Manabu

Kazuki Aoi ir�nti rajong�sa az �vek alatt valahogy nem akart elm�lni. Ok�, Aoi kedves, rendes meg minden, kiv�ve mikor m�rges vagy �ppen b�ntet�st r� ki az emberre – pontosabban Kazura – de, att�l m�g nem k�ne ennyire oda lennie meg vissza. El�sz�r azt hittem, hogy szerelmes bel�, �s majd elm�lik, csakhogy az �vek alatt r�j�ttem, hogy ez nem szerelem, hanem megr�gz�tt rajong�s, de � m�gis szerelemnek hiszi, �gy k�nytelen voltam belet�r�dni, hogy ezt addig el kell majd viselnem, m�g be nem n� a feje l�gya, vagy Aoinak nem lesz valakije.

Miut�n Reita k�z�lte vel�nk a sz�rny� h�rt, hogy a mestereink meghaltak Kazuki teljesen mag�ba zuhant. Egyed�l azt tartotta benne a lelket, hogy valamikor a k�zelj�v�ben reinkarn�l�dnak �s akkor ism�t Aoival lehet. Ez a k�zelj�v� nem is volt annyira k�zeli. Ami�ta megjelent az �gen a jel, hogy mestere – majd az eny�m is – visszat�rt �jra fellobbant benne a t�z.

Most 2006-ot �runk �s �ppen a band�nk szerz�d�s�t �rjuk al�. Ahogy megt�rt�nt a pap�rok int�z�se, egyb�l Aoi nyom�ba eredt �n pedig le�ltem a v�r�ba v�rva a csod�t.

- Manabu? – hallottam meg el�lem egy r�g hallott ismer�s hangot, �gy felkaptam a fejemet r�.

- Uruha-san! – �lltam fel �s hajoltam meg ill�en, majd vissza�ltem a helyemre.

- Nem kell ez az eg�sz. – int le – Ez m�r egy m�s vil�g. – �l le mell�m – Mit keresel itt?

- Kazukit v�rom. Am�gy itt fogunk dolgozni.

- Sz�val a Screw a ti band�tok. De mi�rt pont ide j�ttetek?

- Nem �n akartam ide j�nni. – s�hajtok fel – De, szerintem tudod j�l, hogy mi�rt akart ide j�nni. – n�zek m�lyen a szem�be.

- Ugye, most nem… - mutat felfel� az ujj�val eltorzult arccal, mire �n csak b�lintok egyet.

- De igen. �s nincs az az isten, aki levakarn� r�la.

Erre Uruha egyb�l felpattant �s gyors l�ptekkel indult meg felfel�. Ergo minden kezd�dik el�lr�l…

�t perc, ha eltelik, mire Kazuki remeg� ajkakkal �ll be el�m �s k�nnyes szemekkel n�z r�m.

- Mi t�rt�nt? – k�rdem.

- Aoi…Aoi…nem eml�kszik r�m! – kezd el s�rni, mint egy kisgyerek, �n meg egyre k�nosabban �rzem magam, mert lassan az eg�sz folyos� minket kezd el b�mulni, �gy k�zen ragadom az �ri�s b�bit �s levonszolom a parkol�ba.

- Manabu, �lelj meg! – emeli fel karjait k�t szipog�s k�zben, �n pedig �r�mmel teljes�tem k�r�s�t.

- Nincs semmi baj. – simogatom h�t�t vigasztal�s k�ppen.

- De, van! – szipogja, k�zben kib�jik �lel�semb�l – Mi�rt nem eml�kszik r�m?

- Nem tudom. – nyomok kez�be egy zsebkend�t – Biztos megvan az oka. Tal�n id�vel eml�kezni fog r�d. – pr�b�lom b�ztatni.

- Rem�lem. – t�rli meg szemeit, majd f�jja ki orr�t �s indul el a kocsi fel� bel�m karolva.

A hazautat cs�ndben tessz�k meg, �gy van egy kis id�m gondolkodni a dolgokon. Otthon a kanap� jobb sark�ban helyezkedem el a Tv-n�z�shez, m�g Kazu fej�t �lembe hajtva fekszik el. K�sza tincsei ujjaim k�z� akadnak �s akaratlanul is elkezdek vel�k j�tszani.

- Mi van, ha amn�zi�s lett? – vetem fel neki az els� �rtelmes �tletet, ami az eszembe jutott.

- M�g a m�ltban, miel�tt meghalt volna? – n�z fel r�m kis�rt szemeivel.

- Igen. De szerintem holnap k�rdezd meg Uruh�t�l. � mindenre eml�kszik.

- Uruha ut�l engem, k�rdezd meg te. – motyogja.

- J�, akkor veled megyek.

- K�r, hogy Kai �s Reita csak egyszer� emberek, �gy �k sosem eml�keznek az el�z� �let�kre. Pedig biztos tudn�nak seg�teni.

- Meglehet, de ez �gy van rendj�n. Szerintem nem lenne j�, ha mindenki eml�kezne arra, aki volt, mert �gy tiszta lappal indulhatnak.

- Lehet, de a sorsnak pont velem kellett kicsesznie, pedig olyan k�zel van. �s az illata is ugyan olyan finom. – s�hajt fel egy nagyot – Azt hiszem a ma este ut�n elemet kell majd cser�lnem.

- Kazu, k�rlek! Err�l �n tudod j�l, hogy nem akarok hallani.

- Igen, ezt az�ta mondogatod, mi�ta feltal�lt�k a vibr�tort m�gsem teszel ellene. Fogadok, hogy te meg az �n kis jelenetemre vered ki. – �lti r�m nyelv�t, mik�zben felpattan a kanap�r�l �s bes�t�l a szob�j�ba, �n meg felhangos�tom ink�bb a tv-t, ugyanis, ami�ta vibr�tor ker�lt a kez�be az�ta nem telik el �gy egy h�t, hogy legal�bb n�gyszer el� nem venn� �s haszn�ln�, mik�zben a fej�ben perverzebbn�l perverzebb gondolatok zajlanak le arr�l, hogy Aoi �ppen hogyan rakja meg. Amilyen szerencs�m van nem is egyszer siker�l r�nyitnom.

M�snap semmi nyoma nem volt Kazukin az el�z� napi traum�nak.

- Manabu, gondolkodtam a dolgokon. – fordul fel�m komoly arccal a liftben.

- Igen? �s mire jutott�l?

- Arra, hogy mindent el fogok k�vetni, hogy Aoi eml�kezzen r�m! – h�zza ki mag�t b�szk�n.

- Ez nagyszer�, de most szerintem menj �s besz�lj Uruh�val, miel�tt h�lyes�get csin�ln�l. – ragadom karon �s kezdem el a Gazette terme fel� h�zni, de � az eg�sz �ton �gy ellenkezik, mint egy k�t �ves kisgyerek, aki nem akar hazamenni a j�tsz�t�rr�l.

Sz�pen bekopogok a term�k ajtaj�n, majd benyitok.

- Sziasztok. – k�sz�n�k – Uruha, Kazuki besz�lni szeretne veled. – b�k�k fejemmel az illet� fel�.

- Rendben. – teszi le git�rj�t �s tess�kel ki minket a folyos�ra – Sz�val, mir�l van sz�? – fonja keresztbe karjait a mellkasa el�tt.

- Mi�rt nem eml�kszik r�m? – teszi cs�p�re a kez�t Kazuki, mik�zben m�lyen a szem�be n�z.

- Hogy mi�rt nem eml�kszik r�d? – vonja fel a szem�ld�k�t – Tudod, annak m�g �r�ln�k, ha csak – nyomat�kos�t a sz�n – r�d nem eml�kezne! T�j�koztatlak, hogy semmire �s senkire nem eml�kszik, sz�val most m�r igaz�n kisz�llhatsz Aoi segg�b�l! – fordul meg �s menne be az ajt�n, de Kazuki nem hagyja annyiban a dolgot.

- Szerintem ez ink�bb r�d vonatkozok.

- Hogy, mit mondt�l?! – fordul vissza lassan, �sszesz�k�tett szemekkel a mesterem.

- Semmit nem mondott. Mi megy�nk is. – ragadom karon bar�tom, miel�tt valami h�lyes�get csin�lna.

- Jobb is. Legk�zelebb nem leszek eln�z� vele. – v�gja be maga m�g�tt az ajt�t.

- C�h, azt hiszi, hogy f�lek t�le?

- Kazu, k�rlek. Nem k�ne egyb�l jelenetet rendezned.

- Ez nem jelenet, csak harc Aoi�rt! – oktat ki.

- �rtem, akkor harcoljatok pap�ron vagy tudom is �n, mindegy, – legyintek – menj�nk ink�bb dolgozni, hogy mi legyen az els� mini albumunkon, azt�n meg v�r r�nk a fodr�sz �s t�rsai.

Szerencs�re a nap t�bbi r�sz�ben nem futottunk �ssze Uruh�val, mivel v�gig a t�bbiekkel voltunk �s �gy t�nik, hogy Kazuki kezd �j t�rsat tal�lni mag�nak Jin szem�ly�ben, akit piszk�lhat, ha �ppen nem a l�nyok melleit b�mulja meg �s elemzi �ket.

- Komolyan, nem �rtelek. – jegyzem meg neki az egyik nap a fodr�sz sz�k�ben �lve.

- Mit nem �rtesz? – n�z fel telefonj�b�l.

- Este Aoi nev�t ny�gd�sve dugod magadba a vibr�torod, nappal meg a l�nyok mellei ut�n koslatsz. Akkor, hogy is van ez?

- H�t, tudod, a melleket j� n�zni meg taperolni. Olyan puh�k, meg j� �rz�ssel t�ltenek el. – k�zben kez�vel mutogatja, hogy hogyan is fogdossa �ket – Aoi, meg… - harapja be als� ajk�t – � maga a t�k�ly �s nagyon j� az �gyba. F�leg, mikor szadomazosat j�tszunk. – kuncog fel.

- Na, erre m�r t�nyleg nem vagyok k�v�ncsi.

- Pedig, ha tudn�d, hogy milyen j�! Rem�lem a val�s�gban is teljes�l valamelyik �br�ndom. Sz�val, most, hogy Uruha azt hiszi, hogy megijedtem t�le, ideje harcba sz�llni �jra az�rt a form�s pop��rt! – pattan ki a sz�kb�l bal kez�t cs�p�re t�ve, m�g a jobbat �k�lbe szor�tja �s be�ll szuperh�s p�zba.

- Csak nehogy s�r�s legyen a v�ge. – ny�lom le a fodr�sz �js�g�t �s azt kezdem el olvasgatni, m�g a lil�s fest�kcs�kok a hajamban �rlel�dnek.

Miut�n megvoltunk a k�ls� �talak�t�ssal sz�pen be�ll�tottak minket a fot�z�shoz. El�g f�raszt�ra siker�lt �gy a nap �s hossz�ra. Este j�les�en �llok be a zuhany al�, majd a t�k�rben b�mulom az �j hajamat. Furcsa, de meg kell szoknom. Egy biztos, a k�ls�mbe nem lesz sok belesz�l�som. Lefekv�s el�tt m�g bekopogok Kazukihoz, de mivel semmit se hallok bentr�l, ez�rt benyitok, de megint csak �n j�rtam rosszul.

Kazuki dr�ga volt olyan kreat�v, hogy �sszebilincselte a l�bait �s a sz�j�ba bet�m�tt egy ruhadarabot, a kez�t pedig az �gy v�g�hez bilincselte �s �gy lovagolja a nagyobbik vibr�tor�t.

- J�zusom. – ny�g�m a l�tv�ny miatt, amit kerek szemekkel n�zek kiss� led�bbenve, mire kik�pi a sz�j�b�l a ruhadarabot.

- Manabu, ki menn�l?! Nem l�tod, hogy �ppen Aoival szadomazot j�tszunk? – n�z r�m kiss� m�rgesen, egyben zavartan.

- De, bocs. Csak egy J� �jt-et akartam. – csukom be az ajtaj�t.

Ennek teljesen elment az esze. K�pes volt saj�t mag�t kik�t�zni, mik�zben az �gy fej�n�l l�v� Aoi poszternek tartva a fenek�t meglovagolni a vibr�tort.

Az igazi probl�ma az az, hogy ez a kis jelenet az �n elm�mbe igen is bef�szkelte mag�t, �gy sikeresen egy magatehetetlen Kazukival �lmodtam, aki �r�mmel tartotta nekem a fenek�t, minek k�vetkezt�ben az als�m tiszta ragacs lett reggelre.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.