Aoi

Miután Kazukitól hazamentem Miébe ismét rám telepedett a csend és a nyugalom, na meg a józanodás.

Csakhogy ne maradjak le a nagyvárosi izgalmakról Kazuki volt olyan kedves, hogy megdobott egy sms-el, hogy kapcsoljam be a tv-t, így kérésére meg is tettem.

Elég bizarr, hogy éppen a Psc által szervezett közös, nagy megemlékezésemet nézem a kanapéról, ami nekem szól. Vagyis a szellememnek, aki elvileg fent lebeg a mennyország fellegein és onnan nézi a világot és ezt a fantasztikus megrendezett eseményt, amely tele van hazug emberekkel, akik becsapják a rajongókat.

- Fiam, ne nézd ezt az ostobaságot. – hallom meg apám hangját mellőlem – Inkább töltsd hasznosabb dologgal az idődet.

- Például?

- Elmehetnél randizni.

- Randizni? – kerekednek ki szemeim apám ötletét hallva – Mégis kivel randizzak?

- Azt már én kiválasztottam. Te csak borotválkozz meg és szedd össze magad. Délután négykor találkozol a lánnyal a buszmegállóban.

- De, apa, már nem vagyok gyerek és ez egy modern kor! – csattanok fel.

- Igen, sajnos ez már egy túlságosan is modern kor. – ül le mellém – Ne aggódj, rendes lány és csinos. Két évvel idősebb nálad. Biztos jól ki fogtok jönni egymással.

- Kösz, ez igazán kedves tőled.  – morgom.

- Inkább örülj, hogy próbálok valakit keresni neked! A te korodban már nehéz párt találni. Ráadásul, ahogy elnézem nem jártál sok sikerrel. Bezzeg régen nem volt ilyen gond.

- Én igen is próbálkoztam, de nem tehetek róla, hogy a munkám miatt így alakultak a dolgok!

- Munka, munka – legyint egyet – mindig csak a munka. Erre akkor kellett volna gondolnod, mikor nekikezdtél!

- Akkor még fiatal voltam.

- Ha nem mentél volna fel, akkor együtt lehettél volna azzal a csinos kis lánnyal és unokáink is lehetnének. De, neked fel kellett menned. Elismerem, ügyes vagy és ez által sikeres lettél, de a siker a legtöbbször a család rovására megy.  Most menj és készülődj. Bajod nem lesz belőle.

Akarva, akaratlanul, de felmentem az emeletre, hogy megborotválkozzam és rendbeszedjem magam a csodálatos randira.

A kelleténél hamarabb indulok el, így egy negyed órával hamarabb is érkezem meg a falu egyetlen buszmegállójába, ahová a lány, - mit lány, inkább nő, főleg, hogy idősebb is nálam – pontosan meg is érkezik.

- Yuu-kun, ugye? – mosolyog rám kedvesen a maga százötven centijével – Rég láttalak már itthon.

- Emiko? – lepődöm meg, mikor felismerem őt.

- Szóval emlékszel még rám. – indul el mosolyogva a tengerpart felé.

- Hogyne emlékeznék! Te voltál az egyetlen lány aki kendora járt a suliból.

- Igen, igen, a régi szép idők. Viszont ne haragudj rám, de én nem akarok tőled többet egy régi iskolai barátnál.

- Te azt hiszed, hogy ez az én ötletem volt?! Én csak ma tudtam meg az egészet, ráadásul azt se tudtam, hogy kivel találkozom!

- Oké, oké, nem kell ilyen hevesnek lenned! – nevet fel, amitől zavarba jövök – Szóval akkor ez tényleg a szülők műve volt. Jaj, szegény öregek. Komolyan, nincs jobb dolguk. – csóválja meg a fejét.

- Én azt hittem, hogy már férjhez mentél.

- Igen, ez így is van.  Csak külföldre kellett mennie, de a szüleim szerint csak lelépett. A hétvégén jön haza Amerikából. Utána már itthon marad, és végre belekezdünk a gyerekprojectbe mélyebben.

- Oh, ez jól hangzik.

- Igen, főleg, hogy a kicsi úgy is szeretne magának egy testvért.

- Neked van már gyereked? – ér az újabb meglepetés.

- Igen. Most öt éves.

Aztán elmesélte az egész életét a suli után, amit én is megosztottam vele, így egészen estig elbeszéltük az időt, majd hazakísértem.

Otthon apám izgatottan várta az eseményeket, de miután elmeséltem neki a dolgokat eléggé lelombozódott. Csakhogy ez nem tartott sokáig, mert vagy három randit sikerült még beszerveznie az életembe, de mind ugyanúgy végződött. Hiába voltak szépek meg okosak, nekem nem ők kellenek. Egész végig úgy éreztem, mintha egy másik személyt keresnék bennük, akivel már találkoztam, mégsem tudom megmondani, hogy ki lehet az.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.