Mikor tizenkilenc évesen fel kellett költöznöm Tokióba az egyetem miatt, cseppet sem bántam. Mindig is fel szerettem volna kerülni ebbe a nyüzsgő városba. Miután bátyám elment otthonról, már nem volt kinek húzni az agyát és csak még unalmasabb lett az életem.

Sajnos nem lakhattam vele egy lakásban, mivel csak egy kisebb házat tudott magának venni az eddigi keresetéből, így albérletbe mentem, ahol a sors volt oly kegyes, hogy az egyik csoporttársammal költözhettem be.

Miyavi két évvel idősebb nálam, de halasztott az egyetemre menetellel, így most ő is első éves, akárcsak én.

Munkát nem találtam magamnak, így végül ő vitt be a Versaillesbe, ahol pultosként dolgozik esténkén.

Először azt hittem, hogy egy bárba visz, de nem így lett. A Versailles a pénzes emberek szórakozóhelye. Tény és való, hogy nem a vöröslámpás negyedben helyezkedik el, de mégis ugyan azt kínálja, mint az ottani üzletek. Táncosok, hosstok,hosstesek és olyanok, akik ágyba is mennek a vendégekkel. A felhozatal vegyes a vendégek teréről is, így mindenki megtalálhatja a neki valót.

Miután Miya körbevezetett a helyen, elvitt Kamijohoz, aki ideiglenesen a főnök jelen pillanatban. Tudtam, hogy ha igazat mondok, akkor sosem vesznek fel, így szemrebbenés nélkül hazudtam neki, hogy huszonegy vagyok.

- Lehetne egy feltételem? – kérdeztem meg, mielőtt aláírtam volna a szerződést.

- Mi lenne az? – ráncolta össze szemöldökét.

- Nem akarok egyelőre lefeküdni egyik vendéggel sem. – néztem rá határozottan.

- Legyen. – jelentette ki hosszas gondolkodás után – De a többi feladat alól nem mentesülsz.

Erre bólintottam, majd aláírtam a kiegészített papírokat.

Először csak a bárpultban voltam Miyavival és ott segítettem ki neki, majd dolgozhattam egyedül is, de mellette meg kellett tanulnom a hosstok fő szabályait, és viselkedési formáit a rúdtáncolásról nem is beszélve. De élveztem a tanulás minden egyes részét. Órák után alig vártam, hogy dolgozhassak. A lelkesedésemnek eredménye is lett, mert hamar hírnévre tettem szert és kaphattam magánszámokat is, így sokszor egyedül léptem fel, de főként lányokat szórakoztattam.

Fél év alatt meglepően sok pénzt kerestem, amit félre is raktam, vagy anyáméknak adtam belőle, mikor hazamentem hozzájuk látogatóba. Persze nekik nem mondtam el, hogy hol dolgozom, így erről a családból senki sem tudott, még drága bátyám sem.

Mikor felkeltem, sikeresen hasra vágódtam, mert beakadt a lábam a takaróba, reggeli közben a pálcám tört el, suliba pedig elfelejtettem füzetet vinni, hogy jegyzeteljek. Ráadásul sikerült leöntenem magamat.

- Ez nem az én napom. – hajtom fejem a padra.

- Jaj, Aoi-chan, majd este jobb lesz. Gondolj az estére. Ma fogsz először rúdtáncolni nem? – próbál mellőlem vigasztalni Miya.

- De, de mi van, ha leesek a rúdról, vagy valami? – nézek rá elkeseredetten.

- Nem fogsz leesni. Ügyes vagy te. – vereget vállba.

Miért van olyan érzésem, hogy ez lesz az egyik legrosszabb nap az életemben?  Sóhajtok fel hangosan, majd inkább hazafelé veszem az irányt.

Otthon veszek egy jó kis habfürdőt, majd kényelmes ruhába átváltva sétálok le Miyavival a munkahelyünkre, ahol dudorászva kisminkelem magam, majd felveszem a haskilátszós, kissé átlátszó felsőmet és a hozzá járó feszes nadrágot. Szerencsére a készülődés közben nem ért semmi baleset, így nyugodtabban megyek a színpadra fel és kezdek neki a műsoromnak, amire rengeteget gyakoroltam az elmúlt időben.

Miközben a színpadon teszem a szépet, kiszúrok magamnak a hátsósorban egy alakot, akit a végén be is találok, mivel elég szimpatikusnak tűnik. Kecsesen odasétálok hozzá és fészkelem magam az ölé, boámat nyakába akasztva, de mikor meglátom az illető arcát közelebbről is ebben a gyér fényben, valahogy a maradék jókedvem is elszáll.

- Francba. – nyögöm ki sápadtan és pattanok ki az öléből – Te mit keresel itt?

- Én?! Inkább te mi a jó, fészkes fenét keresel itt?! – áll fel és kezd el velem ordibálni.

- Én csak dolgozom! – kiabálok vissza.

- Dolgozol?! Inkább kurválkodsz! – vág pofon.

- Die, ezt nem itt kéne lerendezni! – szól rá a mellette lévő férfi.

- Kaoru, ne szólj bele! Nem fogom hagyni, hogy az öcsém a testét árulja!

- Nem vagyok kurva! – vágom hozzá a boát majd indulnák kifelé, de a karomnál fogva visszaránt és nem ereszt.

- Nem mész sehova! Most szépen velem jössz. – húz magával, de Tora pont ekkor jön be a terembe.

- Maga meg mit csinál? Engedje el a fiút! – szól rá bátyámra.

- Maga a főnök?

- A biztonsági őr vagyok, de mondtam valamit!

- Jó, akkor vigyen a főnökéhez!

Tora a hátsófolyosón odavisz minket Kamijohoz, aki éppen egy hölgynek öltözött férfi társaságában beszélget.

- Elnézést a zavarásért, de az egyik vendégnek gondja van. – enged be minket, majd távozik a bátyámmal lévő emberrel együtt, így négyen maradunk a szobában.

- Miben segíthetek? – áll fel a fotelból a lila ruhás illető.

- Maga a főnök?

- Igen, én vagyok a Mama. Elengedné az alkalmazottamat?

- Jó, akkor bontsa fel a szerződését és nemsokára találkozunk a bíróságon!

- Aoi, mit csináltál? – kérdi Kamijo immár idegesen, de a Mama visszaültetni.

- Megtudhatnám, hogy mi az úr problémája?

- Az, hogy az öcsém még kiskorú és mégis itt kurválkodik!

- Kiskorú? Ez igaz Kamijo? – fordul a férfi felé, aki természetesen nem tud róla.

- Nekem azt mondta, hogy most töltötte be a huszonegyet!

- A papírjait elkérted?

- Nem, de nem feküdt le senkivel sem. De ez a szerződésbe is oda lett írva.

- Nagyszerű, egyszer megyek el hosszabb időre, akkor is gond van! Ez az egy szerencséd van, különben véged lenne! – majd visszafordul felén – Sajnálom a kellemetlenségeket uram, ez többet nem fog előfordulni.

- Ebben biztos vagyok.

- Aoi, ami téged illett, öltözz át és a szerződésed ezennel semmis.  Kiskorúakat nem látunk itt szívesen vendégként sem.

A szerződéseket még átadja a bátyámnak, majd távozunk a szobából.

- Aoi, mi? Mikor lettél te ekkora ribanc?! – lök az öltöző felé, de jön utánam.

Csöndben felöltözöm és némán követem őt kifelé a táskámmal a hátamon, majd betuszkol a kocsija hátsó ülésébe.

Miután hazavitte a barátját ismét kettesben maradtunk, de nem szóltunk egymáshoz. Egyáltalán minek kell hozzá menni? Csakhogy, nem hozzá vitt, hanem egy korházba, amit meg is lepődtem, de nem sok időm volt ezen gondolkozni, mivel szaporán húzott maga után és egyik orvostól vitt a másikig, majd a váróban vártunk ez eredményekre.

- Hány vendéggel voltál együtt? – töri meg a csendet.

- Egyel sem…

- Remélem is, hogy igazat mondasz. Mégis, hogy jutott eszedbe ekkora hülyeség?!

- Szeretek ott lenni! – fordítom felé fejemet – Máshol meg úgy sincs munka. – kezdem el újra a földet bámulni.

- Miért nem szóltál? A cégnél találtunk volna neked valamit!

- Az unalmas. Nekem ez jó volt. Ott jó a társaság és táncolni is szerettem.

- Táncolni, mi? Szerintem ezt most hagyjuk abba! – zárja le a témát, így ismét ránk telepszik a csend, amit az ügyeletes orvos tör meg az eredményekkel.

- Szerencséd, hogy nincs semmi bajod és igazat mondtál! – néz rám még mindig mérgesen a bátyám, majd felvisz magához, ahol lezuhanyzom, majd egyből az ágyba dőlök és alszom el.

Reggel, mikor felkelek, ő még mindig a kanapén alszik, így megírom egy cetlin, hogy iskolába mentem és haza veszem az irányt. Természetesen ezek után semmi kedvem nincs iskolába menni, de erről neki nem kell tudnia.

- Hol éjszakáztál báránykám? – kérdi lakótársam, teáját szürcsölgetve.

- Bátyámnál. – rakom le a táskám a sarokba.

- Hallottam, hogy mi történt tegnap. Jasmine teljesen ki volt akadva. De ezt mondta, hogy ha betöltöd a huszonegyet, akkor visszajöhetsz.

- Tényleg? – csillan fel a szemem.

- Igen, de addig még van két éved, szóval mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. – ülök le mellé az asztalhoz – A bátyám biztos nem fog egyhamar leszállni rólam.

- Akkor keresünk neked is valami munkát. Mit szólsz hozzá?

- Jól hangzik. Csak szeressem is.

- Kai cukrászdájához mit szólsz? Úgy tudom, hogy most van pincérfelvétel.

- Ez jól hangzik! – lelkesülök be.

- Szerintem látogasd meg még ma.

- Köszi, Miya. Mentem is! – nyomok arcára egy cuppanóst és rohanok ez említett cukrászdába, ahol amilyen szerencsém van, egyből felvettek pincérnek, de két év múlva biztosan vissza fogok oda térni, mert az az én világom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.