Kai POV
Imádok főzni, és dolgozni is, mert nekem megadatott az, ami sokaknak nem: azt csinálom, amit szeretnék. A hatalmas konyhában a munkatársakkal sürögni-forogni jó és élvezetes, főleg ha pár dicséretet is bezsebelek a főztöm illatáért vagy kinézetéért. A húsételeim igazi csodák, mondják a vendégek. Még ha a munkatársak is megkóstolják… de azt munkaidőben nem lehet, pedig sok itteni pincér szeretné tudni, hogy tényleg olyan híresen jó-e.

Egyvalaki van, aki akkor sem enné meg az alkotásom, ha az élete múlna rajta, Suzuki Akira. Reita, a többiektől hallom így nevezni, rá se néz ételeimre, amit nem értek. Ha mégis megteszi, nemtetsző jelzőket aggat rá, vagy egy szó nélkül ráfintorog. Elgondolkodtam azon, hogy lehet, nem is a főztömmel van baja, hanem velem. Szomorú lennék, ha úgy lenne, mert minden ellenem irányuló tette ellenér én kedvelem. Nagyon kedvelem. Rendben, bevallom, hogy tetszik! Nem tehetek róla, a titokzatos fazonok jönnek be, és ő minden eddig látotton túltesz azzal az orrkendővel a fején. Meg aztán az ügyessége se semmi! A legjobb pincér az egész étteremben, legalábbis szerintem. Nem tudom, hogyan csinálja, de ha kell, egyszerre négy telepakolt tálcával is könnyen megy az asztalok között, rekordidő alatt. Az a szerencsém, hogy nem tud semmit az efféle érzéseimről. 

Ez így van jól, és nem is fogom neki elmondani, mert akkor válthatnék munkahelyet, sőt ha annyira veszélyesen elfajulna a dolog, akkor lehet, hogy még az országból is menekülnöm kéne előle. Célzok ezzel arra, hogy nem igazán tűnik melegnek, sem biszexnek, sőt még csak olyannak sem, aki tolerálja őket. De mivel nem ismerem igazán, nem ítélkezem, hiszen anya ezt tanította nekem. Nem a külső és a viselkedés alapján kell valakit leírni. Mély elmélkedésemből egy ismerős, de nem kedvelt hang szakít ki.

- Yutaka, oda ne égesse! – rikácsolja a fülembe alig pár centiméterről a főszakács úr, rémálmaim netovábbja.
Nekem semelyik munkatársammal nincs problémám, kedvelem őket, de ez az ember szörnyű, és ezt öt évi ismeretség után mondom! Mint akinek a fejébe szállt a dicsőség, pedig csak egy konyhán uralkodik. Ó, Istenem, mit meg nem adnék azért, hogy én legyek a főszakács! Csodálatos lenne! Ábrándosan mosolyogva pakolom a lapos tányérra az elkészített ételt, majd miután szemügyre veszem, és megállapítom, hogy ez bizony tökéletes lett, és a szüleim büszkék lennének rám, ha most látnának, felteszem őket a pultra. Rögtön nyúl értük egy kéz, ami nem másé, mint Reitáé. Eddig nem is láttam, Biztosan nem rég ért be, folyton késik.
- Szia! – köszönök rá hangosan, és még integetek is hozzá, de ő rám sem pillant, csak elviharzik. Ezt nem hiszem el! Mérgesen fújom fel magam. Hogy lehet ennyire érzéktelen? Mi a baja velem? Hiszen én mindenkivel kedves vagyok!
Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja. Láttam azt a sunyi félmosolyt azokon a szép ajkain. Szép ajkak?
Agyamra ment a fűszerillat!

Reita POV
Egy elég híres étteremben vagyok pincér. Szeretem a munkámat, bár az időben megérkezés nem az én stílusom. Folyton kések, ezt nem is nézi jó szemmel a főnök, de nem rúghat ki, mert én vagyok az egyik legjobb.
Otthon nincs kedvem kimászni a jó meleg ágyikóból. Tél van, közeleg a karácsony, amit annyira nem várok. Nemrég szakítottam a barátommal, Rukival. Ő is ott pincér, ahol én. Nem nagyon akarjuk látni egymást, lehet, hogy ezért is szoktam késni, na mindegy is. Most már tényleg indulnom kell, mert leszedi a főnök a fejem.
Nagyot sóhajtva kelek fel az ágyból és kezdek el öltözködni. Egy jó meleg kapucnis pulcsit veszek fel egy csőnadrággal. Magamra kapom a kabátomat, majd belebújok a bakancsomba és kész is vagyok. Ja nem, kell még egy sál is. Most már indulhatok. Magamhoz veszem a kocsikulcsot, majd indulok is a munkahelyemre.

A főnök csak megrázza a fejét, amikor belépek, és kapok egy csúnya nézést, de csak meghúzom a vállam. Megyek befelé az öltözőbe, hogy magamra aggassam a munkaruhámat.
Ruki száguld el mellettem, a derekánál fogva kapom el és húzom oda magamhoz.
- Hé, beszéljük meg jó? – fürkészem arcát.
- Nincs mit megbeszélünk, csalódtam benned, Reita! Engem hagyjál békén! Nem ilyen voltál. A nagy seme-sama... Utállak! – Arcon üt és itt hagy. Ennyire megbántottam?
Inkább kimegyek dolgozni. Kai folyton vigyorog és integet ha meglát. Rendes, meg minden, de csak húsételeket láttam kikerülni a keze közül. Egyedül Ruki tudja, hogy vegetáriánus vagyok. Nem vagyok oda a húsos dolgokért, de az édességet nagyon szeretem.
Megkapom a négyes asztal rendelését, amit, ha minden igaz, Kai már elkészített. Amint kirakta a pultra, ráteszem a tálcára, és viszem is. Hallom, hogy Kai köszön és tuti, hogy integet is, mire sunyi vigyor jelenik meg ajkaimon. Le se tagadhatja, hogy belém van esve, majd kiesik a pult mögül.

Kicsit visszatérve Rukira és rám, ő dobott engem, mert kicsit, na jó, nagyon részeg voltam, és rámásztam az egyik srácra. Persze, hogy neki is arra a szórakozóhelyre kellett jönnie, ahol én voltam, és pont akkor! Nem tehetek róla, nem igazán tudok megmaradni egy ember mellett, Rukival is csak egy évig bírtam. De Kaijal más lenne, érzem. Ő nagyon is felkeltette a figyelmemet. Próbálom kerülni a kis vigyorit, ami nem tetszik neki, ahogy látom, de ez van.

Végre este kilenckor vége a munkaidőmnek és mehetek haza. Gyorsan átöltözöm az utcai ruháimba. A munkaruhám beteszem a táskámba és megyek ki.
- Ahogy látom, elég szépen szakad a hó - húzom el szám és vágódom le Kai mellé a lépcsőn. - Hazavigyelek? Biztos nem akarsz gyalogolni ilyen hidegben – mosolygom rá, amit viszonoz. Mondtam már, hogy milyen édesen tud mosolyogni? És azok az édes gödröcskék az arcán. Imádni való! Na jó, mikor lettem én ennyire nyálas? Fúj, na, Reita most állj le!

- Azt megköszönném, tönkrement a kocsim. – Felállunk és a kocsimhoz megyünk.
Nem csalódtam Kai-chanban, olyan kis aranyos házba lakik! Hatalmas kert, gondolom, sok-sok növénnyel, amit most nem látok, mert szakad a hó. Még a terasz se kicsi. Bemegyünk a jó meleg lakásba, és leülök a kanapéra a nappaliban, majd ő hoz nekem gyümölcsös teát. Nem édes? De hogy miért is engedtem a vendéglátásnak? Fogalmam sincs.

 

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.