3. rész
2015.08.21. 11:00
3. rész
Adam POV
Nem is tudom, hogy hányadika van, de nem is érdekel, jó itt lenni. Főleg, hogy Shotára ráhoztam a frászt, ő meg telibe röhögött, pedig csak megrémültem, hogy miattam esett baja. Jól van, megjegyeztem, jössz te még az én utcámba, vagyis az én ágyamba, Shota baba. Duzzogva indulnék el, de utánam kap és visszaránt magához majd szorosan tart.
- Adam csak hülyültem. Tudod, hogy mindennél jobban imádlak.
- Kiröhögtél pedig én aggódtam – csapok finoman mellkasára.
- Hé. Jó, bocsánat, igazad van és értékelem, hogy ennyire aggódsz értem kicsim. De jól vagyok, érted? – fogja meg állam és fordítja fejem maga felé. Mennyire látom, ahogy rám néz, hogy imád…
- Jó. Inkább együnk – adok egy gyors puszit szájára és már az asztalnál is ülök ő pedig hozza a vacsorát és hozzá a vörös bort. - Shota-sama, csak nem le akar itatni? – nézek rá perverz tekintettel. Igen, nekem is van, de amikor Shota rákezd, akkor az elmúlik és visszavonulok félős zugaimba.
- Nem túl sok minden tudnk akkor veled kezdeni, édes, mivel egésznap alszol, amikor részeg vagy – vigyorog képembe.
- Ó, gonosz vagy. – Karba csapom mancsomat, majd kinyújtom a nyelvem felé. - Kikérem magamnak, az még anno volt, amikor legelsőnek ittam. Már igen is bírom. Nem tűnt fel, mikor minden koncert után részegre bulizzuk magunkat?
- Tudom édes. Ne vegyél mindent komolyan. Rosszabb vagy mint egy nő… - tartja meg fejét kezén és úgy néz rám a másikba pedig a pohár van, benne a vörös nedű.
- SHOTA!
- Jó, nem szóltam, inkább egyél…
A nap folyamán többet nem piszkáljuk egymást. Én kaja után lefürödök és elmegyem aludni.
***
Reggel megint édes csókokra és érintésekre kelek, mint régen, itt, ugyanebben az ágyban.
2011. Tél
Édes érintések, csókok százára ébredek. Kinyitom szemem és kómásan nézek rá.
- Szia, jól elaludtál – mosolyog rám.
- Igen, de tegnap olyan hideg volt és jó volt veled együtt aludni... és ébredni.
- De te már azonnal másra gondoltál, Cicám – csókol meg, mire kicsit megharapom nyelvét. - Adam…
- Gonosz vagy megint.
- Én nem, csak az igazat mondom.
2013. 06. Shota ragályos én se tudom már, hogy hányadika van.
- Shota, megígérted, hogy megyünk túrázni, ne most gitározzál.
- Jó, jó. Ha a kis pacsirta óhajtja, indulunk is.
- Nem vagyok pacsirta – duzzogom. Imád szivatni, ezt már megfigyeltem.
- De, de. Az én aranytorkú énekes pacsirtám vagy – csap rá a fenekemre és indul fel, átöltözni.
Shota POV
- Folyton a seggem csapkodod – mormogja, mikor épp engem fúj körbe valami kullancsirtóval.
- Nem segg. Popsi – rakom zsebre kezeimet.
- Shota.
- Tessék? - pillantok rá, mert elég komolyan néz.
- Most aztán megragadtad a lényeget – forgatja meg szemeit.
Ch, tudom, hogy szereti, ha tapogatom.
- Miért nézel így? – áll be elém.
- Semmi, semmi. Menjünk! – indulok el, hogy ne lássa a vigyorom.
- Hozol fürdönacit? – szól utánam.
- Rajtam van – lépek ki az ajtón, vállamra akasztva a kis hűtőtáskánkat, amibe valami ropogtatni valót meg innivalót tett. Na, majd ha hazaértünk eszek valami rendeset – forgatom meg szemem a szendvicsekre gondolva.
- Hova megyünk? – kérdezem meg kis idő múlva. Ha Adam vezet, abból sosem sül ki jó, csak a színpadon.
- Fogalmam sincs – Na, erről beszélek. Megtorpanok, mire hátrafordul. - Vicceltem – vigyorodik el. Nem hiszek neki. – húzom fel szemöldököm. – Gyere már – kezd el pislogva toporzékolni.
- Oké – emelem védekezőleg magam elé a karjaimat. Kétlem, hogy tudja, hova vezet, csak megy előre, de ha nem szeretnék hisztit, muszáj engednem, hogy ő hordja a nadrágot, még ha valójában nem is így van. Hirtelen megáll, de mivel nem szól, így sikeresen nekimegyek, aminek az lesz az eredménye, hogy legurulunk a dombról. Nem nagyon, ezért csak koszosak leszünk szerencsére. Legalábbis a nevetéséről arra következtetek, hogy semmi baja – röhögök fel én is.
- Legalább hamarabb ideértünk! – nyújtja felém a karját, mert neki sikerült felkelnie.
- Hova ide? – kérdezek vissza, mire a hátam mögé mutat. Megfordulok… és egy piknikhely vár. Mi a csoda? Szóval ezért tűnt el délelőtt – nézek rá.
- Tetszik? – játszadozik ujjaival a cipőjét bámulva.
- Nagyon is – hajolok hozzá és csókolom meg.
|