|
1.rsz
2012.08.24. 14:17
Trtnet leirs
Chibi pp egy koncert utn problja kipihenni a kemny munka fradalmait, amikor megszlal a telefonja, mellesleg jjnek-jjeln. Bartja, a hires visual-kei nekes, Miyavi keresi azzal az rgyel, hogy a dlutn legett a vokalista laksa. Ezzel pedig Ruki lete egy nagy fordulatott vesz.
Bartai segiteni akarnak neki, legfkppen Kai, de vgl knyelembl, szegny Chibit lepaszoljk az utbbi idben igencsak morcos basszerosnak, aki kicsit habozva, de befogadja othonba a trpt.
A dolgok egyre csak bonyolodnak, az t, amin a kt kzeli bart elindult, grngykkel teli.
Vajon Ruki s Reita bkben meglesznek egyms mellett?
Vajon a kt zensz szinte egymssal szemben?
Lehul a lepel a titkokrl?
1. Els fejezet
Ruki
A tmeg tombl, a rengeteg csinos lny sikoltva kri a folytatst, amit meg is adunk nekik. Eljtszuk jbl a Burial aplicantot, majd mlyen meghajolunk, lekapcsoldnak a lmpk s elttem minden elsttl. Csak a tbb ezer rajongnk rmteli sikolyait hallom, ami boldogsggal tlt el. Aztn szoks szerint Reita hozzm szegdik, s segit lejutni a szinpadrl. Mindig igy r vget egy-egy koncertnk. Kifulladsig szinte isteni ervel adjuk el a szmokat, majd repetzunk is, vgl pedig flholtan dlnk ki az ltz kanapjn. Most is minden igy trtnt, csakhogy mire eljutottam a kanapig Rei pp akkor csapta le r a seggt. Nos, gy tnik lttek a knyelmes fekvsnek – gondoltam magamban, de vgl morcosan dltem le a kanapra, majd lbaimat Rei lbe nyjtottam ki. Mondanom sem kell, hogy elkendve krdn pillantott rm, mire n csak megvontam a vllamat, lecsuktam a szemeim, majd jlesen kifjtam a tdmben felgylemlett levegt. Nem tudom, hogy mennyi id telt el igy csendbe burkolzva, nyugodtan, mikor arra eszmltem fel, hogy csrg a telefonom. Hirtelen el sem tudtam gondolni, hogy ki hivhat ilyen ksn, de azrt utna nyltam, majd feleltem az illetnek.
- Moshi-moshi – szltam bel ert vve magamon.
- Ruki-chan... – szlalt meg a vonal tls vgn Miyavi. – Csak nem felkltttelek?
- Nem, dehogy... csak nemrg jrt le egy koncertnk – magyarztam fradt hangomnak okt. – Valami baj van, hogy ilyen ksn hivsz? – krdeztem bartomtl.
- h, rtem. Nos... nem is tudom, hogy hogyan mondjam el neked... – beszl szaggatottan, mint valami harmincves fehr-fekete film.
- Mi volna, ha csak egyszeren kinygnd? – krdeztem mr-mr trelmetlenl.
- Ht j. Szval az van, hogy a dlutn kigylladt a laksod, s szinte mindened odaveszett... – meslte teljes belelssel.
- Hogy mi? – akadtam ki teljesen.
- Mint emlitettem, legett a laksod... – motyogta bartom halkan. – Ruki, jl vagy? – krdezte aggdva.
- Mr hogy a faszomba lehetnk jl? – keltem ki magambl. – Egyltaln, hogy trtnhetett meg ez pont velem? – egyszeren nem rtettem semmit, s mg haza sem mehetek, mert mg htravan jpr koncert... – A megmaradt cuccaim hova vittk? – krdeztem kiss trelmetlenl. Reita krdn meredt rm, mire intettem neki, hogy mindjrt elmagyarzok mindent.
- Nlam vannak, de szintn szlva, nem tl sokat tudtunk megmenteni a dolgaid kzl. A zongord porr gett... – az utbbi mondatot szinte alig hallhatan suttogta, de igy is megrtettem.
- rtem... – szlaltam meg halkan. – Mond, a gitrjaim kzl megmeneklt vaegy? – krdeztem remnykedve.
- Csupn kettt sikerlt... Ruki, nagyon sajnlom – vlaszlt kszsgesen. – Ha megbocsjtasz, most hagylak. Melody nincs tl jl. Maj mg hivlak, ha megtudok valamit.
- Rendben... s kszi – bucsztam tle. – Jjt.
- Jjt neked is – ksznt el, majd megszakitotta a vonalat.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek. Sirhatnkom volt, de mgis leginkbb valamit szivesen szttrtem volna mrgemben. A nagyapmtl rklt zongorm teljesen legett, s valszinleg a legkedvesebb gitrjaim meg a tbbi rengeteg emlket hordoz szemlyes trgyam, amiket a szekrnyemben rizgettem. Ez nem lehet igaz... mirt pont velem trtnik meg minden szarsg? Mit vtettem? – akadok ki egyre jbban, mire Reita szlngat hangja trit magamhoz.
- Ruki. Mi trtnt? – krdi halkan.
- Tz ttt ki a laksomon... – motyogom. – Alig meneklt meg pr cuccom... – vlaszlom elkeseredetten. – A kurva letbe... – fjom ki dhmet.
Egyikk sem szl semmit, csak dbbenten merednek rm, s nem jn, hogy elhiggyk, hogy ilyensmi tnyleg megtrtnhet. n is szeretnm azt hinni, hogy ez csak egy rossz vicc, de Miyat ismerve, nem hinnm, hogy kedvtelsbl, vagy csupa szrakozsbl ilyen csf trfval llna el, mellesleg az jszaka kzepn...
- Na Chibi, nem lesz semmi gond – mosolyog rm biztatan Uruha.
- Igen, igen... – kapja meg a hangjt Kai is. – Mi majd segitnk neked mindenben – mosolyog rm szeliden dobosunk. Nem csodlom, hogy Uruha rhajtott, elkpeszt, hogy mennyire pozitiv gondolkods tud lenni, nameg segitkszsge is irigylsre mlt.
- Ksznm, Kai-chan – problok megejteni egy szivbl jv mosolyt. rti a dolgt, mikor arrl van sz, hogy lelket ntsn az emberbe.
- Majd, mig minden elrendezdik elleszel valamelyiknknl – szlal meg jbl dobosunk.
- Aoinl, ha jl tudom van szabad vendgszba – kapja meg a hangjt Uruha.
- Nem hinnm, hogy Ruki jl rezn magt nlunk... – szlalt meg Yuu. – Hika-chan nagyon kibirhatatlanul viselkedik nha...
- Ltom szmithatk rtok... – engedek meg magamnak egy gunyoros mosolyt.
- Ht akkor meghzodhatsz Reinl. Orisi a laksa, kzel van PSC-hez, s mellesleg egyedl l. Nem hinnm, hogy t zavarn. Rei, ugye nem zavarna? – pillant fel Ruru, majd tekintetemmel kvetem t, mire egy dbbent tekintet Reitval tallom szemben magam. Nagyot nyel, majd dbbenett legyrva vgl megszlal.
- Vgl is, lehet rla sz... – adja meg magt s fogad be hzba. – De trpe, ha egy ujjal is hozz mersz nylni a gitrjaimhoz, eskszm, hogy kibelezlek... – vlt fenyegetv a hangja. Apr kirohansn mindenki csak kacag, de ht ez Reita, s mindig ilyen is marad...
A turn vgre mindenki lefradva, kidlve, flholtan csrg a hazafel tart privt replgpnkn. Kai-chan Ruruhoz bjva alszik halkan, mig Aoi valami orosz regnyt lapozgat. Reita csak nmn bmul ki az ablakon, n pedig sztlanul gondolok az elkvetkezkre s, hogy mennyi munka vr rm hazarve. Egyszeren mg most sem jn, hogy elhiggyem, hogy a legkedvesebb emlkeim vesztek oda. Rohadt vandlok, hogy pont az n hzamat kellett felgyjtaniuk... Mellesleg meg kitudja, hogy meddig fogok Reinl potyzni, habr nem is ez nyugtalanit, hanem inkbb az, hogy kikszit idegileg a hiperaktiv basszeros. Nem kell flrerteni, de, mint tudjtok, Reiel imdjuk egyms agyt hzni, s erre minden piszkos eszkzhz kpesek vagyunk folyamodni. Csak azt remlem, hogy nem a banda krra vlik majd a kzskds...
Kikerlve a repltri nagy forgatagbl Miyavik fel veszem az irnyt Reiel egyetemben, mig a tbbiek rvid bucszkods utn hazakullognak. Bartom boldogan szorongat meg, majd beljebb vezet hzukban. Mosolyogva kvetem t a nappaliba, majd helyet foglalok a kanapn. Szeretek hozzjuk jnni, olyan othonos hangulata van az egsz hznak, taln azrt, mert a benne lakok boldogsga keringi t teljes mrtkben. Az n laksom sosem volt ilyen othonos, mgis nagyon tartottam hozz.
- Hogy vagytok? – krdeztem vgl.
- Remekl – vlaszolt boldogan. – Melody reggeli rosszulltei is elmaradtak mostanra, szval, remekl – mosolyog vidman.
- Ennek rlk – osztozom boldogsgn.
- Gondolom, hogy a dolgaid utn jttl... – szlal meg pr perc csend utn.
- Ht igen, azrt a kevsrt... – vlaszoltam kedvtelenl.
- Amgy van hol laknod? – krdett r aggdva.
- Nlam lesz, mig elrendezdnek a dolgai – szlalt meg a basszeros.
- Akkor minden rendben – mosolyodott el Miya.
Ht nem tudom, hogy mennyire lesznek rendjn a dolgok, de remlem, hogy minden rendben lesz. Vgl nem hztuk tovbb az idt, csupn csak berakodtunk Rei kocsiba, majd elbcsztunk Miyaviktl, s azzal a basszeros hza fel vettk az irnyt.
A krlmnyekhez kpest mosolyogva ltem vgig az utat, aminek oka nagyon egyszer. Megmeneklt az a bizonyos gitrom, amelyet a fiktl kaptam ezeltt jpr ve ajndkba szletsnapomra, s tbbek kztt a kedvenc polm, meg a fnykpes albumom, amit a nappaliban rizgettem. gy tnik mgis van odafenn Kami-sama, aki vgl gy dnttt, hogy nem foszt meg teljesen a mltamtl s annak csods emlkeitl.
Rei lakshoz rkezve, gyorsan kipakoltunk a kocsibl, majd a bejrat fel indultunk a kt dobozzal a keznkben s gitrjaimmal a htunkon. Ez volt az sszes cuccom, ami megmaradt, kt doboz ruha, egy fnykpes album s kt gitrom. Ennyi...
- Baj van, Chibi? – krdett r Rei, mikor mr lassan tbb perce lltam az ajt kszbn gondolkodva.
- Nincs semmi, csak... – hallgattam el egy percig. – Ennyi az egsz ami megmaradt... – suttogtam kedvtelenl.
- Jaj Chibi, ha most az a tbb tucat ruhdrt bnkdsz, amiket mgcsak nem is hordtl, akkor nyugodj meg. Majd vesznk msokat a helykbe, oks? – krdezte rosszllan. – Amgy is, nemsok szezonnyits, szval bven lesz vlasztk... – prblt vigyasztalni nmi sikerrel. – Na gyere, megmutatom a szobdat – vigyorgott rm, majd beljebb tesskelt a hzba, s becsukta mgttem az ajtt.
Mindenre szmitottam, csak ppen arra nem, ami bent vrt rm. A rendre. Csodlattal nztem krbe a nappaliban, ahol egy enyhe porrteget leszmitva a btorokon, minden katons rendben llt.
- Min csodlkozol annyit? – ragadott ki gondolataimbl Rei hangja.
- Rend van – vlaszltam egyszeren, mire haverom fulladsba torkoll nevetsbe kezdett.
- Na mi van Chibikm? Nem hitted volna rlam, hogy rendbe tartom a laksom, ugye? – mulatott tovbb dbbenetemen.
- Ahogy mondod... – shajtottam lemondan. Ht Reita mrcsak Reita marad...
- Na gyere trpilla, krlvezetlek a laksban – vigyorgott tovbb vendgltm. Ht trpilla az a drgaltos desanyd... – gondoltam magamban, majd halkan kvettem, s nzeldtem.
- Ez itt a konyhm, kamara balra. Szobban nincs evs, szval rengeteg idt fogsz majd itt tlteni. A kvfzm meg csak akkor tmad le, ha hasznlni is tudod, klnben, ha elrontod, kifizeted. Rohadt drga volt. Ha hes vagy szlsz, nem lenne kellemes hajnalok-hajnaln arra bredni, hogy lngol a konyha. A ht res, miutn itt vgeztnk, majd elmegynk bevsrolni – hadarta a rengeteg informcit, mikzben n csak bambultam ki a fejembl.
Ht nem tudom mirt, de ezek a trvnyei cseppet sincsenek inyemre. Mit gondol, hogy nem tudok bnni egy nyavalys kvfzvel? J, az mellkes, hogy az els kvfzm mr az els hasznlat utn ki kellett dobnom, de az nem az n hibm volt... Fzni azonban igenis tudok, kikrem magamnak... vek ta egyedl lek, szeretem a hasam, erg muszj volt megtanulnom fzni.
Ritka egy bunk tud lenni nha...
- A frdt kzsen hasznljuk, szval elre kijelentem, a szpitkezsi iddet reduklnod kell, mert n bizony nem fogok rkig arra vrni, hogy vgre kimltztass jnni – jn egy jjabb felttel, n pedig mg mindig csendben lapitok, s hallgatom „idegen vezetm”. – Ez itt vc kefe – emeli fel az emlitett trgyat. – Ha nem fogod hasznlni, akkor majd n, de az nem fogod meghllni – folytatja komoly hangnemben, mikzben n majd sztrobbanok az elfolytott nevetstl. – Trlkzt kapsz a szekrnyben, majd vlasztasz. Ja, s ajnlom, hogy a szennyestartt is ignybe vedd, klnben mosatlanul marad a mocskosod.
- Mg van esetleg valami, amirl tudnom kellene? – krdem gnyosan vigyorogva, mire csak furcsn mreget tekintetvel.
- Ja! – vgja r osztn egybl. – A laksban nem cigiznk. Ha mr nagyon nem birod dohny nlkl, akkor megkrlek, hogy vedd ignybe az erklyt – vlaszol, mire n csak dhsen dobbantok egyet. Azt a kurva egit... Ez aztn tudja, hogy miknt kell kiszedni az embert a sodrbl. – Na gyere Chibi, megmutatom a szobd – szlot rm nevetve, mire n duzzogva kvettem az emlitett helyisg fel.
- Na ne... – shajtottam meglepedtsgemben. – Komolyan ez a vendgszoba? – nztem r hitetlenl.
- Mit csodlkozol ennyit Chibi?
- A hlm nem volt ilyen luxos, nemhogy a vendgszobm. Te Rei, mondcsak... – kezdtem bele bizonytalanul. – Bankot raboltl, hogy megengeded magadnak ezt a luxust? – krdeztem hitetlenkedve, mire csak elnevette magt.
- Nem – vlaszolta, s mell nemlegesen ingatta a fejt. – Tudod, veled ellenttben n nem szorom a pnzt flsleges dolgokra, inkbb befektetem valami hasznosba – vont vllat. De amgy, ezzel most mire clzott? – Na, de ha mr kigynyrkdted magad, akkor gyere, menjnk vegynk valami ennivalt.
- Megyek... – shajtottam, majd becsuktam szobm ajtajt, s kvettem t a kocsiig.
Egsz vgig fttem a brmben , s azon gondolkodtam, hogy mirt kell ilyen bunknak lennie. szintn megvallva, zseni kellene lennem ahoz, hogy ennek a marhnak az elgondolsait megrtsem. Vgl ara eszmltem fel, hogy megrkeztnk egy nagyobb bevsrlkzpont el, majd Rei leparkol s szll is ki a kocsibl.
- Jsz mr, vagy zrjam rd az autt? – fordult felm krden.
- Megyek mr... – shajtottam lemondan, majd kiszlltam a kocsibl.
Bent sztlanul navigltunk a sorok kztt, mikzben a kosr csak egyre telt, s csak telt. Az els tiz perc utn, mr meg sem mertem krdezni, hogy ezt mirt kell megvennnk, inkbb csak csendben kussoltam, s kvettem t. Belga csoki, t klnfle chips, patogatott kukorica, mogyor, zldsgek, hsok, ngy klnfle dit, rengeteg sr, meg bor, s mg mindig nem volt ez neki elg. Mrgemben, mikor nem figyelt oda, becsempsztem melljk kt doboz epres jgkrmet, bannt, meg spagettit, pr csomag rgt, gumicukrot, s mg sok ms aprsgot.
Mr a kassza eltt ltunk, s pakolgattuk a mozg svra a cuccokat, amikor Reita szrevette a csempszett rm, de nem szlt semmit, helyette cselekedett, n meg csak dbbenten figyeltem, ahogy leemel hrom doboz vszert a polcrl, majd az epres jgrmem mell dobja. Ilyen nincs... – sppadtam le.
Ht mondanom sem kell, hogy a pnztros milyen furcsn mregetett minket, fleg, hogy a vsrolt cucok kztt ott lapitott mg egy tubus tejszinhab, valamint csokintet. szintn szlva n is elsre biztosan flrertenm a dolgokat, de msodjra mr meggondolnm, hogy kivel van dolgom, s csak egyet vigyorognk az egsszen.
- Na mi van picur? Csak nem elpirultl? – cukkolt, mikor mr a kocsiba pakoltuk be a vsroltakat. Picuri az desanyd trde kalcsa... – fttem mrgemben.
- S, ha igen, akkor mi van? – nztem r dhsen, mire csak elnevette magt.
- Ne szivd mellre, csak vicc volt... – mentegetzik.
- Sajnos elg rossz vicc – szlalok meg mg mindig mrgesen. Hogy mert engem igy szgyenbe hozni ennyi ember eltt? Mgis kinek rzi magt? Istennek? – bosszankodom magamban.
- Az sem volt szp a rszedrl, hogy a sok csempszrt pont az n kosaramba tetted... – oktat ki, mire vgkpp elegem lesz belle.
- Bazd meg, Reita – kelek ki magambl, majd belk a kocsiba, s hatalmas ervel becsapom az ajtt.
- Berendezs marad – szl rm kedvtelenl. – Amgy meg vigyzz, hogy mit kivnsz... – ejt meg egy perverz vigyort, majd vgleg elhallgat.
Mirt kell neki folyton clozgatnia? Taln az a clja ezzel, hogy agyvrzst kapjak a sok gondolkodstl? Na azt mr nem! Pukkadj meg, Reita... pukkadj meg!
Reita
Holt fradtan dlk le a kanapra egy jabb koncert utn. Mostanban kezd egyre frasztbb lenni a dolog. Nagyot nyjtzok, majd mikor vgre lehnynm kt percre szemeim, kt apr lbat tallok az lemben. Na ne... Chibi, mirt kell ezt tenned velem? – fortyogtam magamban.
Mindig ilyen... ilyen kzvetlen, de ha tudatban lenne annak, hogy miknt rzek irnta, szerintem nem viselkedne igy. Igen, jl sejtitek, szeretem t gyakorlatilag azta, amita a GazettE megalakult. Hogy mirt nem mondtam el neki? Nos, els sorban azrt, mert tl gyva vagyok hozz, msrszt Ruki heter, s mgcsak kicsi ferdehajlama sincs. Ennyit errl... Nessze neked szerelem...
Eltel jpr hossz pillanat, majd megszlal Chibi telefonja. rtetlenl bmulom, miutn elhangzik pr gyans mondat, de erre leint, hogy majd elmaggyarzza, igyht kussolok. Vgl leteszi a telefont, majd elmesli a nagy szaros helyzetet miszerint legett a laksa. Szegnykm elszontyoldva bmul ki a buksijbl, s ltszik rajta, hogy nem sok kell ahhoz, hogy sirgrcst kapjon, vagy ppen szttrjn valamit mrgben. Hasonl helyzetben n mr rg tombolnk...
Aztn a tbbiek vigasztalni probljk, igrgetik neki, hogy majd segitnk neki, de vgl a nyakamba sozzk a Chibit. Hossz pillanatokig csak dbbenten meredek Rurura, s tkozom t, hogy igy a nyakamba varja szerencstlent.
- Vgl is, lehet rla sz... – adom meg magam s fogadom be hzamba. – De trpe, ha egy ujjal is hozz mersz nylni a gitrjaimhoz, eskszm, hogy kibelezlek... – erltettek egy kis szigort hangomra, mire mindenki csak vigyorogni kezd. Ht remek, ennl rosszabb nem is lehetne... – morgoldom magamban.
A repltrrl Miyavihoz sietnk a trpe megmaradt dolgairt, majd hazarve, els dbbenetn tllve krbevezetem a laksba, mikzben mindenfle hlye szablyokat szabok meg. Mikor a vc kefe hasznlata jn szba, szegny mr-mr fuldokolva problja visszatartani eltr rhgst sikeresen. Serintem azt hitte, hogy csak viccelek, de mindegy. Mitn azonban kijelentem, hogy nincs dohnyzs a laksban, eltnik hirtelen jtt jkedve, s nmn kvet a kocsiig. Vgig halgat a kocsikzs ideje alatt, mintha valamin trn a fejt, aztn mikor megrkeznk a bevsrlkzpont el, gy kell kikretni t a kocsibl. Hm... csaknem megsrtdtt valamin? – tndm el rajta, majd szerzek egy kosarat s befele veszem az irnyt.
Chibi az els pr percben mg mindenre rkrdez, hogy az minek kell, de aztn vgl megunja, s inkbb hallgatva kvet a sorok kztt. Nyugodtan pakolgatom a kosarat mindenflvel, ami az eszembe jut, mert ht szintn, semmi kedvem holnap megint vsrlssal tlteni az idmet, szval jobb ha tartalkba is vesznk valamiket. Mikor ppen jabb pr doboz mogyort meg ropogtatnivalt tennk a kosrba, akkor veszem szre, hogy van pr dolog, amit n biztos nem vennk meg. Epres jgkrm? Pfj... utlom az epret. Gumicukor? Ez most csak vicc, ugye? – gondolkodom, majd vgl dntk.
Tetettve a hlyt rakom bele a szerzemnyeim a kosrba, majd taszitom azt a kassza fel. Mikor mr bszen pakolgatom a cuccokat a szalagra kezembe kerl a jgrm. Meglepetsget tetettve pillantok Ruki fel, aki csak elforditsa a tekintett, nehogy brmit is kiolvashassak belle. Hirtelen egy gonosz terv rajzoldik ki elmmben, igy, mg mieltt meggondolnm magam, a polc fel nylok, s a szalagra dobok, pont a jgkrm mel, hrom csomag vszert. nelglten pillantok Chibire, aki csak ttogni tud meglepettsgben, szlalni azonban nem mer.
A pnztrosn termszetesen sejtelmesen nzegett hol rm, hol a trpre, majd fizetek, s azzal tvozunk is az zletbl.
Mr majdnem minden bekerl a csomagtartmban, amikor Rukira pillantok, azonban egy paradicsommal tallom szembe magam. Csak nem elpirult a csibm? – mregettem t hosszasan, majd nem birva magammal ezt a szemre is vetettem.
- Na mi van picur? Csak nem elpirultl? – krdeztem vigyorogva.
- S, ha igen, akkor mi van? – krdett vissza morcosan, mire n csak elnevettem magam.
- Ne szivd mellre, csak vicc volt... – mentegetzk.
- Sajnos elg rossz vicc – szlal meg mg mindig mrgesen, majd nyomban trni kezdi a fejt valamin. Jaj Kamik, ha csak egyszer olvashatnk a gondolataiban, ezt a pillanatot ragadnm meg r...
- Az sem volt szp a rszedrl, hogy a sok csempszrt pont az n kosaramba tetted... – vettem ert magamon, majd folytattam bosszantst.
- Bazd meg, Reita – kelt ki magbl a Chibi, majd belt a kocsiba, s gy becsapta annak ajtajt, hogy azt hittem menten sztesik az egsz aut.
- Berendezs marad – motyogtam csak gy magam el, majd beltem a voln el. – Amgy meg vigyzz, hogy mit kivnsz... – eresztettem meg egy apr vigyort, mire csak dacosan elforditotta a fejt s ujbl hallgatsba brkolta magt.
Hazarkezve, mint valami hisztis kisgyerek, aki nem kapta meg az hitott nyalkt rontott be a kapott szobjba, majd olyan ervel csapta be maga utn az ajtt, hogy jbl azt gondoltam, menten sztesik minden krlttem. Hova szorult ennyi er egy ilyen kicsi emberbe? – tndtem el, mikzben nekilttam kipakolszni szerzemnyeim. Miutn minden szpen a helyre kerlt, nekilttam vacsort ksziteni. Nem vagyok valami igazi konyhatndr, de pr telt azrt n is eltudok ksziteni a kedvenceim kzl, igy gyorsan elvettem a ktnyem, majd magamra operlva azt, nekilttam a fzsnek. A mvszet kedvrt megnyitottam egy veg vrsbort, majd tltttem magamnak egy talpas pohrba, s azt szrcslgettem el jkedven, mig kszen lett a vacsora. Gyorsan megteritettem kt szemlyre, eltntettem magamrl a ktnyt, majd Ruki szobja fel vettem az irnyt. Miutn tbbszri kopogs utn sem rkezett felelet, idegesen nyitottam be a szobba, Chibi azonban sehol sem volt. Csak nem elszktt, mikzben n a vacsival voltam elfoglalva? – tndtem el.
Csaldottan stltam vissza a konyha fel, majd utat engedtem feltr shajomnak. Ht eddig birtad a velem eggytt lst, Chibikm? – trt rm a krds. Aztn azon kezdtem el tprengeni, hogy mirt van rsnyire nyitva a szobm ajtaja, mikor n biztosan becsukva hagytam azt, igy a konyha helyett inkbb a szobm ltogattam meg. s na vajon mit talltam? Bing! Chibit, aki pp a fnykpeimet bmulta.
- Nem szp dolog msok dolgai kztt kutatni... – szlaltam meg, mire ugrott egyet ijedtben a rajtakapott.
- Nem kutattam... – vlaszolja. – Ott voltak az jjeli szekrnyeden – oktat ki.
- Akkor sem szp dolog ms szobjba settenkedni annak engedlye nlkl... – jtszottam tovbbra is a mlyen megsrtettet.
- Most komolyan ezen akadtl ki? – krdett r kiss idegesen. – Csaknem valami rejtegetnivald van, Suzuki Akira? – krdett r pimaszul vigyorogva.
Felhiv keringre, desem? Ht j, akkor elfogadom – gondoltam eggyet, majd komolysgot erltetve magamra megszlaltam.
- A bal szekrnybe Reita cuccai vannak, a jobba Akir. A fels fiokban az irataim, az alsban pedig az alsgatyim. Mellete a kis rszlegben ott a korbcsom, a bilincsem s a tbbi kinz eszkzm. Tlsba karktk, karrk, meg miegybb kiegszitk. Az jeliszekrnyben pedig a pizsomm, sikosit s vszer – hadartam egy szuszra, minek nyomn Chibi ujbl paradicsom fej lett. – Mg mindig azt hiszed, hogy valami rejtegetni valm van? – krdeztem immr sejtelmesen vigyorogva, mire Chibi csak nemlegesen megrzta a fejt, majd lesttte tekintett. – Amgy meg, ha mr befejezted a dolgaim kztt val turklst, akkor jhetsz vacsorzni. Ksz a kaja...
A kaja szra hirtelen kapta fel tekintett az eddig rdekesnek tallt padlrl, majd szinte nyladzva kvetett a konyhig. Mondanom sem kell, hogy gy nekivetette magt az eledelnek, hogy azt hittem menten mindent felfal ellem. Ilyennek sem lttam mg Rukit, vagy ez most itt az igazi Matsumoto Takanori? Sejtelmem sincs, de egy id utn nagyon szrakoztat ltvnyt nyjtott a zabl trpe, mellesleg gy tnik, hogy izlik neki a fztm…
- Ltom izlik... – trm meg a csendet.
- Nem rossz – vlaszolja tmren.
- Mgis, szinte fulladozol, gy tmd magadba az telt – nevettem el magam, mire Chibi jbl elpirult. Ht nem ennival ez a kis szrnyeteg?
- Nehogy njjn a mjad... csak azrt eszem, mert rettenten hes vagyok, ennyi – rontsa el kellemes hangulatomat, mire mrgemben leteszem plcikim, majd felllok az asztaltl, s a maradk telt a tnyrombl eldobom a szemtbe, majd azt elmosom, s szpen belellitom a szritba. Mindezt sztlanul teszem, majd elveszek egy doboz mogyort , megfogom a nyitott veg boromat, meg a poharam, majd sarkon fordulok, s a nappali fel veszem az irnyt. Letelepedem a kanapmra, majd meginditom a tvt, kzben meg a bort kortyolgatom. Idegesen keresglek a csatornk kztt hosszabb ideje, mire vgl sikerl kifognom egy zene csatornt, ahol pp az egyik szmunkat jtszk, a Cassist. Istenem, hogy milyen rgen is volt az... – tndm el, majd arra leszek figyelmes, hogy bespped melletem az gy, s egy igen igz zld tekintet mered rm.
- Frtelmes voltam azzal a szke hajjal... – szlal meg vgl.
- Csak gyerekes... – tallom meg n is a hangomat, majd egy jabbat kortyolok a borombl.
- Te meg inkbb hasonlitottl egy lzzadkorban lev tinilnyhoz – lezi meg a nyelvt, mire rzelmeimet meghazudtolva legszivesebben kpen trlnm.
- Na ksz... Most mr a frfiassgom is megkrdjelezed? – frmedtem r mrgesen. – Mr meg ne haragujd Takanori, de mindazok mellett, hogy rmerszakoltak, befogadtalak a hzamba, megetettelek, eltrtem azt, hogy a dolgaim kzt kotorszol, de azt, hogy megkrdjelezed a frfiassgom, mr ne vrd el, hogy lenyelem – keltem ki magambl, mire Chibi mlyen elszgyelte magt.
- Ne haragudj... – szlalt meg pr csendben tlttt pillanat utn. – Beismerem, elvetettem a slykot – kr bocsnatott burkoltan, mire az n vajszivem is meglgyul. Mr hogy tudnk haragudni r, mikor ilyen szpen kr tekintettel mered rm?
Ht semmikpp sem tudnk haragudni r...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sg
Frissts
sziaaa ~
szval elolvastam az els fejezetet s be kell valljam rettenten tetszik!!Ruki helyben n tomboltam volna (az egyik legborzasztbb dolog ha leg a sajt hzad) :||
olvasok tovbb s kommentelek is ^^
chu~