AOI

J�runk. El sem hiszem. Most itt fekszik mellettem �s az el�bb gondolkod�s, haboz�s �s mindenf�le f�lelem n�lk�l v�gtam r� a v�laszt. Nem igaz�n �gy terveztem a dolgot. S�t, igaz�b�l sehogy. Vagyis felh�vtam volna azokat a l�k�tteket Tokyoban �s t�l�k k�rtem volna tan�csot, de �gy legal�bb nem csin�lok h�ly�t magamb�l. Viszont ezut�n minden meg fog k�zt�nk v�ltozni? Vagy minden marad �gy? Nem tudom. �s nem az�rt, mert � is f�rfi, hanem egyszer�en t�nyleg nem tudom. Tal�n majd ez is alakul mag�t�l. B�zom benne. �s akkor m�r csak a sz�leim vannak h�tra, meg az �v�i. Erre a gondolatra s�hajtok egy nagyot, majd �n is elalszom.

Reggel arra kelek, hogy valaki l�gyan simogatja az arcomat vagy �ppen arcvon�saim vonalait k�veti ujjbegy�vel.

- Nem akartalak fel�breszteni. – szabadkozik, mik�zben m�g mindig ugyan �gy csod�lja az arcomat, melyet a szem�ben l�v� csillog�sb�l tudok lesz�rni.

- Nem keltett�l fel. R�g�ta fent vagy m�r?

- Egy ideje. Csak nem volt kedvem kim�sznom az �gyb�l. J� itt melletted. – b�jik hozz�m k�zelebb mosollyal az arc�n, amit viszonzok �s �tkarolom derek�n�l, majd egy kis id�re vissza is alszunk.

Reggeli k�zben l�tom, hogy any�m nagyon st�r�l minket, amit nem igaz�n tudok hov� rakni. Esetleg hallotta volna az esti besz�lget�s�nket? Nem, nem hinn�m. Lehet, csak �n k�pzelem be.

- Valami baj van? – k�rdi any�m.

- Nem, mi�rt lenne?

- Mert csak b�k�d�d a reggelid.

- Ah – n�zek le az eml�tett �telre -, csak elgondolkoztam.

- Ha az �tel helyett m�st v�lasztasz, akkor ott m�r valami gond lehet. – jegyzi meg, majd Kouyou k�rd� tekintet�vel tal�lkozom, �gy csak s�hajtok egy nagyot �s intek, hogy hagyjuk, �s ink�bb folytassuk a reggelit, ami most cs�ndben telik n�gyesben, ugyanis id� k�zben ap�m is kital�lt az asztalhoz.

 Reggeli ut�n a partra megy�nk, ahol Uruha mell� f�szkelem magamat fejemet v�ll�nak d�ntve.

- Szerinted tudnak r�la? – k�rdem a tengert b�mulva, mik�zben �sszef�z�tt ujjainkat nem eresztem.

- A sz�leid? Nem hiszem, mi�rt?

- Anyu furcsa volt. Olyan, mintha tudn� �s folyton minket b�mult volna. Vagy csak bek�pzeltem?

- Szerintem csak bek�pzelted. Ugyan olyan volt, mint eddig. F�lsz nekik megmondani?

- Nem. Ink�bb nem igaz�n tudom, hogy hogyan �s mikor mondjam meg. F�leg, hogy erre v�rnak.

- V�rnak? Ezt, hogy �rted?

- Amikor a n�v�remmel voltunk v�s�rolni akkor mondta el, hogy m�r �vek �ta azon vannak, hogy lehozzalak �s bemutassalak, mint p�romat. Ami�ta bel�ptem a band�ba, az�ta melegnek k�nyveltek el, pedig ez nem is voltam az! S�t most sem vagyok az… - durc�zom el a mondat v�g�t.

- Akkor mondd meg nekik, hogy biszexu�lis vagy.

- Az se vagyok.

- Akkor mi vagy? – n�z r�m �rtetlenkedve Kouyou.

- Kacsabuzi. – mondom feltekintve r� egy hatalmas vigyorral az arcomon, mire kapok egy kis tockost t�le, minek hat�s�ra durcisan n�zek r�, amin � csak elneveti mag�t, �n pedig v�gn�m tov�bb a fejeket, de a telefonom k�zbesz�l a szorgos rezg�s�vel �s cs�rg�s�vel a zsebemben.

- Igen? – sz�lok bele a k�sz�l�kbe, melynek m�sik oldal�n a ki�r�s szerint Kazuki tal�lhat�.

- Yuu, figyelj csak, nem tudsz valamit Uruh�r�l?

- Itt van mellettem, mi�rt? – k�zben egy pillant�st vetek az eml�tettre.

- A rend�rs�g megint bent volt a c�gn�l.

- De h�t, mi�rt? Hisz miut�n lej�tt sz�lt a sz�leinek.

- Igen, de sz�rnyra kapott egy-k�t pletyka �s t�rsai, hogy igaz�b�l az�rt ment el, hogy – itt elhallgat egy kicsit – �ngyilkos legyen. Miattad.

- Miattam? – akadok egy kicsit ki.

- Igen, tudod, mert te meghalt�l �s � meg tot�l leamortiz�lta mag�t �s t�rsai.

- �rtem. N�zd, mind a ketten j�l megvagyunk. Majd megmondom neki, hogy h�vja fel �ket, azt akkor b�k�n fognak mindenkit hagyni.

- Az j� lenne, mert le akarnak menni a sz�leidhez, hogy nem-e oda ment, hogy ott v�gezzen mag�val.

- J�zusom. Ki ilyen beteg, hogy ezeket kital�lja?

- Honnan tudjam. Csak gondoltam jobb sz�lni, de az�rt �n lemehetek hozz�tok?

- Ahogy gondolod. Mi r��r�nk.

- Szuper akkor majd sz�lok a t�bbieknek.

- Kazu, te meg mit csin�lsz a takar�t�rakt�rban? – hallom meg Manabu hangj�t.

- �, ano, �n semmit, ne is foglalkozz velem.

- Sz�val m�r megint telefon szexezel. – majd meghallom az ajt� csap�d�s�t.

- Bocsi, mennem kell. Azt hiszem v�ge a sz�net�nknek. Akkor majd a h�ten leugrunk.

- Ok�, menj csak. – nyomom ki a telefont – A rend�r�k bent voltak a c�gn�l. Miattad.

- Miattam? – kerekednek ki Ru szemei.

- Megint elkezdtek pletyk�lgatni �s le akarnak j�nni. Azt hiszik, hogy a h�zunk el�tt akarsz �ngyilkos lenni.

- De, �n… - n�z r�m d�bbenten, majd �sszer�ncolja a szem�ld�k�t – ezek h�ly�k.

- H�vd fel a sz�leidet �s besz�lj vel�k, k�l�nben lesz itt nemulass.

- Rendben, akkor menj�nk vissza, mert fejb�l nem tudom a sz�mukat. Kazuki mondta?

- Igen. A h�ten lehet leugrik majd Mizuki�kkal.

- �rtem. J�, hogy sz�ltak. Reita bezzeg fel sem keresett. – mondja hangj�ban hallhat� szomor�s�ggal, mely a szemeibe is ki�l, �gy lehajtott fejjel megy tov�bb el�re. Sajn�lom �t �rte. F�leg, hogy Reit�val m�r mi�ta �ssze vannak n�ve.

- Kou. – �rintem meg a v�ll�t – Biztos megvan r� az oka.

- Meglehet. – ereszt el egy keser�, halv�ny mosolyt, majd figyelm�t �jra a f�ld�tnak szenteli, amit nem hagyok annyiba, �gy magamhoz �lelem, amit egyb�l viszonoz.

Csak �llunk �s �lelj�k egym�st az �ton, m�g � sz�ks�g�t �rzi.

- K�sz�n�m Yuu. – enged el, �gy folytatjuk utunkat a lak�shoz, ahol � felmegy az emeletre, hogy telefon�ljon a sz�leinek, �n pedig lent maradok a nappaliban.

- J� hamar visszaj�ttetek. – �l le mell�m any�m.

- Igen, t�rt�nt egy kis baj odafent, �gy hazaj�tt�nk, hogy telefon�ljon a sz�leinek.

- �, �rtem. Csak nem valami pletyka?

- De. Sajnos. Figyelj, anyu. – fordulok eg�sz testemmel fel�.

- Igen kicsim? – k�rdi.

- �n… - harpak be ajkaimba �s kezdem �gy �rezni magam, mint egy h�sz�ves sr�c, aki most vallja be szerelmi �let�t az anyj�nak. L�nyeg�ben most is azt teszem, csak m�r nem �ppen h�sz vagyok – sz�val nekem van valakim. – ny�g�m ki v�g�l.

- �, t�nyleg? Ismerj�k az illet�t? – k�rdezi mosolyogva, de tudom, hogy sejti, mert r�gen mindig oda rakta, hogy l�ny. Most meg nem. De m�gis, ennek ellen�re, hogy tudja, sz�momra �gy is zavarba ejt� a dolog.

- Igen, Kouyou az. – n�zek szem�be, k�zbe ujjaimmal folyamatosan a p�l�m alj�t piszk�lom.

- Sejtettem. �r�l�k neki, hogy v�gre megmondtad. Nem kellett volna titkolnotok. De, gratul�lok. – mondja mosolyogva.

- Nem titkoltam. Tegnap este j�tt�nk �ssze. – k�zl�m a t�nyeket.

- T�nyleg? – n�z r�m csod�lkozva – Addig csak mint bar�tok voltatok el, �s semmi m�s? Pedig azt hitt�k, hogy m�r r�gen is t�rt�nt k�ztetek egy k�t cs�k �s t�rsai.

- Nem, – ingatom meg a fejem – mi nem siett�k el a dolgokat. – mondom nevetve.

- H�t, pedig a ti korotokba m�r nem kell ennyire lass�tanotok. – jegyzi meg nevetve.

- K�ssz, anyu. – mondom durcisan.

- Hab�r, most, hogy jobban belegondolok, ti sosem fogtok feln�ni, sz�val lehet m�g is csak jobb, ha �gy haladtok. – kuncog, mire megforgatom szemeim �s bemegyek a konyh�ba egy kis harapnival�t n�zni.

- Van m�g bel�le? – tal�l le hozz�m Kouyou �s csippent egy darabot a pog�cs�mb�l.

- Megeheted. Maradok az �desn�l. – ny�jtom �t neki az eur�pai p�k s�tit, amit boldogan kezd el majszolni.

- Na, siker�lt megnyugtatnod �ket?

- Igen. Egy f�l �r�s besz�lget�s ut�n.

- Ennek �r�l�k. �n elmondtam anyunak, hogy egy�tt vagyunk, sz�val b�szke vagyok magamra. Valahogy jobban �rzem magam. S�t, sokkal jobban.

- B�szke vagyok r�d. – mosolyog r�m – �n is elmondtam, csak azt nem, hogy kivel. Gondoltam azt majd ink�bb k�s�bb mondom el nekik.

- �rtem. �s mit sz�ltak hozz�?

- H�t, szerint�k majd kin�v�m. �gy gondolj�k, hogy a t�rt�ntekt�l bekattantam egy kicsit, de ha boldognak �rzem magam, akkor ok� a dolog, csak szeretn�nek l�tni, hogy t�nyleg j�l vagyok-e.

- Csak agg�dnak �rted.

- Tudom. �s �r�l�k, hogy nem mondtak le r�lam.

- �n is �r�l�k neki. Mit szeretn�l ma csin�lni? – k�rdem.

- Bemehetn�nk a k�zeli v�rosba v�s�rolgatni. De el�tte m�g fel kell h�vnom a nagysz�leimet is. – ereszt el egy bocs�natk�r� mosolyt �s m�r t�rcs�zik is a telefonj�n, majd ism�t elt�nik, az �n telefonom meg ekkor jelez, hogy sms-em j�tt.

Kikapom a kis k�sz�l�ket, majd elolvasom az sms-t, amit Kazu k�ld�tt, hogy nem tudnak a h�ten lej�nni, de majd m�skor p�toljuk a tal�lkoz�t.

Vissza�rok r�, hogy nem gond, de bel�l kicsit �r�l�k, hogy m�gsem j�nnek, �gy t�bbet tudok kettesben lenni Kouyouval. Szeretem �ket meg minden, de tal�n kicsit feleslegek lenn�nek itt. Most valahogy j� ez �gy kettesben.

K�zben any�m is bej�n a konyh�ba, �n pedig seg�tek neki tenni-venni, majd felmegyek az emeletre �s benyitok a szob�ba, de Uruha m�r nem telefon�l, csak �l az �gyon maga el� b�mulva, mik�zben a telefonj�t a kez�ben forgatja.

- Kouyou. – sz�l�tom meg l�gyan, el�tte guggolva, mik�zben kez�t az �v�re helyezem.

- Yuu. – kapja fel r�m a fej�t �s t�r vissza a f�ld bolyg�ra.

- Mi t�rt�nt?

- Semmi. – r�zza meg a fej�t – Csak elgondolkodtam.

- Micsod�n? – k�rdem, mert l�tom, hogy valami nagyon nyomja a lelk�t.

- Ne nevess ki �rte, j�?

- Mi�rt nevetn�lek?

- H�t az�rt, mert, - s�hajt egy nagyot – nem tudom, hogy mit is k�ne tennem.

- Miben?

- Magammal. Am�g a c�gn�l dolgoztunk, addig egy�rtelm� volt, hogy hajfest�s, szem�ld�kszed�s, gyant�z�s �s egy�b n�ies dolgokat kellett csin�lnunk, melyek a r�sz�nkk� v�ltak, de most nem tudom, hogy mit k�ne tennem, elv�gre m�r �gy szoktuk meg egym�st �s nem sz�r�sen. A borost�t lesz�m�tva. – nevet fel ezen, de f�lig k�nosan.

- Kou, �gy d�ntesz, ahogy neked j�. Engem nem zavar, ha te �gy szereted magad. �n p�ld�ul, mint l�tod, semmi olyat nem teszek. Sz�val k�nytelen leszel elviselni a sz�r�s l�bammal �s egyebekkel egy�tt. El�sz�r nekem is furcsa volt, hogy is mondjam, �jra f�rfinak lenni, de megszoktam �s egy�ltal�n nem zavar. Nekem j� ez �gy. J�l �rzem magam. �s �szint�n megmondom, �r�l�k, hogy megszabadultam att�l a sok macer�t�l �s t�rsait�l.

- �s, ha �n m�g egy ideig maradn�k �gy? Az zavarna t�ged?

- M�r mi�rt zavarna? Ha neked j� �gy akkor maradj. Egyed�l te volt�l az, akit nem kellett ezekre k�nyszer�teni.

- Az az elej�n volt. De most m�r elfogadtam. A l�bamat lesz�m�tva…

- Akkor menni fog az. – kacsintok r�, mire megk�nnyebb�lten b�lint egyet.

- Ne haragudj, hogy ilyen h�lyes�gekkel f�rasztalak. Pedig vannak enn�l komolyabb k�rd�sek is a vil�gon.

- Egy�ltal�n nem haragszom. – �llok fel, majd h�zom fel �t is �ll� helyzetbe – Gyere, menj�nk be v�s�rolni, addig se foglalkozol evvel a sz�rsz�lhasogat� k�rd�ssel.

Erre csak egy apr� mosollyal megr�zza a fej�t, majd ujjaim k�z� cs�sztatja az �v�it �s �gy megy�nk le az emeletr�l.

A v�s�rl�s j�l telik, mint a r�gi sz�p id�kben, mikor nem volt gondunk. Felh�tlen�l m�szk�lgatunk �zletr�l �zletre �s pr�b�ljuk fel a ruh�kat, majd nem egy szatyorral t�vozunk az �zletekb�l �s t�r�nk be egy k�zeli �tkezd�be.

K�s� d�lut�n �rkez�nk haza, ahol a cuccokat lerakva a kertben besz�lget�nk m�g egy kicsit, majd meg�nnepelj�k Kouyout, mint az �j csal�dtagot, amit�l egy kicsit zavarba j�n, hogy � van a k�z�ppontban, de any�m m�r csak ilyen.

Vacsora ut�n s�r�z�nk egy kicsit kint a hinta�gyban, azt�n lezuhanyozunk, �s �gy b�junk be az �gyba egym�s mell�. Egy ideig csak cs�ndben csod�ljuk a m�sik arc�t ajkainkon mosollyal, majd tal�n a fej�nkbe sz�llt sok bubor�kt�l vagy a mindent megsz�p�t� holdf�ny hat�s�ra, de test�nk egyre k�zelebb ker�l a m�sik�hoz. M�g ajkaink �ssze nem �rnek �s kifullad�sig cs�koljuk egym�st, majd ahogy oxig�n jut a t�d�nkbe ism�t egym�snak es�nk, mik�zben kezeink felfedez��tra indulnak a m�sik fels�test�n, lent pedig l�baink fon�dnak �ssze olykor-olykor, melynek k�vetkezt�ben cs�p�nk vagy �ppen �gy�kunk is �ssze�r, melynek hat�s�ra a leveg� csak m�g jobban kezd forrni k�r�l�tt�nk. Nem tudom, mennyi ideje vagyunk �gy, de sz�momra kezd kicsit nagyon k�noss� v�lni a helyzet, �gy eltolom �t magamt�l.

- Szerintem ezt abba k�ne hagyni. – mondom rekedt hangon.

- Mi�rt? Valami baj van? – k�rdi, de hallom, hogy az � hangja sem olyan tiszta.

- Nem, m�g nincs, �n csak nem akarom elsietni a dolgot. – mondom m�r a zavart�l is piros arccal.

- Szerintem nem sietj�k el. – mosolyodik el �s cs�kol meg �jra, de szemeim hamar kipattannak, ugyanis kutakod� jobb keze olyan helyre t�vedt, ahov� lehet, hogy m�g nem k�ne.

- Mit csin�lsz? – k�rdem, pedig tudom, hogy mit csin�l �s azt is, hogy ez egy ostoba k�rd�s jelen esetben, de m�gis kics�szott a sz�mon, mert jobb nem f�rt ki rajta. Tal�n.

- Csak seg�tek, hogy ne legyen kellemetlen az �jszak�d. – mondja, majd fel�l a takar�t levetve r�lunk �s l�baim k�z� f�szkeli be mag�t.

- Kouyou, ezt igaz�n nem kell. – mondom imm�r �n is fel�lve �s kezdem magam �gy �rezni, mint egy sz�zl�ny. F�lek, hogyha megl�t, akkor mit fog gondolni, mert tudom, hogy � e t�ren az eur�pai von�sokat k�veti, mert nem szereti a sz�rt, m�g �n az itthoniakat. Mert nekem ez a norm�lis, amit a term�szet adott �s az ellenkez�je lenne sz�momra furcsa.

- Ne agg�dj, nem lesz semmi baj. – b�ztat �s d�nt vissza, k�zben m�sik kez�vel nadr�gomat h�zza lejjebb, amit sikeres v�ghez is visz, �s amint megl�t takar�s n�lk�l m�g a s�t�tben is l�tom, hogy szemei kikerekednek. Miel�tt b�rmit is mondhatn�k, hogy mondtam, hogy nem k�ne, mert nem lesz j� v�ge vagy hasonl� � megel�z engem csak nem �ppen ilyen mondattal.

- V�o, ez t�nyleg nagy �s vastag is. Bocs ezt musz�j volt. – nevet fel k�zben, az �n fejem pedig ism�t a v�r�s egy s�t�tebb �rnyalat�t veszi fel – Aranyos vagy, amikor zavarba j�ssz. – s�gja f�lembe egy puszi keret�ben, majd v�gleg elt�nik a l�baim k�z�tt, �gy a torkomon fagy a sz�.

- J�zusom. – ny�g�k fel az �rz�sre, amit nekem ny�jt, ugyanis k�pes volt eg�sz hosszomat sz�j�ba venni. Ilyet egyetlen bar�tn�m se csin�lt m�g, �gy nagyon vissza kell magam fognom, hogy ne menjek el olyan hamar. F�lek, hogy ha r�j�nne, akkor kinevetne. Mert biztos azt hiszi, hogy ezt minden l�ny a kisujj�b�l kir�zza, pedig nem �gy van.

Kouyo �gyetlen benne, de m�gis, az a b�tors�g �s elsz�nts�g, amivel m�veli, sokkal jobb m�r most, mint b�rmelyik l�ny, akivel eddig egy�tt voltam. M�g ha �gyetlen�l is csin�lja, akkor is �gy �rzem, hogy � tudja, hogy mi kell nekem �s mindent meg is ad, hogy ezt az �rz�st megkapjam t�le.

V�g�l nem ellenkezem, hagyom, aminek t�rt�nnie kell �s �tadom magam az �lvezetnek.  V�g�l keze munk�j�ra �lvezek el, amit nem b�nok, s�t kimondottan �r�l�k, ugyanis nekem egyel�re nem lenne gyomrom viszonozni a csak sz�jjal val� seg�dkez�st. Valahogy sok lenne m�g nekem �t lenyelnem.

Nem k�ri, hogy viszonozzam a sz�vess�g�t, csak megt�rli a sz�j�t �s visszad�l mell�m. Tal�n meg�rezte rajtam a k�telyt ez �gyben. Nem tudom, csak azt, hogy � mindig is nyitottabb volt a szexu�lis dolgok ter�n, mint �n. � valahogy sosem �rezte zavarban mag�t velem ellent�tben.

- K�sz�n�m. – ny�g�m ki, de fogalmam sincs, hogy ezt kellette vagy sem.

- Ugyan, ezt nem kell megk�sz�nn�d, ez rendben van m�r k�zt�nk. – mondja �gy, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga lenni. Persze �rtem �n, hogyha k�t ember egy�tt van, akkor v�g�l is az, de na, �n t�l sz�gyenl�s vagyok ehhez. Nekem nincs ennyi �nbizalmam ilyen t�ren – Yuu – t�ri meg a k�zt�nk kialakult csendet – Szeretn�m, ha felj�nn�l velem �s �jra zen�ln�nk. – mondja komolyan, melyet szemei is t�kr�z, ahogy m�lyen a tekintetembe n�z.

- Kouyou, ugye tudod, hogy akkor mi lesz? – k�rdezem komolyan, ugyanis nem kis balh� lesz bel�le.

- Tudom, de nem �rdekel. Veled szeretn�k lakni �s dolgozni is. Ha kell, akkor kettesben.  Hogy d�ntesz? Felj�ssz velem egy �j �letet kezdeni? – k�rdi hat�rozottan.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.