D.L.N.-Dark Long Night

  2013.05.21. 11:57

 

 

1.Fejezet:

 

Ruki pov:

A nevem Matsumoto Takanori de mindenki csak Rukinak hív.Nem vagyok ember,vámpír vagyok és már évszázadok óta az a célom hogy megöljem a vérfarkasokat.A szüleimet a vérfarkasok ölték meg mikor kicsi voltam.Gyűlölöm Őket.Évekig az emberek között nevelkedtem befogadtak bár amikor elmondtam hogy valójában mi vagyok nagyon megijedtek.De nem tehettem mást ugyanis megtámadtak minket a farkasok.Szerencsém volt mikor már minden veszni látszott láttam meg régi barátomat Reitát.Régóta ismertem Őt nagyon jó barátom volt egészen addig amíg a szüleimmel végeztek én pedig elmenekültem.Nem kerestek a vámpírok pedig reménykedtem hogy visszamehetek a kastélyba.

-Ruki te vagy az?-kérdezte megdöbbenve.-Mégis csak élsz tudtam!-ölelt meg amikor végzett az utolsó vérfarkassal.A szeme megint barna volt és a szemfogai is visszahúzódtak.

-Rei chan.-néztem rá szipogva.Nem változott semmit.Szőke haja van még mindíg és az orrkendő még mindig az arcán van.Fekete kimonója és palástja alatt vannak a fegyverei.Főleg a kedvence egy lila markolatú gyönyörűen kidolgozott katana.

-Mik vagytok ti?-hallottam a két ember hangját akik befogadtak még évekkel ezelőtt.-Ruki..te te..egy szörny vagy.Te jó ég!Mennyi embert öltél már meg?-kérdezték.

 

***

Sajnos igazuk van.Szörny vagyok.Körülbelül másfél éve elkóboróltam már nagyon éhes voltam és sejtitek hogy vérre nem tehettem mást.Ahogy kóboróltam a faluba megláttam egy idősebb házaspárt és egy nagyjából 16-17 éves lányt.Sajnos természetemből adódik hogy rögtön átváltoztam.Szemeim vörösek lettek és szemfogaim megnőttek.Gyors voltam és hatékony.De amikor megláttam a lányt nem a félelmet éreztem hanem a haragot.Nem menekült hanem rögtön nekem esett és ütött ahol tudott.Nagyon harcias  volt és egy kisebb tőrt vettem észre nála.Jól harcolt a kezemet is sikerült elvágnia.Viszont én mégis erősebb voltam mert egy pillanat alatt olyan messze taszítottam hogy egy fa állította meg.Fájdalmasan felnyögött és könnyes szemekkel nézett rám.Amire nem számítottam hogy a szemei aranyszínűek voltak és mint a macskának keskeny pupilla és fújtatott amikor a közelébe értem.

-Ki vagy te?-kérdeztem majd felemeltem és gyengéden fordítottam fejét felém hogy szemébe tudjak nézni.Szinte megbabonáz és az illata nem tudnám megölni.Inkább vonzónak találom.Vonzó de veszélyes.-válaszolj!

-Neked soha!!-taszított el magától.-Te gyilkos!!Egy szörny vagy hogy lehet hogy befogadtak az emberek? Te szemét! Most a pokolra küldelek!-kiáltotta és futott felém.

-Ne beszélj így velem!-kiabáltam.Elkaptam kezét és nekiszorítottam az egyik fának.-Fogalmad sincs hogy milyen érzés! Én nem akarok szörnyeteg lenni és senkit se akartam bántani!-mondtam már szinte könnyes szemekkel.-De nem tehetek mást.-elfordítottam fejét hogy megharapjam de tétováztam és ebben a pillanatban éles fájdalmat éreztem a lábamba.

-Ne merészeld!Takarodj vámpír!!-hirtelen termett mellettem egy hosszú barna hajú lány aki idősebb volt a másiknál és harciasabb is.A kezében egy katana volt amit éppen nyakamhoz tartott és vigyorgott rám.Ami meglepett hogy szinte ugyanolyan precízen kidolgozott kard volt mint Reitáé nagyon hasonló volt csak annyiban különbözött hogy fekete volt a markolata.

-Te ki vagy?-néztem rá döbbenten.

-A nevem Rika és semmi közöd hozzá.Engedd el Norit!!-kiabálta.

-Dehh mi se vagyunk jobbak mint Ő..Rika...-fogta meg a kezét mire én hátráltam pár lépést.Kik Ők? És milyen furcsán néznek ki.Díszes kimonó van rajtuk és fegyvereik is vannak.-elmélkedtem.

-Semmi köze hogy mi védjük a falusiakat  és hogy nindzsáknak képeztek ki minket!-mondta dühösen a Rika nevű lány.

Mi?nindzsák? Azt hittem nem léteznek.Hisz ez lehetetlen...Ők gyilkolják a fajtámat és a farkasokat is.

-Most megölöm.-indult el felém az idősebb lány.

-Ne tedd.-válaszolta a másik mire észbekaptam és elmenekültem.Szerencsére a sebeim hamar begyógyultak és nem tűnt fel senkinek hogy elkóboróltam.

****

Most meg itt vagyok és már nem titkolhatom tovább hogy mi vagyok valójában.Nagy csalódást okoztam hisz rögtön rámtámadtak Reita viszont ellökte Őket majd karon ragadott és sietve mentünk a kastély felé.Már csak akkor tértem magamhoz amikor bennt ültem Reita szobájába és láttam hogy itt van Aoi Uruha és Kai is.Régóta ismerem őket Kai kivételével mind vámpírok vagyunk.Kai chan még kiskorába került ide és Ő a szolgánk.Annyi év után is tisztán emlékszek rájuk.Egy ideig beszélgetünk elmondom nekik ami másfél évvel ezelőtt történt ám amikor megemlítem Rikát Reita felkapja a fejét majd szomorúan néz maga elé.Nem értek semmit de folytatom a beszédet.Amikor elmondtam a történteket Reita feláll és kimegy egy szó nélkül.Aoi és Kai is elmennek mondván hogy már késő van.Uruha velem marad és elkísér a régi szobámba.Lassan lépkedek mellette amikor Uruha megszólal.

-Reita szerelmes volt.-mondja szinte suttogva mire nagy szemekkel nézek rá.

Hogy mi? Szerelmes?

-Dede...-kezdek el dadogni.-Azt ne mond hogy...

-Rikába.Közbe sokminden történt ám Ruki chan.Aoi és Kai is szerelmesek.Én viszont nem találok senkit.Aoi is hibát követ el hisz egy emberbe szerelmes.Jól tudja ezt nem szabadna meg kellene ölnie Kai-t de nem képes rá.-mondja szomorúan majd belépünk a szobába.

-Nekem ez magas és mi történt?-nézek Rurura.

-Reitát kérdezd ha akarja elmondja.-megy ki én pedig egész éjszaka forgolódok.Nem tudok elaludni csak az a két lány jár a fejembe.És az hogy mi a fene történhetett Reitával és hogy Aoi hogy szerethetett bele egy halandóba.

 

2.Fejezet:

 

*** Fél évvel ezelőtt ***

Nori pov:

-Akkor indulhatunk a vadászatra?-hallottam Rika hangját az ablaknál ült és bámult maga elé.Már fél éve annak hogy szerelmes lett egy vérszopóba ami nagy hiba a részéről.Tudja hogy meg kellene ölnie de Ő mégis elengedte sőt láttam amikor csókolóztak.Igaz én is más lettem amióta másfél éve találkoztam egy olyan vámpírral aki vegyes érzelmeket váltott ki belőlem.Két tanárommal sétáltam amikor megtámadott minket.Megölhettem volna de mellette elgyengültem és úgyéreztem hogy valami vonz hozzá hogy akarom Őt.-Figyelsz te rám?

-Mi?JA persze mehetünk.-mosolyogtam majd magamhoz vettem az aranymarkolatú tőrőmet Rika pedig a katanát.Kiugrottunk az ablakon és az erdőbe mentünk.

Nem kellett sokáig várnunk máris belebotlottunk 5 vérfarkasba.Gyorsan támadtunk nem is sejtettük hogy vámírok is megjelennek.Éppen megöltem ellenfelemet amikor Rika felé pillantottam és megláttam azt a szőke hajú vérszívót akinek legszívesebben kitekerném a nyakát.Láttam hogy Rikát védi de nem figyel a mögötte lévő farkasra aki épp készült megharapni.Amire nem számítottam hogy Rika a vérfarkas elé ugrik így Őt harapta meg és nem azt az idióta vérszopót.Olyan gyorsan mentem oda ahogy tudtam és kaptam el Rikát.Amikor a szőke hajú vámpír meglátta hogy mi történt egy csapással elintézte a másik szörnyet.Amikor Rikához közelített én elkezdtem rá fújtatni és ösztönösen nyakához szorítottam a tőrömet.

-Ne merészelj hozzáérni!Tudom hogy mi volt köztetek.-mondtam dühösen.

-Kérlek engedj oda.-nézett rám barna szemivel és csak a fájdalmat láttam benne.Nem tudom miért de odaengedtem.Ekkor Rika kinyitotta a szemét és meglepődve vette észre hogy nem én ölelem hanem Reita.Könnyes szemekkel néztem Őket mikor felém fordította fejét barátnőm és felém nyújtotta fegyverét.Ami nálunk azt jelentette hogy feladja a harcot.Nagy szemekkel néztem hol rá hol a fegyverére amikor hirtelen megszólalt.

-Vedd el!Mostantól egyedül vagy!Sajnálom.-nézett rám könnyes szemekkel majd Reita felé fordult.Soha nem hittem hogy a vámpíroknak vannak érzéseik de mikor a szemem láttára váltottak egy szenvedélyes csókot akkor már kezdtem máshogy a kis vérszopóra nézni.

-Nem veszíthetlek el!-mondta szinte sírva majd fogtam meg kezét.Erősen vérzett a sebe ami a vállán volt és láttam hogy iszonyú fájdalmai vannak.Tudtam hogy nincs remény a farkas megmarta ami azt jelenti hogy a sebe elfertőződik és meghal.Lehajtottam fejem és felvettem Rika katanáját.Ekkor hirtelen repültem pár métert alrébb egy fa fogott meg.Mikor felnéztem nagyon dühös lettem.Reitát láttam amint Rika nyaka fölé hajol és megharapja.Pár pillanat múlva elhajolt nyakától rámnézett már vörös szemeivel majd annyit suttogott hogy sajnálom és megcsókolta Rikát.Mégis mi a fenét csinál? Ez a szemét.Dühömben felkaptam a tőrőmet és megtámadtam Reitát.De hiába gyorsan eltűnt a szemem elől nem sikerült megölnöm.Sírva térdeltem le Rika mellé és öleltem magamhoz.Mi a fenét tegyek?Azt hittem hogy meghalt de pár perc múlva kinyitotta szemét és fájdalmasan felnyögött majd megfeszült teste és felordított.

-Mi történik veled?Mégi mit csinált veled az a vámpír?-estem kétségbe és gyorsan hazafelé vettem az irányt.

Lassan fektettem le majd vizesborogatást tettem a fejére.Éreztem hogy lassul a pulzusa és egyre nehezebben veszi a levegőt.Hirtelen megint megfeszült a teste majd elernyedt.Lassan nyitotta ki szemeit de amit láttam nem akartam elhinni.Vörös szemek a sebe is begyógyult már csak egy kis heg látszott és a szemfogai megnőttek.elhátráltam tőle majd sírva és kétségbe esetten néztem vissza rá.

-Nori...-suttogta.-A fenébe is miért hagytad ezt?-fogta meg fejét és fájdalmasan felüvöltött.

-Mégis mit?Mi van veled?-mentem közelebb amikor eltaszított magától és azt mondta hogy menjek el keressem meg Reitát és mondjam azt neki hogy meghaltam hiába tette meg.

Nem értettem semmit vagy nemtudom hogy csak nem akartam elfogadni hogy Rika ugyanolyan vámpír lett mint a drága Reitája akit megakartam ölni.Még aznap éjszaka elmentem és már fél éve bolyongok az erdőben de eddig csak vérfarkasokat láttam vámpíroknak nyoma sincs.Mégis hol keressem?-ültem le egy fa tövébe.-Már fél éve nem csinálok mást csak keresem azt a rohadék vámpírt és semmi eredménye Rikát is csak néha láttam itt az erdőben amikor szükségem volt segítségre Ő megérezte és megjelent.-sóhajtok amikor hirtelen észreveszem hogy két erős vérfarkas közelít felém.Túl erősek és hihetetlen gyorsak nem vagyok elég erős így csak az egyiküket tudom megölni.Mivel tudom hogy nem kerülhetek ki győztesen ha összecsapok a másikkal ezért futásnak eredek.

-várj kislány akkor is megkóstollak.-morogta majd elkezdett utánam futni.

Már majdnem utolért amikor hirtelen valaki közém és a farkas közé állt és ellökte a közelemből azt a szőrős dögöt.Mikor hátranéztem  két vámpírt láttam meg.Aztán előre meredtem és egy hatalmas kastélyt láttam.

-Te?-nézett rám meglepődve a szőke vámpír.

-Reita.-néztem fel rá majd dühösen támadtam rá de a másik szőkés barna hajú srác lerángatott róla és lefogott.

-Mi van?Tudom hogy megakarsz ölni.Miért tartasz szörnyetegnek?-jött közelebb hozzám.

-Mert az vagy!Miattad halt meg Rika!-mondtam dühösen.

-Hogy mi? Meghalt?-nézett rám könnyes szemekkel közben a másik srác elengedett.Reita térdre esett és csak sírt.Meglepett hogy pont egy vámpírt látok így de egyátalán nem sajnáltam tudtam hogy Rika nem tudja elfogadni ami lett belőle.

-Hé Rei nyugodj meg te megakartad menteni de tudod hogy belehalhat ha átváltoztatod.Lehet hogy ígyis-úgyis meghalt volna.-mondta a másik.

-Uruha!!Ne mond ezt én szerettem Őt!A fenébe is amikor együtt voltam vele éreztem hogy Őt akarom de nem akartam átváltoztatni.Amikor lefeküdt velem tudta hogy súlyos hibát követ el.-nézett az említett Uruhára majd rám.

Hogy mi??Jól hallottam..Rika vele volt.Ez a kis...

-Te rohadék megöllek nyomorult vámpír hogy tehetted?-vágtam pofon mire elhátrált és könnyes szemekkel nézett rám.

-Ezt ne merészeld!Szerették egymást nem érted?Rika máshogy is dönthetett volna te ostoba.-mondta Uruha.

-Hagyd menjünk vadászni Ruru.-indult el Reita én pedig megint hagytam elmenni...De miért?

 

3.Fejezet:

*** jelen ***

Ruki pov:

Érdekel hogy mi történhetett amiért ilyen Reita ezért megkérdeztem Aoi chant.Részletesen elmondott nekem mindent és amikor tudatosult bennem hogy Rei egy nindzsába volt szerelmes akit elveszített ráadásul a csaj társa vadászik rá mert Őt hibáztatja komolyan megsajnáltam.Már tudom miért viselkedik így és miért védi az embereket.Kicsit feszült voltam és inkább elmentem a kastélyból.Lassan lépkedtem amikor észrevettem azt a lányt akivel másfél éve találkoztam.Biztosan tudtam hogy Ő az éreztem az illatát.Követtem Őt láttam hogy egy kis tóhoz sétál.Elbújtam egy fa tövébe és figyeltem hogy mit tesz.Amikor megéreztem hogy nem vagyunk egyedül...egy vámpír közelít ez egészen biztos a szagából ítélve.De ki lehet az? Vártam de nem sokat láttam az illetőből de a fegyvere ismerős volt.Egy fekete markolatú katana..csak nem-hasított belém a gondolat amikor hirtelen megtámadták őket a vérfarkasok.Megijedtem hisz láttam hogy ketten semmi esélyük akkor se ha Rika vámpír.

-Túl sokan vannak...-suttogtam.Majd nemtudom miért de hirtelen törtem rá a farkasokra.Már majdnem elbántunk a szörnyekkel amikor az egyik egy nyíllal célbavette Norit.Mivel háttal állt nem vette észre a veszélyt és Rika is elég gyenge volt tudtam hogy mit kell tennem.Nori elé álltam és én kaptam a nyilat egyenesen a mellkasomba furódott.Fájdalmasan felordítottam és térdre estem.Rika elkapott és nagy szemekkel nézett rám.

-Te? Mit csinálsz?-kérdezte majd láttam hogy visszaváltozik szemfogai eltünnek és szeme ismét barna lesz.

-Ruki..-meredt előre Nori.-Miért tetted ezt?-jött közelebb és szipogva nézett rám.

-Emlékszel rám?Miért sírsz hisz legutóbb még megakartál ölni.-mondom mosolyogva.

-Én tudom jól hogy miért.Már akkor belédszeretett.Attól a naptól tudtam hogy Nori teljesen más.-sóhajtott Rika.Majd lassan felállt  a hátára vett és elindult a kastély felé.Nori követett minket Rika elég lassan futott hogy tudja tartani a tempót a társa.Én egyre rosszabbul voltam tudtam hogy megfogok halni.Mikor a kastély elé értünk Rika letett és kezét a mellkasomra tette.Nem értettem mit akar de mikor lehunyta a szemét és melegséget éreztem tudtam hogy megpróbál meggyógyítani.De ez az életébe kerülhet mert súlyos a sebem és amúgy is hogy lehet ilyen képessége?Ekkor veszem csak észre hogy Nori hívta Reitáékat.Mindenki itt áll mellettünk.Egyre jobban érzem magam visszatér az erőm és kezdek átváltozni.

-Begyógyult a sebe.Ez hogy lehet?-jön közelebb Uruha.

-Ki vagy te?-kérdezi Aoi.

Ekkor már felállt Rika mivel fekete lepel volt rajta és csuklya ezért nem láthatták az arcát.Lassan megfordult majd levette a leplet.

-Rika...-hallottam Reita meglepődött hangját.-Te élsz?-jött közelebb és kapta el szerelmét.

Tudtam hogy mi következik lassan felültem és rájuknéztem.Nori csak nagy szemekkel nézett hol rám hol Reitáékra.

-Mi történik?-jött oda hozzám és ölelt meg.

-Rika miért?Miért hazudtál?-kérdezte sírva Reita kedvesét.-Nem teheted ne!!-ölelte magához.

-Sajnálom.Nem tudtam elfogadni amivé tettél de még mindig szeretlek.-fogta meg arcát majd lehúzta egy szenvedélyes csókra.

Mivel mi tudtuk hogy mi következik már szipogva néztem Norira és bevittem a kastélyba.

-Hé tegyél le engedj vissza!!-kapálózott de nem engedtem neki.

-Sajnálom de szerintem Rika nem akarja hogy így lásd Őt!-tettem le már a szobába.

-MI? ezt hogy érted?-nézett rám könnyes szemekkel de mikor meghalotta Reita üvöltését rögtön rádöbbent a dolgokra.-Nem nem lehet.-sírva ütötte mellkasomat hogy nem akarja Rikát elveszíteni.

Én se bírtam és pár könnycsepp utat talált magának.

-Sajnálom hogy ez történt Rika tudta jól hogy ezzel mit vállal.Az én hibám.-hajtottam le fejemet.-Én csak most értettem meg igazán Reitát és Aoit.Tudom hogy milyen a szerelem.-Néztem Nori szemébe majd szenvedélyesen megcsókoltam.Elkezdtem az ágy felé tolni majd óvatosan fektettem le.Nyakát kezdtem el csókolgatni és nehezemre esett nem megharapni Őt.De sikerült urrá lennem a vadállati ösztöneimen.LAssan kezdtem el vetkőztetni Ő is így tett.Keze felfedező útra indult testemen.Gyorsan megszabadúltunk a ruháinktól majd ismét fölötte voltam és szenvedélyes csókot váltottunk.

-Akarlak.-suttogtam fülébe mire megremegett alattam.Elkezdte levenni alsónadrágom mire hirtelen megállt a keze mikor megérezte merevedő férfiasságomat.NYakát vettem célba majd haladtam egyre lejjebb.Kicsit elidőztem mellénél majd hasát kezdtem puszikkal beborítani.Édesen nyögött alattam megszabadítottam a bugyitól is mire elpirult.Felhajoltam hozzá és megcsókoltam közbe levettem alsónadrágomat.Alighogy elhelyezkedtem lába között hirtelen félve és szipogva nézett rám.

-Mi a baj?-néztem könnyes szemébe.-ha nem akarod megállok. húzódtam el tőle egy kicsit.

-Énh..-nyögte.-Még nem voltam senkivel-sütötte le szép barna szemeit.Nem mert rámnézni.Én viszont fölémásztam óvatosan majd egyre lejjebb csókoltam amíg el nem értem nőiességéhez.Nyelvemmel kezdtem el kényeztetni mire hirtelen rámnézett és pirulva kapaszkodott vállamba.Nagyokat nyögött alattam én padig élveztem hogy ilyen hangokat hallok tőle.Sose éreztem ilyet eddig ha voltam valakivel akkor mindig saját magammal törődtem most viszont nem akarok fájdalmat okozni.Azt akarom hogy élvezze minden egyes mozdulatomat.Mellét kezdtem el maszírozni egyik kezemmel mire jólesően nyögte nevemet.Pár pillanat múlva már éreztem hogy nem bírom sokáig érezni akartam ezért lassan fölémásztam majd nyakát kezdtem el puszilgatni.Lassan hatoltam be szűk testébe majd vártam hogy megszokja ezt az érzést.Erősen kapaszkodott a vállaimba éreztem hogy rettentően fáj neki ezért nyugtattam és szenvedélyesen megcsókoltam.Pár perc múlva kezdtem el mozogni benne kezemmel pedig oldalát simogattam.Minden lökésnél egyre nagyobbakat nyögött alattam.Tetszett a hangja és már egyre könnyebben mozogtam szűk testében.Kicsit gyorsítottam de néha mélyebbeket löktem.Éreztem hogy közel van a beteljesülés Nori chan is egyre nagyobbakat nyög.NYakához hajtottam a fejem és szuszogtam egy kicsit hogy ne változzak át.nem akarom Őt megharapni nem lehet olyan szörnyeteg mint én.Kicsit lassítottam hogy elhúzzam gyönyörünket.

-Rukihhh...-hallottam meg nevem.-Kérlekkhhh..-nyögte szerelmem.

Gyorsítottam és együtt értük el határainkat.Nevét nyögtem mikor elélveztem.Lassan kicsúsztam testéből majd mellé feküdtem.Éreztem hogy nincs minden rendben magamra kaptam az alsónadrágom és hirtelen a sarokba kuporodtam.Fejemet fogva csúsztam le a fal mentén Nori hibát követett el amikor közelebb jött.

-Ruki kérlek tedd meg..-jött közelebb és húzta el a haját formás és kívánatos nyakáról.

-Nemhhh..nem akarom elkövetni azt a hibát amit Reita is.Szeretlek és nem tudom megtenni!!-nézek rá könnyes szemekkel.

-Én meg nem akarok megöregedni és meghalni veled akarok lenni.Rikának igaza volt vápírok vagytok de érző lényeknek nevezett mindig titeket most már értem hogy miért.-nézett rám és emelte fejemet nyakához.

Mikor megéreztem bódító illatát rögtön átváltoztam.Megtettem megharaptam.Lassan és óvatosan mélyesztettem fogaimat nyakába majd szorítottam magamhoz hogy ne tudjon mozogni.Fájdalmasan felnyögött és szorosan kapaszkodott vállamba.Éreztem hogy teste fájdalmasan megfeszül és elkezd sírni.Nem kellemes a vámpírok harapása bele is hallhat de reméltem hogy ez nem történik meg.Megsebeztem ajkamat majd megcsókoltam.Pár pillanat múlva elájult én pedig lefektettem az ágyra.Hátra léptem majd sírva térdre estem.Mit tettem lehet épp most öltem meg a szerelmemet már teljesen tudom hogy mit érez Reita.Nem látom azokat a jeleket amiket kellene ha valakit átváltoztatnak vámpírrá.

-Kérlek élned kell.-suttogtam ajkára majd megcsókoltam.

 

4.Fejezet:

****1 évvel később****

 

Nori pov:

Ezt soha nem hittem volna.Pont egy vámpírba szeretek bele és hogy elveszítem a barátnőmet mert a szerelmemet megmenti.Létezik szerelem elsőlátásra?Lehetséges...nem tudom.De már lassan egy éve vámpírként élek.Már emberek nincsenek a közelembe még Kai is vámpír lett.Ő rosszabbul viselte az átváltozást mint én de szerencsére életben van.Aoival nagyon boldogok.Ellentétben Uruhával és Reitával.Uruha még mindig keresi a szerelmet Reita pedig szerintem ezt tudjátok.Én Rukival vagyok már azóta a nap óta amikor Rikát elvesztettem de megtaláltam a szerelmet.Reitát nem sokszor látom a kastélyba mindig kint van ahol Rikával utoljára találkozott.Most épp bennt ülök a szobába és nézek ki az ablakon.Innen pont rálátok az udvarra ahol Reita és Ruki áll.Pár perc múlva látom hogy szerelmem eltűnik majd mögöttem a szívbajt hozva rám szólal meg.

-Kicsim gyere le kérlek.-nyújtja kezét felém amit elfogadok.Összekulcsolom ujjainkat és együtt megyünk ki a kertbe.

Mikor leérek Reita háttal áll nekem és mered előre.Ruki a fülembe súgja hogy beszélni akar velem és hogy most magunkra hagy minket.Közelebb megyek hozzá de nem szól semmit csak felém nyújtja a fekete markolatú katanát ami Rika fegyvere volt.Én meredek előre hogy mit akarhat mi a célja.Ránézek és látom hogy sírva néz előre majd pár pillanat múlva felém fordul és szemembe néz.Nem látok mást csak a szomorúságot.

-Ölj meg!-mondja semleges hangon.Majd kicsit hátrál és szemembe néz.

-Hogy mi?-nézem könnyes szemeit majd közelebb lépek.Ami hiba volt már későn veszem észre hogy átváltozott és vörös szemekkel néz rám.

-GYerünk! Régen megakartál ölni kérlek szivességet tennél!Rukiéknak már mondtam és a döntésem végleges!-nézett rám mérgesen.Én meredtem előre ami hiba volt ugyanis elkapta kezem egy pillanat alatt rántott közel magához majd fogta meg kezem amibe a katana volt és tartotta magafelé.Akkora volt a lendület hogy már nem tudtam megállni a kard pedig átszúrta Reita testét.Mikor felfogtam hogy mi történt sírva néztem le a kardra majd Reitára.

-Miért?Te idióta..-szorítottam össze szememet.Reita térdre esett én viszont nem hagytam hogy teljesen elessen elkaptam és sírva néztem rá.

-Ne sírj már tudod jól miért tettem.Köszönöm!-mondta suttogva majd lassan lehunyta szemét és kezeim között halt meg.Mivel én is vámpír vagyok éreztem amint elhagyja az élet majd pár pillanat múlva már csak a kard volt a kezemben.Reitából nem maradt semmi a vámpírok hamuvá válnak ha meghalnak.Rukiék akkor jöttek vissza én viszont remegve tartottam a kezembe a kardot amivel megöltem Reitát.

-Kicsim!-ölelt meg Ruki és próbált csitítani.Pár napig nem tettem mást csak az ablak előtt ültem és meredtem kifelé. néha felvettem azt a kardot ami számomra jelentéssel bír.Egy igazi szerelem fűződik hozzá.Már megértettem.Attól hogy valaki vámpír még érző lény és már megértettem hogy Rika miért tette azt amit.És már Reita szavait is megértettem a szerelmét elvesztette ez még egy vámpír számára is elviselhetetlen.Sajnálom ezt az egészet ami velük történt de már csak előre tekintek miattuk igyekszek megvédeni az embereket most már rajtunk a sor Rukiék is elismerték és mi fogjuk védeni a falusiakat a vérfarkasoktól.Soha nem adom fel!-néztem ki az ablakon majd megfogtam immár mindkét katanát és indultam vadászni.Már nem néztem hárta Rikának és Reitának köszönhetően másképp látom a világot és élem az életemet.A sorsomon már nem változtathatok de a védtelen embereket megvédhetem csak ez lebeg a szemem előtt úgyhogy nincs más hátra mint előre! 

Súgó 1 hozzászólás

2013.05.21. 17:34 Nori-chan Szia Rika chanom <3  Ezért még kapsz h megsírattál ezt is sokszor elolvastam már nagyon szépen köszönöm h megírtad nekem nagyon tetszik <3 Annak az egynek nem örülök benne h Rei és Rika meghalnak azon nagyon sírtam. rem lesz még hasonló ficed de abba ne haljon már meg senki se :3 imádom ahogy írsz rem nyáron sikerül megint sokat írnunk puszika <3  Válasz: Szia!  <3 Bocsi h így jött össze örülök h tetszett :) a vámpíros ficiket szeretem nagyon jó volt írni.Hát remélem de sajna most már munka után futkozhatok de ha lesz időm akk írunk. :) Vmit már muszáj volt tenni bocsi h kinyírtam Őket a ficbe ez így jött de még változhatnak a dolgok lehet h nem veszítették el Őket véglegesen :) Köszi h írtál ^^  Pussz