Miután Aoi becsukta apja mögött az ajtót, óvatosan nyitott be a hálóba, ahol Uruha egyenletesen szuszogott. Az ablakhoz sétálva elhúzta a függönyöket, hogy elsötétítsen, majd kiment a szobából, a konyhába, hogy összedobjon valamit, majd eszébe jutott, hogy fel kéne hívni Miyavit.

Amíg a másik aludt sikeresen lerendezte a több órára nyúlt telefonásást, majd nekiállt teríteni a vacsorához.

Éppen vitte volna az asztalhoz az ételt, mikor karokat érzett meg dereka körül és valaki a fülébe szuszogott, miközben fejét a vállán pihentette.

- Felkeltél? – fordult meg a másik felé, akinek a feje az álmosságtól kissé fel volt még duzzadva.

- Álmos vagyok. – dünnyögte Aoi vállának.

- Akkor feküdj vissza. – simogatta a magasabb hátát.

- Gyere velem akkor.

Aoi befeküdt Uruha mellé, aki magához húzta őt és úgy aludt vissza, így a vacsora kimaradt.

Másnap reggel Uruha hamarabb kelt fel a másiknál, így nekiállt felfedezni a lakást. Rengeteg minden volt, amiről igazából fogalma sem volt, hogy hogyan is kéne használnia, de ezt nem merte megmondani a másiknak. Tény és való, hogy tudta, hogy mit hogy hívnak, vagy éppen mire való, de a használata az már más tészta volt, hisz eddig nem volt rá szüksége.

A gyomra egy idő múlva nekiállt jelezni, hogy táplálékra van szüksége, így elindult a konyha felé, csakhogy az ételmelegítéssel gondjai akadtak. Most csavarja vagy benyomja a gombot? Vagy mindkettő? Egyáltalán mit is kéne csinálni a tűzhellyel, hogy meleg legyen az étel? Mivel nem akarta felgyújtani a házat, ezért inkább visszament a hálóba, hogy felkeltse a másikat, de szerencséjére éppen az ágyban ébredezett.

- Aoi, éhes vagyok. – jelentette ki, mire csak egy álmos bólintást kapott, majd kikászálódva az ágyból nekiállt megmelegíteni az ételt.

Miközben ettek Yuu végig Kouyout nézte és megállapította, hogy a másik nem egy átlag családból jött.

- Aoi, ez finom volt. – törölte meg urakhoz méltóan a száját. – Továbbra is főzhetsz nekem.

- Örülök, hogy ízlik, ne aggódj, fogok még főzni, de csak addig, amíg meg nem tanulsz te is. – kacsintott rá a másikra.

- Tessék? – kerekedtek ki a szemei – A főzés nem hozzám méltó dolog.

- Pedig egyszer meg kell tanulnod, ha nem akarsz rendelt kaján élni. –állt fel és szedte össze a tányérokat, majd megengedte a vizet a mosogatáshoz.

Uruha még mindig a széken ülve nézte a másikat, teáját kortyolgatva, míg be nem fejezte a mosogatást és ment be a fürdőbe zuhanyozni.

Miután megitta teáját elintézte a dolgát, bement ő is a fürdőbe, hogy rendbe szedje magát, csakhogy tekintete megakadt a másikon.

Aoi nyugodtan állt be a zuhanyzóba, mivel csak egy gyors zuhanyt akart megejteni. Éppen nyúlt volna a tusfürdőért, mikor meghallotta a zuhanykabin nyílását, így a hang felé fordult, és egy meztelen Uruhával találta magát szemben, akinek ráadásul éppen merevedése volt.

- Jézusom, Uruha!- ijedt meg a másiktól - Már mondtam, hogy ezt egyedül intézd el, vagy ne nézz pornót!

- Aoi, szeretkezzünk, most! – jelentette ki határozottan, ellenkezést nem tűrve.

- Tessék? – kerekedett ki a másik szeme, de már azon kapta magát, hogy a vizet elzárták, őt pedig húzzák befelé az ágyba, ahova le is lökte a másik, majd fölé mászott és ajkainak esett.

Uruha kissé türelmetlenül és sután nekikezdett Aoi kényeztetésének, akit a tudat, hogy éppen Uruha teszi ezt vele, csak még jobban feltüzelte.

Teljes mértékben átadta magát a másiknak, és hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar. Persze ez az elhatározása csak addig tartott, míg meg nem érezte a másiakt a bejáratánál, mire riadtan nyitotta ki szemeit és húzódott egy kicsit hátrébb, mire egy kérdő pillantást kapott partnerétől.

- Használd a síkosítót! És ha lehet, ne egyből magadat rakd belém. Nem vagyok ehhez hozzászokva. – világosította fel a másikat, majd úgy tett, ahogyan azt mondták.

Mikor Uruha beléhatolt a másikba, legszívesebben egyből elélvezett volna. Új volt neki ez az érzés, ahogy testét körbeveszi a másik szűk, forró teste, de akármennyire is volt jó érzés türtőztette magát és megvárta, míg partnere megmozdítja a csípőjét, jelet adván.

Egyiküknek se kellett sok, hogy átlendüljenek a boldogság mezejére, ami hamar bekövetkezett a gyors tempónak köszönhetően.

Uruha szuszogva feküdt a hátán és legbelül egyszerűen nem tudott betelni az érzéssel annyira jónak találta. Többet akart belőle, amit a másik tudtára is adott, na nem mintha az bánta volna a dolgot.

- Ruru szerintem mára ennyi bőven elég lesz. – pihegett a másik mellkasán feküdve a negyedik menet után, miközben egymást ölelték.

- Yuu, mondanom kell valamit. – törte meg a csendet.

- Micsodát? – emelte fel a fejét, hogy a másik szemébe tudjon nézni.

- Szeretlek.

Aoi nem akart hinni a fülének, de ez az egy szó mérhetetlenül boldoggá tette.

- Én is szeretlek. – csókolta meg a magasabbikat, aki örömmel csókolt vissza.

- Akkor mától a feleségem leszel.

- Parancsolsz? - döbbent le kissé.

- Mint mondtam, a feleségem vagy ettől a perctől kezdve. Ne aggódj, én megtehetem, hogy magam választom ki, azt, akit magam mellé akarok. Apád is meg fogja érteni. Van elég hatalmam és pénzem, így el tudlak tartani és megfelelő életed lesz mellettem.

- Ruru, elárulnál nekem valamit? Te melyik korban is születtél? – ráncolta össze a homlokát.

- 1794-ben születtem. Tizenkét évesen raboltak el Akirával együtt. Őt most Reitának hívják. Miután elvittek minket semmire sem emlékeztünk és már ebben a testben voltunk. Ott fent, másképpen telik az idő. Olyan, mintha átmosták volna az agyunkat és egy csapásra megnőttünk volna és természetes volt, hogy Uruhának neveznek és nem Takashima Kouyounak. Amíg a családommal éltem, volt két nővérem. Én voltam az egyetlen fiúgyermek a családban. Gazdagok voltunk és befolyásosak. Bármit megkaptam, amit csak akartam, ezáltal el is lettem kényeztetve, de a helyes úri viselkedést is meg kellett tanulnom. Egyik délután játszani mentem Akirával, aki a legjobb gyerekkori barátom volt abban az időben, mikor a patakparton megjelent két szőke alak a semmiből és felkaptak minket, majd magukkal vittek. Aztán én is szőke lettem és kétszáz éven át vittem fel a gyerekeket, hogy belőlük is Blondes váljon.

- Szóval, akkor én is szőke lettem volna?

- Igen. Mint bárki más. Egy voltál a kiválasztottak közül.

- Értem, de visszatérve, most 2006-ot írunk, tehát a kor halad, ahogy az emberek is, amit te nyomon is tudtál követni ez idő alatt. Így tisztában kéne lenned avval, hogy most már mindenki avval házasodik össze, akivel akar. Szóval most már lazábbra is veheted magadat. Nem kell megfelelned senkinek sem. – hint egy csókot kedvese állára. - Viszont munkát találnod kéne. Csakhogy se papírod se semmid, hisz elvileg te nem is létezel, ezért mit szólnál, ha a bárban segítenél ki minket? Illetve az élettársnak jobban örülnék, mint a feleségnek.

- Rendben, de mi az élettárs?

- Tudod, mikor valaki szeret valakit és együtt élnek, csak nincs esküvő meg egyebek.

- Jó, legyen. Ha ti így nevezitek. – vonta meg a vállát Kouyou.

- Aoi, kelj ki az ágyból, mert Eunhyukkal kihúzunk. – fejezte be döbbenten a mondatát a szobába betaláló Kai és asszonykája, aki egyből el is fordul pirosodva.

- Yutaka, nem azért adtam neked kulcsot, hogy csak így önkényesen betalálj a házamba, ha jónak látod! – húzta magára a takarót, hogy eltakarja magát és egyben Uruhát, aki vele ellentétben nem zavartatta magát.

- Jól, van, de te se mondtad, hogy van már barátod! Asszony, bejöhetsz, már nem pucérkodnak. - húzta be az előszobából szerelmét.

- Kouyou már az élettársam. – fogta meg az említett kezét, aki beleegyezően bólintott.

- Ezt nem hiszem el! Még miket titkolsz előlem?! Megyek és beszélek Shinjivel. Én bezzeg mindent megosztottam veled. – ment ki játszva a sértődöttet és tárcsázta nevelőapját, hogy elpletykálja az új információt.

Aoi csak megcsóválta a fejét, és sóhajtva dőlt rá kedvese vállára.

- Rosszabb, mint egy pletykás vénasszony. Öltözzünk, mert lassan itt lesz a fél világ.

- Az ilyeneknek mi levágtuk a nyelvüket. – jegyezte meg Uruha, miközben nekiállt öltözni. Szegény kis koreai sápadt arccal rohant férjurához, míg Yuu inkább semmit se mondott a dologra. Lesz mit megtanítania a másiknak, az egyszer biztos. Csak fogadott öccse ne csináljon cirkuszt a dologból.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.