Miután letusoltak és felöltöztek, máris megszólalt a csengő, ami csak egyet jelenthetett: Shinji megjött.

Kai elégedetten nyitott ajtót és kísérte be nevelőapját a konyhába, ahol Aoi és Uruha együtt pöfékelt a konyhaasztalnál.

Uruha elnyomta a cigi csikket, majd illedelmesen meghajolt és bemutatkozott.

- Takashima Kouyouvagyok, Yuu élettársa. Örülök, hogy ismét találkozunk. – majd visszaült a helyére.

Tora nagy szemekkel meredt a srácra, majd Yuura tekintett.

- Ezt megmagyaráznád? Tény, hogy ismerős a srác, de nem ugrik be nekem. Remélem nem valamelyik huligáncsapattal hoztak be az őrsre.

- Nem, uram, a házában találkoztunk egy rövidebb időre.

- A házamban? – kerekedett ki még jobban a rendőr szeme.

- Shin, szerintem ülj le. És ne akadj ki, oké? – szólt közbe Aoi.

- Nem ígérem, de rendben. – ült le a székbe, de fejében már ezernyi gondolat megfordult, hogy a srác egy drogdíler, strici vagy fegyvercsempész, vagy bármi más, ami miatt laposra taposhatná, de az udvariassága miatt kénytelen volt kisebb bűnökre gondolni.

- Yutaka, kérlek te is ülj le. – intett öccsének, majd folytatta mondandóját – Szóval Kouyout ti Uruha néven ismeritek és mikor találkoztatok vele, akkor szőke haja volt. Ez azt hiszem, mindent elárul róla.

Eunhyuk semmit se értett az egészből, csak azt látta, hogy férjura ájultan borul az asztalra, míg a rendőr totálisan kikel magából.

- Hogy, az a rohad életbe! Azonnal menj a fiamtól te pedofil szemétláda! Kinyírlak! – ordibálta, miközben felpattant a székről és az asztalt felborítva indult meg Uruha felé, aki csak nyugodtan felállt a helyéről és egy szép ütést mért a másik fején a kezébe akadó porcelánvázával, amitől a dühös tigris ájultan dőlt lábai elé.

- Ha magához tér, akkor nyugodtabb lesz. Vázából majd kapsz egy másikat. – közölte halál nyugodtan, majd kedvese felé fordult, aki csak a fejét fogta.

- Ettől nem fog megnyugodni. Csak még dühösebb lesz, de mindegy, vigyük be a szobába az ágyra őket.

Eunhyuk kedvesével maradt a szobában, mivel nagyon is félt Uruhától. Ő nem szeretett volna ájultan feküdni a lakásban.

Szerencséjére Kai hamar magához tért.

- Eunhyuk jól vagy? – ült fel, de máris asszonyáért aggódott.

- Igen, és te? Mi történt az előbb?

- Jól vagy, Shinjivel mi történt? – hagyta figyelmen kívül a másik kérdését.

- Uruha leütötte egy vázával, mikor éppen arról ordibált, hogy megöli őt és az asztal felborítva felé indult. De, most már, esetleg válaszolnál a kérdésemre?

- Ja, persze. Szóval Uruha régen el akarta rabolni Yuut, akit folyton Aoinak hívott és Shinji ezért pikkelrá. Lényegében ennyi, de komolyan, hogy lehet ennyi esze, hogy összejön vele. – sóhajt fel drámaian, majd elindul kifelé a szobából megkeresve a turbékoló galambpárt.

- khm –köszörüli meg torkát, mire hajlandóak kimászni egymás szájából és végre rátekintenek – Yuu, beszélhetnénk négyszemközt?

- Persze. – áll fel a másik öléből és megy be a fürdőbe testvére után.

- Te nem vagy normális! – suttogja magasabb hangon – Muszáj pont vele összejönnöd?! Én félek ettől a nem is tudom mitől! – kavillál kezeivel a levegőben.

- Ruru ember és igen, nekem ő kell. Téma le van zárva. Neked ott van a kis koreai nyuszi, menj és tömd meg, azt légy boldog! Ha nem tetszik, lehet hazamenni.– hagyja bent a másikat és tér vissza társához.

- Mi történt?

- Kai hisztizik. – dönti fejét a másik ölébe, míg az a hosszú fekete hajával játszik.

- Kötözd ki és tömd be a száját.

- Ruru. – neveti el magát Aoi – olyan kis lüke vagy. – húzza le egy csókra a másikat.

Shinji mikor magához tért, a saját hálószobájában ébredt. Biztos csak álmodtam. Ez volt az első gondolata, majd belényilallt a fájdalom, ahol fejbe verték egy vázával. Biztos álmomban ütöttem be és azért fáj. Hitegette magát továbbra is.

Kikászálódva az ágyból Nao keresésére indult, aki hamar megtalált a sünijével játszadozva.

- Shinji, jól vagy? – sietett hozzá.

- Igen, csak fáj a fejem. Álmomban beverhettem.

- Azt hittem, hogy a váza miatt fájt.

- Váza? Akkor nem álmodtam? De, hogy kerülök haza? – értetlenkedett.

- Yuu-kun áthozott Kouyou-kunnal.

- Hogy az a szemét! Naoyuki, öltözz, le kell tartóztatunk és ki kell hallgatnunk!

- Shinji, pihenj! – szól rá a mosdóból kitérő Kyo.

- Tooru? Hát te?

- Átjöttem. Hagyd már őket békén. Ember lett a gyerek, most már nem kell tőle tartanod. Inkább adj sört és lazítsunk, mert holnap huszonnégy órázunk. – helyezkedik el a kanapén a főnöke, majd helyet foglal mellette Saga is, így morogva, de kihozza a söröket és helyet foglal a társaság mellett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.