Kazuki

- Kazu, m�g meddig akarod magadat a t�k�rben b�mulni? El fogunk k�sni! – sz�lal meg m�g�lem Manabu.

- Tal�ltam egy r�ncot! �rted, van egy r�ncom! – magyar�zok neki, mik�zben a kezeimmel gesztikul�lok – �gy nem mehetek el�! Mi van, ha t�l �regnek tal�l? – fordulok fel� k�ts�gbeesetten.

- Egy r�nc nem a vil�g v�ge, �s �n semmit se l�tok. Csak bek�pzeled. Az agyadra ment az elm�lt ezer�tsz�z �v, nem gondolod? – hagyja el a f�rd�t, �gy gyorsan m�g �tvizslatom az arcomat, hogy t�nyleg igazat mondd e.

- Lehet, nem is r�nc volt, csak a p�rna okozta gy�r�d�s. – s�t�lok ki hozz� az el�szob�ba, hogy �n is felvegyem a cip�met.

- Akkor azt keresheted. �gy sem tal�lod meg. De, most m�r induljunk. – tess�kel kifel� a lak�sunkb�l.

Manabuval m�r gyerekkorunk �ta ismerj�k egym�st. Vele ellent�tben �n szeg�ny csal�dban sz�lettem. A sz�leim kint dolgoztak minden egyes nap a rizsf�ldeken �s sok�ig nekem is be kellett nekik seg�tenem, hogy meglegyen a napi betev�nk. Azt�n az egyik napon �rkezett a falunkba egy tan�t�, aki sz�ll�st k�rt �s �telt t�l�nk, szeg�nyekt�l, cser�be felaj�nlotta, hogy ingyen tan�t minden gyereket a faluban.

Egy ideig gondolkoztak a csal�dok rajta, de beadt�k a derekukat, �gy elkezdt�nk iskol�ba j�rni. Szok�s szerint h�re ment a dolognak, �gy j� p�r n�lunk gazdagabb csal�d elj�tt megn�zni, hogy kir�l is van sz�, majd �k is elkezdt�k hozz� j�ratni a gyermekeiket.

Ekkor ismertem meg Manabut, akinek keresked�k voltak a sz�lei. Egy oszt�lyba ker�lt velem. M�r az els� alkalommal kisz�rtam �t magamnak. Manabu komolyan vette az iskol�t, de a h�lyes�geimet �s a cs�ntev�seimet mindig t�mogatta e mellett. Persze ebb�l ad�d�an mindig �n voltam leszidva, de sosem zavart a dolog, mert volt p�r alkalom, amikor egy�tt t�lt�tt�k le a b�ntet�st.

Egyik ilyen alkalommal nek�nk kellett a falu mellett l�v� hegyre felmenn�nk, hogy felvigy�k az ottani olt�rhoz az �telt �s a szak�t.

- Nem cser�lhetn�nk ez ki v�zre? – dugom Manabu k�p�be a szak�s kors�t.

- Te meg�r�lt�l? – n�z r�m kerek szemekkel – R�nk fogod harag�tani az isteneket! Ez m�g viccnek is rossz, Kazu!

- De szomjas vagyok! �s t�k unalmas ez az eg�sz �t! – nyavalygom.

- B�rd ki, m�r nincs sok h�tra.

- J�l, van, de akkor legal�bb engedd meg, hogy hadd piszk�ljalak! – pislogok r� t�nd�rien.

- Mintha nem azt tenn�d az eg�sz iskola alatt.

- Ezt igennek veszem! – lelkes�l�k be.

Nem sokat megy�nk, mikor ism�t el�t�r bel�lem a szomj�s�g.

- Szomjas vagyok! – jelentem ki.

- Majd iszol a szent�lyn�l.

- �n most akarok! N�zd, ott egy t�! – mutatok a t� ir�ny�ba.

- Kazuki, oda nem mehetsz!

- Mi�rt ne mehetn�k? Ez csak egy t�.

- Nem, ez a szent t�! Figyelt�l te ma egy�ltal�n a tan�rra? – von k�rd�re.

- Nem nagyon. – vonom meg a v�llam, majd szak�stul v�gok �t a bokrokon, hogy el�rjek a t�hoz, ami le�rhatatlanul gy�ny�r�.

- Olyan, mintha egy t�k�r lenne. – suttogom az el�m t�rul� l�tv�ny miatt.

- Ez�rt h�vj�k t�k�r t�nak. De, most m�r gyere. Nem lenne j�, ha valaki megl�tna minket. – suttogja mell�lem bar�tom, mik�zben ruh�m ujj�t h�zogatja.

- Manabu, ez csak egy t�. – forgatom meg szemeim – T�l fogj�k �lni, hogy k�zben meg�llunk inni. L�tod, m�sok is vannak itt! – mutatok a t� m�sik pontj�ra, ahol egy n�lunk id�sebb fi� mert vizet egy kulacsba.

- De, n�zd meg a ruh�j�t! � nem k�z�nk val�!

- Nem �rdekel, �n szomjas vagyok, �gyhogy, inni fogok! Ha nem mersz itt maradni, akkor v�rj meg az �ton! – indulok el a t� partja fel�.

- J�, de siess! – sz�l r�m, de az�rt j�n velem.

�ppen mer�ten�k a markomba vizet, mikor egy hat�rozott f�rfihangot hallunk meg m�g�l�nk.

- Ti meg mit csin�ltok itt?!

Erre egyb�l h�tra kapom a fejem �s csak nagy szemekkel meredek az illet�re, aki csak m�g m�rgesebb lesz ett�l.

- Iszom. M�gis mi m�st csin�ln�k. – jelentem ki nemes egyszer�s�ggel, mik�zben a f�rfit analiz�lom, merthogy � m�s, mint mi. Nem csak a kimon�ja teszi �t egyediv�, hanem a k�lseje is. Nincs rajta egy sz�l hiba sem, e mellett pedig a szeme �s a haja sz�ne is piros, ami igen csak ijeszt�v� teszi �t, hi�ba a t�k�letes k�lseje. A homlok�n l�v� furcsa jelr�l nem is besz�lve. A minta h�rom piros cseppb�l �ll, a k�z�ps� nagyobb a t�bbin�l, k�r�l�tt�k pedig eszt�tikusan feh�r bekunkorod� vonalak tal�lhat�ak. Sosem l�ttam m�g ilyet. Ez valami �j vall�s jelk�pe?

- Hogy mer�szelsz �gy besz�lni velem?! Ink�bb venn�l p�ld�t a bar�todr�l, haland�! – n�z r�m sz�r�s szemekkel, de a hangj�b�l a nyugodts�g �rad ennek ellen�re.

Az eml�tettre tekintek, aki a f�ld�n t�rdel lefel� b�mulva �s teljesen meghajolva.

- Mi�rt k�ne meghajolnom el�tted? Azt se tudom, hogy ki vagy, vagy milyen vall�snak a vezet�je. Egy�ltal�n mi�rt n�zel ki ilyen furcs�n? – teszem fel az engem foglalkoztat� k�rd�seket.

- Uruha, hol vagy? – hallok meg egy m�sik ismeretlen hangot, majd nemsok�ra fel is t�nik annak tulajdonosa – Na, v�gre, hogy megtal�ltalak. Azt hittem, hogy itt hagyt�l. – j�n oda hozz�nk a hang tulajdonosa, aki tal�n egy �t centivel alacsonyabb a m�sikn�l.

- De gy�ny�r�. – mondom ki els� gondolatomat, de egyb�l sz�m el� kapom a kezem �s egy apr� meghajl�ssal bocs�natot is k�rek t�le.

- Oh, k�sz�n�m. – mosolyodik el – Nem kell bocs�natot k�rned. �r�l�k, hogy �gy gondolod.

� teljesen m�s, mint az az Uruha nev� illet�. A homlok�n l�v� jel ugyan olyan, csak az �v�n k�k sz�n�ek a cseppek, a szeme �s a haja k�keslil�s, amiben a gy�ngysor k�k sz�n�en pomp�zik, r�ad�sul a haja h�tra van vele vezetve, �gy jobban l�tszik a gy�ny�r� arca. Sz�ps�ge mag�val ragadott abban a pillanatban, mikor megl�ttam �t.

- Inni j�ttetek ide? – k�rdi kedvesen, ami a m�sik szem�lyr�l egy�ltal�n nem volt elmondhat�.

- Igen.

- Nos, akkor csatlakozom hozz�tok, ha nem b�nj�tok. – �l le velem szembe a lila selyemkimon�j�ban.

- Aoi… - sz�l r� Uruha.

- Menj csak. Kai m�r biztosan v�r minket. Mindj�rt j�v�k �n is. – n�z fel a m�sikra, majd tekintet�t ism�t r�nk szenteli – Nyugodtan feln�zhetsz. – �rinti meg finoman Manabu v�ll�t, aki egy kicsit feljebb �l, de m�g mindig nem hajland� r� n�zni.

- Sajn�lom, de nem lehet! Az s�rt�s lenne az �n sz�m�ra, ha egy olyas valaki, mint �n �nre n�zn�k. – hadarja el az iskol�ban betanult sz�veget.

- H�t, j�. Ahogy gondolod. – vonja meg a v�ll�t.

- Aoi vagyok. T�ged hogy h�vnak? – fordul ism�t fel�m.

- Kazukinak, � pedig a bar�tom Manabu. – b�k�k fejemmel fel�.

- �r�l�k, hogy megismertelek titeket. A faluban laktok igaz?

- Igen, de most fel kell menn�nk a szent�lyhez.

- Csak nem szak�t visztek benne? – mutat a kors� fel�.

- De.

- Mutasd csak! – veszi el a kors�t �s szagol bele – Ez j�f�le lehet az illat�b�l �t�lve. L�ssuk csak. – emeli a sz�j�hoz �s iszik bele, de nem egy kortyot, hanem t�bbet – Ez nagyon j�! Az ott mochi meg senbei? – n�z csillog� szemekkel a t�ny�rra, ami eddig Manabu kez�ben volt.

- Igen. Mi�rt, nem j� �tel az olt�rhoz?

- De, de, nagyon is j�! – emel ki egy mochit a t�lb�l �s harap bele. – R�g ettem m�r ilyen finomat! Ki csin�lta?

- Az anyuk�m. – h�zom ki magam b�szk�n.

- T�nyleg? Nagyon �gyes anyuk�d van. Az eny�m alig akart �dess�get csin�lni. – s�hajt fel b�natosan - A senbeit meghagyom Uruh�nak, az neki val�. Na, de megyek, m�g rengeteg dolgom van. K�sz�nj�k az �telt meg az italt! – kapja fel az eml�tetteket �s s�t�l el, �n meg megbabon�zva n�zem t�volod� alakj�t.

- Te h�lye! – v�g fejbe get�j�val.

- ��! Ez f�jt! – simogatom meg f�j� testr�szemet – Mi�rt csin�ltad?

- Mi�rt adtad nekik oda?! Ha megtudj�k, hogy semmit se vitt�nk fel, kitagadnak a falub�l! Megharagszanak r�nk az istenek!

- T�ldr�m�zod a dolgot! Am�gy is, Aoi, annyira sz�p! L�tnod kellett volna. – s�hajtok fel �lmodozva, ahogy visszagondolok kedves mosoly�ra – Hogy lehet valaki ennyire t�k�letes?

- Kazu, Aoi egy f�rfi volt, r�ad�sul j�val id�sebb n�lad! Ennyire h�lye te sem lehetsz, hogy beleszeretsz!

- Ha te is l�ttad volna, akkor nem mondan�d ezt! – s�rt�d�m meg, majd iszom a t�b�l �s elindulok visszafel� a faluba Manabuval az oldalamon, aki most nem hajland� hozz�m sz�lni.

A faluba be�rve a tan�runk volt az els�, akivel �sszefutottunk.

- Siker�lt felvinnetek?

- Nem! – v�gja r� egyb�l, d�h�sen Manabu, mik�zben a szem�vel engem gyilkol.

A tan�r csak s�hajt egyet, majd int, hogy k�vess�k az iskol�nak kijel�lt �p�letbe.

- Mi t�rt�nt �tk�zben?

Miel�tt Manabu megsz�lalhatott volna, belekezdek a mes�l�sbe, ami v�g�l Aoi �radoz�s�ba megy �t, m�g a tan�r le nem �ll�t.

- El�g lesz, Kazuki. Most mutatok neked valamit. – vesz el� egy r�gi tekercset – Ez a jel volt a homlokukon?

Kinyitom a tekercset, amibe valami furcsa nyelven van �rva, de a jelet egyb�l felismerem.

- Igen, ez volt rajtuk!

- Akkor nincs semmi baj. – k�nnyebb�l meg szemmel l�that�an a tan�r – Ezek szerint nemsok�ra itt az id�.

- Milyen id�? – k�rdezz�k egyszerre.

- Tudj�tok, r�ges-r�gen, volt egy f�rfi, aki tudott b�nni a term�szet erej�vel a testv�r�vel egy�tt. Csakhogy, a testv�re gonosz volt, �gy mindig egym�s ellen k�zd�ttek. �k voltak a Ying �s a Yang.  Sajnos a gonosz testv�rr�l semmit sem tudunk, de a j� lesz�rmazottjai mind buddhista szerzetesek voltak, akik az erej�ket tov�bb fejlesztett�k, �gy tov�bb is �ltek. Volt egy szerzetes, aki az �let�t arra tette fel, hogy ezekkel az er�kkel b�r� gyermekeket felkeresse �s tan�tsa �ket, hogy uralni tudj�k erej�ket. Erre az�rt volt sz�ks�g, mert el�dje egy olyan var�zslatot vitt v�ghez, mellyel mag�t megfosztotta az erej�t�l �s kett�v�lasztotta azt.

Ez a k�t er� az�ta is belesz�ll a leger�sebb frissen sz�letett csal�dtagokba. Teh�t nem az ember, hanem az er� v�lasztja a testet, de ez a csal�dtag nagyon t�voli is lehet, hisz rengeteg �v telt el az�ta �s a csal�dtagok is sz�tsz�r�dtak. Akikkel tal�lkozt�l �k az �gynevezett falu istenei �s a jelenlegi k�t var�zsl�. Az, hogy felt�ntek, annyit jelent, hogy tan�tv�nyt fognak maguknak v�lasztani nemsok�ra. Ezek a tan�tv�nyok nincsenek tiszt�ban az erej�kkel, mivel el van rejtve a tudatalattijukba, de �k seg�tenek majd nekik ezt el�hozni.

- Sz�val, l�nyeg�ben b�rki lehet a tan�tv�nyuk, akiben egy kicsiny er� tal�lhat�, mert az am�gy minden csal�dtagban benne van, csak nem j�n el�?

- Pontosan. J�l mondod Manabu. De ez csak a j�k r�sze. Az, hogy a gonosz testv�rrel mi lett annak idej�n senki sem tudja, �gy az se biztos, hogy van lesz�rmazottja.

- �n tan�tv�ny akarok lenni! – lelkesedem be - De, ott volt egy m�sik fi� is.

- Igen, vannak seg�djeik is. �k szokt�k elk�s�rni �ket vagy �tadni a falunak az �zenetet, hogy kit v�lasztottak ki. Mondjuk az ut�bbi id�kben mindig csak a v�r�s mester v�lasztott embert, de vissza is k�ldte mindet, pedig el�g es�lyesek voltak, mivel mindegyik gyermek gazdag csal�sb�l sz�rmazott �s nagyon okosak voltak. Szerencs�s vagy, hogy l�ttad �ket �s nem b�ntettek meg �rte. Viszont, Kazuki, ne besz�lj err�l senkinek se, mivel az � kil�t�k titkos. A tan�tv�nyok se l�thatj�k �ket, csak a tanul�si folyamat legv�g�n. Nem szeretn�m, ha bajod esne e miatt. Sosem tudhatod, hogy mif�le var�zslatot raktak r�d k�zben.

Ett�l a napt�l kezdve hat�roztam el, hogy m�rpedig Aoi tan�tv�nya leszek, ha t�rik, ha szakad. Mindent megtettem, hogy j� tanul�v� v�ljak. Csakhogy egyik nap sz�pen bele�ltett�k a f�lembe a bogarat, hogy csakis a gazdagok k�z�l ker�lhetnek ki a tan�tv�nyok, �gy teljesen lelomboz�dtam. M�r semmi sem �rdekelt, eg�sz nap duzzogtam a szob�mba, m�g Manabu sem tudott kir�ncig�lni onnan.

- Kazuki, holnap der�l ki, hogy kit v�lasztanak. Azt mondj�k ebb�l a prefekt�r�b�l lesz.

- Nem �rdekel. �gy is a gazdagok mennek csak! – motyogom a takar�m al�l.

- Sz�rny� vagy. Holnap �rted j�v�k. Ha nem leszel k�szen, akkor kir�ncig�llak a futonodb�l. – majd hallom l�pteit, ahogy t�vozik a h�zb�l.

M�snap t�nyleg sz� szerint kir�ncig�lt any�mmal egy�tt, �s �gy ahogy voltam k�cos hajjal vonszolt a falu k�zep�be. M�g a get�mat se tudtam felvenni, �gy mez�tl�b �csorogtam mellette unottan.

Azt�n megjelent egy lovaskocsi, amib�l kisz�llt a t�n�l l�tott sr�c �s k�rben�zett a falun, majd meg�llt a tekintete Manabun.

- Manabu-kun, k�rlek, f�radj be a hint�ba. – mutat az eml�tett t�rgy fel�.

- Menj m�r, te str�ber! – l�k�m meg, hogy elinduljon v�gre.

Nagy nehezen v�gre elindul a sr�c ir�ny�ba, aki kinyitja neki az ajt�t.

- Gratul�lok, benne vagy a t�z kiv�lasztottba, ha j�l teljes�tesz, akkor m�lt� ut�dj�v� v�lhatsz a v�r�s m�gusnak. – tess�keli be Manabut a kocsiba, �n meg ink�bb elindulok hazafel�.

Nagy nehezen �tverekedem magam a t�megen, mikor meghallom a nevemet.

- Kazuki-kun, visszaf�radna?

D�bbenten fordulok meg. T�nyleg nekem sz�lna?

- �n? – k�rdezem meg f�lve magamra mutatva.

- Igen, te. A k�k m�gus t�ged v�lasztott. – mosolyog vissza a sr�c.

- Manabu! – rohanok a kocsihoz �s �l�k le mell� – Siker�l! – �lelgetem bar�tomat.

- L�tod, mondtam, hogy gyere el. – mosolyog r�m.

Rajtunk k�v�l m�g n�gy sr�c �lt a kocsiban, akik viszont t�nyleg gazdag csal�db�l sz�rmaztak, �gy el�gg� megvet�en n�ztek r�nk, de f�leg r�m.

M�g elment�nk p�r faluba, ahol besz�llt hozz�nk p�r gyerek, azt�n elindultunk valamerre.

Nem tudom merre ment�nk, csak erd�ket l�ttunk magunk mellett. M�r az �t is elfogyott a kocsi al�l �s az emberlakta ter�letek is �s m�r el�gg� bes�t�tedett, mikorra m�g mindig ment�nk. Valamikor elnyomott minket az �lom az �t folyam�n. Mikor fel�bredtem �n is m�g �ton voltunk �s a nap �ll�s�b�l lesz�rve d�l fele j�rhatott az id�, de m�r nem volt �t, se ember lakta ter�let sem mellett�nk, csak a tenger. Azt�n bement�nk az erd�be �s �tment�nk egy hegyen, mire meg�rkezt�nk egy hatalmas palot�hoz. Sokkal szebb volt, mint maga a cs�sz�r palot�ja.

A hint�b�l kisz�llva az el�csarnokba k�s�rt minket a sr�c, ahol egy �jabb szem�ly v�rt minket.

- Kazuki kiv�tel�vel mindenki k�vesse Reit�t.

A t�meg megindult a Reita nev� f�rfi ut�n.

- Kai vagyok. Aoi seg�dje. – mutatkozott be eddigi vezet�nk – Gyere, Aoi m�r v�r t�ged.

- De, �n �gy nem mehetek el�! – n�zek r� k�ts�gbeesetten.

- Semmi baj, nem fog megsz�lni. – fogja meg kezem, �gy vele egy�tt indulok Aoi fogad�szob�j�hoz.

- M�r v�rtalak. – mosolyodik el Aoi – �lj le nyugodtan �s egy�l, amennyit j�nak l�tsz. – mutat a k�z�pen l�v� asztalra – Gondolom meg�hezt�l az �ton. Kai, te is egy�l nyugodtan. Nos, Uruh�val ellenben �n csak egy embert v�lasztok, mint l�thatod. Hallom a bar�tod is beker�lt a t�z k�z�. Rem�lj�k � lesz a kiv�lasztott. – szedi teli t�lj�t rengeteg �des �tellel - Kai a jobb kezem, � fog seg�teni neked, ha �n nem �rek r�. H�ny �ves is vagy?

- Tizenkett�.

- Az j�. Kai pont a k�tszerese. Akkor meglesztek. A tan�t�s holnap kezd�dik, most besz�lnem kell Uruh�val, �gyhogy Kai majd mindent elmond neked. – fejezi be az �tkez�st, majd apr�t hajolva fel�ll �s kis�t�l a szob�b�l.

- Aoi mindig gyorsan eszik �s sokat. �des sz�j�, sz�val, ha �dess�g kell �s leny�lod el�le, v�ged van. Ink�bb k�rdezz r�, hogy kell-e vagy v�rd meg, m�g megk�n�l vele.

Gondolom a t�n�l �szrevehetted, hogy mind a ketten m�sok. Uruha szigor�bbnak t�nik sokkal, de hidd el, Aoi ezerszer kegyetlenebb. Vigy�zz vele. Amilyen kedves tud lenni, annyira kegyetlen is.

Kai m�g rengeteget mes�lt arr�l, hogy mi hogyan m�k�dik itt. Szerencs�re Manabu lett Uruha tan�tv�nya, �gy nagyon boldog voltam aznap, ak�rcsak �. Viszont Kainak mindenben igaza volt a k�t mestert illet�en. Uruha mindig hideg volt Manabuval �s n�ha-n�ha ha adta egy apr� jel�t annak, hogy kedveli, �gy nem nagyon volt k�l�nbs�g a nehez�tett feladatai �s a b�ntet�sei k�z�tt. Ellenben Aoi k�pes volt napokon �t a f�ldig al�zni �s �gy megtudott sanyargatni, hogy m�r a hal�lomat k�v�ntam aznapra, mikor a b�ntet�st kellett v�grehajtanom.

Ennek ellen�re, amikor csak lehetett, vele voltam minden egyes percet kihaszn�lva, csakhogy e miatt Uruh�val minden egyes nap �sszet�z�sbe ker�ltem, mert neki nem tetszett a dolog, �gy amikor �sszetal�lkoztunk, mindig rivaliz�ltunk.

Az id� m�l�s�val felt�nt a gonosz testv�r lesz�rmazottja, �gy a k�t m�gusnak el kellett menni�k, minket pedig itt hagytak, csakhogy hetek m�lt�val Reita avval a h�rrel t�rt vissza, hogy menek�lj�nk, mert a mestereink meghaltak �s Takeru r�nk p�ly�zik.

Az�ta ezer�tsz�z �v telt el. Imm�r 2006-ot �runk �s a PSC-be tartunk, hogy ism�t tal�lkozzunk mestereinkkel. Az�ta egy nap sem telet el �gy, hogy ne gondoltam volna Aoira. �gy, mikor az �gen felt�nt a jel, hogy lelke reinkarn�l�dott, majd Uruh�� is, nekil�ttunk a keres�s�knek, majd kiterveltem, hogy hogyan is juthatn�nk a k�zel�kbe.

A c�ghez be�rve al��rtuk a szerz�d�st, teh�t a mai nap hivatalosan is megalakult a Screw.

A szerz�d�s al��rta ut�n ism�t c�lba veszem a mosd�t, ahova Manabu k�vet.

- J�l n�zek ki? Nem �ll furcs�n egyik piercingem sem? A hajam nem k�cos h�tul? Manabu, mondj m�r valamit! – n�zek r� kiskutya szemekkel k�t toporz�kol�s k�z�tt.

- J�l n�zel ki, de minek ekkora felhajt�s?

- Te ezt nem �rtheted! – legyintek �s m�ly leveg�t v�ve megyek ki a mosd�b�l.

- Igaz, v�g�l is, nekem nincs fang�rcs�m.

- Ez nem fang�rcs! – s�rt�d�m be.

- Kicsit sem…

- N�zd! Ott van! – r�ngatom meg szeg�nyt karj�n�l fogva – B�rmiben felismerem azt a feneket! Annyira t�k�letes! – s�hajtok fel, majd hagyom ott szeg�ny Manabut �s indulok el Aoi fel� a b�f�hez.

- Hello! – k�sz�n�k neki mosolyogva.

- Hello, ismerj�k mi egym�st? – n�z r�m �sszer�ncolt szem�ld�kkel, bennem meg most �llt meg az �t�.

- Aoi, gyere, nek�nk m�g dolgunk van! – ragadja karon Uruha, aki a k�zelben rejt�zk�dhetett, �s kezdi el mag�val h�zni Aoit, mik�zben gyilkos szemekkel n�z r�m.

- De, de a s�tim meg a k�v�m! – mutogat a pult fel�, ahol a b�f�s �ppen a k�v�j�t f�zi.

- Majd a sz�netbe visszaj�ssz �rte vagy megk�rj�k Kait, hogy hozza be a terembe, ha j�n fel. – z�rja le a t�m�t �s h�zza mag�val a csal�dott Aoit.

Mi�rt? Mi�rt nem eml�kszik r�m? Pedig eml�keznie k�ne…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.