Kai POV:

- El sem hiszem… - markolászom a Reitától kapott gyönyörű nyakláncot. 
- Mit? – El is felejtettem, hogy itt áll előttem és öleli a derekam. Pironkodva kezdek motyogni. 
- Azt, hogy itt lehetek, hogy veled vagyok. – Lassan felemelem a fejem, és megnyugszom, mikor a meleg mosolyával találom magam szembe. 
- Mutatok valamit. – Megfogja a kezemet és húzni kezd maga után, fel a lépcsőn, be a hálószobájába, megáll az ágya előtt, én már az ajtóban megállok. A kezét nyújtja, én pedig odalépkedve megfogom azt. 
- Mit? – pislogok, mire a mosolygó ajkai a számra tapadnak, kezei pedig... a fenekemre csúsznak. Nagyot nyelve szorítom meg vállait, de nincs sok időm a meglepődésre vagy csodálkozásra, mert megfordul velem és lassan eldönt a puha ágyneműk közé, még mindig csókolva. A jó illat teljesen elbódít és kényelmesen adom át magam ennek a tökéletes, új érzésnek. Ing van rajta, de nem sokáig. Miután leveszi a pulcsim és pólóm, azonnal a gombok után nyúlok és ügyetlenkedve próbálkozom, mire ráteszi sajátjait az én remegő kezemre és segít kigombolni. Forró szája a nyakamra kúszik, kezei az övemmel babrálnak, amíg én hátáról hámozom épp az inget, amit egy mozdulattal száműzők a szoba valamelyik sarkába. Kibontja az övem, kigombolja és kicipzározza a nadrágom, aztán kezemet megkeresve saját nadrágjához vezeti azt, ami szerencsére csak egy melegítő, így könnyen megszabadul tőle.

- Engedd el magad - suttogja a fülembe, aztán halad egyre lejjebb, miközben lehúzza a nadrágom.
- Mit csinálsz? – zárom össze lábamat, próbálva elrejteni a nem kicsit meredező férfiasságom.
- Szeretlek – húzza szét combjaimat, én pedig úgy érzem muszáj elbújnom, ezért egy párnát nyomok az arcomba. Majd rájövök a következő percekben, hogy ez nem volt hiábavaló döntés, főleg miután a szájába vesz. 
- Te jó ég! – nyögöm két nehéz levegővétel közt. Mit tesz velem? Ez nagyon jó. – Reflexeszszerűen emelem meg csípőm, hogy mélyebbre csússzak szájában, hogy érezzem a forróságot. Már majdnem a végét járom, mikor hirtelen az ujjával belém hatol, és már csak nyalogat, de még így is égek, lángolok. Mozgatni kezdi bennem, aztán még egyet hozzá told, én pedig csak vonaglok, nyögök. Mást nem is bírok csinálni, mert még sohasem éreztem ehhez foghatót. Minden percét ennek a gyönyörnek ki akarom élvezni.
Kihúzza ujját és fölém hajol, látom a pajkos csillogást a szemeiben, ahogy ránézek, amitől csak jobban elpirulok. 
- Reita… 
- Ne félj – puszilja meg az orrom. 
- Én nem… - Befejezni nem hagyja, mert ismét csókolni kezd, de közben megfogja a combjaimat, amiket utána felhúz csipőjéig, hogy lábaim közé férkőzhessen. Mellkasunk összeér, amikor a férfiassága lüktetve a fenekemnek nyomódik. Átölelem a hátát, arcomat nyakába fúrom, mikor elkezd belém hatolni, hogy ne hallja a folytott nyögéseim. Összeszorított szemekkel tűröm a kezdeti fájdalmat, amit apró csókokkal próbál enyhíteni, miközben mozgatni kezdi a csipőjét. 
- Uhm… - szorítom meg vállait, hogy rám nézzen, és befedhessem az ajkait. Érzem magamban, nagyon jó – markolászom hátát, körmeimmel mely árkokat húzok a bőrébe, miközben egyre gyorsabban és gyorsabban mozog bennem. A fülembe liheg, éget a lehelete. Elhúzódik és megragadja a férfiasságom, de a mozgást nem hagyja abba. Én az ágy támlájába kapaszkodva próbálok nem elájulni az élvezettől, ami alig pár markolás után rám tör, hangos nyögéssel adva Reita tudatára. 

Szinte egyszerre megyünk el. Kihúzodik, és csak ölel, ölel. Ráeszmélve, hogy mit és csináltunk, elönt a zavar, és el sem akarom engedni, amikor mellém szeretne feküdni. Jézusom… - fúrom arcom a mellkasába, közelebb húzódva hozzá, hogy ne is lássa. mennyire piros.

- Jó volt? – hallom hangját, aprót bólintok. – Nekem is – sóhajt fel, majd az egyenletes szuszogását hallom. 

Lassan én is elalszom, azzal a gondolattal, hogy én mennyire boldog vagyok, de előtte még lejátszódik a szemem előtt az egész menet. Istenem! Csak tudjak ehhez hasonló vad álmok nélkül aludni.

---

- Hú, gyorsan – forgatom meg a rántottát a tűzhelyen, miután adok Suzynak enni. Igyekeztem előbb kelni, mint Reita, nem is baj, hiszen meztelenül, teljesen kitakarózva feküdtem mellette, biztosan megbámult volna – pirulok bele a gondolatba, miközben a teát kavargatom a bögrében. Szerettem volna neki finom reggelit készíteni, elvégre ma karácsony másnapja van, de ma mennünk kell dolgozni, ezért csak egy sietőset tudtam összedobni - húzom el számat, miközben kiszedem egy szebb tányérra, aztán rárakom neki egy tálcára, amit egyébként csak hosszú keresés után találtam meg.


- Jó reggelt – teszem le ölébe a tálcát, mikor felmegyek. Remélem, nem harapja le a fejem, mert felkeltettem. 
- Szia – mosolyog, ahogy meglát, majd karomnál fogva közelebb ránt, és megcsókol. Igyekszem nem elpirulni, de egyértelmű, hogy nem megy. – Ez az enyém?
- Nem, Suzy-é - húzom fel szemöldököm. - Vicceltem – nevetek fel a furcsa, kérdő tekinteten. Mintha tényleg elhitte volna, hogy a kutyának csináltam, neki meg csak mutatóba hoztam fel.
- Köszönöm. 

---

Beérve egyből az öltöző felé megyünk, persze kézen fogva, amitől kicsit meg vagyok illetődve, de mellette büszkén is érzem magam. Az egész olyan hihetetlen számomra, régen Reita csak egy álom volt, most pedig az egész, amiről régebben csak ábrándozni mertem, valóra vált. Szeretem, és ő is engem. Azt hiszem ez volt a legcsodálatosabb karácsony az eddigi életemben, ezt az egészet pedig egy apró csodának fogom fel - lépkedek mellette boldogan mosolyogva. Éppen folytatnám magamban a romantikus gondolatmenetet, de nem mindennapi látvány tárul elénk, ahogy belépünk. Reitával egyszerre adunk hangot a meglepődöttségünknek.

- Ruki?! – A falhoz passzírozva.
- Uruha?! – Aki Rukit a falhoz passzírozza.

 

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.