kacsintott rá a még mindig rajta ülő gitárosra – És, az első randink köztudott, hogy nem illik ágyba bújni.

 - Aoi, nem vagyunk már gyerekek! – nyavalygott szerelme.  - Látod ezt itt lent?! Rád vár! – mutatott teljes pompájában díszelgő férfiasságára.

 - Ej, ha, ez tényleg nem kis eset. Ehhez már komoly szakértelem kell. – lesett be a másik nadrágjába, majd egy sunyi mosolyt eresztett el mellé.

 - Pont ezért van rád szükségem, mert tudom, hogy te tudsz rajtam segíteni Aoi-chan. – suttogta a másik nyakára, miközben merev férfiasságát a másik ágyékához dörzsölte.

 - Hát, nem is tudom, valahogy, az a chan a végén nem nagyon tetszett. – incselkedett a másikkal, hogy tovább húzza annak idegeit.

 - Aoi, ne szórakozz! Reggeli nagyadag kávét szexért? Ez az akció már megfelel az uraságnak? Mert a páciense mással sajnos nem tud fizetni. – vágott hozzá ártatlan képet és kezdte el erotikusan kigombolni az ingét.

 - Nagyon is megfelel, ha már a mai nap ilyen kedvező akciókkal dús. – csókolta meg Uruhát, aki örömmel döntötte hátra Aoit az ágyon, hogy egy egészestés programot nyújtson neki, melyen a több éve felhalmozott piszkos gondolatait végre kivetíthette rá a valóságban, melyekről szegény ritmusgitáros semmit se sejtett eme bizonyos éjszakáig.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.