Mindenki csak úgy hívta őt, hogy az Ördög. A többiek szerint maga a sátán emberileg megtestesült alakban. De nem csak a bandatagok, hanem más zenészek és bandák is így nevezték őt a háta mögött, amivel szerintem nagyon is tisztában van, még sem mutatja ki. Ő volt a megtestesült gonosz, kinek eszköze a pénz, és csak másokat megrontani vagy éppen földbe tiporni tud.

Mikor még kezdők voltunk nem nagyon foglalkoztam más nagyobb sztárokkal, csak avval, hogy nálunk mindenki jól érezze magát és sikeresek legyünk, amit sikerült is véghezvinnem.

Mikor mi is híresekké váltunk és stabilan megálltunk a lábainkon, akkor jött egy meghívó nekünk is az ő báljára.

- Ugye nem akarsz elmenni rá? – néz rám rosszallóan Kamijo.

- Nézd, ha nem mész el, az illetlenség, és én nem hiszem, hogy ennyire rossz ember lenne. Ez csak egy bál. Semmi más. Amúgy sem ismerjük őt.

- És jobb is, hogy nem ismerjük!

- Szerintem most zárjuk le a témát. Elmegyek, lesz, ami lesz. Ha baj van, hívlak. Ez így rendben van? – nézek mélyen a szemébe.

- Jó, de én viszlek és hozlak haza. – egyezik bele.

- Oké. Nem láttad a körömlakkomat? – kérdem.

- Szerintem Hizakinál van. Utoljára nála láttam.

Erre bólintok egy aprót, majd elrakom a meghívót és megkeresem a Himét, hogy visszavegyem tőle azt, ami az enyém.

Mivel az esemény egy hét múlva esedékes, így erősen rátapadok a netre, hogy képben legyek róla. A régi fellépései mellett találok tv-show-kat is, ami a szólóénekesi karrierjének a betörése alatt készültek. A fanservicekben semmit se változott. Az első videón elég rendesen meglepődöm, mikor a műsorban lesmárolja a mellette ülő alakot, ráadásul nem is egyszer. Ezek után a többi videón történő egyre fűtöttebb fanserviceken már meg sem lepődöm, főleg azokon, amiket a koncerteken lenyom. Csoda, hogy nem veri ki.

A bál napján magamra kaptok egy elegáns európai öltönyt, majd nyugodt szívvel szállok be az ideges Kamijo kocsijába. Egész úton nem szólunk egymáshoz. Mikor megérkezik, bíztatóan kézfejére helyezem az enyémet és rámosolygok.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.

- Ugye tudod, hogy még visszafordulhatsz? – néz rám kérlelően.

- Már döntöttem. Nem kell féltened ennyire. Tudok magamra vigyázni. – szállok ki kocsijából és megyek be egy nagy levegőt véve Gackt rezidenciájába, ahol egyből egy inas fogad és kísér beljebb a nagyteremben lévő embertömegbe.

Jó pár híresség feltűnik itt, az nem vitás. Ráadásul nem csak zenészek vannak itt. Egy biztos, nagy az ismeretségi köre, akárcsak az egója. Még nem láttam egy olyan embert, se, aki a tortájára a saját magáról mintázott marcipánfigurát rakta volna rá. Ezen az egészen csak elmosolyodom, majd haladnák tovább, de ekkor meghallom a házigazda hangját mellőlem.

- Csak nem tetszik? – kérdi, miközben jó alaposan végigmér.

- Nos, inkább azon van mit mosolyogni, hogy valaki ilyen nyíltan felvállalja az egóját. – kortyolok bele pezsgőmbe.

- Ez nem egó, csak nyíltan kimutatom azt, amire büszke vagyok.

- Ezért van kék kontaktlencséje a figurának? – vonom fel szemöldököm.

- Netán zavar?

- Nem, csak ez szimplán arról árulkodik, hogy nem magadra vagy büszke, hanem az általad teremtett sztárra. Viszont a való énednek nyomát sem látni sem a tortán, sem a lakáson. Így csak a sztárok élnek, és nem az emberek.

- Oh, ez igazán érdekes feltételezés kedves, hogyan is hívhatlak?

- Jasmine You.

- Á, akkor egy Versailles taghoz van szerencsém. – mosolyodik el színpadiasan – Nos, kedves Jasmine, miből gondolod, hogy az általad nevezett sztár és én magam, nem egy személy vagyok? De, tudod te is megleptél engemet.

- Igen? Mégis mivel? – kérdem kíváncsian.

- Azt hittem, hogy hölgyként fogsz beállítani hozzám, abban a csodás lila ruhádban. – simít ki egy hajszálat az arcomból.

- Mint mondtam, én egy átlagember vagyok, mint mindenki más. A sztárok pedig csak a színpadon léteznek a számomra. – hagyom ott és megyek tőle arrébb, had bájcsevegjen csak a többiekkel.

Be kell látnom, ez a társaság nem nekem való. Mind önelégült, képmutató emberek, így jobbnak látom a köszöntő után lelépni.

Kint először csodálkozva, majd örömmel fogadom Kamijot, aki még mindig ugyanott parkol a kocsijával.

- Remélem nem várakoztattalak meg. – mosolygok rá, miközben beszállok a kocsijába.

- Máris itt? Remélem nem történt semmi rossz.

- Nem, csak szimplán ez nem az én társaságom. – vonom meg a vállam – Egytől egyig egy pénzéhes bagázs teli egóval vagy éppen a rájuk nyáladzóak tábora vett körül.

- Mégis mit vártál tőle, csodát? Én mondtam, hogy szemétbe való az a meghívó. De ha már itt tartunk, eljöhetnél velem vacsorázni? – pillant rám vezetés közben.

- Örömmel. – mosolygok rá.

A vacsora Kamijonál igazán kellemesen telik és jól érzem maga, akárcsak a többiek. Hizaki próbálkozása a borosüveggel még szórakoztató is.

- Ez férfiaknak való munka! – veszi el tőle Kamijo az üveget, hogy végre kinyissa.

- Na, kösz szépen, én is férfi vagyok. – duzzogja karba font kézzel, amin csak még jobban nevetünk.

Ez olyan igazi családias este lett a Versaillestagokkal, amit minden hónapban megtartunk. Kamijo, én és a kicsik. Talán pont ettől olyan tökéletes és meghitt.

Pár nap telt el a bál óta, mikor is a postaládámban egy hasonló borítékú levelet találok cím nélkül. Lakásba felérve bontom csak ki. Egy újabb meghívó Gacktól, de ez most csakis nekem szól. Egy bocsánatkérő ebédre akar meghívni. Ha vacsora állna benne, akkor biztos, hogy nem mennék el, de így talán lehet róla szó. A dátumot összenézem a naptárammal, ami közli, hogy felejtős a találkozó, mert akkor koncertünk lesz, így félrerakom a levelet és hallgatok róla. Ha megemlíteném Kamijonak biztos felkapná a vizet. Nem szívleli őt, ahogy sokan mások sem, pedig nem is találkoztak még vele, csak a pletykákból és a köztünk terjedő hírekből vonják le a dolgokat.

Ami igazán meglep, az az, hogy a bizonyos ebéd napjára tervezett koncerten az első sorban megpillantom Gackotot, aki velem szemben áll. Ahogyan elnézem, rajtam kívül senki sem vette észre, hogy itt áll a sorainkban, ami érthető is, hisz ki gondolná azt, hogy eljönne egy koncertünkre is.

Ahogy vége az egésznek a színpadon lefelé haladva még hátrafordulok, hogy egy utolsó pillantást vessek távolodó alakjára, majd a hátsókijárat felé veszem az irányt.

Kinyitva az ajtót szólok a biztonsági őrnek, hogy engedjék be.

- Ez lett volna a közös ebéd? – kérdem tőle törülközővel arcomat törölgetve.

- Nos, későn vettem észre, hogy más programod van, így hát eljöttem, hogy megcsodáljam a sztárt. – hangsúlyozza ki az utolsó szót.

- Ez igazán kedves tőled.

- A turnétok után várlak nálam. Ugyanúgy ebédre. Remélem, elfogadod a meghívást Jasmine. – csókolja meg kézfejem, majd távozik a hátsókijáraton.

Ez az ember tényleg maga lenne az ördög? Nem úgy viselkedik. Egy próbát megér a dolog.

Utolsóként lépek be az öltözőbe.

- A kicsik itt vannak? – súgom oda Kamijo fülébe.

- Nincsenek. Kimentek üdítőért. Miről akarsz beszélni?

- Gackt itt volt.

- Láttam. – húzza el a száját.

- Turné után nála ebédelek.

- Micsoda? Jasmine, ugye ezt nem mondod komolyan?! – akad ki.

- De. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Nem ítélhetek csak a hallottak alapján és eddig egész kedves volt.

Erre mondana valamit, de Teru megakadályozza a bejövetelével, így csendben marad.

Több szó nem esik köztünk Gacktról és találkozóról, de látom rajta a bizonyos nap közeledtével, hogy egyre jobban nyomja a szívét a dolog, mégsem teszi ezt szóvá, mert csak vita lenne belőle.

Az ebédre normál ruhába megyek el, cseppet sem zavartava magam.

- Örülök, hogy eljöttél. – mosolyog rám – Foglalj helyet. – húzza ki a széket és ültet le rá, majd ő is helyet foglal a megterített asztalnál, miután kitöltötte a poharamba a vörösboromat, míg én az asztalon elhelyezett vázában lévő vörös rózsák szirmait cirógatom mutatóujjam oldalával.

- Nos, hogy telt a turné? – zökkent ki bambulásomból.

- Jól. – válaszolok kissé megkésve – Nem tehetnénk el a vázát máshova?

- Csak nem Kamijo jut róla az eszedbe? – vonja fel jobb szemöldökét.

- De. És mostanság nem éppen jó a viszonyunk. Nem díjazza, hogy itt vagyok.

- Pedig, látod, nem harapok. – mosolyodik el, majd kívánságomat teljesítve elviszi a vázát.

Ebéd közben mindenféléről beszélgetünk, de leginkább ő az, aki a témákat felhozza és görgeti az egész beszélgetést, én meg csak iszom a szavait.

A találkozások egyre jobban sűrűsödtek, akárcsak a vitáink Kamijoval. Ő féltett, mert szerinte Gackt csak kihasznál és tönkretesz, én meg próbáltam az ellenkezőjét bebizonyítani neki, hisz nem értettem, hogy mivel árthatna nekem, mikor neki is meg nekem is van pénze és sosem volt köztünk ez téma, így nem mondhatta, hogy kihasználja a sikerem.

Akkor még nem értettem, hogy pontosan mitől is akar megóvni engem. Én hittem Gacktnak, bedőltem neki és annak az álcának, amit felém mutatott és észre sem vettem, de egyre jobban kezdett bekebelezni és tönkretenni.

Mikor rájöttem mindenre, már a kórházban feküdtem véglegesen. Nem volt erőm semmire se, éreztem, hogy közel a vég, de nem csak én, hanem Gackt és Kamijo is. Kamijo a lelket tartani jött be hozzám, míg Gackt meg édes mérget, de én továbbra is ugyan úgy viselkedtem vele.

Egyik nap, miután a kicsik elmentek Kamijot még benntartottam magam mellett.

- Beszélnünk kell. – fogtam halkabbra a hangomat – Megírtam a végrendeletemet. Már az ügyvéd is lepecsételte.

- Jasmine, kérlek, ne beszélj ilyenekről! – szorítja meg a kezem – Csak pihensz egy kicsit, és máris jobban leszel.

- Kamijo, kérlek, hallgass meg! Te is tudod, hogy nem leszek jobban. Amit most mondok, azt jól jegyezd meg! Pár nap és megfogok halni, ezért írtam meg a végrendeletemet. Az fellépőruhámat, a gitárjaimat rád hagyom. Ne add oda őket senkinek sem. Illetve még írtam neked egy levelet. Szeretném, ha mindent megtennél onnan az utasításoknak megfelelően. Ami van pénzem, mindet Gacktra hagyom.

- Ezt nem mondhatod komolyan! – csattan fel.

- Nézd, későn jöttem rá, hogy neked van igazad. Gackt tényleg maga az ördög, akinek a pénz az eszköze, de az idő a mi javunkra szolgál, ha jól bánunk vele. Tudod, ebben a világban már nem sokan gondolnak olyanra a mi köreinkben, hogy szeretet és társai. És mi pont ezt használhatjuk fel ellene. Tudod, azon a bálon én táncba kezdtem az ördöggel, ha én hátra léptem, ő előre, ha én előre, ő hátra, de egyszer minden tánc véget ér. A zene elhalkul, a függöny pedig leereszkedik, és végleg kialszanak a fények a táncparketten.

- Nem, ha jön egy újabb táncpartner, aki felkér táncolni.

- Az már csak egy újabb felvonásban lehetséges. – mosolygok rá, miközben letörlöm kibuggyanó könnyét.

- Akkor, csináljunk egy újabb felvonást, ami örökre szól.

- Rendben. Ígérem, a következő táncnál a tied leszek, de most kérlek, hagyj pihenni. – simítok végig arcán, mire bólint egyet, majd magamra hagy.

Amint meggyőződöm arról, hogy nem fog már visszajönni hozzám, beveszem az előre megvett mérget, amit meg is iszok. Ettől majdnem két napra tetszhalottá válok, de ez pont elég ahhoz, hogy a hullaházból kivigyenek engem és megszabaduljak Gacktól.

Szerencsémre a terv tökéletesen működik, így 2009.08.09.-én hivatalosan kijelentik a halálomat. Egy hét múlva rá, Kamijo megkapja a levelem, amit remélem, elolvas és mindet betart, hogy átverhessük magát, az Ördögöt. Én pedig itt fogok rá várni ezen a kis szigeten.

Évekkel később, a hír, hogy a Versailles felbomlik, mosolygással tölt el, mert ez csak egyet jelent; betartotta mindazt, amit tőle kértem, tehát hamarosan itt lesz.

2013.08.09.

Ma van a negyedik éve, hogy meghaltam és én mégis rózsák illatára ébredek a tengerparti házamban. Lassan nyitom ki álmos szemeim, majd nagyot nyújtózva ülök fel és boldogan nézek körbe a vörös rózsaszirmokkal meghintett szobában. Kikelve az ágyból követem a szirmok által alkotott utat, melyek a nappaliig vezetnek. Belépve a nappaliba, hátulról ölelő karok és a nyakamba egy csók fogad, majd a karok a tulajdonosuk felé fordítanak.

- Szabad egy véget nem érő táncra, Madame? – mosolyog rám Kamijo.

- Önnek bármit Monsieur. – mosolyodom el és vonom magamhoz egy lágy csókra, amit örömmel fogad.

Egy romlott világban egy jó ember is csak akkor élhet boldogan, ha él a kor adta kisebb-nagyobb bűnökkel, ez által a mai világban bármi lehetséges, mert már annyira a gonosz részévé váltak az emberek, hogy az ördögnek már nincs felettünk hatalma, mivel mi magunk teremtjük a saját ördögeinket és csakis mi végezhetünk velük.