21. rész
Reita POV

Épp jókor mentem be, mert akart kiszállni az ágyból. De amint bementem, visszafeküdt, én meg mellé. Hoztam neki kaját, amit megehetünk. Jó, gyümölcsöt, de akkor is. Aztán elrebegi, hogy nem szereti az epret… De ne már! Akkor… izé… mindegy. Hülye voltam, hogy nem kérdeztem, mit szeret és mit nem. Ajj…

- De… majd én megetetlek. – vigyorog rám, aztán időm sincs kapcsolni, kiveszi a tálat a kezemből és felül. Most akkor felülök, azt hiszem… Hát meg fog etetni. Oké, pár szem után nyalogatom számat. Egyrészt kíváncsi vagyok meddig bírja magát türtőztetni, másrészt maradt ott egy kis cukor. Amikor majdnem elfogy az eper, megint nyalom számat, mire látom rajta, hogy már nem bírja, aztán közel hajol és megcsókol. Eddig bírtad, áhhá. Kiveszem csók közben a kezéből a tálat, és leteszem az éjjeliszekrényemre. Most minek fogja? Szép lassan hátradőlök az ágyon, és ezáltal dől ő is velem. Gondolom sejtelme sincs, mit akarok. Vagyis biztos van, de most nem úgy… Na majd kiderül. Imádom…

Amikor már vagy 5 perce faljuk egymást, és én kezemmel megérintem a fenekét, aztán simogatni kezdem, akkor eltol magától, és pirulva néz rám. Tiszta édes.

- Rei… mit szeretnél? – kezd el köröket rajzolgatni mellkasomra. Én meg adok egy homlok puszit neki, és orrunkat összeérintem. Mármint az én kendőmet az orrával. Aranyos volt. Egyik kezemmel hátát kezdtem simogatni, mire közelebb bújt hozzám. Aztán kezeim lassan lecsúsztak a fenekére, ahol erősen belemarkoltam hátsó felébe. Ajh, de rég fogdostam ezt a formás feneket. Lassan elvonási tüneteim lettek volna.

- Szerinted? – kérdeztem tök komolyan, felhúzott szemöldökkel, perverz vigyorral. Már biztos nem fáj a hátsód édes, de… most más lesz kicsit, mint szokott. A fenekét masszírozó kezemmel utat találtam alsójába, így becsúsztattam oda és fedetlen domborulatait kezdtem simogatni. Erre halk sóhajt engedett ki száján, aztán kezeivel mellkasomat támasztotta. Kicsit el is tolt magától, aztán a szemembe pillantott. Ragadozó tekintettel néztem rá, majd a hatás kedvéért megnyaltam a számat lassan, érzékien. Erre tuti beindul… de ha ő nem is, akkor ott lent biztos…

- De, Rei-chan… - most jönne azzal a kifogással, hogy fáj a segge, meg, hogy nem volt elég nekem az a 3… De nem! Most nem úgy lesz…

- Shhh… - raktam ujjamat szájára, majd megpusziltam, és elfordultam, megkeresni, ami nagyon kell. Ő addig a pólómat fogta, meg mondta folyamatosan.

- De… izé… Reita. Én most nem szeretném… izé, tudod… - ekkor megtaláltam amit kerestem: a síkosítót. Magamnak. Vissza is fordultam szépségemhez, mire csak nézte a tubust, de amikor beleraktam a kezébe, na akkor leesett az álla. Vigyorogtam rá, majd felemelkedtem térdre, és elkezdtem levetkőzni, egyenlőre felül csak. Ruki szeme még mindig ingázott a kezében lévő síkosító és az én félmeztelen felsőtestem látványa között. – Rei-chan, most akkor… - ne kezd el, mert meggondolom magam. Amikor már húztam volna le a bokszerem, ránéztem.

- Csinálsz is valamit, még mielőtt meggondolom magam? – voltam fel egyik szemöldököm ismét.

Aprót bólintott, majd vigyorgott egyet. Amikor meg alsómat akartam lehúzni, rácsapott a kezemre. Oké, vettem a célzást. Kezeivel hátradöntött, és ráhajolt nyakamra. Csókolta, szívta, harapdálta, teljesen feltüzelve ezzel. Meg is tette a hatását: kezdtem keményedni. Lábával befurakodott enyéim közé, ahol nekiütközött keményedésemnek. Erre belevigyorgott a nyakamba. Ne húzd tovább az agyam… Felrántottam egy csókra, aztán mélyen a szemébe néztem és bólintottam, hogy ideje lenne elkezdeni. Vette a lapot, mert perverz vigyorra húzta a száját. Hűha. Lejjebb haladt rajtam, majd hamar megvált alsómtól, és eldobta az szoba valamelyik részébe. Azután felült és leszedte magáról is a ruhákat. Most nem segítek neki ebben. Kézbe vette a síkosítót, majd nyomott bőven 3 ujjára. Tudja hogyan és miképp kell ezt. Na azért. A következő pillanatban ráhajolt mellkasomra, és puszilgatni kezdte, aztán a hasamnál is. Köldökömbe belenyalt, és körülötte is végig csókolta. Ezután jött a fájdalmas része. Megéreztem egyik kutakodó ujját magamban. Felszisszentem az érzésre, mert ugye sosem voltam még alul. Szóval nagy a kiváltságod Ruki. De ő csak tovább kényeztetett nyelvével. Nemsokára rá még egy ujjat éreztem meg magamban, majd utána egy harmadikat is. Elkezdett mozogni bennem ujjaival. Azt hittem beszarok. Azért fájdalmas procedúra ám. Főleg, hogy a seggem szűz volt, eddig.

Mikor elég tágnak érez, kihúzza ujjait, majd ismét a tubus után nyúl. Bekeni szerszámát, jó vastagon. Hát innen nézve, szép méret. Szétnyitotta jobban lábaimat. És most éreztem, hogy úgy fekszek előtte, mint egy olcsó ribanc, akinek csak szét kell terpeszteni a lábát. Na mindegy. Bejáratomhoz vezette méretes hímtagját, aztán egy lökéssel belém hatolt. Majdhogynem felordítottam az érzésre, de csak egy hangosabb fajta, nyögés csúszott ki a számon. És nem az évezettől nyögtem. Legalábbis még biztosan nem. Nem kezdett el azonnal ringani csípőjével, és ezt díjaztam. Hamarosan köröztem egyet az én csípőmmel, ezzel még mélyebbre hatolt bennem. Ah, ez fáj. Lassan, nagyon lassan kezdett mozogni bennem, közben egyre jobban haladt beljebb. Már teljesen tövig tolta belém farkát, amikor gyorsabbra kapcsolt. Kezével férfiasságom kezdte kényeztetni, így én is jobban élveztem az együttlétet. Nemsokára már csak az ágy nyikorgását és a hol halkabb hol hangosabb nyögéseinket lehetett hallani. Komolyan mondom, úgy vergődtem alatta, mint egy kiélt kurva. De meglehetősen… jó érzés volt. Most mit hazudjak? Élvezem és kész.

A vége felé, már elkezdtem ellentétesen ringatni magamat, így egyre csak fokoztuk a kéjt. Amikor éreztem hogy nincs sok hátra, megszorítottam vállait.

- Éhn… mindjárt… - nyögtem, mert nem tudtam értelmesen kimondani. Minek kell eközben beszélni, ejj. Aztán elért a vég, a beteljesülés, a kielégülés. Több szinonimát nem mondok. Hátam ívbe rándult, izmaim megfeszültek, és egy torkom mélyéről jövő nyögéssel hasamra és kezébe élveztem. Ő is követett hamarosan. Csak előtte kihúzta magát belőlem, de ő is az én hasamra élvezett. Na köszi. Szép, mondhatom…

Pár percig még szaggatottan vettük a levegőt, de kicsivel később már visszanyertük légzésünket. Mellém feküdt az én Pöttömkém, és hozzám bújt. Komolyan el se hiszem, hogy ő volt a seme, utána meg bújik hozzám. De ne is szokjon hozzá, mert egyszeri és kivételes alkalom volt. Mindegy, jó volt, élveztem, szerintem ő is és kész. De ha most fájni fog a seggem – nyúltam oda, és basszus! – akkor nem tudom mi lesz. De már fáj, úgyhogy tök mindegy. De Rukira nem haragszom emiatt, mert ő figyelmes és gyengéd volt. Szerencséje. Azért remélem nem fáj 5 héten keresztül, sőt 5 napig se, mert szeretnék még ülni. Talán azért sajog most ennyire, mert először dugtak be valamit a hátsó részembe. Ezután nem fognak. Senki sem. Ruki talán. De azt még háromszor meggondolom addig.

KB fél óra múlva azt veszem észre, hogy Chibim édesen szuszog a vállamon. Elaludt? Tiszta zabálnivaló. Óvatosan kikelek alóla, fejét a párnákra teszem, és kislisszolok a fürdőbe. Le kell magam mosnom, hát na! A zuhany alatt vagy 10 percig csak áztam, aztán kijöttem. Bent Ruki már összegömbölyödve aludt. Vagyis csak feküdt. Mert kinyitotta szemeit és rám nézett. Ahogy meglátott egy törölközőben és vizes hajjal, azonnal kiült az arcára a perverz vigyor. Ránéztem.

- Megfürdött az én kis ukém? – kérdezte csábos pillantásokat szórva felém. Ajj, te.

- Nem. Megfürdött a te kis seméd. Ehhez a maihoz pedig ne szokj hozzá… egyszeri alkalom volt. - fordultam a szekrényemhez, és elővettem belőle valami ruhát magamnak. Kezeket éreztem derekamon.

- Nem kell tagadni, ha jobban élvezted így… - kuncogott, én pedig megfordultam, és egy határozott gyors mozdulattal fogtam kezembe férfiasságát, mivel meztelen volt még. Erre sóhajtott egyet, de csukott szemmel.

- És azt sem kell tagadni édes, hogy jobban szeretsz alul lenni… - vigyorogtam képébe. Lefejtette kezeimet magáról, majd odalépett mellém, kivett a szekrényből egy alsót és egy pólót, majd egy puszi után elvonult a fürdőbe. Én csak néztem, mint a bárány az új-kapura. Tudom, hogy jobban szeret uke lenni. És ez így is marad.
 

Ruki POV

A zuhany alatt áztatom magam, és nem nagyon akaródzok kimászni innen. Nagyon is jól érzem magam itt.
Lehet, hogy Reinek igaza van… nem az én szakterületem a seme-sama szerepe… De ukenak lenni csak mértékkel szeretek. Mondjuk egyszer egy héten… vagy kétszer… de semmiképp sem háromszor egymás után… egy nap…
Azért most megtisztelve érzem magam, ugyanis Rei-chan hátsóját előttem még senki más nem tisztelte meg. Tudom ám… Akár titkolhatná is. De… olyan aranyos. Meg kedves… meg minden. Annyira szeretem! És ez mind a születésnapjával kezdődött…
Te jézusisten! Születésnap! Uruhának elfelejtettük megtartani! Anyám! Már rég volt neki, és mi elfelejtettük! Mit kapunk mi ezért? De… szerintem ő sem vette észre… akkor el is felejtjük… Majd jövőre dupla szülinapot tartunk neki. És addig is reménykedjünk, hogy nem veszi észre, hogy elmaradt… Vagy… megtartjuk Kaiéval egybetartva… Mert a következő születésnapi partin, tuti észrevenné… Szóval majd egybe tartjuk… és azt mondjuk, direkt volt… vajon feltűnne neki? Remélem nem… ez azért elég ciki helyzet… Na de mindegy.

Gyorsan kimászom a zuhany alól, megtörülközök, és felveszem az alsóm, meg a pólóm. Kimegyek Reihez, de ő sehol sincs… na hova ment?
Elkezdek toporzékolni egy kicsit, aztán bemegyek a szobába. Ott sincs… de az epres tál, és amit azzal hozott, már eltűnt. Oké, akkor visszamegyek, és megmosom a hajam… A műrasztát meg leoperálom magamról… Majd elmegyek fodrászhoz valamikor…
Miután ezzel is készen vagyok, egy fehér törülközőt a fejemre teszek, és így megyek ki.

- Na végre, azt hittem már sose végzel, Chibim… -hallom meg Rei hangját, pedig még ki se tettem a lábam a fürdőből.
A szobában van. Oda megyek, ő meg azonnal mosolyogni kezd, mikor meglát. Miért is vigyorog?
- Minek örülsz? –nézek rá kérdőn, mire megsimogatja az arcom. De na! Válaszolj…
- Aranyos vagy így… -így? Hogy? Máshogy nem? Jól van, jegyeztem!
- Gonosz vagy… -motyogom, mire átölel.
- Miért?
- Máshogy már nem is vagyok aranyos? –nézek rá boci szemekkel.
- Dehogyis nem! De így különösen aranyos vagy…
- Szerencséd. –nézek rá szúrósan, aztán már én is vigyorgok.
- Na de most összedobok valami kaját… Addig meg ne szökj! –hülyén nézek erre a kijelentésre…
Én megszökni? Innen? Soha! Kapok egy puszit a számra, és elmegy a dolgára. Ajánlom neki, hogy siessen. Addig én itt maradok, leülök az ágyra, kezemben a telefonommal, és hívom Aoit. Hogy minek, azt ugyan nem tudom, de azért felhívom… meg néha nem árt ám… meg kéne mára egy próba…
- Szia Ruki… -morog bele a telefonba… talán rosszkor hívom.
- Valami baj van? –kérdem megszeppenve.
- Csak veszekedtem egy kicsit… de semmiség…
- Kivel?
- Uruhával. – áháá! Értem ám.
- És miért? – érdeklődök.
- Hülyeségen… Olyan dolgokon tudunk vitázni, hogy az hihetetlen… Na de mindegy.
- Nyugi Aoi… majd megnyugszik! – biztatom, és hallom is, hogy kuncog egyet.
- Mondták már, hogy nyugtató hangod van?
- Nem sűrűn… -nyugtató? Az tök jó!
- Akkor most mondom… nyugtató hangod van. – okéé…
- Köszi! Amúgy, izé… lesz ma próba, kb másfél óra múlva..
- Oké, de most leteszem, sziaa! – ajj…
- Szia… - már le is tette… de én még beszélgetni akarok! Mostanában hanyagolom a többieket… úgy vettem észre…
Mindegy… ők se akarnak velem dumálni... Ez van… Gonoszak!
Épp hogy ezt megbeszélem magammal, jön Reita.
- Na mi van, hogy ilyen arcot vágsz, Pöttömke? – néz rám mosolyogva.

- Öhm… semmi. Miért? Milyen képet vágok? – nézek rá meglepetten…
- Hát már nem olyan érdekeset… -aztán elém jön. – na, mi a mai program? – néz rám vigyorogva.
- Izé… én nem terveztem semmit… de… Sabu-chant elvihetnénk a parkba… - eközben vigyorogva nézek rá.
- Oké… -miközben ezt mondta, lehajol hozzám, és megcsókol. Kezeimet már automatikusan a nyaka köré fontam, és úgy csókoltam vissza. De sajnos ez csak egy rövid csók volt…
- Chibim, mielőtt elvinnénk Sabu-chant, nem nézünk meg valami filmet? Kaptam újat… - vigyorog rám.
- Reita… nem szeretem a horrort. – motyogom, mire csak lemondóan sóhajt.
- Oké, akkor majd egyedül megnézem… - már megint elbasztam a kedvét… annyira örülök magamnak.
- Oké, megnézem veled. – mondom egy nagy sóhaj után, és egyből vidámabb fejet vág.
- Tényleg? – nem, csak vicceltem…
- Ahaaa… de előbb bemegyünk próbára! – vigyorgok rá angyalian.
- Chibi! Nehogy már ma is legyen próba… - kezd el nyafogni.
- De most miért? – nézek rá nagy szemekkel.
- Egyfolytában csak a próba, próba, próba…
- Ez nem is igaz… és örülj neki, hogy nem reggel 6-kor robbantottalak ki az ágyból. – morgom orrom alatt.
- Így is én keltem korábban…
- De megérte, nem? –most már vigyorgok, és egy kis idő után ő is vigyorog. – akkor erről ennyit. Szóval ma próba lesz.
- De azt mondtad, nincs programod.
- Nekem nincs is, csak a bandának. – önelégült fejet vágok, majd kimegyek a konyhába, Reit magam után húzom kézen fogva. Érzem a finom pizza illatot. Csak nem pizzát csinált?
- Izé… rendeltem… - vakarja meg tarkóját, mikor már odaérünk a konyhába a pizzához. – a kaja kicsit rossz lett… -mosolyog édesen, csukott szemmel, én meg adok egy gyors puszit a szájára. Erre csak nagyokat pislog.
- Na együnk! – mondom, és leülök ez egyik székre, Rei meg velem szembe. Gondolok egyet, és felkelek, a háta mögé megyek, és egy sunyi mozdulattal megfosztom a kendőjétől.
- Chibi! Add vissza… - néz rám hátra, én meg úgy csinálok, mintha semmi sem történt volna, kezeim hátam mögé dugom.
- Mit? – vigyorgok, mint akinek nő a foga.
- Tudod te azt…
- Nem tudom. – erre csak egy szúrós tekintetet kapok tőle, én meg megszeppenten nézek rá. –jó, de olyan szép a nózid… - motyogom, de nem adom neki oda. Visszafordul a kajához, és enni kezd. Én is leülök, és eszek én is, de ügyelek arra, hogy a kendőjét ne vehesse vissza. Gyorsan elfogyasztom a pizza felét, a többit Reinek hagyom.
-Köszönöm a kaját! – mondom, majd megvárom, míg végez. Bemegyünk a szobába, és felöltözünk. De a hajam még mindig vizes… Leülök az ágyra, kezemben még mindig Rei kendőjét szorongatom. Ő meg mellém ül.
- Most visszakaphatom? – megrázom a fejem, nemlegesen. – miért?
- Valamit valamiért. – motyogom, és aprót mosolygok.
- Mire gondolsz? – néz rám kérdőn.
- Nem tudom… mit adsz a kendődért?  

Súgó 2 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.04.25. 11:50 Aomori-chan Uramisten*o* Ez a legjobb GazeYaoi fici, amit valaha olvastam Folytasd kééérlek *Q*

2013.11.10. 00:16 revenghe-1 Nagyon tetszik :) folytatást kérnék -bociszemek -