Reita mérgesen cammogott az öltözőbe a koncert után. Elege volt Aoiból. Ennek az okát pontosan ő sem tudta csak az volt biztos a számára, hogy most már betelt a pohár. Morogva dobta le magát a kanapéra, olyan kifejezéssel, hogy 'Hagy békén, ha élni akarsz', majd karba tett kezekkel, kapucnival a fején kezdett el látványosan duzzogni.

Uruha csak lemondóan sóhajtott, Ruki rá se bagózott az orrkendős viselkedésére, Kai meg emiatt morgott magába, hiszen pontosan az énekes miatt akadt ki a basszeros.

Aoi vigyorogva lépett be a terembe, mint, aki jól végezte dolgát, de mosolya hamar az arcára fagyott, amikor meglátta a többiek arckifejezését. Értetlenül pillantott, hol egyikre, hol másikra, de mivel választ nem kapott fel nem tett kérdésére, inkább a kanapéhoz sétált, és Reita ölébe telepedett, meg se hederítve a basszeros heves tiltakozását.

- Most miért duzzogsz itt? - kérdezte mosolyogva.

- Még meg is kérded? - háborodott fel látványosan az orrkendős, mire a többiek inkább kisomfordáltak a teremből. Nem akartak tanúi lenni se gyilkosságnak, se semmi másnak.

- Meg. Mert fogalmam sincs, hogy mi bajod... - sóhajtotta, majd várakozóan szerelmére pillantott. - Harapófogóval kell mindent kiszedni belőled... - kezdett el kissé idegesen beszélni, Reita csak elhúzta a száját, mert tudta, hogy mi következik, ha nem állítja le kedvesét.

- Megcsókoltad. Ruki. A színpadon... Annyi ember szeme láttára... - bökte ki szavanként a választ, igencsak rosszkedvűen. Ilyen esetben ki lenne boldog?

- Most komolyan ezen akadtál fenn? - pillantott rá értetlenül a basszerosra, majd inkább morcosan vágott vissza, mintsem vigasztalni kezdte volna szerelmét. - Persze, hogy megcsókoltam, ha te nem engedted, hogy megtegyem... - vont vállat hanyagul, majd inkább felkászálódott a döbbent basszeros öléből, és az ajtó felé vette az irányt.

- Most meg hova mész? - kiáltott utána kétségbeesetten. - És mi az, hogy meg akartál csókolni? Mikor? - értetlenkedett.

- Gitárcsere után, okoskám... - pufogott szemmel láthatóan már a gitáros is. - De hiába próbáltam feléd közelíteni, te elmenekültél előlem, így hát, ott volt Ruki-chan... - húzta fel az orrát. Reita ledöbbent. Sejteni sem merte, hogy Aoi ezt csak azért tette, hogy az ő idegeivel játszadozzon, mert szégyen, nem szégyen ő azt hitte, hogy Aoi megcsalja őt. Mintha parittyából lőtték volna, úgy ugrott fel a kanapéról, s szinte az utolsó pillanatban kapta el a gitáros derekát, aki éppen már menni készült.

- Én nem sejtettem, hogy azért koslatsz körülöttem... - vallotta be, miközben ajkai elkalandoztak a másik nyakán. - De ha gondolod, most bepótolhatnánk... - suttogta, s Aoinak más sem kellett, hogy végre szerelme nyakába ugorva csókolgathassa azokat a csábos ajkakat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.