Die

Mikor anyám közölte, hogy az öcsém feljön tanulni, akkor örültem a dolognak. Mindig is vágyott arra, hogy feljöjjön. Sajnos nálam nem tudna hol lakni, így albérletbe került, de szerinte nem kell aggódni érte, mert jól érzi magát és a csoporttársa a srác, akivel együtt van. Engem ez a tudat megnyugtatott év elején, így nem nyaggattam, ha baja van, azt meg úgy is megmondja. Szerencsére suli után egyből kaptam munkát egy nagyobb vállalatnál, ahol sikerült barátokra is találnom.

Kaoru a cég igazgatója nem sokkal idősebb nálam, de nagyon jóba lettünk ez az egy és fél év alatt, így sokszor mászkáltunk el munka után.

- Daisuke, találtam egy jó programot mára. – ül le mellém és kis névjegykártyával a kezében – Mit szólsz hozzá?

- Ez mi? – forgatom meg a kis igényes kártyadarabot.

- Nem ismered a Versaillest? – néz rám kerek szemekkel.

- Nem. Miért, milyen hely az?

- Akkor állom én az estét. Most adta a haverom a tippet, hogy nézzek be, mert van egy friss husi, aki nagyon tud. Gyere, jó móka lesz. – kacsint rám, én meg megadom magam és vele megyek. Egy kis szórakozás nekem is jól jönne.

Először meglepődtem, hogy a hely egy elég elit helyen van és nem a vöröslámpás negyedben, de mikor beléptünk, már megértettem, hogy miért. Kéthavi fizetésemet simán itt tudnám hagyni.

Kértünk egy italt, majd beültünk az új srác műsorát megnézni. Be kell vallani, tényleg tud, de van benne valami furcsa és egyben ismerős. Talán, ha közelebb ülnénk hozzá, akkor megtudnám mondani.

A show végén odasétált hozzánk és elégedettség töltött el belül, hogy onnan kiszúrt magának. Viszont, mikor felém fordul teljesen, akkor már egyáltalán nem örültem a helyzetnek, mivel drága öcsémet láttam viszont az ölemben.

Az egész annyira lesokkolt, hogy teljesen kikeltem magamból. Nem akartam elhinni, hogy az én öcsémből egy semmirekellő kurva lett, aki össze-vissza fetreng mások ágyában. Egyáltalán mit élvez rajta?!

Szerencsére az orvosok is alátámasztották, hogy nincs semmi baja és nem nyúltak hozzá egy újjal sem, így megnyugodtam valamelyest, de még így sem szóltunk egymáshoz.

Másnap, mikor felkeltem, már csak az üzenetét találtam a lakásban. Legalább az iskolába bejár, de ezek után akkor sem bízok benne.  Kelletlenül, de felöltözöm és elindulok a munkába, ahol Kaoru asszisztense szól, hogy menjek be a főnökhöz, mert látni kíván, így egyből irodája felé veszem az irányt, ahol természetesen a tegnapiakról van szó.

- Nézd, Daisuke, szerintem megbízhatsz az öcsédben, de nem kéne túlzásokba esned.

- Szerintem egyáltalán nem volt túlzás a tegnapi!

- Oké, ahogy te érzed. Tessék. –nyújt ágy kis névjegykártyát.

- Ez mi?

- Magánnyomozó. Ő a legjobb. Ha ennyire nem bíznál az öcsédben. Hivatkozz rám. Hidd el, tud az illető.

~ 2 évvel később ~

Uruha

Mint minden iskolás álma, a nyári szünet végre eljött ebben az évben is. Alig vártam, hogy ismét a barátokkal legyek minden egyes nap és szórakozzunk, csakhogy drága szüleim a nyakamra sózták Shinyát, az unokabátyámat, mert félnek engem egyedül hagyni, pedig most lettem húsz éves! Elég nagy vagyok már, hogy tudjak magamra vigyázni, de nem nekik rám kellett küldeniük ezt az ufót, mert Shinya az.

- Uruha! – hív magához, mikor éppen pihenek egy vitaminos arcpakolással az arcomon.

- Gyorsan mondd, mert még relaxálok. – megyek ki hozzá a nappaliba.

- És még te tartasz engem ufónak. – néz rám rosszallóan. Inkább mosd le azt a vackot magadról és öltözz, de gyorsan, ne úgy, mint egy csiga!

- Minek? Hová megyünk?

- Elviszlek dolgozni!

- Micsoda?! Na, nem! Én a barátaimmal töltöm a nyarat és nem egy irodaházban! Ráadásul a bőröm re is, ügyelnem kell. Még a végén nem lesz tökéletes. – sóhajtok fel, miközben belegondolok, hogy az irodában a sok porszemcsétől és papírszemcséktől megtelnek kosszal a pólusaim, így a bőröm koszos lesz és elveszti tökéletes rugalmasságát.

Csakhogy, drága unokabátyám kegyetlen velem és beráncigál a fürdőbe, hogy lemossa rólam az arcpakolást.

- Áú! Ne ilyen vadul, kipirosodik az arcom! És langyosabb vízzel csináld! – nyavalygok neki, de nem hatja meg őt, csak tovább dörzsöli bőrömet kegyetlen módon a törülközővel.

- Ez a pakolás az agyadat szedi le, nem az elhalt bőröket az arcodról! – vágja hozzám a törülközőt és megy ki a fürdőből.

Szépen felöltözöm felül, majd a bőrápoló olajomat elkezdem bemasszírozni a csodás combjaimba, csakhogy ezt sem hagyja és kikapja a kezemből a flakont.

- Add vissza! Az még kell nekem!

- Mondtam, hogy öltözz!

- Nem! Amíg a combom nincs rendben, addig nem öltözöm! Ráadásul az olajt se szívta még be a bőröm, így rám fog ragadni a nadrág. – sopánkodom.

- Akkor vegyél fel sortot! – vágja hozzám a legrövidebb nadrágom.

- De így mindenki meg fogja bámulni a combjaimat. Mi van, ha rám másznak vagy berántanak egy sötét szobába és megrontanak?! Az a te hibád lesz! – hisztizem neki egy kört.

Ő csak végignéz rajtam halál nyugodtan és utána válaszol.

- Nem hiszem, hogy Kyo esete lennél. Inkább örülj, ha elvisel.

Így kénytelen vagyok magamra kapni a kis sortocskámat és úgy beszállni a kocsijába, de így is takargatom magamat.

Mikor megérkezünk az irodaházszerű épületbe a második emeleten lévő irodába megyünk be, ahol csak annyi szerepelt az ajtón, hogy Nishimura Tooru.

Bent egy fekete hajú, agyontetovált törpe fogadott minket.

- Kyo, ő az unokaöcsém, akiről meséltem. – bök felém a fejével. – A nyárra foglald el, ha kérhetnélek.

A kicsi végignéz rajtam, az arcán egy fintorral, ami nekem egyáltalán nem tetszik.

- Komolyan, egy koloncot akarsz a nyakamra sózni?

- Igen. Csak van valami olyan, amit rá tudsz bízni! Megkeresni a szomszéd idős néni kutyáját, vagy fene tudja. Csak adj neki valamit!

- Jó, meglátom, mit tehetek.

- Örök hála!

- Az kevés lesz. – morogja, majd Shinya elégedetten távozik.

- Ma takarítasz, kávét hozol és szendvicset a szomszéd büféből!

- Micsoda? Én nem takarítok! Az a takarító dolga! – ülök le a fotelra sértődötten, majd előkapom a kistükrömet meg az alapozómat, hogy kijavítsam a Shinya által okozott hibákat az arcomon.

- Hercegnő, megmozdulnál végre? Hercegnő! – ordibál a fülembe, mire ijedtemben kiejtem a tükröt a kezemből.

- Nem vagyok hercegnő! Ha most karcolás lett a tükrömön, akkor kifizeted! – veszem fel a földről a kis tükrömet és nézem meg, hogy nincs e baja – szerencséd van, hogy nem lett baja! – rakom el a kistáskámban.

- Dehogynem, hercegnő vagy, és tudod mit, van számomra egy tökéletes munkám. – vigyorog rám sunyin. És most, inkább húzz innen. Holnap érted megyek.

Köszönés nélkül sétálok ki az épületből és panaszolom el a történteket Akirának, aki csak jót nevet rajtam.

- Kouyou, hogy mekkora egy hülye vagy, más ölni tudna a munkáért! Együttdolgozni a híres Kyoval. Tök szuper lehet! – lelkesül be.

- Jah, persze. – morgom, és inkább szürcsölöm az üdítőmet, majd elfoglaljuk magunkat a videojátékokkal.

Másnap este szépen kicsípem magam, mivel azt írta a törpe, hogy olyan helyre megyünk. Majd útközben elválok tőle a tömegben és akkor élvezhetem a bulit, mert fogadunk, hogy bulis helyre visz.

Kocsival visz az adott helyre, ahol szomorúan konstatálom, hogy nem éppen táncolni járnak ide az emberek.

- Nos, mától itt dolgozol. Ezt a srácot kell figyelned, de nem árulhatod el neki. Szóval épülj be és barátkozz össze vele. Szerintem ez neked való munka. Ja, és holnap költözöl hozzájuk, az albérletbe, hogy jobban beépülj a környezetbe.

- De, de én nem költözöm el! És miért nem te csinálod? Téged kértek meg rá, nem?!

- Mert én féltem a seggem. Meg te úgy is jobban illesz ebbe a közösségbe. Na, hajrá. – megy ki az ajtón, én meg ekkor nézem meg a fényképen lévő srácot.

Csinos, tény és való. Elnézegetném egy ideig, de én utálok dolgozni!

- Kouyou-kun, már vártunk. – hallok meg mögülem egy férfihangot – Kamijo vagyok, az egyik főnököd. Gyere, körbevezetlek a helyen, és megmutatom, hogy hol fogsz dolgozni.

Szépen megmutatja az előteret, amit eddig is felmértem a szememmel, majd egy hatalmas ajtót elé érkezünk.

- Üdvözöllek, a Versaillesben. – nyitja ki és a látvány, ami fogad, teljesen ledöbbent – Mától te is a táncosok tagja leszel, szóval ma figyelj meg mindent alaposan.

- Micsoda?! Én nem fogok ilyen helyen dolgozni! – mutatok az egyik rúd körül táncoló srácra.

- Márpedig, de! Hallottam, hogy elég hisztis vagy, de jók az adottságaid, ezért eltűrlek. A legjobbak fognak belőled profi táncost faragni! – vereget hátba – Tora, vigyázz a srácra. Holnaptól ő is szerepelni fog.

- Értettem. – hajol meg az említett.

- Gyere, kell rólad is egy fotó a könyvbe, hogy a vendégek láthassanak, utána beviszlek a gyakorlóterembe. – ragad karon a biztonságőr én meg megyek vele, mert mást úgy sem tudok tenni.

Miután megvoltunk a fotózással és társaival, bevitt a gyakorlóterembe, ahol egy magas, színes hajú, langaléta srác fogadott, aki kissé hiperaktív lehetett és ő kezdett el nekem mindenféléről magyarázni, de nem nagyon figyeltem rá, mivel magamban már eldöntöttem. Én nem fogok itt dolgozni három hónapon át! Nincs az a pénz, hogy beteg, perverz embereknek mutogassam csodás combjaimat, amiket biztos meg akarnak majd becsteleníteni. Ezért még kinyírom Shinyát a kis kerti törpe barátjával együtt!

Ahogy vége az oktatásomnak elindulok kifelé, de az egyik ajtónál megtorpanok és a rajta lévő kis körablakon bámulom a teremben éppen erotikusan rúdtáncoló srácot. Ő volt a képen, amit Kyo adott.

Kíváncsian nyitom ki az ajtót és surranok be a terembe, de megállok az ajtó mellett és onnan nézem a táncát, amivel teljesen rabul ejt.

- Tetszik? – hallok meg mellőlem egy hangot. Észre sem vettem, hogy áll valaki mellettem. Egy lila női ruhába öltözött férfi állt mellettem. A ruha stílusa hasonló volt, mint azé a Kamijoé.

- Igen, tetszik. – válaszolok a kérdésére.

- Ő Aoi, a mi kis gyönyörű rózsánk. Érinthetetlen teremtés, ezt ne feledd Uruha-kun.

- Honnan tudja a nevem?

- Én vagyok a Mama, mindent tudok, ami ezen a helyen történik. Remélem mindent megjegyeztél, amit Miyavi mondott, mert holnap déltől táncórákat fogsz venni. – sétál ki a teremből és hagy magamra, hogy felfogjam a hallottakat. Talán a srác miatt maradnom kéne, de nincs sok kedvem ilyen helyen dolgozni. Húzom el a számat a gondolatra.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2014.03.06. 21:24 alice208 Miért nincs uj rész anyira tetszik ez a fic olyan magával ragadó írd továbbb léci