Ruki POV

Egy éve jöttünk össze Uruhával. Előtte, mint tudjátok, Reita volt a párom, de ő közben beleszeretett Kai-chanba, így az  szakítás volt az utolsó és végleges számunkra.

Most már újra boldog vagyok. A mi történetünk egy új élet kezdete.

 

~ * ~

Az egész karácsony előtt történt. Egésznap szomorú és mérges voltam, mertReitaott hagyott Kai miatt, pedig én mindent megadtam neki, amire csak vágyott. Uruha ezt észrevette rajtam, és elkezdett közeledni, főleg, amikor megtudta, hogy Kai és Reita egy pár.

Elhívott randizni étterembe, méghozzá egy nagyon drága étterembe. Nem is tudtam, hogy mit válasszak, egyik sem volt olcsó és nem akartam, hogy túl sokat költsön rám.

Jókat beszélgettünk, nevettük. Nagyon régen nem érzem magam ennyire boldognak, csak úgy repültem a fellegek között, minden jó és egyre jobb volt. El sem hittem, hogy az olykor komoly Uruha, akivel két épkézláb mondatos sem lehetett beszélgetni, ilyen jó társaság!

~*~

A karácsony estét már együtt töltjük, másnap pedig Reitáékhoz vagyunk meghívva vacsorára, mert miután sikeresen lebuktunk előttük pár napja, egy faggatás során megbocsátottam minden elkövetett bűnéért. És még ő is az enyémekért… Ráadásul Kai megkóstoltatta velem a saját készítésű brownie-ját, ami hihetetlenül finom volt. Így mindent megértettem.


Egésznap készülődök, és próbálom kitalálni, hogy csomagoljam be az ajándékokat, amiket végül Uruha választott ki nekik, mert nekem fogalmam sem volt. Én igazából nem is akartam ajándékot vinni.

- Koron, ne ugrálj a csomagolópapíron! – veszem ölembe a kiskutyám, mire arcon nyal. – Köszi, én is szeretlek! – vakargatom meg fültövét. Kainak egy edény szettet vettünkés egy szakácskönyvet. Reitának pedig egy új gitárt, amit én drágának találtam, de Uruha meggyőzött.
– Te tudod a legjobban, hogy imád gitározni – nézett rám sokat sejtetően a boltban. Muszáj volt igent mondanom ennek a tekintetnek.
 

- Gyere Koron, dobjunk össze egy kis vacsorát Uruhának. – teszem le a drágámat, aki azonnal rohan utánam.  Mivel még pici, mindig elesik a saját lábában.
– Uruha ajándékát be kéne tenni a fa alá – rohanok vissza és óvatosan lerakom a bársony vörös dobozt a szőnyegre. Egy kis ezüstláncot vettem neki, nem hivalkodó, kivéve a rajta lógó medál. A nevem kezdőbetűje van rajta.

- Ruki, hol vagy? – hallom a hangját.

- A konyhába – üvöltök ki. Széles mosollyal jön be, majd kapok egy puszit arcomra.

- Készül a karácsonyi menü?
- Ülj le, meglepetés, és nem nézheted meg az ajándékod. Koron figyelj Uruha papára!

- Mi az, hogy papa? – akad ki, mire csak nevetek. Erre elkezd jönni felém, de én kirohanok a konyhából, ő pedig kerget. Koron rögtön Uruha után szalad. Azt hiszi, játszunk vele… Hát nem édes?

Uruhával sikeresen végig kergetjük egymást. Fáradtan ülök le a kanapéra, a kutya rám ugrik,Uruha mellénk ül. Koront átrakom az ölébe, én pedig megyek ki sütni, főzni.

Annyi kaját csináltam ,hogyReitáékhoz is viszünk át. Koron is meglett hívva. Általam. Nem képzelhetik, hogy csak úgy otthon hagyom!

 

Reita majd kiugrik a bőrébőla gitár miatt. Én Reitától táskát kapok, mert tudja, hogy imádom őket. Uruha pedig parfümöt.

Meglepődöm, amikor meglátom, hogKoronnak is vett valamit ,egy sípolós játékot, amit  én már most utálok. Velünk alszik így elég gáz lesz, ha éjjel ezzel fog játszani.



 

Olyan éjjel egy körül mehetünk haza. Annyira hideg van gyalog. Uruhához bújok, úgy bújva sietünk, ahogy csak tudunk.


 

Reggel nem kell munkába menni, szerencsére,így tudunk lustálkodni. Uruha ágyba hozza a reggelit, és még egy szál rózsa is virít mellette.

- Köszönöm. - Adok neki egy hosszú csókot, amiből más is kialakul,így a reggelimet Koron eszi meg.

- Rossz kutya vagy - hessegetem le az ágyról. - Nem szoktál ilyet csinálni–morgolódom.

- Nyugi - húz el a fürdőig,ahol gyorsan megfürdünk, utána együtt csinálunk kaját, amit tényleg mi eszünk meg, nem az édes kiskutyám. Ekkor szúrom, hogy ki, hogy a nyaklánc ott libeg a nyakában. Elmosolyodom, ő pedig ezt észreveszi.
- Nagyon tetszik – csókol a nyakamba, majd belefúrja az arcát és belefúj a fülembe. Nevetve húzom össze magam.

 

Elmosogattunk együtt, majd leültünk társasozni, közben a háttérben a Harry Potter megy. Ő már kivan tőle, mindig ezt nézem, de na. Szeretem ezt a filmsorozatot.

Estig játszunk és egyszer sem nyertem eddig, mindig csak Ruru.

- Ezt hogy csinálod? - akadok ki. - Vagy én vagyok béna?

- Ruki, én király vagyok a társasjátékokban - húzza ki magát. Gonoszul közelebb mászom, majd piszkálni kezdem odalent, mire akkorát nyekken meglepődésében, hogy az hihetetlen.

- Most tényleg?  - néz rám hatalmas szemekkel. - Nem hagyhatsz csak így itt –zsörtölődik, mert közben elindultam a fürdő felé. Hallom, hogy feltápászkodik, majd követ, és szó szerint letépi minden göncöm, azután a zuhany alá tol. Csókol ahogy ér.
 

A keze felfedezőútra indul testemen. Bejáratomnál megáll, majd óvatosan tágítani próbál. Nem kell sok, és meg is érzem magamban, mire felnyögök a hirtelen jött érzésre. Átkarolom vállát és hagyom, hogy az érzések irányítsanak. Próbálom a hangomat elfojtani, úgy hogy a nyakába temetem az arcom. Amikor érzem, hogy közel a csúcs, muszáj beharapnom az ajkam, hogy ne kiáltsak fel hangosan. Uruha a fejét  a hideg csempének nyomja és úgy piheg. Elpirult arcán mosolyogva adok neki egy puszit. Most aztán tényleg ránk fér egy alapos mosdás… 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.