2. rész

Adam POV

Furcsa visszaemlékezni arra, amikor Shota még drogozott. Gazdag volt ezt még se tudta kezelni. Piára, cigire, drogra költötte a pénzét. Én akkoriban még tanultam a szüleimnek köszönhetően. Azt karták volna, hogy ügyvéd legyek…. de én a zenére vágytam, mint említettem ezért is lettem kidobva otthonról. 

~*~

Reggel egy kis csókcsata után sikeresen megfürdünk – az se ment könnyen – és közösen csináltunk reggelit. Nagy nehezen elérte nálam Shota, hogy ne akarjak bemenni, dolgozni. Igaza van a vitáink egyre több és rég töltöttünk egymással egy kis időt. Itt az ideje.

- Min gondolkozol ennyire? – öleli át derekam hátúról és bújik hozzám. Vállára hajtom, a fejem majd fordítom kissé oldalra és nézem őt.

- Semmin csak éppen azon gondolkodom, amikor kiléptem az egyetemről és hozzád költöztem. Milyen nehéz volt téged leszoktatni a drogról.

- Nem is, mert nagyon hamar beléd szerettem és ezt használtad ki! – harapja, kicsit meg nyakam mire felnyögöm. Felegyenesedtem és fordultam felé addigra ő már a szék felé tartott ahova kényelembe helyezte magát majd ölébe foglaltam helyet. Közbe rágyújtott egy cigire és rám fújta a füstöt. A cigi megmaradt neki és mellette én is rászoktam.

- Na, még szép! De nem panaszkodhatsz – tapadok, nyakára tudom, hogy ezt mennyire gyűlöli. Elnyomja a csikket és a következő kép, hogy felemel és felvisz a szobánkba. Ez után nem kell mondanom, hogy mi történt.

~*~

- Tudod elmehetnénk valahova együtt! – simogatja fejem ami a mellkasán pihen – és ne merj ellenkezni.

- De ott az új lemez

- Adam!

- Jó nem szóltam – fekszem, át a párnámra majd fordulok felé. – hallgatlak.

- Oké. Szóval elmehetnék oda kettesbe ahol legeslegelsőnek voltunk együtt. – mosolyodik el. Nekem azonnal beugrik az a hely. Az erdő közepén egy kis faházba, a közelbe egy kis forrás. Tél volt és bent a kisházba ropogott a tűz és nagyon boldogok voltunk ott együtt. Shota sok kajával készült ő főzött akkor tudtam meg, hogy a konyhába is igencsak megállja a helyét. Mély gondolataimból Shota ránt ki avval, hogy a kezével előttem kalimpál. – Figyelsz rám?

- Persze! Bocsánat csak elgondolkodtam – mosolyodom el – tudod nagyon jól éreztem ám magam akkor – mászom hozzá közelebb az ágyon mire ölébe ránk. És kicsit kellemetlen a dolog főleg, hogy mind a ketten khm… meztelenek vagyunk….

- De előtte elmegyünk fürdeni – vesz karjába és viszi ki a fürdőbe. Megengedi, a vizet majd beállunk a zuhany alá. Egymást fürdetjük közbe meg nevetünk. Főleg én, amikor egy hatalmas habot fújok Shota képébe és prüszkölve nyom oda a hideg csempének és tapad rá ajkaimra..

Másnap reggel összecsomagoltunk és leléptünk az erdő közepére, a kis faházba. Amikor beléptem oda azonnal megcsapott a rengeteg régi emlék.

*****

Ott ültem a kanapén a forró csokimat szürcsölve amikor Shota bejött egy hatalmas nagy tálcával. Az egész faház egy fürdőből, egy konyhából egy hálóból áll. A szobákat egy nagyon vékony kis fal választja el egymástól.

- Mi finomat hoztál? – tekerem jobban magam köré a lepedőt és úgy nyújtózkodom a tálca felé.

- Minden félét – rakja, a tálcát az ölembe majd bújik ki a köntöséből – jól megnézem magamnak meztelen alakját – és bújik be mellém.

*****

- Pakoljuk le – kezdek el pattogni a szoba közepén. Shota megtámaszkodik az ajtóba és úgy néz rám. Elmosolyodik majd ledobja cuccait és közelebb lép hozzám…..

Shota POV

2013.06. hányadika van?

Összefolynak a napok ott, az erdőben. Jól érzem magam, és bár más szerintem el se bírná képzelni az életét négy napig egy ilyen helyen, de én örülök, hogy a nagyfőnök adott ennyi normális pihenőt, anélkül, hogy éjjel nappal hívogatna. Kezdjük ott, nincs is térerő, amit Adamnek először nehéz volt  megemészteni, de aztán felfedezte, hogy van 3G. Igen ő is a technika függője. Bár ilyenkor ő is félreteszi egy kicsit és csak akkor veszi a kezébe az Iphoneját, amikor nagyon nem bírja. Természetesen elterelem a figyelmét…Ő most nincs itt, elment sétálni, egyedül vagyok. Nyáron még nem voltunk itt, így fura, hogy nem kell fűteni, de nem baj, egy feladattal kevesebb. Mindegy visszatérve egyedül vagyok és gondoltam előveszem romantikus énemet, mert olyanom is van, bár már régen találkozott Adammel. Elhanyagoltam ezeket a nyálas dolgokat, pedig ő néha olyan, mintha egy nő…Igényli ezt, látom azon az aranyos arcát. Ezért főzök! Megjegyezném, régen tettem ilyet, főleg ebben a nem modern konyhában. Igen, megtalálom a helyem, de nem izgulok kevésbé. Ja, azt is szoktam, és nem csak fellépések előtt, hanem mikor meg akarom kapni.

Miközben a tűzhely előtt állok, eszembe jut az első itt eltöltött napunk új emberek éreztem magam. Akkor még eléggé remegtek kezeim…

2011. Tél

- Húh, igazán hideg van – dőzsölte meg karjait Adam, az ablak előtt állva. Kint esett a hó, de igazából bent tökéletes idő volt. A kandallóban ropogott a tűz, amit nagy nehezen gyújtottam be…Lényeg a lényeg, vállat vonva mögé álltam és elhúztam onnan.

- Majd felmelegítelek – súgtam a fülébe és a falra függesztett tükörből láttam, hogy elvörösödik az édes kis pofikája. Fogadni mertem volna, hogy valami huncutra gondolt, pedig én kivételesen csak arra, hogy ölelem és ölelem és…ölelem. Szeretem.

2013.06 Miért nincs itt egy naptár? Ja, a telefonban van…

- Mi készül? – csippenti össze a derekamon két oldalt a bőrt két - két apró ujj, mire úgy megugrok, hogy a hús villa kiesik a kezemből és majdnem a papucsos lábamba áll. Hatalmas szemekkel fordulok hátra ő meg azonnal megrémülve a szája elé kapja a kezét.

- Nyugi nem történt semmi – nem kímélem, kiröhögöm, majd hozzá teszem – De ha így folytatod, te nem kapsz belőle. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.