Ruki



V�gre egy kis pihen�. Hab�r �n szem�ly szerint jobban �r�ltem volna, ha egy luxussz�ll�t kapunk, de a t�bbieknek erre s�rt a sz�ja. Persze, mikor a menedzser k�z�lte, hogy Koront is hozhat�m m�r nem volt akkora kifog�som ellene.

Az els� k�t nap v�gig esett �s ez unalmas volt, na meg kuty�t s�t�ltatni az es�ben nem olyan nagy �lvezet. M�g j�, hogy vettem neki kutyacip�t.

A harmadik nap csod�s naps�t�sre keltem, �gy boldogan, dudor�szva mentem le az �tkez�be a t�bbiekhez.

- J� reggelt! Nem megy�nk ki s�t�lni?

- De, ez egy j� �tlet. – csatlakozott hozz�m Kai. – Tegnap ut�na olvastam a sz�ll� t�rt�net�nek. Egy csom� �rdekes dolgot tal�ltam.

- T�nyleg? Miket �rtak r�la? – sz�l k�zbe Sakai.

- Erre �n is k�v�ncsi lenn�k. – jelzem.

- �n valahogy nem. – morogja Aoi – fogadunk, hogy valami szellem van a dolog m�g�tt, sz�val ink�bb kihagyn�m. – �ll fel �s t�vozik az asztalt�l.

Kai csak megvonja a v�ll�t, majd nekikezd a mes�l�snek.

- Sz�val azt olvastam, hogy r�gen ez a hotel egy h�z volt, ahol egy gazdag csal�d lakott, majd miut�n meghaltak, akkor lett bel�le hotel.

- �s hol itt a szellem? – k�rdez k�zbe Reita.

- Egy�ltal�n nem haltak meg azok az emberek. – halljuk meg az id�s tulajdonos hangj�t, aki egyben a gondnok is – Majd �n elmondom nektek az igazat. – �lt le Aoi hely�re a b�csi.

- R�ges-r�gen ez a sziget lakatlan volt. Egy eur�pai csal�d k�lt�z�tt ide hossz� utaz�suk ut�n. Haj�val �rkeztek a szigetre, majd k�s�bb csatlakozott hozz�juk m�g p�r csal�d, akik m�r nem voltak gazdagok. �vekig �ltek itt, de azt�n elhaj�ztak, a h�zaikat meg lerombolt�k, �gy csak az els�nek �rkezett gazdag csal�d maradt. Be akart�k n�pes�teni ezt a szigetet, de nem siker�lt nekik, �gy �k is hazamentek, de a h�zukat itt hagyt�k. Sok�ig �llt lakatlanul, m�g a d�dap�m �s a d�dany�m r� nem tal�lt egy kis haj�s vak�ci�z�s sor�n. Akkor d�nt�ttek �gy, hogy sz�ll�t csin�lnak bel�le. Fel�j�tott�k az eg�szet, de minden b�tort, festm�nyt meghagytak, amit csak lehetett �s a rossz �llapotban l�v� t�rgyakat r�gi hat�s�ra cser�lt�k ki. A sz�ll� megnyitotta kapuit �s rengetegen j�ttek, f�leg turist�k. Azt�n az �n sz�leim vett�k �t a helyet. M�g kisgyerek voltam, olyan tizen�t �v k�r�li, mikor kezdtek meghalni az emberek. Mivel itt nincs se rend�rs�g se semmi, �gy azt hitt�k, hogy egy szellem �li meg az embereket. Mindenki meghalt akkor a vend�gek k�z�l. Mire a rend�rs�g kij�tt �s korh�zba vitt�k �ket, m�r k�s� volt, mert azok ott haltak meg. A nyomoz�s ut�n kider�lt, hogy az egyik ideiglenesen felvett beosztott tette ezt. M�rget rakott a vend�gek �tel�be, mert a h�zban elrejtett kincsre p�ly�zott.

- Van kincs a h�zban? – csillantak fel Akira szemei.

- Dehogy, fiam. – legyintett az �reg – Nincs itt semmilyen kincs. Ez csak egy egyszer� r�gi h�z. Ami itt van, az az. Nincs se rejtett r�szleg, titkos folyos�k, kincsekkel teli l�da. Ezeket kital�lta, mert hogy egy r�gi h�zr�l van sz�. Amikor a rend�r�k el akart�k kapni az illet�t, levetette mag�t a szirt tetej�r�l �s az alatta l�v� szikl�kra esve egyb�l meghalt. Az�ta �jabb pletyk�kat tal�ltak ki az emberek. Azt besz�lik, hogy a h�z r�gi lakosai is itt haltak meg �s a kincs�ket �rzik �s �k k�s�rtenek vagy a r�gi gyilkos szelleme bolyong a h�zban �s k�rny�k�n, hogy megszerezze a kincs�t. Ny�ron �s t�len sokan j�nnek ez�rt ide, mert akkor furcsa hangokat lehet hallani, amit a szellemnek tudnak be �s arra v�rnak, hogy lekapj�k egy fot�n vagy kapcsolatba l�phessenek vele. Pedig �n mondom, nincs itt egyetlen egy szellem se. Kiskorom �ta ismerem ezt a h�zat. Jobban ismerem, mint a v�rosi h�zamat. A zajok meg a tengert�l vannak, vagy az id�s padl� n�hol m�r nyikorog, illtetve a sz�l j�tszadozik a nyitott ablakon be�ramolva a folyos�n. Nincs mit�l f�lni sr�cok. – fejezi be mondand�j�t.

- Oh, h�t �n azt olvastam, hogy itt haltak meg rejt�lyes k�r�lm�nyek k�z�tt �s az � szellem�k k�s�rt meg egyebek. – t�j�koztat az �ltala olvasott sz�vegr�l.

- �, igen. Ezt �n is hallottam m�r. Na de megyek, van m�g egy kis tennival�m. – s�t�l el a b�csi.

- H�t, ezt j� tudni. Mondtam, hogy jobban j�rtunk volna egy luxushotellel.

- Na, mert ott nincsenek szellem sztorik. Mindegy. J� ez. De az�rt, durva, hogy mire nem k�pesek az emberek. – gondolkodik el a dolgokon Reita.

Reggeli ut�n megkerest�k Aoit, majd elindultunk felt�rk�pezni a lakatlan szigetet.

- Koron hol van? – k�rdem, mivel dr�ga kiskuty�m elt�nt.

- Arra fel� ment. Biztos a dolg�t v�gzi. – mutat az adott ir�nyba Sakai, ahonnan nemsok�ra furcsa hangokat hallunk meg.

- Koron? – futok oda, de ledermedek a l�tv�nyon – J�zusom, a n� ki fog ny�rni.

- Hagyjad m�r, csak j�l �rzi mag�t. – vereget h�tba Akira vigyorogva mikor � is megl�tja azt, amit �n.

Koron �ppen Mimik�t dugja meg. Add istenem, hogy a n� ne ismerjen fel a f�nyk�peimr�l! K�ny�rg�k magamban, mik�zben visszamegy�nk a t�bbiekhez, ahol Rei elmes�l a l�tottakat, majd folytatjuk s�t�nkat.

Id�k�zben Koron is csatlakozik ism�t hozz�nk �s eg�sz nap fel van p�r�gve.

- � legal�bb megteheti. Szerintem r�nk is r�f�rne egy kis sz�rakoz�s. – jegyzi meg a basszeros.

- Ja, persze �s mondd csak, melyik id�s h�lggyel kezdjek ki?

- Mondjuk MImiko gazd�j�val. – vigyorog r�m – Akkor tuti nem ny�r ki. Am�gy meg van itt egy k�t fiatal l�ny is, sz�val nem panaszkodhatsz, r�ad�sul te vagy a legfiatalabb k�z�l�nk, sz�val nem is �rtelek.

- K�ssz a t�j�koztat�t. Francba, m�r megint esik, pedig csak d�lut�n van. – nyavalygok.

Mivel az es� �jra elkezdett esni, m�g ha nem is annyira er�sen, mint tegnap, ez�rt visszament�nk a h�zba, majd p�r �ra m�lva ism�t kiment�nk �s v�gre kint maradhattunk estig. Este befel� menet a hallban ism�t tal�lkoztunk a gondnokkal.

- Fi�k, most sz�ltak Toki�b�l, hogy vigy�zzunk, mert el�g nagy vihar j�n v�rhat�lag holnap ut�n. �gyhogy, ha lehet, akkor ink�bb maradjatok a h�zban, rendben?

- K�sz�nj�k uram a t�j�koztat�st. J� �jt. – k�sz�nte meg az inform�ci�t Sakai, majd elindultunk a szob�ink fel�.

Mivel Reit�val vagyok egy szob�ban, �gy els�k�nt �n mentem el tusolni. �ppen t�r�lk�ztem, mikor a d�dol�somat egy n�i sik�t�s t�ri meg. Riadtan tekerem magam k�r� a t�r�lk�z�met �s megyek ki a f�rd�b�l.

- Mi t�rt�nt?

- P���k! – hallom meg ism�t a hangot, �gy az �gyam fel� fordulok, ahol Reita �lt �s a saj�t �gy�ra mutatott k�nnyes szemekkel.

- Bazd meg, Akira! Ez egy p�k! �n meg azt hittem, hogy valami n� vis�tozik itt. – fogom meg a p�kot �s rakom ki az ablakon, majd bev�gva a f�rd�ajt�t felveszem pizsam�mat.

- Most m�r mehetsz f�rdeni. – morogom, majd �lembe veszem Koront �s elkezdem babusgatni.

Miut�n v�gzett meg�ll az �gyam el�tt.

- Figyelj, Ruki, nem lehetne, hogy �gyat cser�lj�nk? – vakarja meg tark�j�t.

- Fel�lem. – vonom meg a v�llamat �s megyek �t Koronnal az �v�be, majd alszom el.

�jf�lt�jt arra kelek, hogy vil�gos van �s � m�g fent �l az �gyban.

- Nem akarod leoltani a l�mp�t? – k�rdem �lmosan.

- M�g nem. – ingatja meg a fej�t.

- Pedig le k�ne, mert a f�nyre j�nnek a bogarak.

Erre egyb�l leoltja a villanyt, majd kis id� m�lva suttogva megsz�lal.

- Te is hallod?

- Mit? – k�rdem cseppet sem kedvesen.

- A padl� kint recseg. Mintha valaki m�szk�lna a folyos�n.

- Akira –s�hajtok fel – az �reg megmondta, hogy ez mi�rt van, am�gy meg �n semmit se hallok. De biztos valami bog�r j�tt bossz�t �llni rajtad. – z�rom le a t�m�t, de nem sokra r� arra kelek, hogy n�znek. M�rmint olyan �rz�s kap el, �gy fel�l�k az �gyban.

- Az isten �ldjon m�r meg! Menj �s fek�dj le aludni, ne b�mulj az �gyam v�g�b�l! Nincsenek bogarak, na! – k�zl�m neki �s h�zom magamra a takar�t.

Egy ideig m�g v�rok, majd �jra fel�l�k, de l�tom, hogy az �gy�ban van, �gy v�gre nyugodtan alszom el.

Reggel morcosan kelek, ami a reggelin�l is megl�tszik rajtam.

- Valaki nem akar velem szob�t cser�lni? – teszem fel a k�rd�st.

- Valami t�rt�nt az este? – k�rdi Kai.

- Igen. Valaki nem hagyott aludni, �s m�g te akartad Aoit ijesztgetni. H�t, csak hogy tudd, te sem vagy k�l�nb.

- Ezt most mi�rt mondod?! Hagytalak aludni!

- Igen, hajnali h�rom ut�n! Vis�tasz, mint egy l�ny, mert p�kot l�tsz az �gyadon, azt�n �geted a villanyt, amivel nem hagysz aludni, azt�n fosol, mert kint l�pteket hallasz, amikor az �reg is megmondta, hogy r�gi a h�z �s azt�n be�llsz az �gyam v�g�be �s b�mulsz az �jszaka k�zep�n! – fakadok ki.

- Nori, �n nem keltem fel. Nem b�multalak az �gyadn�l. – n�z r�m d�bbenten.

- Mi az, hogy nem?! Ott �llt�l �s n�zt�l! Az�rt mert nem l�tok, egy emberi alakot ki tudok venni a s�t�tben!

- De, �n t�nyleg nem keltem fel! – n�z r�m komolyan.

- Akkor mit l�ttam, szellemet? – k�rdem kiss� g�nyosan.

- Fi�k, el�g legyen. – sz�l r�nk Sakai.

A reggeli cs�ndben telik �s n�m�n megy�nk fel az emeleten. �n mentem el�l, Akira h�tul, mikor megint vis�t�st hallok, �gy csak s�hajtva h�trafordulok.

- M�r megint bogarat tal�lt�l?

- Most nem �n sik�tottam. – n�z r�m, majd � is h�trafordul �s a folyos� v�g�n egy szobal�ny rohan ki a szob�b�l.

- Mi t�rt�nhetett? – k�rdem.

- Nem tudom. N�zz�k meg.

Elindulunk a szob�ba, majd az �gyra t�ved tekintet�nk.

- J�zusom. – ny�g�m ki, mikor megl�tom az elv�gott nyak� f�rfit a v�r�ben fek�dni.

Nem sokra r� j�n egy f�rfi, aki rend�rnek vallja mag�t �s egybeterel minket az �tkez�be �s t�j�koztat a t�rt�ntekr�l.

- �n este l�pteket hallottam kintr�l. – ny�gi be Reita, �gy �n is megsz�lalok.

- �n meg felkeltem �s valaki �llt az �gyam el�tt. Azt hittem, hogy Akira az, �gy r�sz�ltam �s visszafek�dtem aludni. – �s most kap el engemet a p�nik, hogy ha nem �, akkor ki �llt az �gyam mellett?!

Azt�n kit�r a p�nik, hogy biztos a szellem az meg egyebek, m�g �jra r�nk nem sz�l a rend�r.

- K�rem, nincsenek szellemek. Egyszer� a dolog. Valaki bement a p�tkulccsal a lak�sba �s �gy �lte meg. Ez�rt, ha nem b�nja – fordul a tulaj fel� – szeretn�m, ha elz�rn� �ket egy olyan helyre, amelyr�l csak �n tud. Mindenki m�s, pedig a kulcs�t tartsa mag�n�l! T�bbet nem tehetek, most h�vok er�s�t�st a f�v�rosb�l, addig �rizz�k meg hidegv�r�ket. �rtett�k?

Az emberek n�m�n b�lintanak egyet, de �gy is sutyorogva folytatj�k a besz�lget�st.

- Most mi legyen? – k�rdem Sakait�l.

- Haza akarok menni! – jelenti ki Aoi, amivel szerintem mindenki egyet �r jelen esetben.

- Ahogy kij�n a rend�rs�g, m�r megy�nk is. Sz�lok a c�gnek, hogy k�ldjenek egy kisbuszt, nem maradunk tov�bb. – majd megy telefon�lni a menedzser.

Ez a sziget szar! Nem lehet egyszer�en elmenni, mert olyan magason vagyunk, hogy innen semmilyen k�zleked�si eszk�zzel nem jutn�nk haza, csak azon az �ton, amin j�tt�nk, majd onnan haj�val, mert egyed�l azon a partszakaszon tudnak kik�tni.

Er�sen d�lut�n fele j�rt, mikor az egyik vend�g feltette az �tvenezer yent �r� k�rd�st.

- Hol van m�r a rend�rs�g?!

- A rend�rs�g nem j�n. A vihar el�rte �ket �s a tengert. Nemsok�ra ezt a kis szigetet is el�ri. �gy v�rnunk kell.

- Akkor a busz se j�n �rt�nk. – s�hajtok fel.

- Mind itt fogunk meghalni. – zokog fel egy id�s h�lgy, mire kit�r a p�nik, amit nekem nagyon nincs kedvem hallgatni, �gy Koronnal ink�bb ki�l�k a verand�ra. Innen pont r�l�tok Uruh�ra, aki besz�l valakivel. Kicsit oldalra d�nt�m a fejem, �gy m�r nem takar a bokor. Ahogy eln�zem Aoit pr�b�lja megnyugtatni, aki remeg� k�zzel sz�vja a cigij�t.

Tal�n �n is megnyugodn�k t�le, gy�jtok r� egy sz�lra �s amint visszagondolok a tegnap est�re a hideg is kir�z t�le.

Este lefekv�s el�tt m�g bekopogott hozz�nk is a rend�r, majd megadta a sz�m�t, hogy ha b�rmi van, sz�ljunk neki. �ppen csuktam volna be az ajt�t, mikor Koron kirohant rajta boldogan ugatva.

- Csak nem a m�sik kuty�hoz ment? – k�rdezte Yamada-san.

- De, nagyon d�l k�zt�k a lamoure.

- Az�rt ne m�szk�ljon, ha lehet. F� az �vatoss�g.

- Rendben van. – indulok el Koron keres�s�re, csakhogy az egy�ltal�n nem seg�t rajtam, hogy az �ram ingadozik, �gy a folyos� egy kis id�re s�t�tbe burkol�dzik percenk�nt, majd egy nagyobb durran�st hallani �s v�gleg s�t�t lesz. Szerencs�re Koron csahol�s�t meghallom �gy elindulok a hang ir�ny�ba, csakhogy a s�t�tben nekimegyek valakinek, pedig meg mern�k r� esk�dni, hogy senki nem volt a folyos�n, mikor elindultam.

- Eln�z�st. – k�rek bocs�natot, de az illet� nem v�laszol, de hallom, hogy itt van, mert szuszog, bennem meg meg�ll az �t�. V�gem van. Biztos a gyilkos az, aki tegnap is benyitott hozz�nk.

Hideg ujj�t meg�rzem arcomon �s v�gigh�zza b�r�m�n. Nem tudom mi�rt, de �rzem, hogy el�gedetten vigyorog r�m, mert �rzi, hogy f�lek �s sz�gyen vagy sem, �sszepisiltem magamat.

Azt�n h�rtelen visszaj�n a f�ny �s ism�t egyed�l tal�lom magam a folyos�n.

Mi a picsa?! Nem, nem l�tezik, hogy szellem legyen. Remegve ny�lok arcomhoz �s ny�lok b�r�mh�z, majd emelem remegve ujjamat szemem el� �s igen, j�l sejtettem, hogy valamit r�m kent. M�ghozz� v�rt.

- Koron! – ki�ltom el magam k�ts�gbeesetten, mire kiskuty�m hangj�t meghallom �s nem sokra r� meg is l�tom, ahogy fel�m fut, �n meg remegve �lelem magamhoz.

- Istenem, de j�, hogy nem esett bajod! – nyugszom meg, hogy nem az � v�re van rajtam.

Felkapva Koront rohanok szob�m fel�, de a folyos�n ism�t elmegy az �ram, mikor az ajt�m el� �rek, amit elkezdek �k�llel verni, mik�zben k�nnyeim is elerednek.

- Akira nyisd ki! Nyisd m�r ki azt a kurva ajt�t!

�ppen �tn�k m�g r� az ajt�ra, mikor ny�lik, �gy sikeresen beesek.

- Takanori, mi t�rt�nt veled?! – k�rdezi a f�nyben, mert az �ram ism�t visszaj�tt.

- L�ttam! Ott �llt el�ttem a s�t�tben �s v�rt kent az arcomra vigyororgva!

- Sz�lunk a rend�rnek rendben? Addig f�r�dj meg.

- Ne hagyj itt! – kapaszkodom bel�.

- Telefon�lok. – nyugtat meg, �gy remegve veszem le vizeletes als�imat �s f�rd�k meg a k�dban.

Mikor kimegyek, m�r itt van a rend�r �s egyb�l k�rdezget, de nem tudok sokkal t�bbet mondani neki sem.

- Ezek szerint ma is meghalt valaki. Ha nem b�nj�k, itt �jszak�zn�k, mert a durran�s a gener�torb�l j�tt. Most a tartal�kgener�torr�l megy az �ram, de nem tudom, hogy a holnapi vihart�l meddig fogja b�rni. De, ha meg�rtik, nem sz�vesen m�szk�ln�k a folyos�n.

- Rendben, maradjon nyugodtan. Azt hiszem, ez most Takanorinak is j�t fog tenni. – v�laszol helyettem.

Valamivel nagyobb biztons�gban �rzem magam, hogy itt virrasztanak mellettem, �gy ahogy vil�gosodni kezd, lehunyom szemeim, hogy aludjak valamelyest.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.