Uruha

M�r el�gg� estefel� j�r az id�, �gy fogom magam �s bemegyek a f�rd�be egy kiad�s zuhanyra. Nincs kedvem megt�r�lk�zni, �gy hagyom, hogy meztelen testemen sz�radjon meg a v�z �s �gy j�v�k ki a f�rd�b�l. Rajtam k�v�l �gy sincsen itt m�s, r�ad�sul ez �gy sokkal k�nyelmesebb sz�momra, mint egyb�l ruh�t h�zni testemre.  Csakhogy nem tudok sok�ig �gy m�szk�lni, mert egy v�ratlan l�togat�m �rkezett, amit a cseng�m zaja jelez. Gyorsan visszafutok a f�rd�be �s magamra kapom a k�nt�s�m, majd �gy nyitok ajt�t.

- Szia! – mosolyog r�m kedvesen Kai.

- Szia! Gyere be. – invit�lom beljebb.

Bel�pve az el�szob�ba leveszi kab�tj�t, amit felakasztok, majd nekil�t a cip�t�l val� magszabadul�snak, �n addig megyek �s magamra kapok egy als�t. Nem vagyok az a sz�gyenl�s fajta, de tudom, hogy � hamar zavarba j�nne, ha m�st is l�tna azon k�v�l, mint amit k�ne.

- Mi�rt j�tt�l? – �l�k le vele szembe a kanap�n.

- Csak k�v�ncsi voltam, hogy mit csin�lsz ma.

- Mint l�tod semmit. �s te hogy hogy itt? Nem �gy volt, hogy dolgod van?

- Azt m�r elint�ztem. Anyunak seg�tettem. Nemr�g v�geztem. Csak gondoltam r�d n�zek.

- Kedves t�led, de nem kell r�m fel�gyelni. Tudod, gondolkoztam a dolgokon �s arra jutottam, hogy ink�bb nem foglalkozom vel�k. Lassan m�r a saj�t gondolataim kergetnek az �r�letbe.

- Igen, tal�n Aoi pont ez�rt v�lasztotta a k�nnyebbik utat. – b�mul maga el�.

- Tess�k? – kapom fel a fejemet – Ezt, hogy �rted?

- Te nem tudtad? – n�z ism�t r�m csod�lkozva.

- Micsod�t? Yutaka, mit tudt�l meg? – hajolok fels�testemmel k�zelebb hozz�.

- H�t, ez k�r�lbel�l egy �ve lehetett… – harapja be als� ajkait, k�zben l�tom rajta, hogy er�sen gondolkodik azon, hogy elmondja-e a dolgokat – �, mindegy! – legyint – Csak �n k�pzelek sokat.

- Yutaka, mondd el! – sz�lok r�.

- J�, de ne mondd el senkinek se, rendben?

- Nem fogom.

- Tudod – halk�tja le a hangj�t, mintha rajtunk k�v�l m�s is lenne a h�zban -, egy �vvel ezel�tt, amikor volt egy nagyobb vita a band�n bel�l �s Ruki er�sen c�lozgatott arra, hogy Aoi igaz�n elmehetne, akkor l�ttam el�sz�r, hogy a mosd�ban m�s is t�rt�nik, mint aminek k�ne t�rt�nnie. Bementem k�nny�teni magamon �s mikor mentem volna kezet mosni, akkor l�ttam meg Yuut a t�k�rn�l, hogy felsz�vott valamit. Azt�n k�s�bb is rajta kaptam egy m�sik alkalommal, de � nem l�tott meg engem. Szerintem drogozott. – fejezi be mondand�j�t k�ts�gbeesett szemekkel.

- Ezt komolyan mondod? – n�zek r� d�bbenten – �n, egyszer sem vettem �szre rajta, pedig rengeteg id�t t�lt�tt�nk egy�tt.

- �n se vettem �szre rajta semmit se. Az is lehet, hogy t�bb alkalom nem is volt. Nem tudom. Lehet, hogy m�s volt n�la vagy m�st csin�lt. R�gen t�rt�nt m�r �s nem l�ttam rendesen. Azt hittem, hogy te tudsz valamit.

Ez volt az a pillanat, mikor r�d�bbentem, hogy igaz�b�l semmit se tudok r�la.

- �n semmit se tudok r�la. – b�mulok a semmibe – Mindig csak �n panaszkodtam, � meg meghallgatott engem, de � sosem mondott semmit se nekem.  M�rmint kisebb apr�s�gokr�l igen, de semmi olyanr�l nem besz�lt, ami miatt r�szokhatott volna.

- Lehet nem akart m�g nagyobb terhet r�d rakni. �gy is el�g neh�z volt neked a k�rh�z ut�n helyre j�nni.

- De, nekem nem lett volna teher! �s neki sem, ha elmondja, hogy mi b�ntja. Biztos tudtunk volna rajta seg�teni.

- Nem biztos. Ez az � d�nt�se volt. Rem�lem, csak �n gondolok rosszra, arra a k�t esetre �rtve. Nem akartalak m�g jobban felzaklatni.

- Semmi gond. M�r belet�r�dtem a dolgokba. – eresztek el egy halv�ny mosolyt, majd ink�bb m�s t�ma fel� terelem a besz�lget�st. Legal�bb ma este hadd legyen egy j� est�m.

Igaz�b�l az amit Kai mondott, csak m�g jobban felkavart engem �s sikeresen beleestem az �nmarcangol�sba, ami nem csak a banda, de saj�t magam hanyagol�s�val is egy�tt j�r, de ink�bb magamat hanyagoltam. Ak�rhogyan is pr�b�ltam magam gy�zk�dni arr�l, hogy Aoi t�nyleg meghalt, bel�l ugyan avval az er�vel mondott ellent a lelkem.

Kai pr�b�lt seg�teni rajtam, de hi�ba. Nekem Yuura van sz�ks�gem �s nem m�sra. � m�r ismer engem �s tudja, hogy mire van sz�ks�gem. Mellette mindig �gy �reztem, hogy nincs semmi gondom �s �nmagam lehettem vele. Neki nem kellett megj�tszanom azt a f�rfit, aki bemutat a k�z�ns�gnek, hogy azt a l�tszatot keltse, hogy f�rfi �s nem kellett �gy viselkednek, ahogyan azt elv�rj�k t�lem. Vele lehettem az, aki vagyok. Egy �rz�keny, d�nt�sk�ptelen kisfi�, aki m�g mindig az anyja szokny�j�ba kapaszkodik, de pr�b�l onnan kit�rni.

A dalokat csak-csak elj�tszottam, de gyorsabb temp�ra �s �j dalokra valahogy nem futotta, m�r annyira legyeng�ltem, mivel mell�ztem az ev�st. Otthon is csak �lni tudtam a kanap�mon �s aludni. Semmi m�sra nem voltam k�pes. Lassan a PSC szellem�v� v�lok, de nem �rdekel. A bord�imon m�r xilofonozni is lehetne szerintem. Vagy k�t m�retet lefogytam ruhailag.

Az �j sr�ccal elj�tt az els� Heresys fell�p�s�nk, amit nagy nehezen, de v�gig tudtam csin�lni. Ahogy v�ge lett led�ltem a nek�nk kijel�lt �lt�z�ben l�v� kanap�ra �s lehunytam a szemeimet, hogy pihenjek.

- Ennek nem lesz j� v�ge. Enned kell! Ett�l m�g nem fog visszaj�nni, te is tudod j�l. – hallom meg Kai hangj�t jobb oldalamr�l �gy lassan kinyitom szemeim.

- Nem megy. F�radt vagyok.

- Menni fog, csak l�gy er�s. – ny�jtja a kez�t, hogy felh�zzon – Haza vigyelek?

- Igen, az j� lenne. – k�sz�n�m meg.

Nagy nehezen �t�lt�z�m, de nem ker�li el figyelmem, hogy Akir�val egy�tt lopva r�m-r�m pillantanak �s minden egyes pillant�sn�l elsz�rnyednek.

A git�romat Kai kapja a h�t�ra �s viszi le a kocsihoz, majd miel�tt magamra hagyna m�g bej�n hozz�m �s el�m rak egy �tel hord�t ami tele van �tellel.

- Addig nem megyek el, m�g meg nem eszed! – n�z r�m ellenkez�st nem t�r�en.

- De, Kai, ez rengeteg �s nagyon f�radt vagyok.

- Ha enn�l rendesen, akkor ezt mind meg tudn�d enni!

Nagy nehezen nekil�tok, de a negyed�ig se jutok el az adagnak �s m�r rohanok h�nyni.

Miut�n kiadtam magamb�l mindent ki�bl�tem a sz�mat �s visszamegyek hozz� a konyh�ba, ahol agg�dva figyel.

- Ne haragudj. Finom, csak ez t�nyleg sok nekem. Vidd haza vagy valami. – tolom fel� a kis ed�nyt, amire r�rakja a fedel�t.

- Kouyou, mondd csak, mi�ta nem eszel te rendesen?

- Nem tudom. – vonom meg a v�llam – M�r megszoktam.

- Nem szeretn�m, ha te is elmenn�l. – suttogja – Mennem kell. J� �jt. – k�sz�n el.

- J� �jt. – k�s�rem ki lak�sb�l.

A Heresys fell�p�s ut�n m�g csin�lt a c�g egy c�ges koncertet m�jus v�ge fel�, ahol szerencs�re csak n�gy sz�mot kellett elj�tszani minden band�nak. T�bbet tal�n nem is b�rtam volna. A fell�p�s ut�n visszavittek minket a c�g �p�let�be, ahol Akira j�nne hozz�m, mikor elesem a folyos�n, de Ruki szav�ra h�s�ges pincsik�nt rohan ink�bb hozz� �s hagy magamra az �j sr�ccal egy�tt, �gy ism�t Kai seg�t fel a f�ldr�l, mivel ez m�r nem az els� es�sem.

A teremben a menedzser kez�nkbe nyomja a rajong�kt�l kapott t�rgyakat tartalmaz� dobozt, majd gratul�l a fell�p�s�rt, ut�na pedig j�l leszid engem, amivel m�r mi�ta nem foglalkozom.

- Uruha-san! – t�p fel az ajt�t Kazuki kez�ben egy kicsi, v�kony kocka alak� csomaggal – Ezt egy nagy rajong�d k�ldi, csak nem tudta berakni a dobozba. – nyomja kezembe az aj�nd�kot, majd amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan t�vozik is.

- Mit kapt�l? – k�rdi k�v�ncsian Kai.

- Nem tudom. – forgatom meg a kezemben, majd a csomagol�s jobb sark�ban megl�tom a kanjimat, ami igencsak ismer�s �r�ssal van �rva, �gy felemelem a kis csomagot �s megszagolom, aminek ugyan olyan illata van, mint Aoi parf�mj�nek.

- Ez nem lehet. – suttogom, majd a csomagol�st a lehet� leggyorsabban t�pem fel, mely egy cd tokot rejtett az elej�n egy k�zzel rajzolt kandall�val, amiben ropogott a t�z.

- Kar�csonyi cd-t kapt�l? – csod�lkozik Yuki, aki gondolom kiv�telesen nem Ruki segg�ben volt.

- Haza kell mennem. – pattanok fel a cd-vel egy�tt �s a t�bbiekkel nem t�r�dve rohanok a taxihoz, hogy hazavigyen.

Otthon, remeg� kezekkel rakom be cd-t a lej�tsz�ba �s ind�tom el. Amint meghallom az ismert dalt s�rva rogyok �ssze a nappalim kell�s k�zep�n.

- Mi�rt?! – s�rok hangosan – Mi�rt kell ezt csin�lni velem?! – fekszem le embri� p�zba a f�ld�n, majd a hifib�l �rad� git�r dallama megnyugtat �s alszom el r�.

Mikor fel�bredek, a lej�tsz� m�r r�g nem sz�l �s kint is bes�t�tedett.  Kiveszem a cd-t a lej�tsz�b�l �s a kezemben forgatva �l�k le a sz�nyegre �s csak forgatom a kezemben. Nem �rtem. Az �r�s �s az illat Aoi�, �s ezt a dalt tudtommal csakis nekem j�tszotta �s a kandall� is… Mi�rt akarnak �sszezavarni? Ez egy jel, hogy �l �s � k�ldte vagy csak valaki j�t nevet rajtam, mik�zben a j�t�k�t �zni velem. De, mi�rt? Mi�rt ker�l�k mindig ugyan oda vissza? B�rcsak visszamehetn�k az id�be. Nem tudom, mit tegyek. De az is lehet, hogy Kazukinak Aoi mes�lt err�l az eg�szr�l �s csin�lta nekem. Ez a legk�zenfekv�bb dolog, ami az eszembe jut. Rem�lem, hogy �gy is van �s nem m�s j�tszik velem.

V�g�l abban a tudatba ringatva magam, hogy ez egy r�gi cd, amit tal�n Aoi nekem akart adni mikor m�g �lt, de valahogy Kazukihoz jutott, hallgatom meg �jra �s �jra, mert ez valamelyest megnyugtatja a t�r�keny lelkem.

Lassan itt a ny�r �s az id� egyre melegebb, �gy az emberek kezdik elhagyni a pul�verjeiket, de nekem m�g mindig sz�ks�gem van r�. Annyira legyeng�lt m�r a szervezetem, hogy folyton f�zom, a legkisebb f�ny is b�ntja a szemem, ez�rt k�nytelen vagyok napszem�veget hordani, r�ad�sul f�l �r�n�l t�bbet nem is tudok gyalogolni. M�lt h�ten kaptunk egy h�rom hetes sz�netet, mikor se fell�p�s, se interj� se semmi. Akira j�tt �t hozz�m a reggel, hogy menj�nk el v�s�rolni, amit el�gg� furcs�lltam.  Persze mikor k�z�lte, hogy Rukinak ma dolga akadt �gy nem tudott vele elmenni m�r nem csod�lkoztam a dolgon. Mint egy zombi �gy k�vettem �t az emberek k�z�tt az utc�kon, a boltokban pedig ink�bb le�ltem a pr�baf�lk�kn�l l�v� sz�kre �s ott v�rtam meg �t, m�g v�gez. Magamnak semmit se vettem. F�l�slegesnek tal�lom, hisz lehet, hogy m�r nincs sok h�tra.

Az utc�n haladva �tk�zben meg�lltunk Zippo �ngy�jt�s kisboltn�l, ahol Akira meg�llt a kirakatn�l, �gy �n a halad� t�meget b�multam, mikor �szrevettem valakit, akit elvileg nem k�ne. El�sz�r azt hittem, hogy rosszul l�tok, �gy leveszem a napszem�vegem �s felrakom a rendest, hogy jobban l�ssak, de m�g �gy sem akarok hinni a szememnek.

- Akira! – sz�l�tom meg, k�zben p�l�j�t r�ncig�lom, hogy figyeljen r�m.

A t�megben Yuut l�tom, e fel�l semmi k�ts�g, f�leg mikor szerintem �szrevesz, mert tekintet�nk tal�lkozik egy pillanatra, azt�n mintha eleresztene egy apr� bocs�natk�r� mosolyt, majd besz�ll a taxiba �s elt�nik a l�t� k�r�mb�l.

-  J�l vagy? �gy n�zel ki, mint aki szellemet l�tott.

- Mert azt is l�ttam. Yuu �l! – n�zek a szem�be.

-  Kouyou, Yuu meghalt. Figyelj, szerintem menj el egy orvoshoz, ha m�r hallucin�lsz, ha meg szedsz valamit, akkor hagyd abba.

- Mi�rt nem hiszel nekem?! – fakadok ki �s erednek el a k�nnyeim – Mi�rt nem hisz nekem senki sem?! Sz�ltam neked, de te nem figyelt�l, mert az �ngy�jt�k fontosabbak voltak n�lam! Bezzeg ha Ruki sz�lt volna, akkor biztos egyb�l oda figyeln�l! Mi�rt nem tudsz az lenni, aki r�gen volt�l?! – kiab�lok vele, majd h�tr�lok p�rat, mikor az egyik rohan� ember megl�k, �gy egy halad� kocsi el� esek. Szerencs�mre m�g id�ben meg tudott �llni, �gy meg�sztam a balesetet, de a sof�r ragaszkodott hozz�, hogy kih�vja a ment�ket, �gy v�g�l a k�rh�zban v�geztem j� p�r inf�zi�val a kezembe.

- Hallottam mi t�rt�nt. – sz�lal meg Kai, mikor kettesben maradtunk a szob�ban.

- Gondolom, m�r bolondnak is tartanak a t�bbiek. De, Yutaka, �n t�nyleg l�ttam �t! �letben van! – n�zek r� hat�rozottan.

- Kouyou, �n nem tudom, hogy mit higgyek. �n, nem tartalak bolondnak, de szerintem t�nyleg meghalt akkor. Ne haragudj. – n�z r�m bocs�natk�r�en, majd � is t�vozik a szob�b�l.

Eddig azt k�v�ntam, hogy b�rcsak meghaln�k, de most m�r nem akarok meghalni. Nem fogok bent maradni. Holnap reggel haza megyek �s megkeresem �t, mert biztos vagyok benne, hogy �l �s a cd-t is � k�ldte Kazukival.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.