Die





- A j�v�nkre.. - suttogta csilingel� hangj�n, mik�zben az �g fel� emelte pohar�t, majd egy pillanat alatt elnyelte ennek tartalm�t.



Sosem szerette igaz�n az alkoholt, m�gis, ilyen alkalmakkor el-elfogyasztott egy-egy poh�rk�val.



A mai nap pedig k�l�nlegesnek volt mondhat�, ma voltunk k�t �vesek �s ugyancsak ma szerezt�k meg az �retts�gi diplom�nkat is. Dupla ok az �nnepl�shez.



�jf�l m�r r�g elm�lt, amikor unszolni kezdett, hogy tal�n ideje lenne menni, �n viszont semmik�pp sem akartam m�g menni. J�l �reztem magam, s ha b�r el�gg� sokat ittam, �gy �reztem, hogy m�g nem eleget.



- Die, ha nem j�ssz haza, itt hagylak. – csattant fel idegesen Kouyou, de h�t ki vette �t figyelemben. Egy buliban els� a pia, azt�n a t�bbiek… � azonban �gy t�nik nem �gy gondolja. Felveszi mag�ra kab�tj�t, majd gyalog indul �tnak. Egy percig m�g meredek t�volod� alakj�ra, majd ut�na eredek.



- H�, szivi – sz�l�tom meg, amikor utol�rem. Nem n�z a szemembe, amikor el�be �llok, oldalra ford�tja fej�t, m�g csak es�lyt sem adva tekinteteink tal�lkoz�s�ra, engem azonban m�s f�b�l faragtak, tudom, hogy nem adhatom fel. Gyeng�den sim�tok v�gig arc�n, mire r�m kapja a tekintet�t. L�tom, �rzem, hogy megs�rtettem, m�gis j�tszom tov�bb a megs�rtetten. - Olyan j�l �rzem magam, mi�rt akarod ezt most elrontani? – teszek neki szemreh�ny�st, mire lehunyja szemeit, majd nagyot s�hajt miel�tt megsz�lalna.



- Die... �n csak szeretn�k veled kettesben is lenni – suttogja alig halhat�an, mire elmosolyodom. Mindig ilyen kis �rz�keny volt. - Tudod mi van ma, nem? – k�rdi imm�r � is mosolyogva. Im�dom a mosoly�t.



- Hazamegy�nk? – k�rdezi p�r pillanat m�lva.



- Szeretn�k m�g egy kicsit maradni. F�l �ra, nem t�bb… - k�rlelem �t, tudom, hogy am�gy sem mondan� azt, hogy nem. T�ls�gosan j�l ismerem �t.



Vigyorogva s�t�lok mellette, amikor v�g�l megadja mag�t �s �nk�nyt indul meg a terem fel�.



Tudom, f�l �r�t �g�rtem neki, de eltel tal�n egy �ra is, m�sf�l, � pedig folyton k�rlelget, hogy most m�r t�nylegesen ideje lenne t�vozni, nekem viszont eszem �g�ban sincs elt�nni innen. J�l �rzem magam, mi tagad�s. Azt�n a k�rlel�se elhalkul, t�bb� nem hallom. F�l �ra telik el, m�g r�j�v�k, hogy az�rt nem hallom, mert nincs itt, mert itt hagyott, mint kutya a szar�t. D�h�sen veszem magamra a kab�tomat, f�jtatva sietek ki az ajt�n, mint valami megbolondult vadmacska. Annak ellen�re, hogy ny�r elej�n j�runk, �gy k�s� �jjel el�gg� hideg van idekint. Kezeimre lehelek, majd �sszed�rzs�l�m �ket, �gy pr�b�lom felmelengetni �ket. Err�l is csak � tehet. Mi�rt nem tudott v�rni m�g egy kicsit? Mi�rt kellett mindent elrontania? Nem lett volna jobb, ha most egym�st �lelve s�t�ln�nk hazafel�, ha a saj�t ujjaim helyett, az �v�it pr�b�ln�m felmeleg�teni leheletemmel?



Nem telik sok id�be,m�g haza�rek, a fejem m�g nem tisztult ki teljesen, lehetetlen is lenne, ahhoz k�pest, hogy mennyit ittam. Hanyagul vettem le a cip�met az el�szob�ban, majd a szob�ja fel� veszem az ir�nyt. A sz�lei nincsenek itthon ma sem, mint oly sokszor m�skor, �gy nincs senki, aki felel�ss�gre vonhatna, hogy mit keresek itt ilyen k�s�n. �k nem tudj�k, hogy mif�le kapcsolat is ez a mi�nk. �k nem tudj�k, hogy szeretj�k egym�st.



Nem sz�lalok meg, amikor be�rek a szob�ba. Levetem a kab�tomat �s a fotelba dobom, majd az �gy mell� settenkedem. Hosszasan n�zem a paplan alatt diderg� kupacot, de nem tudok mit tenni. Hallom, ahogy halkan hullatja a k�nnyeit, tudom, hogy most nagyon megb�ntottam, �s m�gis, ahelyett, hogy pr�b�ln�m kiengesztelni, csak magamra vagyok k�pes gondolni. Magamra, arra a rettenetes v�gyra, amit ir�nta �rzek. Az � fel�re l�pkedek, majd arc�val egy vonalba guggolok, hogy l�thassam arc�t. Gyeng�den sim�tok rajta v�gig, mik�zben f�le m�g� t�r�k egy �rv�n maradt hajtincset. Gy�ny�r�, mint mindig. Nem n�z r�m, meg sem moccan, csak kuporog ott s�rtetten, mintha oly s�lyos lenne az, amit tettem.



V�gre r�m n�z, ig�z� tekintettel, �n viszont nem tudom mit kellene tennem. Annyi ideje m�r, hogy mellette vagyok, annyi hasonl� helyzet ut�n sem vagyok k�pes elgondolni, hogy most mit szeretne. Eg�szs�ges egy kapcsolat ez?



� teszi meg a k�vetkez� l�p�st, annak ellen�re, hogy � sosem kezdem�nyez. R�m veti mag�t, s nyakamba f�rva orc�j�t s�r tov�bb. Ebben a percben d�bbenek csak r�, hogy t�bb� nem akarom s�rni l�tni, nem m�s �ltal, �ltalam sem. Ajkaimra hajol, majd k�stolgatni kezdi ajkaim, tett, ami �jb�l meglep. Egy percig tal�n, ha habozok, majd visszacs�kolok, mik�zben �tveszem t�le az ir�ny�t�st. B�jik, mint egy szel�d kiscica, igy gondolkod�s n�lk�l evezek m�lyebb vizekre. Nem v�lok meg ajkait�l, ett�l a csod�t�l sosem lenn�k k�pes, viszont kezeim, �n�ll�sulnak test�n, elindulnak bekebelezni �t. Tenyerem bek�szik p�l�ja al�, m�g m�sik kezem fenek�n �llapodik meg, majd j�l belemarkol. Szemembe n�z, megpr�b�l lek�sz�l�dni r�lam, de �n nem engedem.



- Dieh – ny�gi visszafojtottan, mik�zben ajkaimmal �jb�l �v�it ostromolom. – K�rlek Dieh… - ny�gi, mik�zben meg-megszak�tjuk cs�kunkat. – nem akarom most. – motyogja, szavai azonban ez�ttal s�ket f�lekre tal�lnak. – Dieh.. – ny�gi �jb�l nevemet, ami m�sf�le hat�ssal van r�m, mint amire � sz�mit. Nem tudok le�llni, �s nem is akarok. Csak �t akarom, kifullad�sig cs�kolni, �rezni magam k�r�l forr�s�g�t, gyenge karjait. Lassan h�mozom ki ruh�ib�l, az elej�n m�g visszakozik, de v�g�l megadja mag�t. V�gigcs�kolom test�t, megk�stolom minden porcik�j�t, azonban nem ny�jtom el t�ls�gosan az el�j�t�kot, felesleges, hisz d�lel�tt is egy�tt voltunk. Mindennem� el�k�sz�t�s n�lk�l hatolok test�be, mely megremeg alattam. Sz�gyellem kijelenteni, de ittas �llapotom miatt m�r azt sem tudom eld�nteni, hogy a gy�ny�r miatt, vagy a f�jdalom v�ltotta ki bel�le ezt a reakci�t, �gy v�g�l finomkod�s n�lk�l d�ngetem bele a padl�ba. Hossz� perceken kereszt�l hajszolom a kiel�g�l�st, majd v�g�l benne s�l�k el. Ezzel kapcsolatban mindig is haragudtam titokban r�. Szerettem azt, ha benne megyek el, � viszont megal�z�nak tal�lta a dolgot. Ahogy kics�szom bel�le, elfordul t�lem, nekem meg alig kell f�l perc, hogy kijussak a f�rd�be, �s m�ris viszontl�tom a m�ltnapi �tlapomat. Nem j�n ut�nam, mint szokott, amit betudok annak, hogy val�sz�n�leg nagyon kif�rasztottuk egym�st. Akkor j�v�k r� igaz�n, hogy mi az igazi oka ennek, amikor v�gre abbahagyom az ok�d�st, majd �pp tiszt�tan�m le magam. V�res a p�niszem. Ekkor esem k�ts�gbe igaz�n, s mindenr�l megfeledkezve szaladok ki a szob�ba, �t azonban sehol sem tal�lom. Az �sszegy�rt leped�n azonban �szreveszem, hogy ott lapul p�r elken�d�tt v�rfolt. �rr� lesz rajtam a b�ntudat, a f�lelem, igy puc�rs�gomr�l megfeledkezve indulok meg keres�s�re. A lenti f�rd�ben tal�lom meg, a k�d mellet gubbaszt, �s �pp engedn� meg a meleg vizet, mire felszisszen.



- Majd �n… - suttogom, majd megengedem a vizet a k�dba, �s mell� t�rdelek.



Szinte elt�nik szemeim el�l, oly kicsire h�zza �ssze mag�t, �s ker�li a szemkontaktust is, ami m�g jobban fokozza a b�ntudatom. – Nem akartam… - suttogom rekedten. – �n nem akartam, hogy ez legyen – motyogom magam el�. - Csak szeretni akartalak, hogy szeress…



-Dieh... tudhatn�d m�r, hogy te vagy a mindenem – motyogja nagyon halkan. - De most... most �test�l a l� t�loldal�ra. Ez most nagyon f�jt.



Csak n�zem, ahogy k�nnyei gy�ny�r� arc�t cs�f�ts�k, a b�ntudatom pedig m�r gigantikuss� n�tte ki mag�t, a f�lelem pedig, hogy t�bb� nem enged mag�hoz k�zel, tal�n m�g ann�l is nagyobban �l bennem. M�gis, mikor l�bai al� ny�lok, �s gyeng�den a k�dba helyezem �t, nem ellenkezik, s�t, kapaszkodik bel�m, mint nemr�g, miel�tt ez a sz�rny�s�g megt�rt�nt.



- Ne hagyj itt – kapaszkodik bel�m, amikor elengedn�m. - k�rlekh .. – k�ny�r�g, mik�zben m�g mindig hullanak k�nnyei.



- Nem hagylak... – suttogom, majd egy apr� puszit hintek feje b�bj�ra, majd kicsit el�r�bb helyezem a k�dba, �gy pont bef�rek m�g�je.



Mellkasomnak d�nti fej�t, mik�zben f�szkel�dik, s pr�b�l nem a fenek�n �lni. Magamhoz �lelem, mik�zben karjait cir�gatva pr�b�lom megnyugtatni, ami egy id� ut�n siker�l is.



A v�z lassan kih�l, �gy neki kezdek megmosdatni magunkat. El�bb karcs� nyak�t, majd mellkas�t tisztogatom meg, majd v�g�l �tt�rek fenek�re, mire felszisszen. Pipacspirosan fordul fel�m, s szinte szemeivel suttogja, hogy ne, de nem hallgatok r�. Tudom, ha �n nem teszem meg, akkor � �nk�nyt nem fogja megtiszt�tani mag�t, t�l f�jdalmas lenne. Lassan hatolok bele ujjammal, pr�b�lok gyeng�d lenni, �s kimosni bel�le magom utols� cseppj�t is. Sz�tlan, de most ez nem zavar. Tal�n az csak m�g jobban sz�tan� bennem a b�ntudatot, ha besz�lne, ha pr�b�ln� azt mutatni, hogy minden rendben, mik�zben semmi sincs rendben.



Kiveszem a k�db�l, megt�r�lgetem, �n is megt�r�lk�z�m, majd �lembe v�ve viszem fel a szob�j�ba, majd fektetem r� az �gy�ra.



- Hol van a tubus? – k�rdezem, mire �rtetlen fejet v�g. – Tudod, amit a m�ltkor vettem, amikor t�lz�sokba est�nk… - motyogom.



- A fi�kba… - ny�gi f�jdalmasan, mik�zben pr�b�l fel�lni az �gyba. Gyorsan kikapom a fi�kb�l a tubust, majd r�gt�n mellette termek, �s visszanyomom az �gyra. Hagyja mag�t, nem ellenkezik, �gy lefekszem mell�je, majd simogatni kezdem oldal�t, �gy pr�b�lom ellaz�tani, ami lassan siker�l is. Kezem fenek�re t�r �t, gyeng�den simogatom, majd bej�rat�hoz ir�ny�tom, mik�zben nyomok r� egy kis kr�met. Felszisszen, ahogy kenegetni kezdem, de azt�n csak n�m�n t�ri, azt, amit vele m�velek, mik�zben ajkaimra tapad. Ekkor siker�l v�g�l megnyugodnom, hogy b�rmit is adjon a holnap, nem lesz az olyannyira sz�rny�, hogy b�r l�lekben rettegek att�l, hogy elhagy, mellettem fog maradni, mert szeretj�k egym�st, f�ggetlen�l a m�sik baroms�gait�l. �n t�nylegesen szeretem �t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.