Manabu

Kazuki Aoi iránti rajongása az évek alatt valahogy nem akart elmúlni. Oké, Aoi kedves, rendes meg minden, kivéve mikor mérges vagy éppen büntetést ró ki az emberre – pontosabban Kazura – de, attól még nem kéne ennyire oda lennie meg vissza. Először azt hittem, hogy szerelmes belé, és majd elmúlik, csakhogy az évek alatt rájöttem, hogy ez nem szerelem, hanem megrögzött rajongás, de ő mégis szerelemnek hiszi, így kénytelen voltam beletörődni, hogy ezt addig el kell majd viselnem, míg be nem nő a feje lágya, vagy Aoinak nem lesz valakije.

Miután Reita közölte velünk a szörnyű hírt, hogy a mestereink meghaltak Kazuki teljesen magába zuhant. Egyedül azt tartotta benne a lelket, hogy valamikor a közeljövőben reinkarnálódnak és akkor ismét Aoival lehet. Ez a közeljövő nem is volt annyira közeli. Amióta megjelent az égen a jel, hogy mestere – majd az enyém is – visszatért újra fellobbant benne a tűz.

Most 2006-ot írunk és éppen a bandánk szerződését írjuk alá. Ahogy megtörtént a papírok intézése, egyből Aoi nyomába eredt én pedig leültem a váróba várva a csodát.

- Manabu? – hallottam meg előlem egy rég hallott ismerős hangot, így felkaptam a fejemet rá.

- Uruha-san! – álltam fel és hajoltam meg illően, majd visszaültem a helyemre.

- Nem kell ez az egész. – int le – Ez már egy más világ. – ül le mellém – Mit keresel itt?

- Kazukit várom. Amúgy itt fogunk dolgozni.

- Szóval a Screw a ti bandátok. De miért pont ide jöttetek?

- Nem én akartam ide jönni. – sóhajtok fel – De, szerintem tudod jól, hogy miért akart ide jönni. – nézek mélyen a szemébe.

- Ugye, most nem… - mutat felfelé az ujjával eltorzult arccal, mire én csak bólintok egyet.

- De igen. És nincs az az isten, aki levakarná róla.

Erre Uruha egyből felpattant és gyors léptekkel indult meg felfelé. Ergo minden kezdődik elölről…

Öt perc, ha eltelik, mire Kazuki remegő ajkakkal áll be elém és könnyes szemekkel néz rám.

- Mi történt? – kérdem.

- Aoi…Aoi…nem emlékszik rám! – kezd el sírni, mint egy kisgyerek, én meg egyre kínosabban érzem magam, mert lassan az egész folyosó minket kezd el bámulni, így kézen ragadom az óriás bébit és levonszolom a parkolóba.

- Manabu, ölelj meg! – emeli fel karjait két szipogás közben, én pedig örömmel teljesítem kérését.

- Nincs semmi baj. – simogatom hátát vigasztalás képpen.

- De, van! – szipogja, közben kibújik ölelésemből – Miért nem emlékszik rám?

- Nem tudom. – nyomok kezébe egy zsebkendőt – Biztos megvan az oka. Talán idővel emlékezni fog rád. – próbálom bíztatni.

- Remélem. – törli meg szemeit, majd fújja ki orrát és indul el a kocsi felé belém karolva.

A hazautat csöndben tesszük meg, így van egy kis időm gondolkodni a dolgokon. Otthon a kanapé jobb sarkában helyezkedem el a Tv-nézéshez, míg Kazu fejét ölembe hajtva fekszik el. Kósza tincsei ujjaim közé akadnak és akaratlanul is elkezdek velük játszani.

- Mi van, ha amnéziás lett? – vetem fel neki az első értelmes ötletet, ami az eszembe jutott.

- Még a múltban, mielőtt meghalt volna? – néz fel rám kisírt szemeivel.

- Igen. De szerintem holnap kérdezd meg Uruhától. Ő mindenre emlékszik.

- Uruha utál engem, kérdezd meg te. – motyogja.

- Jó, akkor veled megyek.

- Kár, hogy Kai és Reita csak egyszerű emberek, így ők sosem emlékeznek az előző életükre. Pedig biztos tudnának segíteni.

- Meglehet, de ez így van rendjén. Szerintem nem lenne jó, ha mindenki emlékezne arra, aki volt, mert így tiszta lappal indulhatnak.

- Lehet, de a sorsnak pont velem kellett kicsesznie, pedig olyan közel van. És az illata is ugyan olyan finom. – sóhajt fel egy nagyot – Azt hiszem a ma este után elemet kell majd cserélnem.

- Kazu, kérlek! Erről én tudod jól, hogy nem akarok hallani.

- Igen, ezt azóta mondogatod, mióta feltalálták a vibrátort mégsem teszel ellene. Fogadok, hogy te meg az én kis jelenetemre vered ki. – ölti rám nyelvét, miközben felpattan a kanapéról és besétál a szobájába, én meg felhangosítom inkább a tv-t, ugyanis, amióta vibrátor került a kezébe azóta nem telik el úgy egy hét, hogy legalább négyszer elő nem venné és használná, miközben a fejében perverzebbnél perverzebb gondolatok zajlanak le arról, hogy Aoi éppen hogyan rakja meg. Amilyen szerencsém van nem is egyszer sikerül rányitnom.

Másnap semmi nyoma nem volt Kazukin az előző napi traumának.

- Manabu, gondolkodtam a dolgokon. – fordul felém komoly arccal a liftben.

- Igen? És mire jutottál?

- Arra, hogy mindent el fogok követni, hogy Aoi emlékezzen rám! – húzza ki magát büszkén.

- Ez nagyszerű, de most szerintem menj és beszélj Uruhával, mielőtt hülyeséget csinálnál. – ragadom karon és kezdem el a Gazette terme felé húzni, de ő az egész úton úgy ellenkezik, mint egy két éves kisgyerek, aki nem akar hazamenni a játszótérről.

Szépen bekopogok a termük ajtaján, majd benyitok.

- Sziasztok. – köszönök – Uruha, Kazuki beszélni szeretne veled. – bökök fejemmel az illető felé.

- Rendben. – teszi le gitárját és tessékel ki minket a folyosóra – Szóval, miről van szó? – fonja keresztbe karjait a mellkasa előtt.

- Miért nem emlékszik rám? – teszi csípőre a kezét Kazuki, miközben mélyen a szemébe néz.

- Hogy miért nem emlékszik rád? – vonja fel a szemöldökét – Tudod, annak még örülnék, ha csak – nyomatékosít a szón – rád nem emlékezne! Tájékoztatlak, hogy semmire és senkire nem emlékszik, szóval most már igazán kiszállhatsz Aoi seggéből! – fordul meg és menne be az ajtón, de Kazuki nem hagyja annyiban a dolgot.

- Szerintem ez inkább rád vonatkozok.

- Hogy, mit mondtál?! – fordul vissza lassan, összeszűkített szemekkel a mesterem.

- Semmit nem mondott. Mi megyünk is. – ragadom karon barátom, mielőtt valami hülyeséget csinálna.

- Jobb is. Legközelebb nem leszek elnéző vele. – vágja be maga mögött az ajtót.

- Cöh, azt hiszi, hogy félek tőle?

- Kazu, kérlek. Nem kéne egyből jelenetet rendezned.

- Ez nem jelenet, csak harc Aoiért! – oktat ki.

- Értem, akkor harcoljatok papíron vagy tudom is én, mindegy, – legyintek – menjünk inkább dolgozni, hogy mi legyen az első mini albumunkon, aztán meg vár ránk a fodrász és társai.

Szerencsére a nap többi részében nem futottunk össze Uruhával, mivel végig a többiekkel voltunk és úgy tűnik, hogy Kazuki kezd új társat találni magának Jin személyében, akit piszkálhat, ha éppen nem a lányok melleit bámulja meg és elemzi őket.

- Komolyan, nem értelek. – jegyzem meg neki az egyik nap a fodrász székében ülve.

- Mit nem értesz? – néz fel telefonjából.

- Este Aoi nevét nyögdösve dugod magadba a vibrátorod, nappal meg a lányok mellei után koslatsz. Akkor, hogy is van ez?

- Hát, tudod, a melleket jó nézni meg taperolni. Olyan puhák, meg jó érzéssel töltenek el. – közben kezével mutogatja, hogy hogyan is fogdossa őket – Aoi, meg… - harapja be alsó ajkát – ő maga a tökély és nagyon jó az ágyba. Főleg, mikor szadomazosat játszunk. – kuncog fel.

- Na, erre már tényleg nem vagyok kíváncsi.

- Pedig, ha tudnád, hogy milyen jó! Remélem a valóságban is teljesül valamelyik ábrándom. Szóval, most, hogy Uruha azt hiszi, hogy megijedtem tőle, ideje harcba szállni újra azért a formás popóért! – pattan ki a székből bal kezét csípőre téve, míg a jobbat ökölbe szorítja és beáll szuperhős pózba.

- Csak nehogy sírás legyen a vége. – nyúlom le a fodrász újságát és azt kezdem el olvasgatni, míg a lilás festékcsíkok a hajamban érlelődnek.

Miután megvoltunk a külső átalakítással szépen beállítottak minket a fotózáshoz. Elég fárasztóra sikerült így a nap és hosszúra. Este jólesően állok be a zuhany alá, majd a tükörben bámulom az új hajamat. Furcsa, de meg kell szoknom. Egy biztos, a külsőmbe nem lesz sok beleszólásom. Lefekvés előtt még bekopogok Kazukihoz, de mivel semmit se hallok bentről, ezért benyitok, de megint csak én jártam rosszul.

Kazuki drága volt olyan kreatív, hogy összebilincselte a lábait és a szájába betömött egy ruhadarabot, a kezét pedig az ágy végéhez bilincselte és úgy lovagolja a nagyobbik vibrátorát.

- Jézusom. – nyögöm a látvány miatt, amit kerek szemekkel nézek kissé ledöbbenve, mire kiköpi a szájából a ruhadarabot.

- Manabu, ki mennél?! Nem látod, hogy éppen Aoival szadomazot játszunk? – néz rám kissé mérgesen, egyben zavartan.

- De, bocs. Csak egy Jó éjt-et akartam. – csukom be az ajtaját.

Ennek teljesen elment az esze. Képes volt saját magát kikötözni, miközben az ágy fejénél lévő Aoi poszternek tartva a fenekét meglovagolni a vibrátort.

Az igazi probléma az az, hogy ez a kis jelenet az én elmémbe igen is befészkelte magát, így sikeresen egy magatehetetlen Kazukival álmodtam, aki örömmel tartotta nekem a fenekét, minek következtében az alsóm tiszta ragacs lett reggelre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.