Reita POV



Szóval elmentünk a partra. Lubickolni akar? Nekem ez csak jó. Estére meg beterveztem egy s mást. Csak még azt nem tudom, hogy a múltkor min húzta fel annyira magát, hogy eleinte szóba sem akart velem állni. Lehet sok volt neki, hogy máris ágyba akartam vinni? De ha egyszer azt akartam vele? Az is lehet, hogy még nem készült fel rá, vagy mit tudom én...



Hé! Lefröcskölte a hajam! Basszus, pedig olyan jól volt beállítva - általam persze. Na, jól van Chibi. Villantok rá egy gonosz nézést, majd kap egy nagy adagot az arcába. Erre meglepődött. Mit vártál? – húzom fel szemöldököm.

Ez járt neki! Ezután visszaküldött egy jó adagot nekem is, majd elkezdtünk harcolni. De halál komolyan! Én őt szívattam, ő meg engem. Az egyik pillanatban olyan sokat kaptam a pofámba, hogy felét lenyeltem, így elkezdtem köhögni, de aztán Ruki odajött, hogy mi a baj, meg, hogy nem akarta, hogy megfulladjak. Ekkor berántottam az ölembe, ahol először elkezdett kapálózni, de mikor beljebb mentem vele, egyből rám kapaszkodott. Olyan aranyos, ahogyan fél. Már megérte ezért kijönni. Mármint, hogy így bújik…



Jó sokat voltunk a vízben, és amikor meg kimentünk, én egyből kifeküdtem a homokba. A hajam olyan volt, hogy semmilyen. Össze-vissza lógott a szemembe is, meg mindenfele. Ha megszárad, akkor rosszabb.

Gondolkozásomat egy képembe belógó, lábaimra ülő Ruki zavarta meg. Rám ült – pislogok nagyokat rá. Ekkor megpuszilja orrom, aztán sunyin átfordítom magunkat, hogy ő kerüljön alulra, így most homokba került a vizes kis teste. Nem ér, hogy póló van rajta!



Kezeimet felsőtestére teszem, így ki tudom tapintani mindenét, mert a póló nagyon vizes. Le is veszem róla inkább... – fogom meg a szélét, és egy jó gyors mozdulattal lekapom róla, aztán mellénk rakom. Nem ellenkezik, csak néz rám, és olyan arcot vág, hogy attól mindjárt nevetnem kell. De csak kuncogok egyet, aztán őt nézem. Aztán gondolok egyet, és nyakába kapok. Nem érdekel ki lát, ki nem, amúgy meg nincs itt senki. Nem lök el magától, inkább mellkasomat karmolássza, miközben lábaival átöleli derekamat. Kezd ez nekem hasonlítani valamire, de nagyon. A karmolásért meg kezemet levezetem fenekére és belemarkolok, mire nyög egyet halkan. Tovább folytatom nyaka kényeztetését és harapdálását, mire elengedi derekam, és kipirulva eltol.
- Mit csinálsz? – És még komoly képpel kérdi. Menten behalok.
- Nem tűnt fel? – húzom fel egyik szemöldökömet.
- Nem akarom…
Erre megint rádöntöm magam, és most mellkasát kezdem puszilgatni, néhol meg is nyalom. De megint eltol, aztán felül, engem meg lelök magáról.
- Ne itt Reita – nyomja hozzá kezeit a mellkasomhoz. Azt mondta, hogy itt ne? Jól hallottam?
- Akkor hol? Nincs itt senki, akkor meg mi a bibi? – kérdem, de úgy, minta nem akarnám tudni a választ. Pedig nagyon is akarom. Nem engem néz, szóval nem is fog válaszolni. – Na, jó. Majd ha hazaértünk – kezdem el fejemet vakargatni.

Ránézek, és… Öcsém, azt a ledöbbent arcot, azt látni kellene! Átölelem derekánál, majd ránézek, ő meg rám. De gonosz! Hogy nézhet rám így? Mintha gyilkolni készülne, komolyan. Mielőtt elkezdhetné gyilkolásom, lenyugtatom:

- Csak vicceltem, ne nézz így. – Majd enged, és hozzám bújik, aztán közel vackolja magát hozzám.

Most nem mondom, de jó így ülni itt vele. Érzem a bizsergést magamban, hogy ha velem van, szinte mindjárt jobban vagyok. Most már majdnem biztos vagyok, hogy… szere… hogy… sze… Mindegy. Majd kimondom egyszer. Ez most nem megy, az istenért is.

Napoztunk még egy kicsit, aztán Pöttömkém elkezdett hisztizni. Aúú, a fülem.
- Basszus, és ha leégtem? Mi lesz akkor? – kezdett el toporzékolni.
- Nem a világvége, és nem kezdenek el bombázni sem. Még csak atomrobbanás sem lesz – feleltem vigyorogva. Hogy megijedt, hogy leégett.
- De Rei-chan! – fonta össze kezeit maga előtt. – Te vetted rólam le azt az átkozott pólót, és mégis minek? Hogy kiélhesd magad rajtam. Hát gratulálok! Ha leégtem, te fogsz mindenhova vinni! – jelentette ki sértődősdit játszva.
- Én is leégtem, és akkor? Majd bekenlek napégés utáni szarral. Nem kell fosni – morogtam neki vissza, mire eltátotta a száját.
- Te csak ne kenegess engem szarral – mondta tök komolyan.
- Na gyere picikém, akkor hazaviszlek. – Már megint picikém. Mikor szoktam rá?

Azt azonban nem sejtettem, hogy valóban azt akarja, hogy haza vigyem. Én… A hátamon. Rendben, de csak ma, csak itt, csak téged, és csak most.

Elindultam a kocsi fele, a cuccokkal, erre ő a hátamra ugrott. Oké, vettem. Gyorsan leszedtem magamról, bepakoltam a kocsiba mindent, aztán odamentem hozzá, és most én vettem fel a hátamra. Erősen kapaszkodott belém. Betettem a helyére, aztán én meg mellé ugrottam, és elindultunk haza.



Útközben másra sem tudtam gondolni, mint az estére, amit megterveztem. Terveim szerint ma lefekszünk. És nem aludni! Szemeim Chibi lábaira siklottak, aztán a kettő közé… Azt még nem nagyon fogdostam… Vagy igen? Mindegy, ma fogom, az is biztos!

Kezeim ekkor felfedezőútra indultak jobb combjára, mire kicsit megrezzent, majd rám figyelt egy pillanatra, aztán ismét az utat nézte. Mivel nem szólt, ezért tovább folytattam kezeimmel felfedezését. Egyre feljebb értem, majd mikor elértem volna olyan helyekre, rám szólt.
- Reita, vezetek! – szólt, de most tényleg hangosan. Hangosabban, mint szokott.
- Tudom.
De nem hagytam abba a simogatását. Nem nyúltam oda, de jó fent simogattam lábát. Néha meg-megremegett, majd kicsit el is pirult, de hamar megint rám rivallt.
- Mondom vezetek! – szórtak szemei szinte villámot, ahogy rám pillantott picit.
- Tudom… - vigyorogtam hozzá. Bepipult, és egyik kezével leszedett magáról.
- Fejezd már abba! Ne itt kéjelegj. – Akkor mégis hol?
- Akkor majd otthon befejezzük – vigyorogtam megint hozzá.

Erre csak szúrósan nézett rám, aztán haza is értünk lassan. Amikor megint rám nézett, én gyorsan előkaptam boci szemeim.
- Most már igazán kiszállhatnál Reita!
- Ma még igazán nálam aludhatnál Chibi – chibiztem le, de nagyon remélem, hogy feljön - dörzsöltem össze gondolatban tenyereim.
- Nem – vágta rá azonnal.
- De én nagyon szeretném – dőltem közelebb hozzá, és mély hangomon búgtam neki. Arca vörös lett, majd egy kis szünet után sóhajtott egyet.
- De csak ma még – motyogta.

Hamar kiszálltunk, aztán felpakoltuk amit vittünk. Ő még felhozta a ruhát, amibe át akart öltözni, de azt majd holnap reggel veszi csak fel. Vagy ha rajtam múlna, akkor sem. De majd meglátom…



Beérve alig hogy letette a cuccait, hátrafordítottam és hevesen megcsókoltam, érzékien, nyelvesen. Öröm volt nézni, ahogyan belesimul ölelésembe. El is kezdtem tolni magunkat a szobám felé. Odaérve beleütközött az ágy szélébe, és hátraestünk. Fölé másztam, ő pedig nézett rám alulról. Milyen szép a szeme…

Ki akarom mondani neki! Ki akarom… De nem bírom. Fenébe, ezt nem nekem találták ki. Homlokon csókoltam, aztán orron, majd arcon, mindkét oldalt. Ezután vártam a reakciót, amire nem kellett sokat várnom, magához rántott tarkómnál és egy csókot követelt. Nem szaroztam, megadtam neki, amit kért. Jézusom hogyan csókolt! Így még sose, senki sem csinálta.

Kezeimet arra használtam, hogy derekát fogjam meg. Azután hátára tértem át, majd vittem egyre lejjebb. A hátsójába megint belemarkoltam, aminek az eredménye: nyögés a csókba. Azonnal elszakadtunk egymástól, és feljebb emelkedtem. Most fogom kimondani, amit érzek! Mert igen, nem tudom letagadni, amit iránta érzek.

Szeretem.

Ezt érzem. És valahogy mindennél jobban. Ha magamban már kimondtam, akkor itt az ideje neki is megtudnia. És ennél alkalmasabb pillanat sem lesz még sokszor rá. Úgyhogy gatyát fel Reita, és kimondod!

Egy kis ideig még csendben voltam, végül aztán ő akart megszólalni. Vagyis meg is tette, de csak a nevemig jutott.
- Reita… - kezdte volna, de nem akarom, hogy most bármit is mondjon, vagy elrontódjon a pillanatom.
- Ne!
- Mit ne? – nézett kérdőn.
- Ne mondj semmit, mert…- nyeltem egyet – én akarok… - fejeztem be.
- Jó, és mit? – kérdezte, de ahj… Ne kérdezzen már annyit!

Ez nekem nem egyszerű. Sosem mondtam még ki senkinek. Ismét megakart szólalni, de szájára tettem ujjam, közel hajoltam hozzá, úgy, hogy majdnem összeért a szánk, és oda suttogtam neki.
- Chibi… Én… - vettem mély levegőt. - Szeretlek.


Ruki POV


Kimondta! Ez… olyan jól esik. Boldog vagyok. Kezeimet nyaka köré fonom, lábaimat dereka köré, és úgy bújok hozzá. Nem mondom, hogy mondja még egyszer, majd mondja, ha akarja. Bár jó lenne, csak, hogy tudjam, jól hallottam.

Kezeivel hátamat simogatja, amivel az a gond, hogy nagyon fáj… Eltávolodok tőle, és a szemébe nézek mosolyogva.
- Én is szeretlek –mondom halkan, és egy apró puszit adok homlokára. – De… ugye nem haragszol, ha most elmegyek zuhanyozni? – nézek rá nagy szemekkel, és kicsit bunkóságnak tartom ezt a kérdésem, de le kell hűtenem a hátam, mert nagyon ég.

Nemet int fejével, és leszáll rólam. Még adok neki arcára egy gyors puszit, és elmegyek a fürdőszobába.
Leveszem gyorsan a ruháim, és beállok a zuhany alá, majd megengedem a hidegvizet. Csak a hideget! Homlokomat nekidöntöm a hideg csempének, és gondolkozok…



Istenem… Hogy beindult rám már a tengerparton! De haladt is egy kicsit előre. Már a pólómat engedtem levenni. De amit művelt a kocsiban... Kami-sama! Kihasználta az alkalmat rendesen.

De én még mindig nem állok készen. Mármint az együtt létre. Nem hinném, hogy tudná, de én még nem voltam együtt férfival. Hogyan mondanám meg neki? És... ő vajon... szóval neki már volt dolga pasival? Mindegy. Azért remélem, nem haragszik meg, ha most sem hagyom magam leteperni. Majd... Majd talán legközelebb, vagy nem tudom. Ma meg amúgy is majdnem megfulladtam!

De legalább szeret. Kimondta, és a szemei is erről árulkodtak. Bár nem nagyon tudok belőle érzéseket kiolvasni, de láttam rajta, hogy komolyan gondolja. Boldoggá tett.



Már jó ideje állok itt a hideg zuhany alatt, mikor rendesen vacogni kezdek. Eddig is elég hideg volt, csak nem foglalkoztam vele, de ez már nagyon zavaró, nem lehet vele nem foglalkozni. Kiszállok a zuhany alól, elzárom a vizet, és egy köntösben kimegyek vissza a szobába. Külön dicséret jár neki, amiért nem jött utánam.

Megállok az ajtó előtt, és úgy didergek, mint akit egy mélyhűtőből hoztak ki sok órás fagyás után. Na mindegy, ez hülyeség. Rám néz, majd idejön hozzám, és átölel.
- Te hidegvízben zuhanyoztál? - kérdezi közben, és dörzsölgetni kezdi hátamat.
- Muszáj volt. Nagyon égett a hátam - magyarázom, mire karjaiba vesz, és befektet az ágyba, majd nyakig betakar.
- Ha beteg leszel, én nem tudom, mit csinálok veled! –mondja fenyegetve, aztán ad egy puszit számra, fülembe súgja, hogy mindjárt jön, és elmegy a fürdőbe.

Tíz perc múlva jön is ki… Tényleg gyors volt! – állapítom meg. Egy bokszer van csak rajta, amiben befekszik mellém az ágyba, és szorosan magához ölel, én meg csak bújok, mint egy kiscica.
- Rei... - kezdem, mire hümmög. - Ugye nem haragszol?
- Mi? Miért? - kezdi el simogatni a hátam.
- A mai napért - motyogom, mire kicsit eltávolodik, és mélyen a szemembe néz.
- Ugyan picikém... - mosolyodik el.
- De már nem először csinálom ezt. Már egy párszor lehurrogtalak, ha úgy közeledtél felém. Legtöbb ember, már beleunt volna - sütöm le szemeim.
- Akkor én más vagyok, mint a legtöbb ember - puszilja meg orromat.

Bambán pillogok csak rá, míg eljutnak hozzám szavai. Tényleg szeret… De a kendője miért van rajta még mindig? Nem akarja, hogy lássam? Pedig olyan aranyos úgy... Oké, így is, de úgy teljesen más arca lesz. Jól van, nem szedem le róla... Majd ha akarja, akkor ő maga megteszi helyettem. Én nem akarom kényszeríteni semmire.
- Szeretlek... - suttogom neki, mielőtt elaludnék, még hallom a válaszát, mikor mondja, "én is", aztán se kép, se hang.


R&R


Reggel, vagyis inkább délben kelek, Reita még nagyban horpaszt mellettem. Na szép… De most komolyan! Kicsit nagyobb hangja van a megszokottnál. Fel kéne ébresztenem.
- Rei... - suttogom halkan, mire csak morog egyet, és elfordul. Hát gratulálok, nagyon kedves vagy, mit ne mondjak. - Kelj fel, mennünk kell próbára! - rázom meg vállát, mire felém fordítja fejét, és nagyon álmosan néz rám.
- Csak még öt perc... - És visszafordul. Oké, számolom…

Kimászok mellőle az ágyból, felöltözök a fürdőben hagyott ruháimba, és a konyhába veszem az irányt. Írok a többieknek egy SMS-t, hogy másfél óra múlva próba, ami fél kettőt jelent. Ezért nem ehetnek meg, mit tudom én mire. Mondjuk ebédre…


Főzök egy kávét, majd elszívok egy cigit, és megiszok a kávéból egy Ruki adagot. Visszamegyek a szobába, ugyanis már lassan fél óra eltelik, de őkelme még mindig nem mászott ki a szobából. És mit látok? Na mit? Megint alszik. Vagyis még mindig…
- Rei-chaaaan, kelj feeel! - vinnyogok, már idegesítően nem férfias hangon. Komolyan, hogy tudok ilyen hangot kihozni magamból?

Beugrok az ágyba mellé - szó szerint -, mire felkapja fejét.

- Királykisasszony, letelt az idő... - nézek rá nagy szemekkel, ő meg idiótán néz rám.
- Na, majd ma este meglátjuk ki a királykisasszony - motyogja, én meg már előre félek a ma estétől. Szóval arra céloz? Ugye nem? – pirulok el teljesen.

Ő kiszáll az ágyból, és szépen elkezd öltözni itt előttem. Inkább elfordulok… Vagyis kimegyek a szobából.

Felveszem a cipőm, meg a cuccaim is összeszedem, és az ajtóban megvárom Reitát. Lassan, de azért megérkezik, és már mehetünk is hozzám!



Mikor odaérek, elkérem a szomszédtól Sabu-chant, mert ugye itt hagytam. Adok neki otthon enni, aztán gyorsan átöltözök. Mikor készen vagyok, sietek vissza Reitához, és vigyorogva ülök a kocsiba, majd elindulok a PSC-be.


Amikor beérünk a termünkbe, olyan hullaszag van. Na nem szó szerint, de majdnem…

Körülbelül tíz perce várunk, mikor beesik Aoi az ajtón, aki vigyorogva néz ránk. Aztán Uruha is megérkezik, és nagy meglepetésünkre Kai az utolsó.
- Na végre, hogy itt vagytok! – nézek rájuk, ugyanis már elmúlt fél kettő… - Akkor kezdjük a próbát! – állnék fel a helyemről, de nyílik az ajtó, amin belép a főnök. Ez meg mit kavar itt? – pislogok kettőt.


Leül a kanapéra, és idehívja a többieket is, majd elmondja, hogy lesz egy koncert, amit a PSC rendez, vagyis hát olyan PSC-s koncert. Szóval csak PSC-sek lépnek fel, na. Jól tudok magyarázni… És, hogy erre kéne próbálni, összeírni pár számot, amit játszunk, meg hasonlók. De jó…

Na akkor lássuk csak… - gondolkodom el. Filth in the Beauty, LEECH… Meg mit tudom én, na. Majd a többiek eldöntik, engem hidegen hagy.
Aztán mikor elmegy a főnök - vagyis kimegy, így szebben hangzik -, akkor nekiállunk próbálni, meg megmondom a többieknek, hogy gondolkozzanak, melyik számunkat játsszuk majd. Megbeszélünk minden fontosabb dolgot, aztán megyünk haza. Hosszú próba volt… alig két órás.


Ezután természetesen Reitával megyek… Reitához. De értelmes vagyok ma! Otthon rendeltem kaját, ugyanis ma még semmit nem ettünk.

Jó fél órát várunk a konyhában ülve a kajára, miközben pár szál cigit elszívunk. Aztán csengetnek, mire gyorsan kinyitom az ajtót, és örömmel látom, hogy végre megérkezett a kaja. Csodás! Fizetek, aztán beviszem a konyhába Reitához. Pizzát rendeltem, amilyet ő nagyon szeret ugyebár…

Elveszek egy szelettel, beleharapok, és majdnem köpöm is ki. Na nem azért, mert rossz az íze, csak megégette a nyelvem. Elkezdek ugrálni a széken, mire Reita bambán néz rám. Lenyelem a kis falatot, a torkomat is megégeti kicsit, de az már nem vészes. A nyelvem viszont júj, de fáj…
- Mi van? – néz még mindig olyan hülyén Rei.

Erre kidugom neki a nyelvem, és rámutatok, közben kutya szemekkel nézek rá. Mosolyogva felkel a helyéről, és idejön hozzám. Arcomhoz hajol, szemeit lehunyja, és megcsókol. Miután elválunk, már nem is rossz, ő visszaül a helyére, én meg vigyorogva nézek rá. Olyan elégedett vigyorral.
- Nem kéne annyira sietned az evéssel, ráérünk, nem? – néz rám édesen.
- De… csak már nagyon éhes vagyok - nézek rá lebiggyesztett szájjal. Megsimogatja buksimat mire halvány mosolyt varázsolok arcocskámra. Most mondja valaki, hogy nem aranyos! Törődik velem.
- Ma is megnézünk valami filmet? – vigyorog rám sunyin. Na eddig volt aranyos… – Kérlek, picikém! – Kiskutya szemek… Ne nézz oda Ruki! Jó, már mindegy.
- De csak, mert szépen nézel – mondom lehangoltan.

Megesszük még a kajánkat, aztán beülök a tévé elé, Reita meg berak valami filmet. Megnézem a borítóját, és már most tudom, hogy egy percet sem akarok látni belőle. Amint leül mellém, és magához húz, fejem mellkasának döntöm, és így kezdjük nézni a filmet. Vagyis csak ő nézi, mert én becsukom a szemeim.

Nagyon nem tud érdekelni, de elaludni sem tudok. Végig is hallgatom szépen a darabolásokat, meg mindent. Azt hiszem itt még nyaktörés is volt. Basszus, hogy lehet ilyen filmeket nézni?


Vajon ma este is rám mászik? – gondolkodom el közben. Azt mondta, hogy ma este meglátjuk ki a királykisasszony. Nagyon határozottan mondta. Akkor talán engedem neki... De attól még kicsit félek ám!

Már lassan két órája megy a film, de ekkor Reita elkezdi böködni a vállam.
- Picikém, alszol? – Hülye kérdés… ha aludnék, nem tudnék válaszolni.
- Nem – nézek rá, és mosolyogva elindulok a szobába.

Hallom, hogy követ, majd mikor beérek, az ágy mellett megállok. Legalábbis azt hiszem ez az ágy. Nem látok itt rendesen, és ez elég zavaró.

Kezeit ekkor megérzem derekamon, aztán azt, hogy nyakam hajlatába puszil. Szembefordulok vele, amire azonnal megcsókol, de úgy, ahogyan még soha. Hűha… Mikor elválik ajkaimtól, eldönt az ágyon, fölém mászik, és sunyin, kicsit perverzen vigyorog. Akkor tényleg arra gondolt reggel.

Nyakamat beborítja apró puszikkal, és halad folyamatosan lefelé. Kulcscsontomat is végig puszilja, majd leveszi a pólómat, aztán mellkasomat is végig beborítja apró puszikkal, én meg csak kis sóhajokat engedek el. Végignyal hasfalamon, köldökömbe belepuszil, és az övemmel kezd el szórakozni. Ideje, hogy rólad is lekerüljön a póló Rei-chan… - veszem le róla, majd el is dobom az ágy mellé.

Felhúzom magamhoz egy röpke csókra, közben ő lehúzza nadrágomat alsómmal együtt, mire úgy elpirulok, hogy a paradicsom hozzám képest semmi. Kezeimmel hátát simogatom, majd levezetem őket a nadrágja vonaláig, és kitapogatom az övét. Lehámozom róla nagy nehezen, miközben ő combomat simogatja. Alsójából is kihámozom, és megint felhúzom egy csókra, de most hosszabbra.

Kicsit elhajol tőlem, és valahol matatni kezd. Mikor megtalálta, amit keresett – gondolom -, fülemhez hajol, és megharapdálja cimpámat. Ráül lábaira, aztán pár pillanat múlva megérzem magamban az egyik ujját. Elsőre kicsit kellemetlen, de meg lehet szokni. Aztán jön a második, ami még rosszabb. Nem baj… Ki lehet bírni. Hangos sóhajokat engedek el. Aztán lassan kihúzza az ujjait, mire körmeimet belefúrom a vállaiba, arcomat meg nyakába, alsó ajkam beharapom, és megérzem magamban férfiasságát. Az alsó ajak beharapás ellenére is egy rövid sikoly hangzik el, részemről. Basszus…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.