4. Fejezet

Kai

M�r akkor tudtam, hogy nagy baj lesz az eg�szb�l, amikor kital�ltuk, hogy Taka-chan k�lt�zz�n Kir�hoz. Nem azt akarom mondani, hogy rossz gyerek �, csak nem �pp � az a szem�ly, aki kezelni tudja a Chibit, ha bajban van �s v�g�l igazam lett. Takanori valami miatt iszonyatosan szenved m�r hetek �ta, besz�lgetni viszont senkivel sem ohajt, m�g vele sem, pedig gondoltam, hogy az egy�t�l�s �ltal tal�n kicsit k�zelebb engedi mag�hoz Reit�t. Nap mind nap bej�tt dolgozni, ez sosem hanyagolta el, sz�z sz�zal�kot nyujtott mag�b�l, de m�gis l�tszott rajta, hogy m�r gondolatban sem az, aki r�gen volt. F�jt l�tni, hogy kinl�dik, hogy k�szk�dik saj�t mag�val �s mag�ba folyt mindenf�le �rzelmet, kiv�ve egyet: m�rhetetlen b�natot. Nem tudtam mit tenni, gondoltam egy ideig, hogy szolok a menedzser�nknek, hogy vegye r� Norit keressen fel egy pszihologust, de v�g�l elvetettem az �tletet, s megfogadtam, ha valami ostobas�got kiv�n elk�vetni, akkor bizony felveszem a vaskeszty�t �s elrendezem sz�pen a dolgokat, ahogyan az a protokol megk�ri.

Szombat l�v�n egyik�nknek sem k�r�dz�tt kikelni az �gyb�l kora reggel, igy sok�ig lust�lkodtunk egym�st �lelgetve. Ezek�rt a pillanatok�rt �ltem m�r hossz� h�napok �ta, ezek�rt a csod�latos pllanatork�rt, amikor egyik sem sz�lal meg, csak �lelj�k egym�st, ezzel jelezve, hogy ott vagyunk a m�siknak. Szeretem Rurut, mindenn�l j�bban. Szerettem azt, ahogy este bef�szkeli mag�t mell�m, majd mag�hoz �lel. Szerettem azt, ahogy szeretkez�s k�zben oly gyeng�d velem. Szerettem ajkainak �des iz�t, azt, ahogy n�ha-n�ha lopva r�mmosolygott, de legf�k�ppen azt, hogy mindenn�l boldogabbnak �reztem magam mellette. M�r az els� hetekbben elk�nyveltem magamban, hogy keresve sem tal�ltam volna n�la j�bb �lett�rsat, noha neki is megvannak a rossz szok�sai.

M�r k�s� este volt, kint zuhogott az es�, amikor valaki d�r�mb�lni kezdett az ajt�nkon. El nem tudtam k�pzelni, hogy ki kereshet szombatot ilyen k�s�n, igy gyorsan, valami rosszt�l tartva, siettem ajt�t nyitni. D�bbenten meredtem az �rkez�re, aki �gy n�zett ki, mint egy �l� halott. Nem mondott semmit, csak szobrozott az ajt� k�sz�b�n mik�zben k�nnyei meg�llithatatlanul potyogtak. �pp hivtam volna beljebb, amikor meginogott, s l�bai felmondv�n a szolg�latott, ter�lt volna el a f�ld�n, ha karjaimba nem kapom.

- Kai, ki mer zaklati ilyenkor? – ki�ltott ki a nappalib�l Ruru, mik�zben m�r befel� s�t�ltam az eszm�letlen �nekessel. – Jesszusom – kerekedtek ki a szemei, majd gyorsan a segits�gemre sietett, igy a beteget ketten cipelt�k a vend�gszob�nkba.

- Magas a l�zza – �llapitottam meg �t perc m�lva. – Megyek k�szitek hidegvizes borogat�st.

- Rendben – motyogta Ruru halkan, majd le�lt Nori mell� az �gyba.

Gyorsan elsiettem, s elk�szitettem az emlitett borogat�st, majd igyekeztem vissza a „gyeng�lked�be”.

- Vajon mi t�rt�nt vele? – k�rdezte Shima. – R�ad�sul es�ben mi�rt m�szk�lt kint, ha nem �rezte j�l mag�t? 

- Nem tudom... – suttogtam magam el�, majd homlok�ra hejeztem a hideg borogat�st.

Eg�sz �jjel mellette virrasztottunk, s v�rtuk, ha felkel magyar�zza el, hogy mi t�rt�nt vele, de csipker�zsika k�rette mag�t. Az eg�sz �jszak�t v�gigaludta, azaz szenvedte, l�z�lma volt. Nem tudom, hogy mit �lmodhatott, de gyakran sz�litotta Reit�t, amint Ruruval nem tuduk mik�nt �rtelmezni. T�n � tett vele valamit, hogy ilyen helyzetbe ker�lt, vagy valami „m�s” van a dolgok h�ta m�g�tt? – tettem fel magamban a k�rd�st. M�snap d�lbe �bredt fel, de mondhatni, hogy ennek ellen�re nem volt k�zt�nk. Kitart�an a plafont b�multa tekintet�vel, nem sz�lt egy sz�t sem, csak mag�ba feledkezve hallgatott.

- Kai – sz�lalt meg m�ly, rekedt hangon.

- Mond csak – mosolyogtam r� biztat�an.

- K�rhetek egy kis vizet? Szomjas vagyok – K�rnie sem kellet, m�r rohantam is a k�rt frissit� ned� ut�n.

- Tess�k, idd csak meg – adtam kez�be, majd le�ltem az �gy sz�l�re, s nem t�gitottam onan. Elhat�roztam, hogy most azonnal kivallatom �s v�get vetek ennek a sz�rny� l�tnek, ami m�r lassan egy h�napja tart. – Elmondod, hogy mi t�rt�nt? – k�rdeztem r� p�r perc cs�nd ut�n. – Ha nem h�t nem – vontam meg a v�llam tiz perc mulva, merth�t � kitart�an hallgatott.

- Nem tudom mit tegyek... – motyogta k�nnyeivel k�szk�dve. – Nem tudom, hogy mit tegyek... – suttogta halkan maga el�. Gyorsan cselekedtem, s magamhoz �leltem, hogy �rezze : �n itt vagyok neki.

- Mes�lj – simogattam meg h�t�t, majd szorosabbra fogtam �lel�sem.

- Minden akor kezd�d�tt, amikor Reihez k�lt�ztem – kezdte halkan. – Minden sz�p volt, j� volt, idegesitett�k egym�st – mosolyodott el. – azt�n az egyik este tajtr�szegen �llitott el�, s olyat mondott, amire sosem sz�mitottam – motyogja zavartan. Kellet neki egy kis id�, mig nekikezdett mes�lni, igy ink�bb k�rdezgettem tov�bb, h�tha felb�torodik kicsit.

- Mit mondott? – k�rdeztem r� �rdekl�dve.

- Azt mondta, hogy szeret... – v�lasz�lta pipacspirossan, majd sz�gyenl�sen les�t�tte tekintet�t. – ... �s ut�na megcs�kolt.

- Tess�k? – kerekedtek ki szemeim a d�bbenett�l. – Te j�szag� �g!

- �n is igy reag�ltam le... – kezdett el Taka-chan nevetni.

- Nem �ri, hogy kinevetsz – dobom be a m�durc�t, mire abbahagya, majd �jb�l mes�lni kezd.

- Mivel r�szeg volt, nem tudtam komolyan venni, ennek ellen�re r�m�lmaim voltak, amiben nem �pp odaill� dolgokat m�velt�nk egym�ssal. Pont egy ilyen �lmomt�l szenvedtem, amikor egyik reggel egy poh�r hideg vizzel �bresztett – mes�lte, mik�zben ajkain egy szomork�s mosoly bujk�lt. – Nagyon haragudtam r�, �s k�rpotl�st akartam a durva �breszt�s�rt, igy r�vetettem magam, s elkezdtem csikizni. Azt�n v�g�l �gy s�lt el a dolog, hogy � volt fel�l �n meg alatta gy�tr�dtem, hogy mi lenne, ha... Azt�n pedig let�madt. Megcsokolt, de cseppet sem volt er�szakos, s�t, olyan gyeng�d volt �s �rzelg�s, hogy azonnal megijedtem... – suttogja lehajtott f�vel.

- Megijedt�l? – k�rdezem �rtetlen�l. – T�le vagy a cs�kt�l?

Most komolyan �n vagyok h�lye, vagy a v�lasz t�l egy�rtelm�? H�t nem tudom. 

- Magamt�l – v�lasz�lta szinte suttogva. – Megijedtem saj�t magamt�l. �rted ezt Kai-chan? – k�rdezte k�ts�gbeesetten. – Mikor megcs�kolt, visszacs�koltam, nem taszitottam el magamt�l, nem k�zd�ttem ellene, akartam... – mes�lte k�ts�gbeesetten, mik�zben k�nnyei �jb�l �tat t�rtek sz�p szab�s� arc�n.

- De h�t te heter� vagy – kaptam meg a hangom v�g�l.

- H�t ez az – csattant fel idegesen. – �n is azt hittem, erre meg... – feleli, majd hirtelen sz�j�ra csap. Gyanus vagy nekem, Taka-chan.

- Erre meg? – k�rdezek r�.

- Semmi - h�rit, majd eld�l az �gyon, s mag�ra huzz a takar�t, hogy semmilye ne l�tsz�djon ki al�la. Azt�n leesik, hogy mi is lehet a Chibi nagy probl�m�ja, amit megint siker�lt elt�loznia, m�r ha j�l sejtem a dogokat, igy r� is k�rdek a dologra.

- Szereted, igaz? – k�rdem mosolyogva. Sok�ig nem sz�l semmit, majd v�g�l burkoltan, de megadja a v�laszt egy k�rd�s form�j�ban.

- Ennyire nyilv�naval�? – k�rdi agg�dva, majd fel�m fordul.

- Igen – v�lasz�lom mosolyogva. – Csak azt nem �rtem, hogy mi�rt ez a nagy dr�ma...

- Az isten�rt, m�ghogy mire az a nagy dr�ma? – kell ki mag�b�l. – Mindketten f�rfiak vagyunk.. – motyogja maga el�. Lesokkolok. Sosem gondoltam volna rola, hogy el�it�letei lenn�nek a m�ss�gunkal kapcsolatba, hisz � volt az els�, aki boldogan j�tt oda vozz�nk �s gratul�lt, hogy �sszej�tt�nk Ruruval. Percekig csak m�reget tekintet�vel, majd mire eljutt a tudat�ba hogy mit mondott hevesen kezd el menteget�zni. – Jaj, nem �gy gondoltam Kai-chan, �n csak...

- Te csak f�lsz, mert ismeretlen, s nem tudod, hogy m�k�dn�nek-e a dolgok k�ztetek, ugye? – mosolygok r� kedvesen, mire � csak helyesl�en b�lint eggyet. – Adjak egy tan�csot? – k�rdeztem t�le, mire � megint csak b�lintott eggyet. – Besz�lj�tek meg.

- Megbesz�lni? – n�z r�m f�l�nken. – De �n... – kezdene el menteget�zni.

- Semmi �rtelme menteget�zn�d, ha igaz�n szereted. Nem egyszer� a dolog, az t�ny, de te nem szokt�l holmi �rzelmek el�l megfutamodni. Megbesz�litek, tiszt�z�tok a dolgokat, azt�n eld�l, hogy mi lesz. Lehet m�g ebb�l a fell�ngol�sb�l hossz� t�v� kapcsolat is, gondolj csak bele – mosolygok r� biztat�an. – Mit veszitesz, ha teszel egy prob�t? Nori, nem b�n az, ha boldog akarsz lenni – mondom v�g�l, majd mag�ra hagyom, hadd gondolkodj�k a dolgokon a kicsike. Igazs�g szerint nekem is gondolkodnom kell. „Mindketten f�rfiak vagyunk...” – jutnak eszembe szavai, ami r�gi eml�keket melegitenek fel bennem.

Eml�keszem, hogy engem mennyire kik�szitett idegileg a t�ny, hogy beleszerettem egy f�rfiban. H�t, igazat megvallva, nagyon megijesztett a dolog, f�leg, hogy mindaddig �gy gondoltam, hogy nincs bennem egy csipetnyi fredehajlam sem. R�ad�sul, hogy m�g szerencs�tenebbnek �rezzem magam, a saj�t bandat�rsam ir�nt t�pl�ltam gyeng�d �rzelmeket, aki el�gg� nagy n�cs�b�sz hir�ben �llt. Igy nem is sz�mitottam semmire t�le, nem mertem rem�lni, hogy �rzelmeim viszonz�sra tal�lnak, m�ghozz� az � szem�yl�ben. Azt�n egyszer csak megt�rt�n, elcsattan az els� cs�k, �s t�bb� nem volt meg�ll�s. Nem mondtunk semmit a m�siknak, csak tett�k, amit a sziv�nk megsugott, azt�n lassan csak arra lettem figyelmes, hogy a f�rd�ben a fogkef�m mellet, ott van az �v� is, a szekr�nyeimben a ruh�im mellett ott vannak az �v�i is. Olyannyira lek�t�tt l�nye, hogy �szre sem vettem, s m�r n�llam lakot. Egyszerre bujtunk be az �gyba, egyszerre kelt�nk ki bel�le, majd sz�pen sorban, szinkronban kezdt�k el k�sz�l�dni reggelente, mintha valami ir�tt szerz�d�s alapj�n cselekedn�nk. Amint telt az id�, amit egy�tt t�lt�tt�nk, ann�l j�bban megszerettem, ann�l j�bban f�ggtem t�le, �s m�gis, ami �jj volt sz�momra, az az, hogy ez nem ijesztett meg. �r�ltem, hogy van mellettem valaki, aki szeret, aki �t�lel �jjelenk�nt, aki butas�gokat suttog a f�lemben, hogy felviditson, valaki, akire mindig sz�mithattam, s aki cser�ben semmi m�st nem v�rt el t�llem, mintsem, hogy �n is mellette legyek, amikor sz�ks�ge van r�m. 

Kimegyek a nappaliba, ahol Rurut pillantom meg, amint �pp t�v�t n�zve aludt el a kanap�n. Bef�szkelem magam mell�, majd ajkaimmal kezdem el cirogatni szabadon maradt nyak�t, apr� cs�kot hintve re�. V�g�l eljutok sz�j�ig, majd cs�kkal prob�lom keltegetni �t, ami be is v�llik.

- Ezt mi�rt kaptam? – k�rdi mosolyogva, majd szorosan mag�hoz �lel.

- Mert szeretlek – bujtam hozz�, mint egy enged�keny kiscica, s arcomat nyakhajlat�ba rejtve szippantottam egyet jellegzetes illat�b�l.

- �n is szeretlek – suttogta f�lembe, majd megemelte �llamat, s egy gyeng�d csokba r�szesitett. �s igen, ez is egy olyan pillanat volt, amikor boldog voltam, hogy van nekem.

Uruha

Szeretem Yu-chant, amikor ilyen b�jos kiscica, mert ekkor mindig tudtomra adja, hogy mennyire fontos vagyok neki, ak�rcsak � nekem. Hossz� percekig �lelgetj�k egym�st az �jabb vallom�sok ut�n, mire eszembe jut a mi kis k�s� �jszakai l�t�gat�nk.

- Taka-chan hogy van? – k�rdem f�ltve. Agg�dom miatta, hab�r val�ban fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, csak olyan let�rt mostan�ban, olyan kis komor, mint m�g sosem volt.

- M�r jobban van, a l�zza is lement – v�lasz�l Kai mosolyogva, ami kicsit gyanus nekem.

- Neked ugye elmondta, hogy mi a baj, igaz? – n�zek r� sejtelmesen, mire csak durc�san les�ti a szem�t. – Na, nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek... – suttogom k�jesen f�l�be, majd f�lcimp�j�ba harapok, mire � megad�an s�hajt.

- Taka-chan szerelmes – suttogja a f�lembe, kez�vel t�lcs�rt form�lva hall�szervemn�l.

- Tess�k? – ki�ltok fel meglepetten.

- Halkabban, ha k�rhetlek... – r� meg szerelmem, mire veszem az ad�st.

- Szerelmes? M�gis kibe? – k�rde kiv�ncsian, mire Kai sejtelmesen elvigyorodik. – Na, b�kd m�r ki – vetem be a bociszemeket, mire tekintete megl�gyul �s v�g�l f�lembe suttogja a v�laszt.

- �gy egy hetven centi, borzos barna haj, s�t�t barna szemek �s basszus git�ron j�tszik a Gaz�ba, jah �s r�ad�sul az orrkend� a v�djegye. Na, kital�ltad, hogy ki lehet? – D�bbenten n�zek r�, mire � csak nevetni kezd. Te j� �g. Takanori szereti Kira-chant? – n�zek k�rd�en Kaira, aki tudv�n, hogy mire gondolok, csak b�lint egyet.     

- Ezt nem hiszem el – motyogom v�g�l, majd magamhoz huzom Kai-chanom �s adok egy puszit feje bubj�ra.

- Mit nem hiszel el? – k�rdi vend�g�nk, mire bennem meg�ll a szufla. Vajon mi�ta �ldogl�l itt mellett�nk?

- Azt mondtam neki, hogy nem szeretem – menti meg a helyzetet v�g�l Kai-chan, amit majd este k�l�n megk�sz�n�k neki.

- �n meg ezt nem hiszem el – mosolyogtam r�, majd megcs�koltam a kis uk�met.

- �n sem hinn�m a hejedben – vigyorgott r�nk Nori, mivel alaposan meg is lepett. Teh�t t�nyleg igaz lenne? – t�n�d�m el egy percre.

- Sosem hiszi el, m�g akkor sem, ha komolyan gondolom – dobja be a m�durc�t Yu, mire mindketten nevetni kezd�nk. V�g�l Yu is csatlakozik hozz�nk.

- �n azt hiszem, hogy most megyek – sz�lal meg vend�g�nk p�r perc m�lva. – K�sz�n�m a segits�get, Kai-chan, Ruru – k�sz�n el, majd t�vozik is.

Amint becsukodik a bej�rati ajt�, elforditom a kulcsot benne, majd r�vetem magam Kai-chanomra, aki mosolyogva viszonozza hevess�gem.

Eml�kszem, az els� alkalomkor is ilyen heveske volt �m, meg is lepett jocsk�n. Azt hittem, hogy tapasztalan l�t�re megh�tr�l, vagy csak �pp megt�ri majd a kapcsolatunk testis�geit, de ehelyet vadmacska modj�ra m�szott r�m, s r�szesitett olyan meglepet�sekben, mint m�g addig senki. Val�s�ggal k�zd�tt�nk a dominanci��rt, de azt�n v�g�l fel�l kerekedtem rajta �s mag�m�v� tettem oly kiv�natos test�t, eg�sz l�ny�t. Azt hiszem nem tudom el�gszer megh�l�lni a fennval�nak, hogy elk�ldte �t nekem, hogy megaj�nd�kozott szerelm�vel, egy igazi f�ldresz�llt angyalal.   

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2012.08.28. 19:21 miyo-tan ���h te magass�gos... ok� tudtam hogy Ruki szerelmes ;))... de folytasd hamar hogy hogyan mondja el Reinek.. :DD nagyon �des im�dom a KaixRuru p�rost rem�lem hamar folytatod �nitt leszek chu~