Kai POV

F�z�sbe temetkezem eg�szen este 9-ig. T�ny, hogy szeretek mel�zni, de rendesen elf�radok ilyenkorra �s nem v�gyom m�sra, csak egy j� meleg te�ra, a puha �gyamra �s esetleg k�t �lel� karra, de az m�r t�l nagy dolog ahhoz, hogy megkapjam - s�hajtok f�radtan, ledob�lom magamr�l a munkaruh�t. Magamra veszem a s�lamat, kab�tomat, sapk�mat meg a keszty�met, �s m�g azt is ellen�rizem, j�l be van-e k�tve a bakancsom. Kifel� s�t�lva b�cs�t intek a l�zeng� munkat�rsaknak. Nincsenek m�r sokan… Mindenki siet haza, mert nekik van kihez – �l�k le a legfels� l�pcs�fokra az �tterem el�tt. Azt hiszem, t�nyleg f�radt vagyok, a nyomott hangulatom is ezt bizony�tja. B�r, ahogy eln�zem ezeket a hatalmas h�pelyheket, azonnal jobb kedvem lesz. H�embert �s h�angyalt csin�lni t�k muris �s milyen romantikus lehet ilyenkor valakivel k�zenfogva s�t�lni – s�hajtom �br�ndosan.
Vajon Reita m�r otthon van? Nem l�ttam bent. Lehet, �t is v�rj�k otthon, egy csinos l�ny, vagy egy helyes fi�. Az ut�bbit nehezen k�pzelem el, de mindegy. Ma is rideg volt velem. Szerintem azt sem tudja, hogy l�tezem.

El kellene indulnom, miel�tt idefagyok – �lln�k fel, de hirtelen valaki lezuttyan mell�m, �n meg olyan sz�vbajt kapok, hogy visszaesek a fenekemre. Reita? – ny�lnak t�gra a szemeim. Sz�val � akar meg�lni. Igen, szok�sa, �ltal�ban azzal akar a s�rba kergetni, hogy olyan eszm�letlen�l helyes. �llj! Mit keres itt?
- Hazavigyelek? Biztos nem akarsz ilyen hidegben gyalogolni – mosolyog, mire reflexb�l �n is, majd r�b�lintok. Nem tudn�k erre nemet mondani! Viszont nem �rtem, mi ez a hirtelen kedvess�g. Lehet, hogy Isten megsz�nt – h�mm�g�k magamban.
Az aut�j�ban �lve nem besz�lget�nk sokat, megk�rdezi merre, �n pedig mondom. N�ha hatalm�ba ker�t egy �rz�s, ami arra k�nyszer�t, hogy besz�ljek. M�g j�, hogy ez az utols� �t percben t�r r�m.

�cs�rg�nk f�l percig, azt�n �gy d�nt�k beh�vom, k�sz�netk�pp. Most itt �l a kanap�mon, �s az el�bb k�sz�tett gy�m�lcs�s te�mat kortyolgatja. J��z�en. Pedig �n csin�ltam.
Arra eszm�lek fel, hogy Reita az arcomat csipkedi. He? – felkapom a fejem.
- Figyelsz?
- Mit is mondt�l? Ne haragudj! – Mikor j�tt ilyen k�zel? �ssze�r az arcunk! – pislogok s�r�n, hogy magamhoz t�rjek. Rossz hat�ssal van r�m, �rzem, hogy a k�ld�k�mig pirultam.
- Mondom finom – emeli meg kicsit a kez�ben tartott b�gr�t, jelezve, arra c�loz.
- T�nyleg? – csod�lkozom. – Pedig �n csin�ltam – szalad ki az el�z� gondolatom a sz�mon, mire fur�n n�z. – �gy �rtem, a f�zt�met, ahogy l�ttam, nem igaz�n kedveled. – Meg n�ha �gy t�nik, engem sem, de ezt m�r csak gondolatban teszem hozz�. Elv�gre nem akarom elijeszteni.
- Ja – sz�rcs�l, nekem meg leesik az �llam. Azt rem�lem, legal�bb elmondja, mi az oka ennek, de nem sz�l egy sz�t sem - lesek ki az ablakon a havas t�jra, mire �jra felder�l�k �s besz�lhetn�kem t�mad.
- Olyan sz�p! �s holnaput�n kar�csony – kapom sz�m el� a kezemet �s kipirult arccal pislogok, ahogy ez eszembe jut. – Majdnem megfelejtkeztem r�la – motyogom. – Mondjuk most csak any�nak meg ap�nak kell aj�nd�kot vennem, de m�g fogalmam sincs, mit adjak nekik, meg h�t v�g�l is r��rek, mert �gyis csak �j�vkor tal�lkozunk, m�s meg �gy sincs, akinek aj�nd�kot adn�k – hadarom egy szuszra, azt�n r�n�zek. T�gra ny�lt szemekkel figyel. �risten, megint sokat besz�lek, nem is �rdekli – v�r�s�d�m telibe.
- Senki? – k�rdez vissza.
- Iz�, senki. �s neked?

Reita POV

Nem szeretem az ilyen k�rd�seket. Nekem egyed�l csak Ruki volt, amikor m�g egy�tt voltunk. J� lehet neki, hogy m�g a sz�lei �lnek, van csal�dja, van aki szereti. Az �n �desany�m tizenhat volt amikor megsz�lt �s p�r h�naposan eldobott mag�t�l. M�g az ap�mat se ismerem. Int�zetben n�ttem fel, egyetlen rokonom se akart mag�hoz venni, de tizennyolc �vesen elj�ttem onnan �s magamat l�tom el az �ta. P�r �ve any�m felkeresett, hogy megb�nta azt, hogy eldobott �s szeretne az �letem r�sze lenni. �n nem szeretn�m, ha akkor nem kellettem neki, akkor most se kelljek, eddig is megvoltam n�lk�le, most is megleszek, �gy elk�ldtem. 
M�r nem �rdekel a kifog�sa.

- Nekem sincs senkim se – iszom meg az utols� korty te�mat is. Ahogy n�z azokkal a hatalmas, barna szemeivel, iszonyat �des. – Mit n�zel, kicsi Kai-chan? – l�pek k�zelebb �n is, majd n�zek ki az ablakon.
- H�t amilyen macs� vagy, azt hittem, hogy van valakid – csap sz�j�ra, miut�n kimondja �s �gy elpirul, hogy azt tan�tani kellene. R�gt�n elkezdek nevetni. Na, igen, Rukinak is ez volt az els� gondolata r�lam, de szerintem ez megmaradt, ahogy viselkedtem vele. Mert neki t�nyleg azt bizony�tottam be, hogy macs� vagyok �s, hogy mindenkivel csak lefekszem. M�r b�nom, de mindegy is. 
– Bocs�nat ezt t�nyleg nem akartam mondani - suttogja a v�g�t.
- Semmi ba,j Kai, v�g�l is van benne valami, de rem�lem, ezen tudok v�ltoztatni – d�l�k h�ttal a p�rk�nynak �s �gy n�zem kipirult arc�t.
- Mi�rt ut�lod ennyire a f�zt�met? Mindenki dics�ri, csak te nem.

Ezzel annyira nem szeretek dicsekedni, vagyis azzal, hogy mi vagyok.
- Tudod, azzal nincs semmi baj, biztos vagyok benne, hogy j�l f�z�l, de �n veget�ri�nus vagyok, ez�rt nem eszem, meg amit csin�lsz – vakargatom meg tark�mat. Ez olyan g�z. Olyan nagy szemekkel n�z r�m, szinte kiesnek a hely�r�l.
- T�nyleg? – m�reget extra hatalmas szemekkel �s j�n k�zelebb. Csak pislogok vissza r�, mire elkezd ugr�lni k�r�l�ttem. Hogy lehet valaki ennyire hiperakt�v? Kik�sz�t, esk�sz�m. – Mi�rt nem mondtad? Akkor csin�lok neked valami finomat.

Jaj, Istenem, ezt akartam elker�lni. Amikor elindul, elkapom karj�n�l fogva �s h�zom vissza magam mell�.
- Kai, nyugi, j�? Nem vagyok �hes – mosolygom r�, mire megnyugszik �s csak n�z, meg n�ha pirul. Nah�t, csak nem valami piszkos kis gondolat rejt�zik az agyadban?
- Nincs kedved velem kar�csonyozni? Ha m�r neked sincs senkid, de nem tudom, hogy nem-e a sz�leiddel akarod t�lteni… - Elakad, val�sz�n�leg amikor megl�tja szomor� arcomat. – Mi a baj? Rosszat mondtam, ugye? – esik k�ts�gbe. – Sajn�lom, ne haragudj, nem akartam! – l�tom meg szemeiben k�nnyeit, mire magamhoz h�zom �s �t�lelem. Ez hozz�m t�l k�zvetlen, de hirtelen nekem is sz�ks�gem lett erre.
- Semmi baj - s�hajtom. - De most m�r mennem kell, majd holnap tal�lkozunk.

Kik�s�r az ajt�ig, �n zsebembe s�llyesztett kezekkel indulok el a kocsimhoz.

Annyira ut�lom az ilyen k�rd�seket, de igaz�b�l nem is v�laszoltam neki r�. Egy norm�lis ember a sz�leivel �s a p�rj�val t�lti a kar�csonyt - Jap�nban nem nagy sz�m, de az�rt tarjuk mi is, f�leg az ut�bbi id�ben -, erre nekem egyik sincs, de Kai kis �des, n�ha az agyamra megy, igaz. Most is, pedig alig voltam egy �r�t, �s eddig �szre sem vettem, hogy a k�zel�ben az ember boldog lesz... Tapasztalom.
Nagyot s�hajtva megyek fel a lak�somba �s z�rom be az ajt�mat, ahol azonnal az �n �des k�ly�k huskym fogad. Olyan kis picike, Tora haverom hozta nekem tegnap este, hogy � az aj�nd�kom t�le.
- Szia, kisl�ny – veszem fel kezembe �s �lelgetem meg mire megnyal. �n is szeretlek. Lerakom az �gyamra, majd elmegyek f�rdeni �s v�gre aludhatok.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2013.04.24. 14:31 vivicsek1399 Ez nagyon j����! l�����cci ezt hamarabb folytass�tok. FOLYTIIIIIIIIIIIIT.  V�lasz: Szia  k�szi h irt�l igyeksz�nk csak Choonak nehezen megy mert lev�lbe k�ldi nekem