Aoi



Este nyugodtan fekszem le aludni Die mell�, reggel pedig arra kelek, hogy fojtogat, alig kapok leveg�t �s a dolgok is hom�lyosak, majd egy durran�st hallok, a k�vetkez� pillanatban meg m�r Uruh�t �rz�kelem magam mellett, de az is lehet, hogy csak bek�pzelem, azt�n pedig teljes s�t�ts�g.
Mikor magamhoz t�rek �s Uruh�t megpillantom mellettem, akkor tudatosul bennem, hogy t�nyleg megt�rt�ntek a dolgok. Nem nagyon akarok vele besz�lni, mert m�g nem tudtam feldolgozni a dolgokat, �gy h�l�t adok, hogy nem k�rdez, �s hamar j�n egy rend�r, aki kihallgat, majd hazavisz, �gy otthon tudom folytatni az elm�lked�semet.
Nem �rtem az eg�szet. Term�szetesen v�gig tiszt�ban voltam vele, hogy Die meg fog �lni valamikor, de nem �gy gondoltam azt. �gy voltam vele, hogy majd velem is azt teszi, mint a t�bbi �ldozat�val. De nem. Engem nem akart megk�nozni, hogy szenvedjek a kezei k�z�tt. Csak szimpl�n meg akart fojtani �lmomban, hogy ne �rezzek bel�le semmit se. Tal�n, a maga m�dj�n t�nyleg szeretett engem. Erre a gondolatra belekortyolok a te�mba. Kedveltem �t, de nem tudom, hogy az, amit ir�nta �reztem akkor, az szerelem volt e vagy sem �s mi�rt �reztem magam boldognak, mikor Uruha ott volt? Gondolkodn�k tov�bb is, de az emlegetett bel�p ajt�mon, majd egy r�vid besz�lget�s ut�n, - melyben elfogadom a dolgokat, hogy �gy kellett lenni�k- pihen�re hajtom fejem. �rdekes m�don �lmomban �jra�lmodom az esem�nyeket, �gy a fojtogat�s r�szn�l felriadok, azonban valahogy mindent tiszt�nak tal�lok. Kiss� morcos tekintettel m�szok el a f�rd�ig, ahol megmosom arcom, majd jobb kezemet lassan felemelve �rintem meg remegve a fojtogat�s nyom�t nyakamon �s egy nagyot nyelek mikor meg�rintem. Ut�lom. Rem�lem hamar el fog t�nni. Z�rom le a dolgot, hajamat el�re dobom, hogy min�l jobban takarjam, majd kimegyek a konyh�ba �s �r�mmel tapasztalom, hogy dr�ga b�rl�t�rsam vett egy �ri�s pizz�t, m�g aludtam �s hagyott nekem bel�le.
Sz�pen betolom a marad�k pizza fel�t, majd visszamegyek a f�rd�be egy gyors f�rd�s erej�ig. Persze a gyors f�rd�sb�l nem lesz semmif�le gyorsas�g, ugyanis elm�m megbomb�z azokkal a bizonyos tettekkel, melyeket Dieal m�velt�nk a f�rd�ben k�z�s f�rd�z�s alatt. De, most, valahogy egy�ltal�n nem t�lt el boldogs�ggal a dolog �s meg akarok t�l�k szabadulni, de elm�m nem enged bel�l�k, �gy s�rva fakadok a k�dban. �ssze kell szednem magam nagyon gyorsan. M�ly leveg�t veszek, �s hideg vizet eresztek magamra, majd miut�n lenyugodtam megt�r�lk�z�k, beleb�jok pizsam�mba �s elindulok vissza a szob�mba, de f�l�ton Uruha szob�j�nak ajtaj�n�l meg�llok, kopogok, majd f�lve nyitok be hozz�.
- Alszol?- k�rdem f�lhangosan, ugyanis nem �g n�la a villany, csak a tv-je megy, � pedig v�zszintesben fekszik.
- Annyira m�g nem. Mi�rt? Valami baj van?- k�rdi �lmosk�s hangon, mik�zben fel�l az �gyban �s feloltja az olvas�l�mp�j�t.
- Nem, �n csak... - de nem tudom, hogy befejezni a mondatom, hisz azt se tudom igaz�b�l, hogy mi�rt j�ttem be hozz�.
- Nem tudsz aludni? - k�rdi, mire egyb�l r�b�lintok. - Akkor mit szeretn�l csin�lni?
- Nem tudom. - n�zek r� elveszetten az ajt�f�lf�t markol�szva bal kezemmel.
Egy ideig csak n�z, s csak ut�na sz�lal meg.

- �lt�zz fel, lemegy�nk s�t�lni, j�?

- Ok�. - egyezem bele, majd visszamegyek szob�mba, ahol k�r�s�nek eleget teszek.

Nem tudom, hogy merre szeretne menni, vagy mit szeretne csin�lni, �gy az irataimat a biztons�g kedv��rt berakom v�kony b�rdzsekim bels� zseb�be.

Nem tudom, hogy Uruh hov� visz, vagy merre akar s�t�lni, csak k�vetem �t n�m�n, egyre t�volabb a v�ros zaj�t�l az �jszaka k�zep�n.

V�g�l csak a foly�ig megy�nk, ami �gy s�t�lva egy �r�nyira van a h�zunkt�l, majd a partj�ra �p�tett kis betoncs�kon foglalunk helyet �s csak �l�nk cs�ndben egym�s mellett, mint ahogyan a horg�szok szoktak.

Nem tudom, hogy meddig �l�nk �gy csendben egym�s mellett felh�zott l�bakkal, de nekem nem kell sok, hogy ism�t els�rjam magam, �gy pr�b�lom �ssz�bb h�zni magam, hogy ne vegye �szre, de hamar meg�rzem k�r�l�ttem �lel� karjait, minek hat�s�ra kibontakozom gub�mb�l, �s szorosan hozz�b�jva s�rok tov�bb csendben.

Nem k�rdez, csak hallgat n�ma cs�ndben, �s t�r, ami�rt h�l�s vagyok. Ez most t�bbet �r sz�momra minden agg�d� sz�n�l. Tal�n, ezt � is tudja. Ha most k�rdezne, v�laszolni se tudn�k, hisz �n magam sem tudom, hogy mi�rt teszem. Azt hittem, hogy minden rendben van �s siker�lt magamban rendbe rakni a dolgokat, de ezek szerint ez nagyon nem �gy van, mert akkor most nem viselkedn�k �gy.

- Mi�rt? - k�rdem f�lhangosan, mik�zben pul�ver�t markol�szom, de a k�rd�st magamnak sz�nom, nem neki, m�gis, �gy teszem fel, hogy � is halja. Titkon rem�lve, hogy tud r� v�laszolni. B�rcsak �gy lenne, de nem �gy van. A s�r�st�l m�ly �lomba mer�l�k, �gy nem tudom, hogy mikor hozhatott haza, de valahogy nem is �rdekel, csak az, hogy itt van mellettem az �gyban �s vigy�z r�m, �gy nyugodtan alszom vissza.

Arra kelek, hogy b�d�s, �gett szag terjeng a h�zban, �gy kipattannak szemeim, majd rohanok a konyh�ba, ahol Uruha szitkoz�dik a t�zhelyn�l �s a serpeny�b�l �rad a sz�rke f�st.

A g�zt elz�rom, majd csukl�j�n�l fogva megragadom �s beviszem a f�rd�be, ahol hideg vizet folyatok meg�gett ujjaira, k�zben kikeresem az �g�si s�r�l�sre val� h�s�t� g�lt, amivel �vatosan bekenem ujjait jobb kez�n.

- Most m�r jobb? - k�rdem.

- Igen. - b�lint kez�t fogva, �gy �n visszamegyek a konyh�ba, ahol kinyitom az ablakot, hogy kimenjen a b�d�s.

- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni, csak eb�det akartam csin�lni, de valahogy nem j�tt �ssze. - k�mpicsorodik el.

- Semmi baj. - sim�tok v�g�n vigasztal�an a karj�n – A l�nyeg az, hogy te j�l vagy. Szerencs�re a kezed sem v�szes. De, mit akart�l csin�lni az olajban? - n�zek bele a serpeny�be, melyben valami sz�nn� feketedett bund�s valami �szk�lt.

- Pan�rozott halat, de kimentem a mosd�ba, �s mire visszaj�ttem, addigra m�r ez fogadott. - h�zza el a sz�j�t.

- Nem baj, legk�zelebb siker�lni fog. - ny�lok a szed��rt, hogy kivegyem a feketedett mini halat �s kidobom, majd az olajat is ki�nt�m, hogy ne b�d�s�dj�n tov�bb.

- Akkor, rendelek valamit. - motyogja �s t�rcs�z a telefonj�n.

Am�g a lak�s szell�zik, addig �t�lt�z�m, majd kimegyek hozz� �s v�gasztalom egy kicsit, hab�r nem tudom, hogy most az ujjai miatt vagy az oda�gett hal miatt van rosszabb kedve, de megpr�b�lok egy kis lelket �nteni bel�.

- Sosem fogok meg tanulni f�zni. - k�mpicsorodik el �s fej�t az asztalra helyezi.

- Jaj, Ruru, ez nem igaz. - simogatom h�t�t – Megy az neked, csak kicsit sok�ig volt�l bent.

- De m�g pan�rozni se tudok. Csak �gy vettem mirelitk�nt.

- Nem baj, a sz�nd�k a fontos. Majd este seg�tek neked �s �ssze�t�nk valamit. Addigra a kezed is rendben lesz. Mit sz�lsz hozz�?

- J�l hangzik. - emeli fel a fej�t boldogan, majd meghalljuk a cseng� hangj�t – Megyek nyitni. - �ll fel �s megy az ajt�hoz, ahol meglepet�semre a kaja a h�rom j�mad�r form�j�ban �rkezik, majd mindegyik agyon �lelget, f�leg Kai.

Az �lelget�s sorozat ut�n Reita kipakolja a Rukival beszerzett mekis kaj�t, azaz az eb�d�nket �s azt kezdj�k el elfogyasztani, majd a k�z�s f�z�cske helyett k�z�s italoz�s lett, amit persze nem b�nok.

Szeg�ny Kai d�lt ki a leghamarabb, �gy � az �gyamat vette birtokba, majd �t Reita �s Ruki k�vette, akik Uruha �gy�n osztozkodnak, �gy mi a kanap�t nagy nehezen kih�zva d�l�nk el rajta a takar�k pokr�cok t�rsas�g�ban.

- J�l �rezted magad? - k�rdi imm�r j�zanabban, mik�zben egy m�sfel� fordulva feksz�nk.

- Igen. K�sz�n�m, de mondd csak Ru, mi�rt vagy velem? - k�rdem, mert az a k�rd�s titkon igen is foglalkoztatott eddig is.

- Ezt, hogy �rted? - r�ncolja �ssze homlok�t.

- �gy �rtem, hogy ha ez is a munk�d r�sze, akkor, nem kell itt lenned. �rd fel a kis pap�rodra, hogy minden ok� �s a t�bbit majd megoldom �n magam. Most m�r �gy sincs kit�l tartani.

- Dehogy, is! �n nem ez�rt vagyok veled. �n, t�nyleg szeretn�k neked seg�teni. Ennek semmi k�ze az �gyh�z. Persze meg�rtem, hogy ilyet k�rdezel �s jogos a t�rt�ntek ut�n, de most mint bar�t szeretn�k veled lenni �s melletted �llni. - mondja, k�zben finoman megfogja k�zfejem nyomat�kos�t�s k�pen.

- Akkor j�. - k�nnyebb�l�k meg, mellyel egy�tt egy mosoly is elhagyja ajkaimat – Ha tudn�d, hogy mennyire �r�l�k neki, mert fontos vagy nekem, �s azt hiszem, az m�r nagyon sok lenne, ha r�szedr�l nem �gy lenne a dolog.

- Ez �rthet�, de r�m mindig sz�m�thatsz ezek ut�n is.

- K�sz�n�m. - puszilom meg arc�t, majd kicsit k�zelebb f�szkelve magam �lomra hunyom a szemem, de m�g �rzem, ahogyan �tkarol �s � is k�zelebb j�n hozz�m.

A reggel siralmasan teleik, ugyanis a h�rom m�snapost pr�b�ljuk emberiv� var�zsolni �s h�t kicsit nehezen megy. F�leg, hogy mi is ittunk, de v�g�l megoldottuk a dolgot �s d�lut�nra eg�szben haza is vitt�k �ket �s m�g a v�s�rl�st is megejtett�k.

- K�szen �llsz a f�z�sre? - k�rdem Rurut�l, aki b�lint egyet, majd felkapja a kis k�t�nyk�j�t, amit �tk�zben vett �s �gy �ll�t be a konyh�ban, amit meg is mosolygok, de az�rt k�zl�m vele, hogy j�l �ll neki, amibe belepirul.

Pr�b�lok neki seg�teni �s min�l t�bb dolgot mutatni, de ak�rh�nyszor m�g� ker�l�k, hogy velem egy�tt csin�lja a mozdulatokat, vagy k�zelebb vagyok hozz�, folyton megv�ltozik a viselked�se. �rzem rajta, hogy fesz�lyeztetve �rzi mag�t, amit nem tudok mire v�lni, ak�rcsak a keze remeg�s�t, de v�g�l megcsin�ljuk a vacsor�t.

- Finomat f�zt�l. - dics�rem meg vacsora ut�n.

- Csak neked k�sz�nhetem. - mondja zavartan, amin elmosolyodom, majd t�vozunk szob�inkba.

Most, hogy a szob�mban fekszem �s nincsenek k�r�l�ttem, ism�t visszazuhanok abba az �llapotba, amiben tegnap el�tt voltam.

Ak�rhogy pr�b�lok nem a dolgokra gondolni, vagy elaludni, sehogy sem megy. Mindig visszaj�nnek a dolgok �gy ink�bb felkelek, �s ism�t neki�llok f�zni, hogy addig is eltereljem a figyelmem, amiben a nehezen elk�sz�thet� �telek seg�tenek is.

Tal�n m�r a negyedik napja f�z�k mindenf�l�ket �sszevissza meg�ll�s n�lk�l, mikor Uruha sz�v� teszi nemtetsz�s�t ez �gyben.

- Aoi, m�gis kinek f�z�l te? - von k�rd�re karba font k�zzel mellkas�n.

- H�t... - gondolkodom el egy pillanatra – nek�nk. Gondolom �n. - vonom meg a v�llam �s veszem ki a k�sz�telt a s�t�b�l �s m�r ny�ln�k a receptes k�nyvv�rt, hogy kin�zek egy �jabbat hajnalok hajnal�n, de Uruha megakad�lyoz benne, ugyanis kezem ut�n ny�l �s mag�hoz �lel, amin el�sz�r meglep�d�m, majd hagyom, had �leljen, melyet �n is viszonzom.

Legal�bb az � k�zel�ben megnyugszom, �gy erre a kis r�vid id�re le is hunyom szemeim, hogy aludjak egy p�r percet.

A p�r percb�l kicsit t�bb id� lett, ugyanis, mikor meg�bredem, m�r az �gy�ban tal�lom magam vele egy�tt �s m�r a nap is felkelt. Tal�n d�lfel� j�rhat az id�, de most nem �rdekel, csak fogom magam �s visszaf�szkel�d�m mell�, hogy kipihenjem magam.

K�vetkez�nek arra �bredem, hogy leesek az �gyr�l, amit igen csak morcosan fogadok, f�leg, hogy Uruh�ra sem kenhetem r� a dolgot, ugyanis � m�r nincs bent a szob�ban. Persze, gondolom, most is csak az�rt j�tt be az ajt�n, mert hallotta a puffan�somat.

- J�l vagy? - guggol le velem szembe, k�zben seg�t kiszabadulnom a r�m tekeredett paplanb�l �s leped�b�l.

- Igen j�l, csak leestem. - morgom.

- �s, am�gy?

- Huh? - n�zek r� �rtetlenkedve.

- Yuu, tudom, hogy mit csin�lsz napok �ta, de tudnod kell, hogy ez nem megold�s! �n itt vagyok neked �s seg�tek. Nem vagy egyed�l, �rtsd meg. - mondja hat�rozottan, de m�gis agg�dva, k�zben kisim�tva a rakonc�tlan tincseimet az arcomb�l.

- Akkor seg�ts elfelejteni a dolgokat. - suttogom ajkaira �s cs�kolom meg �t, amit meglepet�semre viszonoz, de nem teszem ezt sz�v�.

- Biztos, hogy ezt akarod? - k�rdi agg�dva, de szem�ben l�tom, hogy m�r felcsillant a l�ng �s � is akarja a dolgot.

V�laszk�pp csak b�lintok, mire � hajol ajkaimra, hogy egy cs�kba invit�ljon.

Uruha kezd�, �gy olykor seg�tek neki, hogy mit hogyan tegyen, de m�gis teljes m�rt�kben �lvezem azt, amit m�vel, mert hat�rozottan �s magabiztosan teszi a dolgokat �s m�g vigy�z is r�m. Nem f�l, nem remeg, nem k�rd�jelezi meg �nmag�t, csak cselekszik �s ez�rt h�l�s vagyok neki. Hab�r, olykor-olykor elmosolyodom rajta, ahogyan felfedezi az �j dolgokat. Nem tudom mi�rt, de aranyosnak tal�lom ezeket a pillanatokat.

Mindketten hamar el�rj�k a hat�rainak, majd hagyom, had pihenjen mellkasomon engem �lelve, �n pedig �t �lelem egyik kezemmel, m�g m�sikkal vagy a h�t�t cir�gatom, vagy �ppen ujjaim k�z� akad� sz�ke tincseivel.

Csak feksz�nk cs�ndben, szuszogva egym�st �lelve �s ez meglep� m�don nyugodts�ggal �s boldogs�ggal �raszt el engem. Azt hiszem mindig is kedveltem �t, csak Daisuke miatt nem l�ttam ezt, de most m�r kezdem l�tni ezt �s biztos vagyok benne, hogy ez m�s, mint amit fel� �reztem.

- Uru... - sz�l�tom meg l�gyan, de v�lasz helyett csak egyenletes szuszog�s�t hallom tov�bbra is; teh�t elaludt. Ezen elmosolyodom, majd k�vetem p�ld�j�t.

A t�rt�ntek ut�n teljesen �gy viselkedik, mint akit kicser�ltek akkor. Sokkal boldogabb, �s szinte ragyog, de l�tom rajta, hogy sokszor nem tudja, hogy ezek ut�n, hogyan is viselkedjen velem. L�tom rajta, hogy sokszor k�zeledne, de m�g sem meri. Tal�n att�l tart, hogy nekem � csak ennyi volt �s most, hogy �gymond v�geztem vele, m�r nincs is r� sz�ks�gem? Erre a gondolatra el is h�zom a sz�mat. Nem szeretn�m, ha ezt hinn�, mert �n nem �gy �llok hozz�. Teh�t nekem kell cselekednem, hogy megv�ltoztassam a mostani helyzetet. Azt hiszem ehhez gyors �s hat�rozott eszk�zt kell alkalmaznom.

Mivel ma Uruha dolgozik, �gy sz�pen megv�rom, m�g hazaj�n. Olyan �t �ra k�r�l ezt szerencs�re meg is teszi. Mikor meghallom a kulcs cs�rg�s�t �s a z�r kattan�s�t, egyb�l az ajt�hoz megyek, �s ahogy beteszi rajta a l�b�t, akci�ba lend�l�k, �s egy cs�kot kezdem�nyezek fel�je, amit �r�mmel viszonoz.

- �dv, itthon. - mosolyodom el, mik�zben v�gigsim�tok meglepett arc�n.

- Yuu?

- Mi az? - k�rdem, mik�zben egy pajkos mosolyt eresztek fel�, majd elindulok befel�.

- Mi t�rt�nt? Vagy lemaradtam valamir�l? - j�n ut�nam �rtetlenkedve.

- Nos, csak arr�l, dr�ga Kouyou, – fordulok fel� �s teszem tenyereimet a mellkas�ra – hogy szeretlek. �s az igazat megvallva m�r az elej�t�l fogva kedveltelek, csak h�t Daisuke miatt nem vettem ezt �szre. De, most m�r mindent tiszt�n l�tok, sz�val nem kell visszafognod magad. - mosolyodom el �s h�zom le magamhoz egy �jabb cs�kra.

A cs�k ut�n persze agyon �lelget �s cs�kolgat, mik�zben �gy b�jik hozz�m, mint egy kiscica.

- �n is szeretlek Yuu. - mondja ki v�g�l �rz�s�t ir�ntam – �gy �r�l�k, hogy akkor nem csak arra az egy dologra kellettem. - mondja zavartan.

- Ruru, h�lyes�geket ne felt�telezz, f�leg, ha ilyen r�g �ta szeretsz, mert tudom �m. R�j�ttem id�k�zben a kis titkodra. - kacsintok r�.

- Milyen titok? - vonja fel szem�ld�k�t – Most m�r nincs mit titkolnom el�tted. - mosolyodik el, majd egy �jabb cs�kba von bele, k�zben pedig az �gy fel� invit�l, ami ellen nincs semmi kifog�som.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.