1.rész

Ruki POV

Ruki vagyok. Vége a nyárnak, tehát kezdődik az iskola, ami azt jelenti, hogy új helyre kerülök végre. Eddig nevelőintézetben voltam, de mivel középiskola nincs a környéken – legalábbis – normális ezért beírattak egy kollégiumba. Sokáig kellett könyörögnöm érte… Nagyon örülök ennek, ugyanis nem szerettem az intézetben lenni. Egy barátom sem volt, mindenki csak bántott, hol szóval, hol cselekedettel. Legtöbbször a lányos kinézetem miatt piszkáltak, és azért, mert sírok.

Érzékeny fiú vagyok, van, amikor csak egy rossz szó miatt pityeregni kezdek. Én is tudom, hogy a fiúk nem ilyenek, de most ha én fiú vagyok, akkor érzéketlennek kell lennem, vagy mi? Sajnálom, de én ilyen vagyok. Így kéne engem elfogadni, de sajnos eddig még senki nem fogadott el… legalábbis a korosztályomból senki.

Mindegy… új iskola, új élet! Megpróbálok majd megváltozni, remélem, sikerül. Talán nem közösítenek ki az első napon. Remélem, itt lesz pár gyerek, aki elfogad majd olyannak, amilyen vagyok. Nagyon örülnék neki.

Nos, 15 éves vagyok, és amióta az eszemet tudom, itt lakom az intézetben. De ez ma, nemsokára megváltozik!

Eddig jól tanultam, majdnem mindenből kitűnő voltam. Akad kivétel, például a német nyelv… azt nem szeretem, és nem is vagyok jó belőle. Örülnék, ha ez nem változna, mert akkor tuti, hogy visszakerülnék ide.

A szüleim sosem kerestek, senki nem látogatott, míg itt voltam.

A hajam gesztenyebarna, a szemem világosbarna, de szemüveget kell hordanom íráshoz, és olvasáshoz. Kicsit alacsony vagyok, és vékony, de engem ez nem zavar, legalább kis helyen is elférek.

Délután kivittek a vonatállomásra. Sok velem egykorú gyerek utazott még a vonaton, szerintem ők is a suliba mennek.

Este oda is érek a kollégiumba, ahol megmutatják a szobámat. Mikor bemegyek, a nő elmegy, aki ide kísért, persze előtte kaptam hozzá kulcsot.

Van itt két ágy, két íróasztal, két szekrény, és egy szép ablak. A falak fehérek, a függöny és az ágynemű huzat zöld. A szekrény, az íróasztal, és a hozzá tartozó szék fenyőből van.

Az egyik ágyon egy rakás ruha, meg könyv sorakozik, a másik, gondolom, az enyém. Ezen csak törülközők vannak. Fehér, látszólag puha törülközők.

Kipakolom a ruháimat a szekrénybe, majd mikor előkerül a pizsamám is, elmegyek fürdeni. Így is késő van már, álmos vagyok, meg minden egyéb, szóval miután végeztem a fürdéssel, gyorsan lefekszem aludni.

Reggel, mikor keltenek, gyorsan felülök, majd megdörzsölöm álmos szemeim, és a szomszédos ágyra nézek, ahol egy fekete hajú fiú törölgeti a szemeit, ásítozik, meg néha nyújtózkodik.

- Szia – köszön mosolyogva, majd nekiáll öltözni.

- Szia – köszönök halkan, mire rám néz csodálkozva. Csak megrázza a fejét, majd öltözik tovább.

Ezután én is elkezdek öltözni, veszek fel egy világoskék farmer térdnadrágot, meg egy fekete pólót. Nem viszek magammal semmit, mert szerintem semmit sem fogunk csinálni.

A kollégium előtt egy nő vár minket, aki elvezet az iskolába. A kollégium és a suli között egy pici erdő van, és ezen kell keresztülmenni. 10 perc alatt megvan ez a kis séta.

Mikor az iskolához érünk, a nő idejön hozzám, és mondja, hogy felvezet az igazgatóhoz, ahol vár az osztályfőnököm. Elmondanak pár dolgot, és kész.

Mikor felérünk, egy mosolygós nő, és egy idősödő férfi köszön nekem, én meg visszaköszönök, és meghajolok.

Elmagyarázzák, hogy mik a szabályok a suliban, mikor van kaja, mikor van a kollégiumban lámpaoltás, hova nem szabad menni, és még hasonlók. Többek között a harmadik emeletre nem szabad felmenni, mert az a tanári részleg, ugyanis vannak tanárok, akik szintén a kollégiumban laknak, vagyis úgy, mint a diákok. Lámpaoltás fél kilenckor, és ha másik szobában találnak, akkor kikapunk. Hát oké, szerintem én nem nagyon fogok vándorolni.

Az osztályfőnök elkísér a terembe, mert már becsengettek, és vele van órám, mert ez amolyan bemutatkozó szerű óra lesz…

A könyveket a többi diák már nyáron megkapta, de mivel engem nemrég írattak be ide, csak most fogom megkapni őket.

Amíg a folyosón sétálunk, mutogatja, hogy melyik teremben lesz majd órám, na, nem ma, hanem majd máskor… az év folyamán. Én csak bólogatok, próbálok megjegyezni mindent.

A termünk a folyosón, jobbra, az utolsó terem. Mikor bemegyek, a tanárnő mondja, hogy üljek le az egyetlen üres helyre. Egy üres pad van, mert ugye 29-en vagyunk egy osztályban, és nekem maradt egy teljesen üres pad. Nem is baj, hogy nincs padtársam.

A tanárnő megkér minket, hogy mutatkozzunk be. Nem sok lány van az osztályban, összesen 5, a többi mind fiú, és első ránézésre, nem kevés olyan fiú van, akik szeretnek cukkolni másokat. Látszólag itt már sokan ismernek másokat, sőt, megmerném kockáztatni, hogy én vagyok egyedül, aki nem ismer senkit.

Mikor rám kerül a sor, én is szépen bemutatkozom, elmondom a nevem, meg azt, hogy eddig hol laktam. A tanár megkérdezi, hogy mit szeretek csinálni a szabadidőmben, mire én azt felelem, hogy tanulni, olvasni, meg énekelni. Eddig csak csendben kuncogott néhány gyerek, most meg az egyik meg is szólal.

- Basszus, én egész eddig, azt hittem, hogy lány vagy! – kezd el hangosan röhögni, mire az osztály egyik fele szintén röhögésben tör ki. Ennyit az új életről.

- Iori, fejezd már be! – szól rá az egyik lány, aki nem mellesleg a legszebb az osztályból.

- Gyerekek, minek kell az első nap ezt csinálni? – szól rájuk a tanárnő. – Második órában tanévnyitó ünnepély. – mondja a tanár, majd tovább megyünk a bemutatkozásban.

Ez szörnyű volt… második órában kivonulunk az iskola elé, ott van a tanévnyitó. Igazából ünneplőben kellett volna jönni, nem?

A sulitól kapunk ünneplő ruhát? Most valami ilyenről beszél az igazgató. Oké, nekem mindegy…

Egy óra múlva szerencsésen vége ennek is, és ekkor hív az osztályfőnök, hogy odaadja a könyveket. Hát ez nagyon nehéz. Minimum 20 könyvet adott a kezembe az ofő, és ne szakadjon le a kezem? Oké, nekem mindegy, csak kibírom, míg odaérek az osztályba.

Még odaadja az órarendet, és meg is kér, hogy írjam fel a táblára, mert neki most dolga van, és nem tudja lediktálni az osztálynak.

Épp megyek az osztály felé a folyosón, mikor nyílik egy terem ajtaja, és úgy fejbe vág, hogy majdnem a földre esek. A könyvek szépen kiestek a kezemből, az orrom meg nagyon fáj. Odakapom a kezem, de nem vérzik szerencsére. Most jut eszembe, hogy elfelejtettem elhozni a szemüvegem. Nem is baj, lehet, hogy most összetört volna, mert ha egyszer felveszem, akkor nem veszem le estig, csak tesi órákon.

- Bocsi – mondja egy szőke hajú fiú, majd leguggol, és nekiáll összeszedni a könyveket.

- Semmi baj, de hagyd csak… - mondom, és nekiállok én is összekapkodni a könyveket a földről.

- Segítek – mosolyog rám, mire a háta mögött lévő fiú morcosan jön mellénk.

- Riku, ez most fiú vagy lány? Amúgy is hagyd már… - morogja, mire én ránézek, ő meg rám. Gyorsan elkapom tekintetem, és újra a könyveimet szedegetem, mikor ez megvan, felveszem a kezembe őket, fele meg a szőkénél van.

- Kisaki, ráérünk – mondja, majd rám néz – Hol van a termed? – kérdezi, mire én halkan válaszolok.

- A folyosó végén – motyogom, majd elindulok a terembe, ahol a padomra teszem a könyveket. Mikor a másik kettő is mellém ér, a szőke leteszi a könyvet, és csak mosolyog. – Köszi.

- Nincs mit – mondja, majd elmennek mind a ketten. Mi is a nevük? Kisaki… és Riku? Riku, majdnem olyan, mint a Ruki. Állapítom meg, majd előkeresem az egyik könyvből az órarendet, mivel a tanárnő oda rakta. A táblához sétálok, és gyorsan felírom. Mikor a helyemre ülök, megállapítom, hogy szépen írok. Kérek egy tollat egy lánytól, és leírom az egyik könyvem elejébe magamnak is az órarendet, és előkeresem az angol könyveimet, mert angol óra lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.