Reita POV



Már megint a hideg víz! – háborgok magamban. Kibaszottul jó, mit ne mondjak. Imádlak Chibi! Már csak a király ötleteid miatt is. Júúúj, nagyon hideg!

Aztán mikor megint nem figyel, és berántom magamhoz. Kapálózik, de nem eresztem, csak bent tartom ölemben, derekára fogok, így már nem menekülhet. Ha én is, akkor ő is. Nem baj, ha beteg lesz, akkor majd én kúrálom ki. Úristen, hogy mondhatok ilyet? Gonosz, kegyetlen, bunkó állat vagyok! – zárom le magamban.

Még picit kapálózik itt előttem, mire belepuszilok egyet a nyakába, így abbamarad a rángatózása. Mintha végigfutott volna rajta a hideg, mert éreztem a bőrén. Ilyen jó vagyok, hogy ennyitől lázba hozom? Rám néz, én csak vigyorgok rá. Aranyos így, vizesen, dühösen.

- Rei, én nem vagyok lázas, de lehet, hogy az leszek… - motyorogja dideregve, mire bűnbánóan elengedem, mire gyorsan kiugrik a kádból, és magára teker egy vastag törölközőt. Itt is hagyott… köszönöm.
- Nehogy kiszállj! – Mintha akartam volna…
Aztán amikor visszajön, már felöltözve, elég gonoszan néz rám. Mit követtem el?
- Most már tök mindegy… - sóhajtottam, majd homlokomra tette kezét.
- Szerencséd Rei… - morogta.
- Jó, mit követtem el? – kérdeztem lemondóan. Biztos az a baja, hogy berántottam megint… Azért ilyen durcás. - Ha megfáztam és beteg leszek miattad, akkor szétrúgom a becses hátsó feled! – mutogatott és még mindig gonoszan meresztette rám szemeit, a mondata után pedig egy hatalmasat tüsszentett. Jó… kezdem félteni a hátsó felem… - De szerencséd, hogy lejjebb ment a lázad… - suttogta a végét, orrát törölgetve.



Ezen elpirultam picit. Aggódott értem... Na, ez jó hír. Lassan elegem lett a fürdőcskézésből, kiszálltam a kádból, Ruki azonnal megtörölgetett és köntösömbe bújtatott, amit egy homlok puszival háláltam meg. Szúrósan nézegetett, majd kitessékelt a fürdőből, és betolt a szobámba. Vagyis inkább az ágyamba dugott bele. Majd a takarót is rám csapta.

- Addig innen ki ne kelj, amíg itt nem vagyok!
- Oké… - dünnyögtem. Lenne más választásom? Nem hiszem.

Miután megint ott hagyott, meghallottam a zuhany hangját. Mi van, megint fürdik? – pislogtam nagyokat, majd leesett, hogy biztos forró fürdőt vesz. A betegség miatt hamar elnyom az álom, de csak egy kicsit…


~R&R~



Valaki mellém bújt, és hozzám dörgöli magát. Kinyitom szemeimet, és egy igen szarul festő Rukit látok meg a mellkasom előtt. De én jól érzem magam! Már nem köhögök - mondjuk eddig se köhögtem -, meg nem is érzem olyan szarnak magam. Ez jó hír, viszont ő itt előttem nem néz ki túl jól. Istenemre mondom, ha beteg lett, kitépem a hajamat!

Ekkor morog valamit nekem, mire azonnal felülök, majd magamra döntöm picimet. Elkezdem simogatni arcát, aztán rám pillant. Olyan tök szarul néz ki szegényem.
- Ruki, én voltam? Mármint… Tőlem? – kérdezem akadozva. Ééértelmes vagy Reita!
- Azt… hiszem… - szipogta, mert orrhangon beszélt.
- Akkor most én foglak téged pátyolgatni! – mondtam széles mosolyommal, mire tüsszentett egyet, én pedig kiugortam mellőle, és jól betakartam. – Izé, kérsz valamit? Mit adjak? Segítsek valamiben? – bombáztam kérdéseimmel, mire csak megrázta a fejét és mutogatott, hogy menjek hozzá közelebb. Odamentem, lábaimmal övéire ültem, ő pedig fülembe suttogott.
- Ne hagyj itt, azt akarom!
- De beteg vagy miattam… - hajtom le fejem. – És pihenjél inkább.
- Nem lehetne veled?
- Na de… - kezdeném, de nem tudtom végig mondani, mert egy ismételt tüsszentése félbeszakított. – Oké, rendben – motyogtam, és visszabújva mellé ő elhelyezkedett az ölelésemben, ami után hagytam pihenni.



Kezét simogattam végig, miközben édes szuszogását is hallgattam, mert elég hamar elaludt. De basszus, most egy ideig akkor a próba lefújva! És alig négy vagy öt nap a koncertig. Hát azt csak nem halasztjuk majd el… Bár ha Chibi beteg lesz, akkor el fogjuk, mert nem engedem ám betegen a színpadra lépni. Na azt nem!

Még egy kicsit mozgolódott alvás közben, de én csak cirógattam kezemmel kezét, mire halkan motyogott valamit, de nem igazán hallottam és értettem, hogy mi is volt az, azután többet nem nyöszörgött már.

Óvatosan kicsúsztam mellőle, és a puha párnába tettem fejét. Olyan aranyos volt így. És olyan ártatlan. De nem is az valójában! – vigyorodom el, majd fejet rázok. Mindegy ez most. Az ajtóból még visszanéztem rá, majd becsuktam magam mögött, hadd aludjon még. Addig pedig kéne csinálni valami levest, vagy kaját, vagy mit tudom én mit. Áhhá! Mézes teát kap. Az jó volt a rekedtségére, talán kicsivel jobban lesz attól.



Hamar meg is voltam a fincsi teával, és a mézet is kikészítettem mellé, de nem volt vevő rá. Na jó, ez hülyeség, mert még alszik. Addig levágtam magam a kanapéra, és bekapcsoltam a buzi tévémet. Buzi hát! Állítólag a tévé is olyan, mint a gazdája… Ez itt lényegesen igaz, bár buzi nem vagyok… Oké, abbahagyom.

És tényleg, nem vagyok se rosszul, se nem émelygek, és ráadásul nem köhögök. Jó ez, de Ruki nincs jól. Az én kis Rukim!

Önkényesen eldöntve inkább beszólok a srácoknak, hogy a következő három napban kuss a szájukra. Elsőre Aoit hívom – mivel az ő neve az első a telefonomban. Gyorsan kezembe kapom a telefonom, ami nem volt messze. Mindössze el kellett hajolnom a kanapé másik oldalára és már meg is van. Tárcsázom, éééés felveszi.
- Igen Rei? Mit akarsz ilyenkor? Tudod te amúgy, hogy mennyi az idő? – kérdezi azonnal, ahogy felveszi.
- Muszáj ennyit kérdezned Aoi drága? Na de mindegy… Azt akarom mondani, hogy a holnapi és a holnaputáni próbák lefújva, szóval nem kell bevonszolni a seggeteket reggel. Remélem vili! – hadarom el. Hagyok időt a megemésztésre.
- Mi van? És ezt mégis hogy képzelted te el?
- Chibi beteg, úgyhogy értelmetlen lenne a próba, remélem, felfogod. És ha már ilyen üvöltözős kedvedben vagy, értesítsd Uruhát és Kait arról, amit elmondtam.
- Beteg? Mennyire?
- Beteg és kész. Szóval három napig kuss! – mormogtam, majd leraktam.

Biztos felhívja a többi kettőt, én arra még nem akarok pénzt pazarolni. Szerintem fel sem fogta, hogy miket mondtam, de nem is érdekel. Ha meg bemennének holnap, le vannak szarva. Aoi tehet róla, hogy nem szólt nekik!

Most, hogy ezt lebeszéltem magammal, ledőlök a kanapémra, aztán kikapcsolom a tévét, amit nem tudom minek is kapcsoltam be. De nem nagyon tudok semennyit sem pihenni, mert egyfolytában Rukin jár az agyam. Biztos kiakad majd reggel, amiért beteg lett miattam. Vagy inkább akkor fog majd, mikor felépült!



Jaj, Ruki… baszd meg, néha kiakasztasz, de… Én ennek ellenére is szeretlek. Jó, akkor most, hogy már kényelmes kezd lenni az ideiglenes ágyam – ami azt jelenti, hogy bassza a hátam, mert bőrből van –, ideje lenne aludni is. De azt sajnos még nem nagyon tudok. Még mindig nem…

Remélem azért Pöttömke nem kel fel. Nem szeretném, ha kialvatlan is lenne reggelre a betegség mellett. Elég, ha csak beteg, nem kell, hogy élőhalott is legyen már. Ez durván hangzott, de ha kialvatlan, akkor az lenne. És azt nem akarom. Meg kell gyógyulnia, mindenképpen, nem csak miattam, mert hiányzik, hogy nem érhetek hozzá majd, sem úgy, sem sehogy, hanem maga miatt is. Jobban érzi biztos magát, ha jól van, és nem holmi betegség dönti ágyba. Hanem, mondjuk… én döntöm oda.

Mert most, hogy a tervem szertefoszlott, felgyógyulása után sokkal jobban ki leszek éhezve rá, mint eddig. Szeretném már megérinteni, szeretnék vele ezt, meg azt… Szóval… azt. De basszus, így nem lehet aludni! Ha folyamatosan Ruki arcát látom magam előtt, ahogyan nyög alattam, és… Jézusom, megint mikre gondolok! Kimarad pár nap, és már elvonási tüneteim vannak. És még csak egyszer csináltunk. De ez azt nem jelenti, hogy többször nem is fogjuk. Így persze, nem, na de ha majd jobban lesz…


Már megint perverz vagyok, mi? Nyugodtan el lehet nekem mondani, én megértem, és tudom is. Mikor épp rászánom magam, hogy lecsukom szemeim, és alszom egyet reggelig, egy ajtónyílás zavar meg. Remélem nem chibi kelt fel! Bár mondjuk ki más… - látom magam előtt kipirosodott arcát, és összeszűkített néző szemeit, amik nagyon, de nagyon gonoszan… Izé, most mi a baja? De ne nézzen így, mert… Mert ne!


Ruki POV



Bassza meg! Nem hiszem el, hogy megfáztam miatta. Hogy lehet ilyen izé? Kétszer is belerántott a hideg vízbe. Rosszabb, mint az öt évesek, de komolyan! És fáj a torkom is. Van három napom a gyógyulásra, mert négy nap múlva koncert. És még nem is próbáltunk eleget! Jó, felhívom Aoit. De a telefonom hol van? Megvan! – nyúlok el érte a nadrágom zsebébe, majd tárcsázom. Párszor kicseng, majd fel is veszi.
- Szia – szólok bele rekedtes hangon.
- Tényleg beteg vagy! – kiáltja el magát. Mi? Honnan tudja?
- Igyekezz! Egy óra múlva próba!
- Mi van?! Reita azt mondta, nem lesz próba, mert beteg vagy, erre felhívsz, hogy menjek be?
- Mit mondott? Megverem! Komolyan, szedelőzködj, mert négy napunk van a koncertig! Nem akarok rontani. Mondd meg a többieknek is. Köszi. – Ezzel le is teszem a telefont, majd kimászok az ágyból.



Kimegyek a szobából, és látom Reitát a kanapén feküdni. Mérgesen nézek rá, mert igen, mérges vagyok!
- Mi az, hogy nem lesz próba? Igenis, lesz próba, mert készülni kell a koncertre, és még a ruháinkat is ki kell válogatni! – kiabálom neki, majd azért észreveszem magam. Jesszus, miért kiabálok vele? Végül is, csak nekem akart jót. – Elmegyek fürödni, te is szedd össze magad, köszi.


El is indulok a fürdő felé, beállok a zuhany alá, és megengedem a langyos vizet. Aztán kicsit hidegebbet, mert lázas vagyok, és így lejjebb megy a lázam. Mikor már elégnek gondolom, kiszállok, törülközővel a derekam körül, kisétálok a fürdőből, majd be a szobába, ahol Reita már felöltözött. Vagyis átöltözött, és az ágyon ül.

Én is veszek elő magamnak valami ruhát a táskámból, és átöltözök, persze előtte megkértem Reitát, hogy forduljon el. Nem öltözök előtte, mert most meg vagyok sértődve!
Mikor készen vagyok, kimegyek a konyhába, és veszek be valami gyógyszert, csinálok magamnak meleg teát, és meg is iszom a gyógyszer mellé gyorsan. Adok enni Sabu-chanomnak is, majd az ajtó elé állok, és várom Reitát, aki lassan meg is érkezik.
- Most haragszol rám, Pöttömke? – néz rám nagy szemekkel, kicsit bűnbánóan. Mintha magát hibáztatná az miatt, hogy megbetegedtem. Oké, ezt meg is értem.
- Talán – fonom össze karjaim, és a plafont kezdem fixírozni.
- Chibi, csak azért, mert le mondtam pár próbát?
- Nem – vágom rá azonnal.
- De ne haragudj már.
- De haragszom! – Pedig ha tudnád, mennyire vártam már a csókodra… És most mi van? Nem lehet, mert én lettem beteg. Nagyban nézem a száját, már egy perce, mikor észreveszem magam, és egy nagyot sóhajtok.
- Indulhatunk? – kérdem, és már mennék is az ajtón ki, de megfogja a kezem.
- Ne csinálj már hülyeséget. Te sem engedted, hogy én menjek, miközben beteg voltam, te se mész. Legfeljebb lemondjuk a koncertet.
- Mi van? Te nem vagy észnél! Nem mondhatjuk le az utolsó pár napban! Ilyen hogy juthat eszedbe? Nincs semmi bajom… Menjünk már! – tépem ki kezem az övéből, és megyek le a kocsihoz.
- Még, hogy én nem vagyok eszemnél… Hallanád magad – morog maga elé. Oké, akkor már ő is haragszik rám. Tök jó. Nem is érdekel…


Nem fogom lemondani a koncertet! Pár számot igazán kibírok. És addig lehet, meg is gyógyulok. Sose tudhatja… - szállunk be a kocsiba, és elindulunk a PSC-be. A forgalom megint szar, így nem csoda, hogy fél órát állunk egy dugóban. Utálom Tokiót. Minek kell ennyi embernek itt laknia? Mindegy, nem idegeskedek. Árt a szépségnek. Ezt komolyan én mondtam? Vagyis gondoltam… Mindegy.


Lassan azért beérünk, ahol már mindenkinek az autója bent van. Kai meg gondolom Uruhával vagy Aoival jött. Vagy mit tudom én. Elsétálunk a liftig, és… rossz a lift. De jó, most még gyalogolhatok is. Vagyis lépcsőzhetek… Nagy levegő, kifúj. Elindulunk Reitával, és ez első emelet után, azt veszem észre, hogy forog velem a világ. Nagyon jó, már szédülök is, nem is kicsit. Belekapaszkodok Reitába, aki csak villámokat szóró szemeivel rám tekint, de nem baj, én így biztonságban érzem magam. A közelében mindig. Még ha miatta is betegedtem meg.

Most nagyon haragszik, látom rajta, pedig én nagyon szeretem, és nem akartam vele összeveszni. Csak hát én és a hülye makacsságom, meg minden egyéb szar tulajdonságom. Mindig sikerül megbántanom azt, akit szeretek. Nem gond. Huszonhat év alatt, lassan megszokhatnám. Utálom magam ezért. Meg pár egyéb dolog miatt. Jaj istenkém, csak ezt a mai napot éljem túl!
Lassan felérünk a próbaterembe, ahol el is engedem Reitát. Bemegyünk, és én egyből lehuppanok a kis fotelembe, mert kicsit szédelgek még mindig. Mit kicsit? Nagyon is. De így ülve jobb.
- Basszus Ruki! Amikor Aoi azt mondta, beteg vagy, nem gondoltam volna, hogy ilyen csúnyán nézel ki… - mondja Uruha, mire gonoszan nézek rá. Én csúnya? Nem is vagyok csúnya!
- Fogd be! – morgok rá, mire be is fogja, bár szerintem nem gonoszságból mondta, hanem inkább aggódik. Jaj, most őt is megbántottam? – Tényleg csúnyán festek? – nézek rá nagy szemekkel.
- Nem… Nem úgy gondoltam, hogy csúnya. Jól nézel ki, de látszik, hogy beteg vagy. – Ezen mosolyognom kell. Ez nagyon aranyos volt ám tőle. Jól esett. Mikor meglátja kis mosolyom, ő is mosolyog.
- Akkor azt a három számot játsszuk, jó? –nézek Reitára, aki értetlenül néz. - Worthless War, Filth in the Beauty, és a DISCHARGE – mondom neki mosolyogva, mert ő ugye nem volt itt, amikor ezt megbeszéltük.



Mindenki a helyére áll, engem kivéve, mert én maradok a helyemen, csak pár percre megyek el innen, amíg a mikrofont kézbe veszem. Lehet nem lesz túl jó a mai próba, de most istenem, muszáj gyakorolni.
El is kezdjük, és hát mit ne mondjak, tényleg nem vagyok a legjobb formában. Néha kicsit csúszik az ének, mert lassabb vagyok, mint kéne, de ez van. A DISCHARGE-nél meg annyit rontottam… nem tudtam magamból kihozni azt a hangot, amit kellett volna. A többi még elment. De ez… borzalmas volt.

Majd a koncerten jobb lesz, remélem, mert nem akarom így előadni. Majd eszek, vagyis iszok sok-sok mézes teácskát és jó lesz a torkom, ha már más nem…

Két óra után leintem őket, hogy vége.
- Hazamehettek – mondom, majd én is pakolni kezdek, de nem megyek sehova.

Csak Reita van itt, és rám vár. Akkor, ha kész vagyok, ideje indulni. Felkelek, és észreveszem, hogy még mindig nagyon szédülök. Elmászok az ajtóig, aztán a lépcsőig, de onnan már megáll a tudomány, mert nem tudok tovább haladni. Csak fogom a korlátot, és nézek előre, aztán Reitára.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2012.07.06. 20:34 Arisa,Rika Hali! Nagyon jó a fici.Tetszik kedvenc párosom. :D Én is próbálkozok de soha nem jön össze olyan jól.Nede sztem Reita néha nagyon dinka és néha igen csak nevettem rajta.xD Meg nagyon reménytelenek csak jót akarnak egymásnak de rosszul sül el mert összevesznek.Szegényeim szedjék már össze magukat.Na várom a folytit.Azért remélem Ruki nem kerül kórházba mert megerőltette magát Reinek volt igaza hogy pihenjen ejj ez a Ruki gyerek h milyen makacs..de csak így tovább. :D Gratula