Die



Nyugott az �lmom, reggelig rezd�thetetlen, amikoris Kouyou f�szkel�d�s�re �bredek.

�rzem, hogy figyel engem, igy behunyt szemekkel prob�lom megfejteni, hogy min gondolkodik. Az este r�mt�r� biztons�g�rzet semmiv� v�lik, hely�t a bizonytalans�g foglalja el sz�vemben. F�lek kiny�tani a szemem, f�lek szemben�zni vele, mert tartok t�lle, hogy itt �s most v�get �r minden, ami k�zt�nk volt, van. M�gis mit kellene tennem? Mi lenne a helyes? Tegyem azt, hogy nem eml�kszem semmire, hazudjak neki, csak mert az k�nnyebb? �n m�g sosem hazudtam neki... V�g�l ugy d�nt�k, hogy hallgatok, mire � megembereli mag�t, majd egy sz� n�lk�l megy ki a szob�b�l, �n pedig mindezt �gy �lem meg, hogy Kouyou az �letemb�l s�t�lt ki, �n meg gy�v�n hagytam...

Magamba roskadok, amikor r�j�v�k, hogy tal�n mindennek v�ge. Az er� kifut a kezemb�l, a testemb�l, �s or�kig csak �gy vagyok...

Nem tudok m�sra gondolni, csak r�, gy�ny�r� arc�ra, szelid mosoly�ra, mindenre, ami �.

D�l t�j�k�n d�nt�k �gy, hogy tal�n meg kellene mozdulnom, igy az �gyb�l kikelve az ablakhoz sietek. Imm�r a messzes�gbe meredve gondolkodom azon, ami volt, �s azon, amit nem akarok, hogy legyen. Azt�n bel�p � az ajt�n, k�rd�n pillant r�m, majd t�nyleg k�rdez.

Mi�rt nem mentem le? Tal�n mert gy�va vagyok, m�gis ezt igy k�ptelen lenn�k neki bevallani...

Nevemen sz�lit, igy v�g�l megsz�lalok �n is.
- Sajn�lom... - csak ennyit vagyok k�pes kiny�gni, miel�tt a nyak�ba ugran�k, s imm�r most �n kezdem el itatni az egereket.

Azt k�rdi, mi�rt hullatok k�nnyeket,, amikor nagyon is j�l tudja. �n m�gis nemegyszer elism�tlem azt, hogy: - Sajn�lom… sajn�lom.

Megnyugtatnak szavai, s boldogs�ggal t�lt el az, hogy ennyire szeret.

- �n is szeretlek... - suttogom neki, majd ajkaira hajolok, s cs�kolgatni kezdem.

- Gyere csin�lok neked reggelit – mosolyog r�m, ami elfeledteti velem a komor gondolatokat.

- Az nagyon j� lenne… - motyogom, majd egy �jabb cs�kot adok neki.

Gyorsan magamba t�m�m a kaj�t, megk�sz�n�m, majd az oldal�n s�t�lok fel a szobaj�ba. Ma egy olyan dologgal fogom megaj�nd�kozni, amit mindeddig f�ltve �rizgettem. Le�llne, de nem megy neki, igy vid�man mosolyogva d�nt�m le az �gyra. Meglep�dik, l�tom rajta, de nem ijed meg, �s k�szs�gesen cs�kol vissza, amikor ajkaira hajol�k. Nyak�t kezdem el cs�kolgatni, amit egy ideig hagy, majd r�m�lten n�z r�m, amikor el�lr�l megmarkolom.

- Dieh.. neh – k�rlel, de ez�tal seem fogadok sz�t neki.

- Ne agg�dj, nem lessz semmi baj - forditom �t magunkat, majd csip�mre �ltetem. Csak nagyokat pislog, l�tom rajta, hogy nem �rti mit akarok, amikor �jbol megcs�kolom, majd k�nyeztetni kezdem.

-Dieh... nekem f�j a fenekem – motyogja k�ts�gbeesetten, mintha azt hinn�, k�pes lenn�k �jb�l f�jdalmat okozni neki. – K�rlek, nem tudlak most meglovagolni… - motyogja pironkodva, mire egy mosoly kuszik az arcomra. Ilyenkor nagyon �des.

- Kou, azt k�rem t�lled, hogy most te szeress... - mossolygok r�, mire �rtetlen�l pislog felettem.

- Azt szeretn�d, hogy k�nyeztesselek? – n�z r�m �rtetlen�l.

- Azt szeretn�m, fogy �lvezd, hogy kinozhatsz... - vigyorogtam r�, mire v�g�l leesett neki, hogy mit akarok.

- Die, biztos vagy benne? – k�rdi kiv�ncsian, mik�zben nyakamra t�r �t, majd k�nyeztetni kezd.

- Biztos… - suttogom ajkaira, majd hagyom hogy �tvegye testem felett az ir�nyit�st.

Hosszasan k�nyeztett, �rzi, hogy s�ks�gem van r�, s tudja is nagyon j�l, hisz eddig sosem engedtem ki kezemb�l az ir�nyit�st. Becs�l�m azt benne, hogy annak ellen�re, amit az este r�szegen m�veltem vele, prob�l gyeng�d lenni, prob�l vigy�zni r�m… Nekikezd t�git�somnak, amit �n h�siesen t�r�k, hangtalanul, hab�r n�ha kikiv�nkozik egy-egy f�jdalmas ny�g�s a torkomon. Nem vagyok �n ehez hozz�szokva…

Sok�ig elh�zza proced�r�t, �n m�r t�relmetlen�l v�rom, hogy mi lesz tov�bb, mig v�g�l eld�nti, hogy el�g lesz ennyi kinz�somb�l, s ujjai elhagy�k testemet. Fels�hajtok a megk�nnyeb�l�st�l egy pillanatra, majd felk�sz�l�k a legrosszabbra. Azt�n v�g�l gondolatban fejbecsapom magam, hogy ilyen h�lye gondolataim t�madnak. Mi�rt k�llene f�lnem, hisz Uruha szemmel l�that�an minden egyes egy�tl�t�nket �lvezte, legal�bbis sosem panaszkodott afel�l, hogy nem lett volna j�, amit m�velek vele.

R�m pillant, miel�tt tov�bb l�pn�nk, bizonyoss�gok akar szerezni afel�l, hogy t�ynlegesen akarom-e, mire b�lintok egy apr�t. Most m�r nem fogok megfutamodni. Egyr�sz az�rt, mert tudom, hogy nem hozakodn�k el� m�sodj�ra a lehet�ss�gel, � meg t�l nyuszi hozz�, viszont a kiv�ncsis�g majd kinyir. Tapasztalni akarom azt a j�t, amit � minden szeretkez�s�nk alkalmakor tapasztal, meg akarok bizonyosodni afel�l, hogy nem �lek t�vhitben, �s t�nyleg oly j� passziv f�lnek lenni, mint azt mutatja.

Teljesen bel�m v�gja mag�t, hirtelen azt sem tudom, hogy mit kellene �rezzek. Eltal�lt bennem egy pontot, amit�l fogalmazzunk �gy, hogy csillagokat l�tok, de k�zben ott az a feszit� �rz�s is, meg az enyhe f�jdalom, mely egyre er�teljesebb lesz, mi�t�n elm�l a zsibadts�g. V�r, nem esik nekem azonnal, mint azt �n a tegnap tettem. Nyakamat cs�kolgatja, prob�lja elterelni a figyelmem, ami v�g�l is siker�l.

Hajamba t�r mosolyogva, majd megsz�lal.

- Szeretlek… - suttogja, majd lass� mozg�sba kezd.

Az elej�n m�g nagyon kellemetlen, szavakkal ki nem fejezhet�. K�ptelen vagyok felfogni azt, hogy mik�nt volt k�pes � sz�mtalanszor sz�ttenni nekem a l�bait, tudv�n, hogy egy�ltal�n nem kellemes ez a dolog. Azt�n megint felpofozom magam gondolatban, amikor �jonan eltal�lja bennem azt a pontot, majd egyre hevesen kezd el pump�lni. Olyan igy rajtam, mint egy hiperaktiv kis nyuszi… Kezdeti hevess�ge elm�lik, l�tszik, hogy mindeddig passziv f�lk�nt j�tszott, igy k�nytelen vagyok kivenni kez�b�l az ir�nyit�st.

- Szedd ki… - motyogom, mik�zben mindketten leveg��rt kapkodunk.

- Die… - motyogja maga el�, mint egy megijedt kiscica. Nem mondok neki semmit, megv�rom, mig kiveszi bel�lem mag�t, majd hosszasan ajkaira marok, mik�zben az �gyra d�nt�m �s elhelyezkedek combjain. P�r percig igy megy ez, cs�kol�zunk, mik�zben egym�shoz d�rg�l�m f�rfiass�gaink, majd kezembe veszem izgalm�t, �s sz�p lassan magamba helyezem. Lass� mozg�st veszek fel, majd mikor �jb�l �lvezni kezdem a dolgot, egyre ink�bb gyorsitok, s eszeveszett m�don lovagolom. Ilyet sem gondoltam soha �letemben, hogy majd megteszek b�rkinek is, de �szint�n nem b�nom. J� �rz�s az, hogy igy kit�lt, mondjuk ez Ruru m�reteinek is k�sz�nhet�. �gy t�nik pont sz�momra gy�rtott�k p�nisz�t. Combjaimat simogatja, majd kezei v�gigsimitannak testemen, mik�zben kifullad�sig cs�koljuk egym�st. Intenziven �r ez a sok j�, ahogy ki-be mozog bennem tagja, ahogy nyelve sim�gatja eny�met, �s ahogy bal kez�t r�kulcsolja f�rfiass�gomra, elvesztem az eszemet. Vonaglok felette, mint valami olcs� k�rva, ki tetteti a gy�ny�rt, esetemben azonban err�l sz� sincs. Sosem gondoltam volna, hogy majd ennyire �lvezni fogom, hogy engem t�mnek.

Sz�mba ny�gve lend�l �t a hat�ron, �n viszont m�g mozgok rajta p�rat, majd a k�tfel�lr�l �rkez� inger hat�s�ra v�g�l �n is els�ll�k. Hossz� percekig kapkodjuk a leveg�t mindketten, nekem viszont nem akarodzik lesz�lni rajtam. Eszm�letlen�l perverznek, vagy betegesnek hangozhat, viszont j� �rz�s magamban �rezni �t.

- Die, kicsim... Kezdesz neh�z lenni kicsit… - panaszkodik r�gt�n, mire nemtetsz�en morrgok egyet.

- Nekem igy pont j�.. – suttogom rekedt hangon. Azt hiszem, hogy benne lenn�k m�g egy menetbe…

- Ehmm.... – l�k egyet cs�p�j�n, mire a nemv�rt akci�j�tol egy hatalmas ny�g�s hagya el sz�mat. A piszok. - Csak nem tetszik? – k�rdezi vigyorogva, mire a piros egy kicsit s�t�tebb �rnyalat�t magamra �lt�m. Ezt sem gondoltam volna… - Elpirult�l – nem k�rdi, nem egyszer� t�nymeg�llapit�s ez, hanem egy diadalmas kijelent�s.

- �s, ha azt mondan�m, hogy tetszik, s�t, tal�n ez volt �letem numer�ja? – n�zek komolyan a szem�be, mire ajkaimra hajol, majd hevesen cs�kolni kezd. Nyomait is rajtam hagya, sz�p piros kics foltocsk�m van a nyakamon, de ez sem tud k�l�n�sen �rdekelni, helyete ink�bb megmozdulok rajta, majd k�rk�r�sen mozogni kezdek, amit szemmel l�that�an �lvez, magamr�l ink�bb nem is nyilatkozom. Belemosolyog a cs�kba, amit v�ltunk, majd keze meg�llapodik fenekemen, majd sz�pen kisegit vele a mozg�sba. �n azonban most sem tudok t�tlen maradni, s annak ellen�re, hogy ma szinte lerohantak az �j dolgok, nem vagyok rest �jabb �jdons�g�rt k�ny�r�gni. Meg�llok a mozg�sba, majd kiengedem �t magamb�l, mire � nemtetsz�en morrog egyet. Amikor viszont felt�rdelek m�g�tte, sz� n�lk�l vezeti bel�m mag�t, majd kezd el mozogni bennem, mint aki �vek �ta nem szexelt egy j�t. Szinte a padl�ba d�ng�l, az �gy alattunk k�tes hangokat hallat, f�l�, hogy nemsok�ra �sszet�rik a heves fic�nkol�sunk alatt, Rurut azonban ez nem foglalkoztatja. A piszok azonban tal�n megsejti, hogy nekem nemsok�ra v�gem, el�re vezeti kez�t, �s er�ssen r�szorit f�rfiass�gomban. Ha nem �ppen az�rt ny�gn�k alatta, mer �jb�l eltal�lta bennem azt a bizonyos pontot, isten bizony f�jdalmasan orditan�k, de igy keveredik a kett�. Elj�tsza m�g ezt egy p�rszor, de v�g�l bel�tja, hogy ezzel nem csak engem kinoz, hanem saj�t mag�t is. Hevesen ringatja csip�j�t, majd egy m�lyebbet l�k rajtam, amit�l m�r csillagokat l�tok, a k�vetkez�n�l m�r meg is remegek alatta, majd � is k�vet. R�d�ll a h�tamra, hevesen kapkodja a leveg�t, �s annak ellen�re, hogy teljes s�ly�val rajtam terpeszkedik, boldognak �rzem magam. Az oldal�ra fordul, mag�val huzva engemet is, de nem engedem, hogy egyel�re kih�tr�ljon bel�lem. Beteges, tudom, de j� �rz�s, hogy kit�lt a teste.

- �desem, mi�rt nem engeded? – k�rdezi, mire kiss� elpirulok. Azt�n r�j�v�k, hogy eddig is b�rmi volt, sosem nevetett ki, hab�r szemtelen olyan eset volt, amikor �n helyette k�pes lettem volna kir�h�gni saj�t magamot.

- J� �rz�s, ahogy kit�ltesz… - motyogom a p�rn�ba. – Olyan, mintha szorosan �leln�l, s ez megnyugtatt… - suttogom, majd v�g�l megadom magam. Gy�z a f�radts�g, �n pedig �lomba szenderedem.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2012.11.11. 09:40 Aya-chan3462 Szia! Ak�rmennyire is kellemes most Dienal, hogy benne van, ha Ruru nem h�z�dott ki bel�le kellemetlen lesz az �bred�se. Tetszett, v�rom a folytat�st! Bye!