Ruki



Az egész beszélgetésbe bele sem szól Akira. Hallgat, mint aki odaszart, csak bólogat, amikor szóba kerül a kapcsolatunk. Komolyan vette a doki utasításait, ennek igazán örülök. Mi távozunk legutoljára, még megbeszéltük, hogy pontosan mi lesz ezzel a dologgal...

Kira vezet, már sötét van, én pedig ilyenkor alig látok, így ő készségesen vezet be a lakásba, majd csak akkor engedi el a kezem, amikor felkapcsolta a lámpát. Már lassan tizenkét éve így van ez.

- Vacsora? - kérdem tőle, habár minek. Mindig kér valamit enni, egy igazi haspók, feneketlen zsák, ha a kajáról van szó. Nem válaszol,helyette heves bólogatásba kezd. Előveszem a megmaradt falatokat ez ebédtől, felmelegítem őket, majd miután megterítettem, elébe pakolom, hadd egyen kedve szerint. Nem mondja azt, hogy köszönöm, csak bólint egyet ezzel jelezve háláját, majd enni kezd. Olyan akár egy nagyra nőtt gyerek, habzsol, mindent magába töm, s közben őrült módjára vigyorog. Ilyenkor nekem is jó a kedvem, átragad rám is a vigyoroghatnék.

- Filmezünk? - kérdezem, miközben elpakolom az általa elmosott edényeket. Hevesen rázza nemlegesen a fejét, majd gesztikulálni kezd. Kézzel, lábbal próbál magyarázni valamit, nekem viszont röhöghetnékem támad. Bedurcizik, s tüntetőleg bevonul a fürdőbe tusolni. Kicsit kéretem magam én is, aztán rájövök, hogy nincs okom miért haragudni rá, hisz én nevettem ki őt, és nem fordítva, így követem őt a fürdőbe. Kukkólom, amint hagyja magra folyni a vizet, majd miután ezt is megunom, gyorsan leszedem magamról a fölösleges ruhákat, majd beállok mögé a kabinba, és hátulról átölelem derekát. Megremeg a hirtelenjött érintés miatt, majd megfordul, s kérdés nélkül ajkaimra mar. Szeretem, amikor ilyen akaratos, ilyen szenvedéllyel teli tekintettel vizslat. Csak azt bánom, hogy most egy ideig nélkülöznöm kell a vadító hangját, föleg az ilyen szituációkban, amikor egyetlen szócskával képes az extázis határaihoz vezetni. Hevesen csókol, miközben kezei elkalandoznak testemen, majd rátapíntanak a lényegre. A zuhanyzóban megejtett gyors menet után, megejtünk még egyet a hálóban, majd egymásba gabalyodva alszunk el. Tizenegy körül lehet, amikor megébredek. Megmozdulok, hogy kiszáljak az ágyból, mire véletlenül összedörgölöm reggeli merevedésünket, áll, mint a cövek, játszani van kedve - vigyorgom, mint egy eszement, így, ahelyet, hogy kikászálódnék az ágyból, befoglalom Akira csipőjét, ránehezedem, majd hozzádörgölőzöm, mint egy macska. Kira ezt az időpontot válassza arra, hogy végre felébredjen, majd hamiskás mosollyal az ajka szélén hajol fel hozzám egy rövid csókért, majd lök egyet csipőjével, mire belenyögök a csókba.

- Rossz vagy... - suttogja őrjítő hangján, mire mosolyoghatnékom támad.

- Hazatalált a hangod - lopok tőle egy kisebb csókot, majd mozogni kezdek, miközben kezemmel izgatom magunkat.

- Elég volt két hét nélküle... - motyogja, majd simogatni kezd ott, ahol ér.

Nem bajlódok tágítással, most pedig nem elégszem meg csak egy kis kézimunkával, annál több kell nekem, így semminemű előkészítés nélkül az ölébe ülök. Kell egy kis idő, míg szokom, majd mozogni kezdek rajta.

Fáradtan dőlök rá, majd nyakába bújva zilálok, meleg lehelete nyakamon, megborzongok az érzésre.

- Ezután még jobban vigyáznunk kell egymásra... - suttogja Kira. - Nem akarlak elveszíteni, nem ennyi év után...

- Én sem - mosolygok rá, míg elfészkelem magam mellette. - Viszont erre most szükség van. Nem tűrhetjük tovább azt, hogy mindentől eltiltanak, mint valami óvódásokat.

- Remélem, hogy Kouyou terve bevál, és minden rendben lesz - motyogja még álmosan, majd egy nagyot ásít. Élvezet őt hallgatni ilyenkor.

- Tudtam, hogy valami hibádzik ebben a kapcsolatban, és végül igazam lett. Olyan hihetetlen, hogy végre egymásra találtak... - szövegelek álmodozva. - Mindig is azt vártam, hogy mikor állnak már végre elénk, hogy bejelentsék, járnak. Már az első pillanattól kezdve szikráztak a dolgok közöttük... - kuncogom el magam.

- Későn érő típus mindkettő - neveti el magát Kira. - Mellesleg Kouyou nem annyira határozott természet, mint te vagy. Neki eszébe sem jutott volna betámadni Yuut, hogy szereti, meg dugni akar - utal múltbeli tetteimre.

- Nem tehetek róla, hogy akkor is töketlen voltál... - motyogom sértődötten. - Ha akkor nem állok eléd, most mi is itt tartanánk. Kerülgettük volna egymást, miközben lehetett volna másképp is, hisz milyen jól megéltünk mi együtt az elmúlt években.

- Sosem bántam egy pillanatig sem, hogy eképp történtek a dolgok. Nálad jobb párt keresve sem találtam volna magamnak... - suttogja, majd kapok egy apró puszit buksimra. - Szép vagy, okos, tehetséges, és gyönyörű a hangod... - Bókol, mire rám tör a pirulási rohamom. - Vörös ábrázattal pedig egyenesen falnivaló - kuncogja, majd kapok egy pihekönnyű csókot.

- Nagyon szeretlek... - suttogom ajkaira, majd fejem nyakához hajtom, s mélyet szippantok bódító illatából.

- Én is... - kapok egy újabb puszit hajamra, majd végül karjai között alszom el.

Másnap reggel minden a terv szerint halad. Ruru és Kiki bejelentést tesz egy sajtótájékoztatóban, amit több csatorna is közvetít, szerte a világon. A következmények azok, amikre számítottunk, semmi meglepi, a terv pedig halad előre.

Immár egy hónapja annak, hogy a csapat hivatalosan felbomlott, Yuu ügyvéd barátai segítségével a cégünk is alakul, az épület, a stúdiókkal már megvan, csak a felújításokra van még szükség, amik még eltartanak egy darabig. Most éppen az új albumon dolgozunk a srácokkal, Remake... Másabb lesz az összes többinél, mert ezúttal olyan dalok lesznek rajta, amilyeneket mindig is játszani akartunk, nem pedig olyanok, amelyek nagy bevételt produkálnak. Lassan, de biztosan haladunk. Szerencsére a szerződés felbontása után a hangszereinket és többi kiegészítőinket megtarthattuk, erősítők, mikrofon, satöbbi.

Fél év kellett ahhoz, hogy minden előkészülettel készen legyünk. A stúdió készen van, a próbatermek szépen be vannak rendezve, és a nagyterem, ahol majd a tehetségkutató fog zajlani, már menetre kész, ráadásul az épület alagsorában hatalmas parkolóhely van, a másodikon pedig már nyitásra készen a konyha ebédlővel együtt. Yuu csak vigyorogni tud az egészen.



Reita



Fél év és sok-sok munka kellett ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak. A nagy visszatérés azonban még hátra van. A fiúkkal úgy döntöttünk, hogy előbb megtartsuk az Új album, a Remake premierjét, majd turnéra indulunk Japánban, majd Európába, s mindeddig az Alice Nine és a D=out a tehetségkutatót szervezi. Már minden le van szögezve, tavasszal indul a verseny, addig mi is hazaérkezünk. Valamint arra is sikerült rávenniük a fiúknak, hogy én vezessem le a versenyt, vagyis, nekem kellesz szövegelnem, meg jó pofiznom a versenyzőkkel és a zsűri tagjaival, akik kilétét még nem határoztuk meg. Aoi azonban biztosan benne lesz az ötben.

A premier remekül sikerül, az új dalokat rengeteg rádió csatornáin sugározzák, minket is rengeteg helyre elhívnak. Tévés műsorokba, rádióba, egyszóval az új album egy nagy siker. Yuu és Kouyou közösen járnak interjúkra, ahol rákérdeznek a kapcsolatukra is, amit ezúttal nem hárítanak. Beismerik, hogy tényleg együtt vannak, és náluk is megesik az, hogy veszekednek, vagy valamin összekócolódnak, szobatitkokat, azonban nem adnak ki. A sajtó minket sem kímél, annál többet azonban mi sem árulunk el, hogy mennyi ideje és milyen körülmények között jöttünk össze. Kai-chan más tál tészta. Shouról nem tud a média, és ők úgy döntöttek, hogy ez így nekik jó, nem akarják nagy dobra verni ezt az egészet.

A turné sikeres, sőt, fergeteges, abszolút siker, így új energiával indulunk el Europa felé, ahol nem resteljük bemutatni tudásunkat, önmagunkat, mindezt megtódva egy kis fanservicenek nem mondható enyelgésnek a színpadon. Yuu és Kouyou többször is egymás ajkaira hajolnak, vagy egymás mellett gitároznak, de mi is kivesszük a részünket a mókából. Ruki előttem riszálja magát, mint mindig, most azonban rajtam kívül mindenki más tudja, hogy mindez csak nekem szól, és nem nekik, csak megtisztelve érezhetik magukat, hogy szemtanúi lehetnek rosszalkodásának. Chibi-chanom jól érzi magát a színpadon, élvezi, hogy felhergel, de persze most is kapok egy kis csókocskát, és ezúttal az én fenekemet molesztálja, nem Yuuét. Kait azonban most is kihagyjuk a mókából, habár néha-néha Uruha és Aoi hozzá somfordál és ütögetik a dobjait, amikor nekik nem kell gitározni. Most ez így jó, s jó lenne, ha minden maradna a rendjén, de talán az már egy másik kérdés mibe jóbb nem belekezdeni...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.