9. r�sz

  2015.08.26. 18:56

Ruki POV

 

Ky�t p�r napig nem is l�ttam. K�zben a di�kok is visszat�rtek. 

 

Ruru a nyakamba ugrik amikor megl�t. 

- Te, Ruki, mi ez a szag?

- Nem tudom, mire gondolsz.

- Olyan mintha a Pokolban lenn�nk, a d�monoknak van ilyen szaga - �. Hopp�, Kyo... Na mindegy, Rurunak nem kell tudnia, hogy itt j�rt. Tuti, hogy kiakadna. 

 

Angyal l�temre bej�n nekem a Pokol ura . H�, Takanori, kuss legyen, ne ismerd be magadnak! Hogy fogn�d be, te kis hangocska! Kezdek hivatalosan  is megh�ly�lni.

 

- Ruki! Itt vagy? Uruha h�vja Rukit! 

- Bocsi, Ruru. Mit mondt�l?

- Gondoltam, s�t�lhatn�nk. Holnapt�l kezd�dik az iskola. Had t�ltsek m�r a legjobb bar�tommal egy kis id�t. 

- Na, akkor s�t�lgassunk - karolok bel�, majd j�rk�lunk a suli ter�let�n. A sok nephilim-gyereket most hozz�k vissza az apjuk. Ilyenkor szomorodom el, hogy engem nem akart, ez�rt is tasz�tott�k ki. 

- Ruki, minden rendben?- n�z r�m. 

- Persze, csak olyan rossz �rz�s, hogy ap�mnak nem kellettem, pedig az � v�re vagyok, miatta halt meg az any�m...

- Tudom, mit �rzel, �n is sz�vesen megismertem volna any�mat.

- Neked legal�bb ott az ap�d. Foglalkozik veled. Az eny�m magasr�l tesz r�m �s arra is, hogy �lek-e egy�ltal�n vagy meghaltam. 

- Ruki... Tudom hogy rossz. - R�n�zek - J�, nem tudom, hogy milyen, de itt vagyunk. Szeretn�k seg�teni, a legjobb haverom vagy. Am�gy, Apa is cs�p �s mondta, hogy mondjam meg, ha  legk�zelebb sz�net van, j�ssz haza velem. - Elmosolyodom. 

 

***

 

M�snap elkezd�dnek az �r�k. Eg�sz nap Ky�n j�r az eszem. Nem olyanokat gondolok, csak hogy mi lehet vele.  Tegnap �ta nem l�ttam. Majd el�ker�l, de rem�lem nincs baja. V�rjunk csak, ki merrn� a Pokol kir�ly�t b�ntani? - mosolygom meg a buta gondolataiam.

 �ra v�ge fel� hallom, ahogy az oszt�lyt�rsaim sutyorognak, hogy Toshiya elverte Ky�t. Mi van? Amint sz�net lesz rohanok is az irod�j�ba, persze most jobban f�lek, mint m�ltkor, mert j�rk�ltak a folyos�kon. Nem lenne szerencs�s, ha ak�rmelyik�k �s megtal�lna, el�g veszedelmesnek t�nnek.

 

 

- Hallom, ap�m elvert! - �llok meg el�tte, ahogy berontok szinte az irod�ja ajtaj�n.

- Neked is szia. �s nem, nem igaz. �n er�sebb vagyok, mint �.  Ki merte ezt hirdetni? Am�gy is te mit keresel itt m�r megint? Sz�tr�gj�k az angyal segged a d�mon di�kjaim. 

- H�! J�, mindegy. - l�pek ki az ajt�n, nem j�n ut�nam. Nem is tudom, mi�rt v�rom, hogy ut�nam j�jj�n? Egy�bk�nt sem mondan�m el neki, hogy agg�dtam. Nincs neki arra sz�ks�ge... 

 

Amikor a kapuhoz �rek, egy s�t�t alakot l�tok meg, kiengedett fekete sz�rnyakkal. Fekete sz�rnyak?

- Szia, fiam...

 

 

Kyo POV

 

Ahogy a karmaim bel� marnak, mintha szinte meg sem �rezn�, j�n nekem tov�bb, egy pillanatra sem �ll meg. A szem�ben olyan t�z �g, amilyet m�g soha nem l�ttam, tal�n ha nem �n lenn�k, m�g f�ln�k �s t�le. De Kyo semmit�l sem tud m�r f�lni...

- Csak ennyit tudsz? - A talpa megcs�szik, ahogy az er�mmel nagyot tasz�tok rajta an�lk�l, hogy hozz��rn�k. A sik�torban a beton felgy�r�dik a l�bunk alatt, mik�zben �n morogva k�zel�tek fel�.

- Nem gondoltad �t, kivel kezdesz ki. - Kiny�jtom kezeimet, �s mindk�t tenyeremben megjelennek �vegszer� t�rjeim. Mary �s Rosie. Ezek a dr�ga fegyverek ezernyi harcban elk�s�rtek �s mivel �n forgatom �ket - nem hi�ba - veszedelmes gyilkol� eszk�z�k. Tal�n m�s kez�ben m�g nekem is �rtani lehetne vel�k. 

- Gyere, Kyo! - Felh�rrenve rohan fel�m. Ez egy �r�lt - vigyorodom el, mikor m�r kell� k�zels�gbe ker�l. Kit�masztom magam, �s jobb oldala fel� ugrok. Tal�n azt hiszi elv�tem, mikor nem szemben �rkezem vele, de ahogy meg�rzi az �get� peng�t a h�s�ban az ord�t�s�b�l arra k�vetkeztetek, igaz�n al�becs�l engem. T�rdemre �rkezek, de azonnal megfordulok, hogy �jabb csap�st m�rhessek r�, azonban nem l�tom sehol, s�t azt az undor�t� szag�t sem �rzem.

- Hol vagy?!

- M�g tal�lkozunk... Ezt megkeser�l�d. 

 

 

~*~

 

- Ezt nem mondod komolyan! Hagytad menni?! - Die �rj�ngve csapkod k�r�l�ttem a h�lye tank�nyveivel, eggyel majdnem el is tal�l. Nem mondom, el�g vastagok, honnan a francb�l szedte? 

- Hidd el, �n sem �r�l�k neki, de tal�n egy ideig t�vol tartom ezzel innen. T�vig belesz�rtam a Mary-t, most valami b�d�s lyukban az oszlad� h�s�t pr�b�lja helyre rakni - vonom meg v�llam, elindulva az ajt� fel�.

- Rem�lem, �gy van. B�r nem �n vagyok �gy oda a k�ly�k�rt, ez az eg�sz nem a mi dolgunk lett volna, de te beleavatkozt�l. - Megtorpanok.

- Tess�k? - Lassan fordulok fel�, ahogy a szavai el�rnek a tudatomig, ami eltart egy percig val�sz�n�leg, hiszen nem itt j�rt az eszem. Die beletraf�lt abba, hogy merre kalandoztam. - Mi ez a h�lyes�g? - morgom.

- Ez nem h�lyes�g! Meg�r�l a vil�g, de l�tom rajtad, hogy �rdekel az az angyal - lemond�an r�zza meg a fej�t. - M�g kimondani is lehetetlen.

Semmit nem mondok csak �llom a tekintet�t. Lehet, hogy ezzel pr�b�lom bizony�tani neki, t�ved. Vagy magamnak? Fogalmam sincs, mi folyik itt, �n t�nyleg csak t�tlens�gre v�gyom, alv�sra. �t akarom aludni az esem�nyeket odalent a legm�lyebb bugyraimban, �s csak akkor felj�nni, amikor az �g vil�gon mindennek v�ge. Hogy ne  �rezzek illatokat, f�jdalmat - ny�lok a tegnap �jjel kapott sebemhez, ami a mellkasomon ter�l el -, de legf�k�bb hogy ne agyaljak ennyit.

 

 

M�lyet s�hajtok, k�zben vissza�rtem a szob�mba. Csak �gy ott hagytam, Die-t. M�gis mi lehet  velem? Le�l�k az asztalom el�tti fotelbe, �s venn�m fel az �veget a f�ldr�l, amit tegnap f�lig �resen  itt hagytam, amikor meg�rzem azt a k�l�nleges nephilim-illatot. Ruki – morranok, a k�vetkez� pillanatban pedig bev�gja az ajt�t.

 

- Hallom, ap�m elvert! - trappol el�m, a szemei vesz�lyesen sz�k�lnek �ssze, vagy csak koncentr�l, hogy t�nyleg engem l�t-e? 

- Neked is szia - vetem oda laz�n, legyintve egyet a t�nyen, hogy egyre faragatlanabb velem szemben. - �s nem, nem igaz. �n er�sebb vagyok, mint �.  Ki merte ezt hirdetni? - �llok fel lassan,  mik�zben tudatosul bennem a dolog. -  Am�gy is te mit keresel itt m�r megint? Sz�tr�gj�k az angyal segged a d�mon di�kjaim – l�pdelek fel� szemeibe n�zve, de � h�tat ford�t �s m�r indul is  kij�rat fel�.

- H�! J�, mindegy. - Azzal szinte elrohan. Nem megyek ut�na, mert letagl�znak  a l�tottak. Nem �rtek az �rz�sekhez, t�bbnyire csak a rosszakhoz. Gy�l�let, f�jdalom, szomor�s�g, aggodalom. Az a helyzet, az ut�bbit, biztos, hogy l�ttam a tekintet�ben – felciccenve b�mulok ut�na, vagyis ki a nyitott ajt�n, majd megcs�v�lom a fejem. Valaki mondja el nekem, mi t�rt�nik.

 

 

- Kyo... - Die lihegve esik be a kit�rt ajt�n.

- Mi van? - rakom le az �veget.

- Mit keres ez itt? Nem, nem ez a l�nyeg - r�zza meg a fej�t, k�zben kap�l�zik. 

- Ny�gd m�r ki, mi van! - D�h�sen v�gtatok el�, �s elkapom a ruh�ja a nyak�t. 

- Nem �rzed?! - ki�lt r�m �s ell�k mag�t�l. Meglepetten pislogok r�, majd feleszm�lek. V�r, k�nk�, emberszag, Ruki �des illata, b�z... 

- Toshiya...  

 

 

Rohanva teszem meg az utat a szag fel�, amit tegnap ugyanilyen er�sen �reztem. Hogy merte ide betenni a l�b�t az a f�reg? 

Megtorpanok a folyos� sark�n, amikor megl�tom �ket. Toshiya ny�jtja a kez�t Ruki fel�, � pedig, el sem hiszem, de k�zelebb l�pked hozz�. Egyre k�zelebb.

- Nem! - Elki�ltom magam, ahogy �jabb rohan�sba kezdek �s el�szedem a t�rjeim, amiket r�gt�n  elhaj�tok fel�j�k. Az egyik a tenyer�n szel �t, a m�sik a sz�rny�ba v�j�dik. A ki�lt�sa �tszeli tal�n az eg�sz iskol�t, Ruki meg mintha most t�rne mag�hoz egy �lomb�l. Megr�zza a fej�t, k�ts�gbeesett tekintet�t r�m emeli.

- Fuss! - ki�ltok r� v�llam felett r�lesve, mert m�r el�tte �llok, de nem mozdul, csak azt l�tom, hogy eg�sz test�ben reszket.

 

 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.