5. Fejezet

Ruki

Semmi j�ra nem sz�mitottam a mai napt�l, igaz�b�l m�r semmi j�ra nem sz�mitottam az �letemben, �s v�g�l igazam lett. Mivel m�r hossz� ideje nem vagyok k�pes �jjelenk�nt aludni, ma sem siker�lt, gondoltam egyet, majd fel�lt�ztem, s kivittem Koit s�t�lni a k�zel�nkben l�v� parkba. Nagyon szerettem vele s�t�lni, mert addig is friss leveg�t szivhattam �s nem az �gyban fetrengve �rl�dtem a gondjaim miatt. Szivem m�ly�n �gy �reztem, hogy a fenval� segits�gk�nt k�dte �t mell�m, hogy kicsit kiz�kentsen engem a saj�t magam �ltal kialakitot k�l�n kis vil�gomb�l. Szeretnival� j�sz�g, aranyos �s nagyon cuki amikor mancsaival f�l�t takargaja �s nagy �zikeszemekkel b�mul r�m, hogy � bizony semmi rosszat nem tett, s �rtatlan. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy kisgyerekk�nt hogyan siker�lt kihuznom magam a cs�v�b�l, ha lebuktam any� el�tt. Szomor�s�got tetettem, majd bevetettem a cuki pofit csillog� kiskutya szemekkel neki meg azon nyomban megl�gyult a szive �s megbocs�jtott nekem.

Lassan l�pkedtem Koi m�g�tt, mig � mindent megszagl�szot, s �ssze-vissza rohang�lt. M�lyeket szivtam a fris leveg�b�l, majd megfordultam s hazafel� vettem az ir�nyt.

Reggelire keveset ettem, de ez m�r egyik�nknek sem �jdons�g. Se nekem, se Reinek. Egy ideig idegelt vele, hogy egyek rendesen, mert m�g elfogyok, de nem ment. Nem az�rt nem ettem, mert sztr�jkoltam, hanem mert egyszer�en k�ptelen voltam magamba tuszkolni b�rmit is. Miut�n t�lest�nk a reggeli formalit�sokon, bement�nk a Psc-be dolgozni, de mondhatni, hogy ma is alig volt hozz� lelkier�m, hogy annyi or�n �tt kinozam magam. Nem vagyok mazohista, az Isten szerelm�re. Mi�rt b�ntet ek�pp a sors, mi�rt kell minden nap v�gign�znem, ahogy mosolyogva b�geti git�rj�t, s �r�l, ha valami �jat alkot? Mi�rt kell l�tnom �t? Mi�rt kell szeretnem �t?

K�s� d�lut�n �rkez�nk haza, hiv enni, de nem �rzem magam abban a helyzetben, hogy ak�rmit is letudn�k tuszkolni magamba, igy sz�ra sem m�ltatva elsietek a szob�mba �s lefekszem aludni. Este kilenc k�r�l kelek fel, akkor is csak az�rt, mert megkordul a gyomrom, igy elindulok a konyh�ba valami �tket keresni. Tal�lok a h�t�ben ezt-azt, de v�g�l megmelegitek egy kis levest a mikr�ban �s azt kanalazom sz�pen lassan be. M�r elmondani sem tudn�m, hogy mikor ett�nk egy�tt utolj�ra rendesen, hogy mikor besz�lgett�nk utolj�ra rendesen, �s ez m�lyen elszomorit. �n nem akarom ezt... – s�hajtom lemond�an, majd elmosogatom a t�ny�rom �s visszaindulok a szob�mba. Szob�ja el�tt elhaladva gondolok egyet, majd bekopogok hozz�, de mivel felelet nem �rkezik, benyitok. Utolj�ra akkor j�rtam a szob�j�ba, amikor idek�lt�ztem, azut�n valahogy sosem volt hozz� b�tors�gom �s lehet�s�gem sem. Nem sokban v�ltozott, csak a  felt�n�en sok k�p szurja a szememet, aminek t�bbs�g�n a banda, �n �s mi ketten egy�tt pozolunk a f�nyk�p�szeknek. Felemelem az egyik k�pet, amelyen �pp ketten �csorgunk egym�s mellett. � halv�nyan mosolyog, mig �n bohockodva huzom a sz�m. Megmosolyogtat igy l�tni saj�t magam, sz�p eml�kek r�mlenek fel abb�l az id�b�l, amikor m�g nem is sejtettem, hogy mit �rezhet ir�ntam, amikor fesztelen�l viselkedhettem �gy ahogy kiv�ntam mellette. Milyen �nz� vagyok. Most is csak saj�t magamra gondolok, arra nem, hogy � mit �rezhetet akkor, mikor a szimpadon Yuut �lelgettem, vagy Kouyot puszilgattam. M�gis milyen ember vagyok �n? M�gis milyen modon merek hinni abban, hogy boldog lehetek mellete a t�rt�ntek ut�n? �n nem �rdemlem meg sem �t, sem a szerelm�t. Sz�nalmas vagyok, �nim�d�, hi�.  Hogy mondhatom azt, hogy szeretem, mikor most is csak a saj�t probl�m�m aggaszt, az �v�re viszont, aminek f� oka �n vagyok, egy pillant�st sem vetek. – elm�lekedem, majd azon kapom magam, hogy k�nnyeim meg�lithatatlanul �mlenek szememb�l. Leroggyok a f�ldre, majd h�tamat az �gynak d�nt�m, mig t�rdeimet felhuzom s fejemet r�hajtva zokogok tov�bb. Egy id� ut�n elfelejtek b�rkit is okolni probl�m�im miatt, helyette azon kezdek el agyalni, hogy helyes-e amit �rzek. Van-e jogom szeretni egy m�sik f�rfit, aki a bar�tom, a bandat�rsam, de nem tudom r� a megfelel� v�laszt. Igen vagy nem? Igen vagy nem? Mi a helyes? V�g�l elhat�roz�sra jutok, m�ghozz� arra, hogy ezt nem egyed�l kellene megvitatnom magammal, hanem vele. Besz�ln�nk kell, minn�l hamarabb, mert m�r nem birok tov�bb ebben a bizonytalans�gban �lni.

Mosolyogva gondolom el a besz�leget�s�nk kimenetel�t, majd gyorsan megt�rl�m szemeim �s az el�szoba fel� veszem az ir�nyt. Sietve magamra kapkodok p�r ruh�t, cip�t, majd �gy szaladok ki a lak�sb�l, mintha �ld�zn�nek. Percekig m�szk�lok az utakon, s gondolkodom, hogy hol lehet, de sehol sem tal�lom, azt�n v�g�l eszembe jut, hogy mikor bevallotta, hogy mit �rez ir�ntam r�szeg volt, igy a k�zelben l�v� kocsm�kat veszem sorj�ba. Szerencs�mre nem kell sok�ig r�szegek k�zt m�szk�ljak, mert gyorsan megtal�lom. Nagy leveg�t veszek, kufujom azt, majd a pult fel� veszem az ir�nyt, ahol megpillantottam �t. Nem sz�lok hozz�, csak le�l�k mell� �s k�rek egy kol�t, mindezt � pedig sz�tlanul t�ri. Lassan kortyolgatom el italomat, mig � egym�s ut�n nyeli el az er�sebbn�l er�sebb pi�kat. M�r sz�molni sem birom, hogy mennyin�l tart, de v�g�l �gy d�nt�k, hogy ideje le�litani, miel�tt rosszul nem lesz. �pp int a csaposnak, hogy egy �jabbat k�r, amikor kez��rt nyulok �s v�gre hozz� szol�k.

- Tal�n ennyi �ppeg el�g lesz m�ra... – motyogom, majd kiveszem kez�b�l a teli poharat.

- Te csak ne mond meg nekem, hogy mikor, hol �s mennyit ihatok. Nem vagy az any�m – morrogja, majd kiszakitja kez�t ujjaim fogs�g�b�l �s a t�bbi ut�n k�ldi az �jabb poh�r alkoholt. Hirtelen nem tudok mit mondani, � persze figyelembe sem veszi el�bbi felszolit�som, hajthatatlan.

- M�g mindig itt vagy t�rpe? – k�rdi gunyosan vigyorogva. – Ha arra v�rsz, hogy j�l seggberakjalak, akkor sz�lhatt�l volna el�bb is... – modja, majd k�jesen megnyaljak als�ajk�t. Nem merek hinni f�lemnek, egyszer�en lesokkol az, amit hallok. Mi�rt viselkedik igy velem? Tudom, hogy hib�ztam, de ez nem ok arra, amit � m�vel velem.

Nem is gondolkodom j�form�n, csak megperd�l�k sz�kemen, majd fut�snak eredek, s addig meg nem �llok, mig biztons�gban nem �rzem magam. Olyannyira elmer�l�k gy�tr� gondolataim k�z�tt, hogy mikor �szbekapok m�r a parkban vagyok �s egy padon �ll�k. Azt�n p�r perc mulva zuhogni kezd az ess�, d�r�g �s vill�mlik, de ez sem tud kiz�kkenteni balj�s gondolataim k�z�l. Pocs�kul �rzem magam, lekiekben �sszet�rtem, �s f�zom. A percek or�kk� n�vik magukat, �n pedig mozdulatlanul �ll�k a padon s sirok, mint aki rem�nytvesztve �csorog egy lakatlan szigeten. Azt�n v�g�l er�t veszek magamon �s elindulok, csak �ppen azt nem tudom, hogy hova is mehetn�k. Haza nem mehetek, hozz� nem akarok menni �rthet� okokb�l kifoly�lag, azt�n v�g�l �gy d�nt�k, hogy mindegy, csak ne itt legyek. 

Reggel puha p�rn�k k�z�tt �bredek, torkom kisz�radt �s melegem van. Sok�ig gondolkodom azon, hogy vajon hol lehetek, azt�n �szreveszem Kai-chant �s Rurut, amint egym�st �lelve alszanak a m�sik �gyon. Tudom, nem kellene, de irigylem �ket, hogy ilyen boldogok. Nyaggatnak-faggatnak, hogy mi bajom van, de meg sem sz�lalok. V�g�l veszem a b�tors�gom �s k�rek egy poh�r vizet, amit Kai azonnal hoz. Ketten maradunk a szob�ban, majd ujb�l noszogatni kezd, mire v�g�l �nk�nytelen�l is, de �radni kezdenek bel�lem a szavak.

- Nem tudom mit tegyek... – motyogom k�nnyekkel k�szk�dve. – Nem tudom, hogy mit tegyek... – suttogtam halkan, mire � szorosan mag�hoz �lelt.

- Mes�lj – suttogta, majd h�tamat simogatva prob�lt lecsillapitani. 

- Minden akor kezd�d�tt, amikor Reihez k�lt�ztem – kezdtem halkan. – Minden sz�p volt, j� volt, idegesitett�k egym�st – mosolyodtam el a kellemes eml�keken. – azt�n az egyik este tajtr�szegen �llitott el�, s olyat mondott, amire sosem sz�mitottam – motyogtam zavartan, mert egy igen kinos dologr�l kellet besz�lnem.

- Mit mondott? – k�rdezte �rdekl�dve.

- Azt mondta, hogy szeret... – v�lasz�ltam �g� arccal, majd les�tttem szemeimet. – ... �s ut�na megcs�kolt.

- Tess�k? – kerekedtek ki szemei a d�bbenett�l. – Te j�szag� �g!

- �n is igy reag�ltam le... – kezdetem el nevetni reakci�j�n.

- Nem �ri, hogy kinevetsz – durc�skodott, mire lehervadt k�pemr�l a vigyor.

- Mivel r�szeg volt, nem tudtam komolyan venni, ennek ellen�re r�m�lmaim voltak, amiben nem �pp odaill� dolgokat m�velt�nk egym�ssal. Pont egy ilyen �lmomt�l szenvedtem, amikor egyik reggel egy poh�r hideg vizzel �bresztett – mes�ltem nagy bele�l�ssel, mik�zben ajkaimon egy szomork�s mosoly bujt meg. – Nagyon haragudtam r�, �s k�rpotl�st akartam a durva �breszt�s�rt, igy r�vetettem magam, s elkezdtem csikizni. Azt�n v�g�l �gy s�lt el a dolog, hogy � volt fel�l �n meg alatta gy�tr�dtem, hogy mi lenne, ha... Azt�n pedig let�madt. Megcsokolt, de cseppet sem volt er�szakos, s�t, olyan gyeng�d volt �s �rzelg�s, hogy azonnal megijedtem... – suttogtam lehajtott f�vel.

- Megijedt�l? – k�rdezte �rtetlen�l. – T�le vagy a cs�kt�l?

- Magamt�l – v�lasz�ltam suttogva. – Megijedtem saj�t magamt�l. �rted ezt Kai-chan? – k�rdeztem k�ts�gbeesetten. – Mikor megcs�kolt, visszacs�koltam, nem taszitottam el magamt�l, nem k�zd�ttem ellene, akartam... – mes�ltem k�ts�gbeesetten, mik�zben k�nnyeim �jb�l �tat t�rtek maguknak.

- De h�t te heter� vagy – csattant fell sokkoltan Kai.

- H�t ez az – kelltem ki magamb�l. – �n is azt hittem, erre meg... – feleltem, majd hirtelen sz�mra csaptam. T�l sokat j�r mostan�ban.

- Erre meg? – k�rdezet r�.

- Semmi – h�ritottam azonnal, majd eld�ltem az �gyon, s magamra huztam a takar�t. Percekig meg sem sz�lal, azt�n v�g�l a probl�m�m k�zep�be v�g �s r�k�rdez a dologra. 

- Szereted, igaz? – k�rdezte mosolyogva, mire r�j�ttem, hogy el�tte k�r tagadni b�rmit is, amugy is r�j�n, hogy hazudtam. 

- Ennyire nyilv�naval�? – fordultam fel� s k�rdeztem r� f�l�nken, mire egy bolint�s volt a v�lasza. 

- Igen – v�lasz�lta mosolyogva. – Csak azt nem �rtem, hogy mi�rt ez a nagy dr�ma... – mondja vigyorogva, mire �n magamb�l kikelve kezdtem el kiab�lni.

- Az isten�rt, m�ghogy mire az a nagy dr�ma? Mindketten f�rfiak vagyunk.. – motyogtam magam el� zavartan, s csak percek mult�n �rtetem meg, hogy mit is mondtam igaz�b�l. – Jaj, nem �gy gondoltam Kai-chan, �n csak... – kezdtem volna el szabadkozni, ami�rt tal�n megs�rtettem, de szavamba v�gott.

- Te csak f�lsz, mert ismeretlen, s nem tudod, hogy m�k�dn�nek-e a dolgok k�ztetek, ugye? – mosolygott r�m eln�z�en, mire egy bolint�st kapot r�szemr�l v�laszul. – Adjak egy tan�csot? – k�rdezte, mire r�szemr�l megint csak egy b�lint�s volt a v�lasz. – Besz�lj�tek meg.

- Megbesz�lni? – pillantotam r� f�l�nken. – De �n... – kezdtem volna el menteget�zni, de �jjb�l nem hagyot sz�hoz jutni.

- Semmi �rtelme menteget�zn�d, ha igaz�n szereted. Nem egyszer� a dolog, az t�ny, de te nem szokt�l holmi �rzelmek el�l megfutamodni. Megbesz�litek, tiszt�z�tok a dolgokat, azt�n eld�l, hogy mi lesz. Lehet m�g ebb�l a fell�ngol�sb�l hossz� t�v� kapcsolat is, gondolj csak bele – mondta mosolyogva. – Mit veszitesz, ha teszel egy prob�t? Nori, nem b�n az, ha boldog akarsz lenni – mondta halkan, majd v�g�l magamra hagyott a gondolataimmal. Azon agyalok, hogy valahogy siker�lt kihagynom a mes�mb�l a tegnap este t�rt�nteket, azt, hogy mennyire megb�ntottak szavai, de v�g�l arra jutok, hogy j�bb is, hogy nem mondtam Kai-nak err�l semmit, mert val�szin�leg tegnap este bel�le csak a pia besz�lt �s nem gondolta komolyan. Igen, tal�n naiv vagyok, de tudom, hogy mire k�pes az ital, ha az ember nagyon elkeseredett. Olyansmiket hozz ki az emberb�l, amiket j�zan �sszel sosem tenne meg, olyan szavakat mondat veled, amiket sosem mondan�l ki.

Gyorsan �sszeszedem magam, majd kis�t�lok a szob�b�l azzal az elhat�roz�ssal, hogy v�get vetek ennek a szitu�ci�nak, amibe belekeveredtem.

- Ezt nem hiszem el – motyogja Ruru, majd ad egy puszit Kai-chan fej�re.

- Mit nem hiszel el? – k�rdem kiv�ncsian, mire � m�g leveg�t venni si elfelejt. Vajon mir�l besz�lgethettek �k ketten, mig �n ben gondolkodtam?

- Azt mondtam neki, hogy nem szeretem – v�lasz�l Kai-chan mosolyogva.

- �n meg ezt nem hiszem el – folytatta a vallom�st Uru, majd szemem l�tt�ra csokolta meg Kait. Ilyet sem tettek m�g a jelenl�t�nkben,tal�n az�rt, mert tartottak att�l, hogy megsz�ljuk �ket. Reakci�m azonban nem az, mint m�s heter�kk�, mosolyognom kell rajtuk, azon, hogy mennyire szeretik egym�st. 

- �n sem hinn�m a hejedben – vigyorgotam r�juk, mire mindkett� meglepet k�pet v�g. 

- Sosem hiszi el, m�g akkor sem, ha komolyan gondolom – durc�zik Kai-chan, mire Rurub�l kit�r a nevet�s �s bel�lem is. V�g�l a s�rtett is csatlakozik hozz�nk s vid�man vigyorgunk mindh�rnam, mignem eszembne nem jut, hogy nekem mennem kell s�rg�ssen. 

- �n azt hiszem, hogy most megyek – sz�lalok meg v�g�l. – K�sz�n�m a segits�get, Kai-chan, Ruru – hajoltam meg el�tt�k szertart�sosan, majd fel�lt�ztem, s t�voztam.  A k�lvil�ggal nem t�rdve rohantam haz�ig, m�g az sem sz�mitott, hogy iszonyatosan kapart a torkom �s alig birtam leveg�t is venni. L�tni akartam, gy�ny�r� szemeibe n�zni �s elmondani neki, hogy fontos nekem.

Reita

Az ember �let�ben mindig el�rkezik az a pont, amelyben v�lasztania kell, de persze az id�pont amikor ez bek�vetkezik, sosincs el�re elhiresztelve, hogy te xy holnap musz�j d�ntened. Hivatlanul jelenik meg az ember �let�ben ezzel kelemetlens�geket okozva, s nem t�r�dve azzal, hogy k�ptelen vagy a jozan �sz szerint cselekedni, mert szived nem ad z�ld�tat az �sz szav�nak.

Olyan sok �ve m�r annak, hogy rem�nytelen�l szerettem �t, s v�g�l most �rkeztem el addig a kilom�tert�bl�ig, ahol d�ntenem kell, hogy hogyan tov�bbb. �szint�n, szivem m�ly�n mindig rem�nykedtem benne, hogy j�n valaki m�s, aki szeretni fog, akinek siker�l elcsavarnia a fejem �s �nk�nyesen fogom neki adni a szivem, de ez nem k�vetkezett be. K�ptelen voltam m�sra n�zni, m�snak ajkait csod�lni �v�i helyet, m�snak cs�kja ut�n szomjazni, egyszer�en k�ptelen voltam m�st szeretni, aki nem �. Meg akartam adni magamnak a lehet�s�get, hogy boldog lehessek, de szivem m�ly�n mindig is tudtam, hogy igaz�n boldog csak vele lehetek. �lhetn�k valaki mellett, lehetn�k �jra szerelmes, cs�kolhatn�k m�st, m�snak adhatn�m szivemet �s testemet, de akkor sem lenn�k boldog igaz�n. �ltathatn�m magam azzal, hogy j�l alakult az �letem, hogy n�lk�le is boldogulhatok, mik�zben m�st cs�kolva a � mosolyg� arca r�mlene fel, ajkainak �des izze, tes�nek melege. Saj�t magamat csapn�m be �s j�tszadozn�k egy olyan ember �rz�seivel, aki �pp olyan helyzetben lenne mint �n. �s m�gis, annak ellen�re, hogy tudom n�lk�le semmit sem �r az �letem, musz�j elengednem. Harcolhatn�k �rte, de m�r belef�radtam egy olyan szek�r ut�n szaladni, amely m�r kilom�terekre messze van t�llem, amely f�ktelen�l halad egy m�sik ir�nyba n�lk�lem. M�gis arra v�gyom, hogy hab�r nem utazhatunk eggy�t, l�lekben maradjunk meg egym�snak igaz bar�tk�nt. Tul sokat v�rok az �lett�l? Tal�n. Csak azt nem tudom, hogy m�gis mik�nt tudom r�venni magam, hogy elengedjem �t. Mik�nt �ljak el� �s mondjam neki azt, hogy:

- H� ne haragujd a multk�ri�rt, hiba volt... ig�rem t�bb� nem fordul el�?

Nem tudn�k a szem�be n�zni s mindezt rezd�letlen arccal elmondani neki, megtagadni saj�t �rz�seim, hazudni neki �s saj�t magamnak. Hogyan mondhatn�m azt, hogy hiba volt, mikor igaz�b�l nem volt az? � is akarta, tudom, �reztem �s ez az ami nyugtalanit, mert mi van, ha... ha egy kicsit, de legal�bb egy kicsit is szeretne?

***

Studi�b�l haza�rkezve sz� n�lk�l iszkol a szob�j�ba, s mag�ra z�rja az ajt�t. Nem j�n enni, ami m�r meg sem lep. Hetek ota alig fal p�r falatot, azt is csak formalit�sb�l, vagy ha �pp a teste kezd sztr�jkolni h�lyes�ge ellen. Nem birok megmaradni a n�gy fal k�z�tt a tudattal, hogy �npusztit� �letmondot v�laszt megint, ahelyet, hogy megbesz�ln�k nyiltan a dolgok hogyl�t�t, igy gyorsan fel�lt�z�m �s Koit magammal hurcolva lel�pek othonr�l. Csendbe burkolozva s�t�lok Koi m�g�tt, aki j�kedv�en megszagol mindent k�rnyezet�ben, futkos, vagy �ppen egy p�lc�vval j�tszadozik. Gondolataim elkalandoznak �s azon kezdek el t�prengeni, hogy milyen j� dolga is van kiskuty�mnak. Szeretik, etetik, s�t�ltatj�k, j�tszanak vele �s m�g a k�nyeztetik is. Mennyivel j�bb �lete van neki, mint nekem. Mondjuk, k�l�n�sebb panaszom nekem sem lehet, hisz van mit ennem, van aut�m egy sz�p lak�som, �ll�som, ami egyben a szenved�lyem is �s vannak akik szeretnek is, de nem szerelemmel.

Mikor haza�rkez�nk semmi jel nem utal arra, hogy szentem kil�pett volna b�rt�n�b�l, igy egyet gondolok �s �jb�l a k�t saroknyira lev� b�rban k�t�k ki. Nem sz�molom, hogy h�ny poh�rral iszom, vagy hogy �ppeg mit, a csaposra bizom magam, aki k�szs�gesen kiszolg�l �s nem k�rdez semmit. Csak inni akarok, minn�l t�bbet, minn�l t�m�nyebbet �s elfelejteni egy napig azt is, hogy a vil�gra sz�lettem. Be is v�lik mindez, mert lassan egy id� ut�n m�r azt sem tudom igaz�n, hogy mi�rt is iszom, mi�rt is �rzem azt, hogy teljesen �sszet�rtem �s sz�momra m�r nincs rem�ny. Azt�n, mikor egy �jabb poh�r alkoholt t�zden�k le magamba, hirtelen felr�mlik probl�m�imnak oka �s kezem�rt nyul, hogy megg�toljon benne, majd hozz�m sz�l.

- Tal�n ennyi �ppeg el�g lesz m�ra... – motyogja, majd kiveszi kezemb�l a teli poharat.

- Te csak ne mond meg nekem, hogy mikor, hol �s mennyit ihatok. Nem vagy az any�m – horkanok fel, majd visszaszerzem poharam a d�bben Ruki imit�tort�l �s kiiszom fen�kig.

- M�g mindig itt vagy t�rpe? – k�rdem gunyosan vigyorogva, mikor m�r lassan �t perc is eltelt, de m�g nem �rtett a c�lz�sb�l, hogy kopjon le. – Ha arra v�rsz, hogy j�l seggberakjalak, akkor sz�lhatt�l volna el�bb is... – kis�relem meg az elijeszt�s�t, ami siker�l is, mert a dr�ga cosplayer bar�tom szinte remegve szalad ki a b�r ajtaj�n.

***

Aszpirint, vizet, leveg�t... – ez az els� gondolatom kora reggel, amikor meg�bredem. Kora reggel fen�ket, mert m�r d�l van... Kotyagos fejjel kelek ki az �gyb�l, de gyorsan meg is b�nom, mert iszony�an elkezd hasogatni a fejem. Nagy kinok �r�n v�g�l siker�l kik�zdenem magam eg�sz a konyh�ig, ahol siker�l bezereznem egy aszpirint meg egy nagy poh�r hideg sz�nsavas �sv�nyvizet. Beveszem a gyogyszert, megiszom a vizet, majd a f�rd� fel� veszem az ir�nyt. Teli engedem a k�dat vizzel, majd elmer�l�k a forr� habok k�z�tt, mik�zben azon gondolkodok, hogy ez t�bb� nem mehet igy. Nem ihatom le magam mindn egyes alkalommal tajtr�szegre, csakmert valami nem tetszik Ruki viselked�s�ben, k�l�nben annak �n l�tom k�r�t, s tal�n meg sem �rem azt, hogy meg�regedjek. �pp a k�db�l sz�llok ki �s nyuln�k a t�r�lk�z�m�rt, amikor nagy zajjal kicsattan a bej�rati ajt� �s egy fulladoz� Chibi szalad be hozz�m. Zavartan m�regeti v�gig fedetlen testemet, majd nagyot nyel �s csak azut�n forditsa el v�r�sl� �br�zat�t, miut�n gondosan mag�ba itta meztelen val�m.

- Bocs... – ny�gi halkan, majd megfordul �s kislisszol a f�rd�b�l. Kezem azonnal t�r�lk�z�m�rt nyulm, majd sz�ritgatni kezdem magam mik�zben az el�bb lezajlott esem�nyeken kezd el j�rni az eszem. Amint siker�l rendbe szednem magam, illetve gondolataim, a szob�m fel� veszem az ir�nyt, ahol egy az �gyamon �cs�rg� t�rp�vel tal�lom szembe magam, aki �pp Koijal j�tszik. Mosolyogni t�madt kedvem a kettes�ket n�zve, azt, hogy Chibi mosolyog, hogy v�gre boldog.

- L�tom j�l elszorakoztok ketten – s�t�ltam a szekr�nyem el� egy t�r�lk�z�vel a derekamon.

- Koi im�dnival�, �n meg szeretem piszk�lni – v�laszolta mosolyogva, tett, ami igaz�n meglepett. Nafene, megeredt a nyelve?

- Az�rt m�g hagyd �lni szeg�nyt, m�g szeretn�m, ha k�zt�nk lenne egy ideig – igy �n.

- Nyugi, nem lesz semmi baja.. csak j�tszunk – mondta, majd kinyujtotta a nyelv�t.

- N�ha olyan gyerekes vagy... – s�hajtottam lemond�an. – Am�gy, honan ez a kicsattan� j�kedv?

- Biztos, hogy tudni akarod? – k�rdezte hal�l komolyan.

- Ha nem akartam volna tudni, nem k�rdeztem volna r� – morrogtam el�gedetlen�l, mert m�r igaz�n tudni akartam, hogy minek k�sz�nhetem ezt a hirtelen kedvv�ltoz�st n�la. Trikoim k�z�tt keresg�ltem valami megfelel�t m�ra, amikor k�t gyenge kart �reztem meg derekam k�r�l, majd egy p�tt�m testet h�tamnak pr�sel�dni. Megfagyott ereimben a v�r tet�t�l, hirtelen azt sem tudtam, hogy meik bolyg�n vagyok �ppen, vagy hogy hivnak, csak azt tudtam, hogy a szem�ly, akit mindenkin�l jobban szeretek �nk�nyesen bujt hozz�m �s szorongat karjaival, mik�zben fej�t k�t lapock�m k�z� furja.

- Nori... – s�hajtottam suttogva nev�t. Meglepett m�ra m�r sokadj�ra �s egyre ink�bb kezdtem nem �rteni a dolgokat. – K�rlek ne csin�ld ezt... – k�rtem t�lle k�ts�gbeesetten. Tudtam, ha tov�bb teszi azt, amit, nem leszek k�pes uralkodni magamon, �rz�seimen �s ujb�l elszurok mindent, mint hetekkel ezel�tt. F�ltem maga a gondolatt�l, hogy a p�r percel ezel�tt mosolyg� ajkak ujb�l sir�sra g�rb�lnek elcsufitva azt. F�ltem, hogy �jb�l eltaszit mag�t�l mindenkit, de legf�k�ppen engem. Nem mondott semmit, se � se �n, csak �ltunk igy meghitten. N�mik�pp boldognak �reztem magam azokban a pillanatokban, melyekben mag�hoz �lelt, csupasz h�tamba szuszogott, kedztem rem�nykedni benne, hogy m�g semmi sincs elveszve, m�g lehet boldog a befejez�se a kett�nk k�z�tt kialakult pathelyzetnek.

- Sosem gondoltam volna, hogy id�ig jutok... – motyogta halkan.

- Ezt hogy �rted? – k�rdeztem �rdekl�dve.

- Annyira idegesitett az, hogy r�d lettem s�zva, hogy napi rendszeress�ggel eszed az idegeimet, parancsolgatsz, osztod az �sz vagy �ppen csak l�legzel, most meg k�ptelen vagyok elengedni... – v�laszolta szinte suttogva. – Sajn�lom, hogy �gy reag�ltam le azt a cs�kot, nameg hogy hetekig hozz�d sem sz�ltam, �szint�n sz�lva m�r azt sem tudom, hogy mi�rt tettem mindezt... – nevetette j�izz�en, majd �jb�l megsz�lalt. – Tal�n, azt hiszem m�gis tudom, hogy mi�rt tettem.   

- Mi�rt? – k�rdeztem f�lve, de szivem m�ly�n m�r sejtettem v�lasz�t.

- Azt hiszem szeretlek... – suttogta, majd elemelte fej�t h�tamt�l, s ajkaival l�gy csokot hintett gerincem vonal�ra. Testem megremegett �rint�se nyom�n, szivem vadul v�gtatott, olyannyira, hogy megijedtem kiszakad melkasomb�l.

- Nori... – suttogtam boldogan, majd b�tors�gott vettem magamon �s fel� fordultam. Boldogan mosolygott r�m, szemei �gy csilogtak, ak�r a csillagok egy h�v�s ny�ri �jjszak�n, s oly nagy csod�lattal meredtek r�m, hogy egyb�l rabul ejtett tekintete. Csak b�multuk egym�st, szavak n�lk�l komunik�ltunk, hogy azt�n v�gzet�l minden �rzelm�nket felszinre hozva mohon cs�kolhassuk r� a m�sik ajkaira sziv�nk m�yl�n rejtett igaz �rz�seinket. Csak faltuk, t�pt�k egym�s ajkait, leveg��rt fuladozva, de egyik�nk sem akarta megszakitani eme boldog pillanatot, melyben mindkett�nk szive egy �temben dobogott. Boldog voltam, hogy v�gre karjaim k�zt tudhatom, hogy �gy dnt�tt nekem adja sziv�t mely�rt mindig epekedtem. Boldog voltam, hogy szeretem.

Ruki

Rettent�en b�szke voltam magamra, hogy v�g�l d�nt�ttem �s l�ptem fel�je. Elmondtam neki mit �rzek ir�nta, s hab�r sz�ban nem biztositott rolla, hogy �rz�sei eny�imhez hasonl�ak, tetteivel k�rpotolta a ki nem mondott szavakat. Boldogs�ggt�l kipirult arcal cs�kolt, k�zben karjai sem voltak mozdulatlanok. Ajkaimt�l elszakadva nyakamat vette c�lba, majd lassan kezdte el izlelgetni a v�kony b�rr�teget, mik�zben ujjai gyeng�den simogatt�k le rolam polomat meg a t�bbi f�l�slegesnek v�lt ruhadarabot. Tekintet�nk egy r�pke pillanatra tal�lkozott, s megdobbenve �szleltem, hogy ugyanaz van �v�be irva, mint eny�mben: v�gy. V�gytam r�, testem minden egyes porcik�ja kiv�nta, szivem �t akarta, azt hogy szeretgessen, hogy �leljen �s soha t�bb� ne engedjen el. T�bb� nem f�ltem az elk�vetkezend�kt�l, att�l, hogy tal�n b�n szeretnem �t, csak azt akartam, hogy ez a pillanat sose �rjen v�get. Im�r teljes meztelen val�mban �lltam el�tte, mik�zben az � derek�t t�r�lk�z�je fedte. Hirtelen f�l�slegesnek v�ltem r� azt is, igy egy l�gy r�nt�ssal megszabaditottam t�le �t. Mohon ittam magamba l�tv�ny�t, mint a f�rd�ben eze�tt p�r perccel, de most m�r nem el�gedtem meg ennyivel. Nem csak l�tni akartam, hanem �rinteni is.

Hosszasan k�nyeztett�k a m�sikat, mig el nem jutottunk ahoz a pontig, ami sz�momra teljesen ismeretlen volt, szerencs�re neki nem. Egy �jabb cs�k�rt hajolt le hozz�m, majd kicsit nyujtozkodva a fiokban kezdett el kutatni, majd mikor megtal�lta a keresett t�rgyakat, visszat�rt nyakam k�nyesztet�s�hez. Pattant a sikosito teteje, majd kent �jj�ra b�ven bel�le �s bej�ratomn�l kezdett el k�r�zni vele. Fesz�lt voltam, mert nem tudtam mire sz�mitani, igaz�b�l fogalmam sem volt, hogy hogy m�k�dnek a dolgok.

- Vigy�zok r�d... – suttogta v�gyt�l rekedt hangon, majd hosszasan megcs�kolt, mik�zben ujja bel�m siklott. K�nyelmetlennek �reztem, azt�n lassan megszoktam, hogy bennem mozog, mindaddig, mig egy m�sodik ujj is nem t�rsult hozz�. Ezt m�r kiss� kelemetlennek v�ltem, de nem akartam viszakozni. Akartam �t, akartam, hogy megt�rt�njen, igy ink�bb nem is foglalkoztam azzal, amit odalen m�vel velem, helyete ajkainak szenteltem figyelmem, nyak�nak, amit l�gyan v�gigcs�kolgattam n�hol meg-megszivva a v�kony b�rt. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mit fogok m�g �n kapni ezek�rt a lila foltok�rt holnap, majd �jb�l ajkai�rt kaptam, hogy egy vad szenved�lyes cs�kba vonjam be Reit. Azt�n abamaradt ujjainak j�t�kat, amit igy v�ge fel� m�r el�gg� megszoktam, s azokat felcser�lte � maga teljes hossz�val. Hangosan felny�gtem az �rz�sre, mely ujnak hatott sz�momra. Sosem �reztem ehez hasonl�t. Egyszerre volt feszit� �s izgat�. Szivem vad v�gt�ban dobogott, mik�zben szorosan �leltem magamhoz zil�l� test�t. Nagy �nuralomra volt sz�ks�ge, hogy ne azzonnal kezzen mozogni bennem, igy v�g�l, miut�n siker�lt szoknom m�reteit, megadtam a kezd� l�ketett, ami ut�n nem volt meg�ll�s. Kifullad�sig cs�koltuk egym�st, ringattunk csip�nket egym�snak gy�ny�rt okozva, mig v�g�l mindkett�nket el�rt a k�j. �gy �reztem magam, mint egy jollakott kiscica, mert abban a pillanatban azt hittem, hogy eny�m minden amit csak kiv�nni tud az ember az �lett�l. Egyik�nk sem mondott semmit, csak �lelt�k egym�st s csendbe burkolozva hallgattuk a m�sik sziv�nek dobban�sait, mig az �lom el nem �rt.

Reita

Hetek teltek el az�ta, hogy kimondta az a r�vidke sz�t, hogy egym�st �lelve hajszoltuk a kiel�g�l�st. A dolgok rendez�dtek, Ruki pedig ujb�l ragyogott, mint r�gen. Imm�r teljes l�tsz�mmal, teljes er�bedob�ssal dolgoztunk az �j albumon, ami m�r el�re sikeresnek ig�rkezett. K�zben m�r bek�sz�nt�tt a t�l is, Chibi kedvenc �vszaka, amikor az ihlet megsz�lja �s nem hagyja pihenni hetekig. Csak n�ztem est�nk�nt, ahogy homlok�t r�ncolva, ceru�j�nak v�g�t r�gva gondolkodik a megfelel� szavakon, kifejez�seken, s mosolyognom kellett a l�tv�nyon. Olyan gy�ny�r� volt ezekben a pillanatokban, hogy el sem mertem hinni, hogy ez a sokoldal� p�tt�m �nekes imm�r hozz�m tartozik. Felpattantam a kanap�r�l �s besiettem a szobmba, majd kotor�szni kezdtem a fiokomba, ahonnan el�bukkant a p�r napja elrejtett papir darab. Mosolyogva olvastam �t m�g egyser a sorokat, majd visszamentem a nappaliba �s a Chibi mark�ba nyomtam szerzem�nyem.

- Mi �z? – k�rdezte f�radt hangon.

- Olvasd el – viszonoztam gesztus�t, majd egy apr� csokot hontve feje bubj�ra letelepedtem a kanap�ra az �n saj�t k�nyelmes helyemre. Tekintet�vel gyorsan �tfutotta a sorokat, majd mosolyogva hajolt fel hoz�m egy ujabb cs�k�rt.

- Nem tudtam, hogy ilyen sz�pen fogalmazol – vigyorgott a k�pembe, majd egy r�vid sz�jrapuszit adott.

- Ez az �n vallom�som neked, a vil�gnak... – suttogtam, majd egy szenved�lyes cs�kba vontam bele kedvesem.

El�re l�psz, mint mindig,

Magad ut�n hagyva minden f�jdalmad.

Rem�nyekkel teli �j utakra l�psz,

De a keser�s�g felem�szti szived,

S a m�ly g�d�rbe taszit.

H�tra n�zni nem mersz,

s�t�t �rnyak kis�rik utadat,

retegsz t�l�k, hogy elveszik

t�led azt, mi szivedb�l m�g megmaradt.

Egykoron szivb�l szerett�l, de

csalod�st okozt�l. Ez az a b�n, mi

felem�szt, s nem hagy nyugton �lned tov�bb.

K�rdezted-e m�r magadt�l, hogy mi f�jt j�bban?

Hogy csal�dtam benned, vagy,

hogy szivemet sors�ra hagytad?

Mond, �rdekelt-e valaha, hogy mit �reztem �n?

Ha elj�n a pirkadat, tud, �n v�rni fogok r�d,

M�g akkor is, ha az �jj nem hoz �j csod�t.

Szivemben �r�k�n �lsz, nem hagyom kialudni,

Szerelm�nk l�ngj�t. Gyer fel�m, s simitsd

Eny�mbe tenyered, s bizz bennem, hogy

szoritom a kezed, mig a csoda el nem v�sz.

Eml�kezz a v�gyra, hogy szeretni akart�l �s szerett�l.

The end.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.