Aoi

Ru ma hosszasan k�sz�l�dik, nem mintha egy�bk�nt nem tenne �gy.  Most azonban m�r szerintem is kicsit t�lz�sokba esik. Nem sminkel vastagon, csak egy v�kony r�teg alapoz�t tesz fel, halv�nyan kih�zza feket�vel a szem�t, a kisz�radt ajkait pedig egy kis sz�jbalzsammal k�nyezteti.

A ruh�ival enn�l v�laszt�kosabb. Els�re kiz�rja azokat a darabokat, miket turn� alatt szokott hordani, m�sodj�ra a kih�v�, sokat sejtet� ruhanem�ket is, a szolidak k�z�tt kutat.

Kiss� �rtetlen�l n�zem, amint kiv�laszt egy h�feh�r sz�vetnadr�got, egy vil�gosk�k inget �s egy szint�n feh�r mell�nyt, majd el�ttem illegetve mag�t kezd neki az �lt�zk�d�snek.  Els� gondolatom jelen pillanatban az, hogy beh�zom magam mell� az �gyba, �s agyon moleszt�lom �t, m�sodj�ra azon kezd el j�rni az agyam, hogy hova k�sz�lhet az �n vir�gsz�lam. Azt�n amennyire tov�bb viszem a gondolatot, egyre �rtetlenebb leszek. Ezeket a ruh�kat �ltal�ban randev�kon, fontos megbesz�l�seken szokta viselni, �gy m�g � v�gre elk�sz�l, egyre ink�bb az a gyan� rajzol�dik ki bennem, hogy Kou tal�lt mag�nak valakit.

- Hova k�sz�lsz? – k�rdem t�le, egy er�ltetet mosollyal arcomon.

- Titok! – jelenti ki, �s �szint�n, nem �gy n�z ki, mint aki el sz�nd�kozik mondani, hogy hova megy.

Nem reggelizik, m�g csak nem is k�v�zik, cip�t h�z, majd mag�hoz veszi a p�nzt�lc�j�t �s a kulcscsom�t a fogasr�l, �s csak az ajt�b�l sz�l vissza.

- Majd j�v�k – ennyi, semmi t�bb.

Percekig �ld�g�lek az �gy sz�l�n, tekintetem a sz�nyeg rojtjaival bar�tkozik, a v�laszok Ruruval egy�tt t�voztak a lak�sb�l. A lak�sunkb�l. Tal�n �t-t�z perc telhetett el, hogy kil�pett az ajt�n, amikor m�r nem b�rom visszafogni magam. Amikor pedig megl�tom a kocsi kulcsait a konyhapulton, v�gleg elhat�rozom magam.

K�romkodva m�szok be a zuhanyz� al�, mozdulataim gyorsak, most nem a precizit�s a l�nyeg, hanem az id�.

M�r �lt�zk�d�m, amikor Ru visszat�r az itthon felejtett kulcsok�rt. Nem k�rdezi, hogy hova k�sz�l�k, m�g csak nem is mond semmit. Kapkodva �lt�zk�d�m, a p�l�m majdnem ford�tva k�t�tt ki rajtam, de ez sem tud �rdekelni. A cip�t be sem f�z�m, idegess�gemben am�gy sem siker�lne, csak h�zn�m vele az id�t.

Magamhoz veszem a telefonomat, a kulcsokat �s a biztons�g kedv��rt a t�lc�m is, majd szinte kiszaladok az ajt�n. M�g le�rek a gar�zsba k�tszer is majdnem hasra v�gom magam a cip�f�z� miatt, de ez sem tud �rdekelni. Ru a kocsiban �l, valakivel besz�lget telefonon, gy�ny�r� mosoly�t innen messzir�l is l�tni v�lem.

Fortyogva l�pek a kocsimhoz, ami az �v�t�l kicsit messzebb parkol.

- Tiszta szerencse, hogy az este nem volt szabad a helyem… - suttogom magam el�, majd ink�bb besurranok az aut�ba, s v�rok. Kellemes kint a leveg�, tavasz elej�n j�runk, pontosan M�rcius hetedike van ma.

Ru m�g egy ideig telefon�l, majd valamin elneveti mag�t, s miut�n bontja a vonalat, indul is fene tudja hova. Annyi el�nyt adok neki, hogy kijusson err�l a szintr�l, majd ind�tom a kocsit �s k�vetni kezdem.

El�bb sosem volt gond, ha valamelyik�nk e-k�pp viselkedett. K�lcs�n�sen megb�ztunk egym�sban, most is, sz� sincs r�la, hogy nem b�zok Ruruban, ink�bb �n vagyok az, akiben nem b�zom. Mindig att�l tartok, hogy Ru, sz�momra a t�k�letess�g mintak�pe, egy nap r��bred, hogy nem �n vagyok, akire sz�ks�ge van, aki megdobogtatja a sz�v�t, �s el�bb vagy ut�bb kil�p az �letemb�l. Ez a f�lelem tulajdonk�ppen az �ta bennem van, ami�ta a sors egym�s karjaiba tasz�tott.

Mindig is szerettem benne gy�ny�rk�dni, hacsak lopva is, de megn�ztem magamnak gy�ny�r� arc�t, form�s test�t, �s bennem volt n�mi rajong�s a j�t�ka ir�nt is. Ru elk�peszt�en tud git�rozni, hozz� hasonl�an tal�n senki.

Mosolyogva k�vetem a kocsival, kiss� bizonytalan vagyok. F�lek, hogy valami olyanra der�l f�ny, amit sosem szerettem volna megtudni. Amit jobb lenne, ha Ruru megtartana mag�nak titokk�nt. Ez az �rz�s pedig egyre ink�bb er�s�d�tt bennem, amikor Ru egy vir�gos bolt el�tt leparkolt. Tal�n p�r percig lehetett bent, nem tov�bb, majd egy hatalmas r�zsacsokorral sz�llt be a kocsiba.

Elkeseredetten szorongatom a korm�nyt, mik�zben ezer meg egy gondolat lepereg bennem. Ru megcsal. Ez a v�geredm�ny, b�rmin is j�r az agyam. Ru elindul, de ez�ttal nem k�vetem �t.

Hazafel� veszem az utamat, ez�ttal egy�ltal�n nem siet�sen, s�t, mondhatni el�g lass� vagyok magamhoz k�pest. Hanyagul csukom be magam m�g�tt az ajt�t, a cip�t is �gyszint�n. Semmihez sincs kedvem, �lni sem, f�leg azzal a tudattal, hogy Ru, akit �n annyira im�dok, szeretek �s tisztelek, megcsal.

Elszenvedem magam az italos szekr�ny�nkh�z. Ruru, aki im�d inni, f�leg a finom amerikai whiskyt, az �sszek�lt�z�skor kik�ny�r�gte, hogy vegy�nk egy k�l�n szekr�ny a finom italainak.

Bort iszom, v�r�set, f�l�dest �s sokat. Valamilyen eur�pai m�rka lehet, Ru valami�rt jobban szereti a k�lf�ldi borokat. Az �vegb�l egyre ink�bb fogy az ital, �gy megbontok egy m�sikat is. Tal�n delet, ha meg�rem �bren, a sok alkohol meghozza a hat�s�t. Egyre ink�bb tomp�nak �rzem magam, gondtalannak, �gy tal�l r�m az �lom.

Finom kezek simogat�s�ra �bredek. Kis� hunyor�tva n�zek fel Rurura, sz�ja sark�ba egy halv�ny mosoly bujk�l. Fogalma sincs mennyire k�v�natos ilyenkor.

- Yuu, �bredj – kelteget finoman, �n azonban nem teszek m�st, mintsem tenyer�be hajtom arcomat, majd egy l�gy cs�kot hintek r�. Elmondhatatlanul szeretem.

- Hadd aludjak m�g egy picit, nagyon f�j a fejem… - s�hajtom, majd ink�bb becsukom szemeim, s megpr�b�lok tov�bb aludni.

- Yuu, gyere, menj�nk a h�l�ba – pr�b�lkozik tov�bb, �gy megadva magam neki, hagyom, hogy bet�mogasson a szob�ba, majd elter�tsen az �gyon.

- B�jj mell�m… - k�rlelem, de els� szavamra is ugrik. Csak a mell�ny�t veti le, kih�zza az ing alj�t a nadr�gb�l, majd mellettem is terem, hogy karjaival �t�lelve vezessen �t az �lomvil�gba.

K�s� este �bredem, Ru mellettem van az �gyban, orr�n szem�veggel olvas valamit. Lassan �l�k fel, m�gis megsz�d�l�k, �gy egy kicsit m�g v�rok, csak �t perc eltelt�vel pr�b�lkozom felkelni. Kimegyek a mosd�ba, elv�gzem a dolgomat, majd kezet �s arcot mosok, de ez sem seg�t. Egyenk�nt kapar�szom le magamr�l a ruh�kat, majd l�ha mozdulatokkal l�pek be a zuhanykabinba, hogy a langyos v�zsug�rral �ztassam magam. Fejem lassan kitisztul, a gondolatok azonban �jb�l megsz�llj�k elm�met. K�nnyeim hangtalanul megindulnak arcomon, nem tudom visszafogni magam b�rmennyire is szeretn�m. A gondolat, hogy elvesz�tem azt, ki nekem legfontosabb a vil�gon sz�rny�bb, mintha valaki alaposan megk�nozna, majd otthagyna, hogy haljak meg.

Lass� mozdulatokkal itatom fel testemr�l a v�zcseppeket, tudat alatt �gy pr�b�lom m�g egy kicsit h�zni az id�t. S�t, nekil�tok m�g borotv�lkozni is. Csak egy r�vid t�r�lk�z�vel a derekamon t�rek vissza a h�l�ba, majd a saj�t felemre sietve, letelepedek az �gyra, h�ttal Rurunak.

Nem mond semmit, �n pedig egyszer�en irt�zok megsz�lalni, m�gis, nem tudom mi, tal�n a f�lt�kenys�g, tal�n a rem�ny az, mi sz�l�sra k�sztet.

- Hol volt�l? – k�rdezem halkan.

- Titok… - mondja. V�lasz�b�l is kiveszem, hogy mosolyog. 

Nem tudom mire v�lni a dolgot. Egyre ink�bb azon kezdek gondolkodni, hogy ki lehet az, aki jobban meg�rdemli Ru-t, mint �n.

- �rtem… - csak ennyi j�n ki a sz�mon, semmi t�bb. Azt�n, mint valami �r�lt, �gy esek neki a szekr�nyemnek, majd magamra kapva p�r darabot, el�veszem a sportt�sk�m, s belehajig�lok p�r ruhanem�t.

- Hova k�sz�lsz? – �ll utamba Kouyou.

- Titok… - felelem vicsorogva, amit � elk�pedve fogad. Nem foglalkozom vele, otthagyom d�bbenet�vel egy�tt a h�l�szob�ba, majd felh�zom a cip�m, s indulni k�sz�l�k.

- Yuu, haragszol r�m? – �ll�tanak meg szavaim.

Ki�ltan�m, hogy igen, r�z�d�tan�m legsz�vesebben minden keser� �rz�sem, de nem teszem.

- Ru, nem haragudhatok r�d az�rt, mert te m�r nem szeretsz… - suttogom magam el�, majd a kilincset lenyomva l�pn�k ki az ajt�n, ha Kou gyenge karjai meg nem akad�lyozn�nak. Szorosan �lel, alig b�rom tartani magam, k�nnyeim.

- Mi�rt ne szeretn�lek, te buta? – k�rdi gyeng�d hangon, mire k�nnyeim utat tal�lnak arcomon.

- Kinek vetted azt a hatalmas csokrot? – k�rdem elszontyolodva. – Mert, hogy nem nekem, az biztos… - suttogom.

Ru nevetni kezd, a tipikus nevet�s�vel, mely mindig zene f�leimnek. Megr�k�ny�dve n�zek magam el�, ez�ttal ez a reakci� szinte pofoncsap�sk�nt �rt. Mi ezen olyan nevets�ges?

- Yuu, te f�lt�keny vagy – Nem k�rd�s, nem �ll�t�s, ez kijelent�s. �gy mondja, mint aki szent�l meg van gy�z�dve igaz�r�l, �s val�ban, �gy van. F�lt�keny vagyok arra, aki elvette �t t�lem.

- �s ha igen? – k�rdem elkeseredetten.

- Yuu… - ford�t mag�val szembe, majd tekintet�t eny�mbe m�lyesztve d�nti egym�snak homlokainkat. – Te vagy az egyetlen. – suttogja. – �s jegyezd meg j�l, nagyon szeretlek – folytassa mosolyogva.

Kis� bizonytalanul hajolok ajkaira, majd �zlelgetni kezdem azokat. �gy �rzem magam, mint egy ostoba tin�dzser, aki t�lz�sokba esik, m�gis, szavai ellen�re is ott marad bennem a f�lsz, hogy majd egyszer tal�n a jelenet m�sk�pp �r v�get.

- Am�gy, anyuk�mnak vettem a vir�got – sz�lal meg hirtelen, egy kiad�s szeretkez�s ut�n. – Tudod, ma n�k napja van, ilyenkor vir�got szok�s adni a h�lgy ismer�s�knek – folytatja mosolyogva.

- Az nem M�rcius nyolcadik�n van? – k�rdem �rtetlen�l.

- De hiszen Yuu, ma nyolcadika van…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.