Kazuki

Most, hogy mindenki azt hiszi, hogy lesz�lltam Aoir�l, v�gre sikeresen v�grehajthatom a tervemet Uruha ellen. Eddig Jint felhaszn�lva szereztem titkon inform�ci�kat arr�l, hogy Aoi mikor mit csin�l, mit szeret �s egyek; mindezt egy kis noteszba szorgosan fel is jegyeztem titkos�r�ssal, �gy senki nem fogna gyan�t, ha elolvasn�.

Egy h�napnyi adat �sszeszerz�se ut�n azt hiszem, v�gre ideje akci�ba l�pni. Persze csak mindent a maga m�dj�n. El�sz�r k�rbes�t�ljuk az �ldozatot �s csak ut�na vetj�k r� a h�l�nkat, majd bekebelezz�k, v�g�l el�rj�k a k�v�nt eredm�nyt.

Ism�t kiosonok a pr�bateremb�l pontosan ugyan abban az id�ben, mint eddig, majd veszek egy k�v�t �s egy szelet tort�t a b�f�ben. Mivel telth�z van az asztalokn�l, �gy k�nny� �r�ggyel s�t�lok oda hozz�.

- Ne haragudj, szabad ez a hely? – k�rdem.

- Persze, �lj, csak le. – h�zza arr�bb t�ny�rj�t, �gy vele szembe foglalok helyet.

- Ano, ne haragudj a m�ltkori�rt, hogy csak �gy let�madtalak. – n�zek r� bocs�natk�r�en.

- H�t..�, ok�, de tudtommal nem t�madt�l le, csak �gy k�sz�nt�l, mintha m�r ismern�nk egym�st. – n�z r�m kiss� gyanakv�an.

- Ami azt illeti, �n m�r a Gazette el�tt is a rajong�d voltam, sz�val mikor felt�nt�l itt, akkor nagyon �r�ltem, hogy ism�t hallhatlak zen�lni.

- Oh, t�nyleg? – lep�dik meg kellemesen – Ennek nagyon �r�l�k, te vagy a Screw egyik tagja ugye?

- Igen. Kazuki vagyok, de sosem gondoltam volna, hogy pont veled fogok egy helyen dolgozni. Sz�val miel�tt r�m h�vn�d a rend�rs�get, hogy van egy �r�lt fanod, t�j�koztatlak, hogy ezt nem �n szerveztem! – teszem fel a kezeimet menteget�z�sk�ppen.

- Ok�, ok�, elhiszem. – nevet fel, ami annyira, de annyira j�l �ll neki. F�leg ahogy a piercing megcsillan az ajkai, ez az eg�sz annyira m�v�szien gy�ny�r�.

- L�tom, te is szereted az �deset. – b�k vill�j�val a tort�m fel�.

- Igen mindent szeretek, ami �des �s puha, a ciciket is bele�rtve. – motyogom a v�g�t.

- A micsod�kat? – n�z r�m nagy szemekkel, majd ism�t elneveti mag�t, ami zene f�leimnek, de jelen pillanatban el�gg� zavarba is j�v�k-e miatt – Azt mindenki szereti. F�leg a nagyokat. – vigyorog, mik�zben r�m kacsint, �gy az �n b�tors�gom is visszaj�n – De, most mennem kell, v�ge a sz�net�nknek. Majd m�g tal�lkozunk. – mosolyog r�m kedvesen, �n pedig megbabon�zva b�lintok egyet.

- F�ld h�ja Kazukit. Hah�, itt a F�ld, Kazuki jelentkezz! – l�t�terembe egy teny�r ker�l, ami visszahoz a jelenbe �s ekkor hallom meg Manabu hangj�t mell�lem.

- Ne haragudj, elbambultam.

- Azt vettem �szre. M�r vagy t�z perce itt �l�k melletted �s besz�lek hozz�d.

- Igen? H�t, nem igaz�n hallottam, bocsi. – vakarom meg zavaromban a tark�mat.

- Vettem �szre. – s�hajt egyet megad�an – Nem k�rdezlek, gondolom vele volt�l.

- Igen. – n�zek r� csillog� szemekkel.

- Az�rt csak �vatosan, miel�tt Uruha elkap. – h�z fel az asztalt�l �s indulunk vissza a pr�baterembe.

A h�ten m�g t�bbsz�r is egym�sba botlunk „v�letlen” Aoival, �s minden egyes alkalommal egyre t�bbet besz�lget�nk.

Persze volt, hogy l�ttam �n Uruha rosszall� tekintet�t a t�volb�l, de �n csak egy el�gedett vigyort k�ldtem fel� ilyenkor.

Egyik nap siker�lt �sszefutnunk a doh�nyz�ba, ami m�r t�nyleg a v�letlen m�ve volt. M�r vagy b� egy �r�ja besz�lgett�nk, mikor egy Uruha j�n be az ajt�n, �s ahogy megl�t engem, egyb�l felmegy a pump�ja.

- Aoi, ideje menni. –�ll meg el�tt�nk.

- De, van m�g – kicsit oldalra hajol, hogy r�l�sson az �r�ra – b� egy �r�m. Minek hamarabb odamenni? – �rtetlenkedik.

- Mert jobb hamarabb ott lenni, mint k�sni. – forgatja meg a szemeit.

- Uru, a megbesz�l�s a felett�nk l�v� emeleten lesz, nem a vil�g v�g�n. Am�gy is, te �lland�an k�sel.

- Nem baj, att�l m�g dolgunk van.

- Mif�le dolgunk? – vonja fel szem�ld�k�t.

- Az most mindegy. Gyere �s k�sz! Kazukinak is biztos sok dolga van m�g. Ugye?! – n�z r�m gyilkos tekintettel.

- Ami azt illeti, r��rek �n b�ven. – mosolygok r�, mik�zben �desen pillogok.

- Nem baj, egyesek dolgozni j�rnak be ide �s nem melegedni. Aoi, indul�s! – ny�l t�rsa karja ut�n, amit l�that�an er�sen megszor�t, �s �gy kezdi el kih�zni az �rtetlent.

- Ez f�jt, te h�lye! Mi�rt kellett ezt csin�lnod? – hallom m�g Aoi t�volod� hangj�t, de Uruh�j�t m�r nem, de nem baj, vissza fogja ezt m�g kapni.

Az elk�vetkezend� napokban ink�bb a szomsz�dos vend�gl�kbe j�rk�ltunk ki vagy est�nk�nt �lt�nk �ssze egy-egy vacsor�ra, ahol Uruha nem zavarhatott minket. De, mivel hossz� az oposszum bossz�, �gy a kis incidens ut�n hagytam neki egy p�r hetet a puffog�sra, majd Manabu t�rsas�g�ban be�ll�tok a Gazette pr�baterm�be, mikor is a fi�kon k�v�l m�g j� p�ran vannak ott �s megc�lzom Aoit. Ahogy k�zeledem fel�, Uruha is �gy k�zeledik, hogy elrabolja, de megel�z�m �t.

- Aoi-san, lehetne egy k�rd�sem. – �llok be el�.

- Persze, mondjad.

- Nem �r r�. Sok a dolgunk. – sz�l k�zbe a sz�ke, de mindketten figyelmen k�v�l hagyjuk jelen pillanatban.

- Lenn�l a mesterem?

- H�t, wow, ezzel most meglept�l, de fel�lem ok�. – egyezik bele.

- Szuper! – nyomok arc�ra egy cuppan�sat - Aoi a senpaiom! – ny�jtom ki a nyelvem Uruh�ra, akinek �k�lbeszor�tott k�zzel pr�b�l felny�rsalni a tekintet�vel, de t�l j� kedvem van ahhoz, hogy megijedjek t�le, �gy boldogan t�vozom Manabual.

- Ez most mire volt j�? – von k�rd�re imm�r a kocsiban �lve.

- Nos, kett�t tal�lhatsz. – mosolygok r� boldogan.

- Hogy felcseszd Uruh�t? Mi�rt k�rdezt�l ilyet Aoit�l, mikor � am�gy is a mestered?

- Manabu, ennyire s�g�r nem lehetsz! Aoi elvesztette az eml�keit, ami annyit jelent, hogy Uruha lett az �j mesterem. De mivel Aoi elv�llat ism�t, amir�l � persze nem tud, �gy megint � lett a mesterem. �rted m�r?

- �rtem. Sz�val elint�zted, hogy Uruha ne tudjon megb�ntetni �s sz�pen visszam�szt�l Aoihoz.

- Pontosan. L�tod, megy ez neked. – paskolom meg az arc�t – �s, abba se sz�lhat bele, hogy holnap este elmegy�nk egy Didib�rba.

- J�zusom, zs�k a foltja… - massz�rozza meg orrnyerg�t.

- Most mi�rt vagy ilyen? – k�mpicsorodom el.

- Semmi, csak ezek ut�n nem csod�lkozn�k, ha �gy kef�ln�tek, mint a nyulak.

- Oh, sz�val l�tsz rem�nyt kett�nkre? – m�szok a k�p�be csillog� szemekkel.

- Egy karton pia ut�n sim�n. De m�ssz ki a k�pemb�l, mert �gy nem tudok vezetni. – nyom vissza az any�s�l�sre.

Eg�sz nap szinte lebegek a boldogs�gt�l, a Didib�r ut�n meg egyenesen repkedem. �letemben nem l�ttam m�g ennyi nagy mellett egy helyen, f�leg nem a fejem k�r�l. Ez a hely teljesen feldobott, de nem csak engem, hanem Aoit is, �s a hat�sa n�la is el�g sok�ig megmaradt, minek k�vetkezt�ben Uruha �ton, �tf�len bel�m k�t�tt a h�ten, vagy �ppen vit�t pr�b�lt kiprovok�lni bel�lem. �n nem is �rtem, hogy Manabu hogy j�n ki vele. R�ad�sul, ahogy �szrevettem az ut�bbi id�ben el�g sokat sutyorognak kettesben �s Manabu folyton le akar engem �ll�tani, vagy el akar vinni a senpaiom k�zel�b�l.

- Kazuki, j�ssz eb�delni? – hallom meg lak�t�rsam hangj�t a szob�mon k�v�lr�l.

- Most nem. Dolgom van. – kiab�lok ki, majd el�veszem a szekr�nyem alj�r�l a t�bb sz�z �ves k�nyvemet, amit m�g Aoit�l kaptam r�ges-r�gen, majd nekil�tok megkeresni a megfelel� var�zsitalt, amivel visszahozhatom az eml�kezet�t.

- Ez micsoda? – hallom meg Manabu hangj�t mell�lem, ahogyan a levest�szt�t t�mi a sz�j�ba.

- K�nyv. K�rlek sz�pen ez egy k�nyv. – n�zek r� hal�losan komolyan.

- Kazu, erre �n is r�j�ttem. – �gy n�z vissza, mintha egy retard�lttal besz�lne.

- M�g Aoit�l kaptam. Tudod, � Uruh�val ellent�tben �rt a var�zsitalokhoz. �s miel�tt megk�rdezed, ez a k�nyv titkos�r�ssal van. K�rd�s van? – pislogok r� cuki m�don.

- Uruha is �rt hozz�! – sz�ll mestere v�delm�be.

- Ja, persze. Aoi elmondta az igazat, hogy t�k b�na hozz�, �gy ezt se tudn� rendesen elolvasni, te meg el sem tudod, mivel nem tan�tott meg r�.

- Ezt honnan veszed? Az�rt mert nem tan�tott meg r�, azt nem azt jelenti, hogy � nem tudja rendesen.

- Tudod, ehhez sehol sincs abc �s t�rsai. Ezt nem lehet csak �gy megtanulni, hogy le�lsz bet�ket m�solni. Mindent fejben kell tartanod �s megjegyezned. Nem �rhatod �t, mert b�ntet�st kapsz �rte. Tudod el�g kem�ny volt az az id�szak, mikor ezt tanultam. – beleborzongok abba, ahogy visszagondolok r�, hogy mennyi szid�st, b�ntet�st �s ver�st kaptam p�lc�val a h�tamt�l a talpamig akkor Aoit�l, r�ad�sul volt, hogy eg�sz nap fent kellett lennem vagy csak egy-k�t �r�t aludhattam. – Sz�val tudom, hogy te nem tanultad �s hiszek Aoinak, hogy Uruha b�na hozz�. De, most dolgom van.

- Igen, aminek megint nem lesz j� v�ge. – morogja.

- Ha be�rulsz, akkor nem is csod�lom. – morgom, majd gyorsan ki�rom, hogy mi kell a f�zethez.

Amint �ssze�rtam a dolgokat elindulok bev�s�rolni, majd a recept alapj�n k�t h�t alatt k�szen is vagyok vele. Nagy szerencs�m volt, hogy pont ekkor lett �jhold, mikor is a k�sz f�zetet ki kell rakni az �jszak�ba, hogy a holdf�ny hat�s�ra egyes�lni tudjon.

Reggel �tt�lt�m egy kis kulacsba, majd elindulok vele �s a vip jegyemmel a Gazette koncertj�re, hogy �tadhassam Aoinak.

Sz�pen megv�rom, hogy lej�jjenek a sz�npadr�l a koncert v�g�n. Ahogy megl�tom a t�r�lk�z�vel a nyak�ban, egyb�l odarohanok hozz�.

- Nagyszer�ek voltatok! – n�zek r� csillog� szemekkel – Ezt neked k�sz�tettem otthon. Speci�lis ital. – ny�jtom �t neki a poh�rba �t�nt�tt l�tty�t.

- Oh, ez igaz�n kedves t�led. Pont j�l j�nne egy kis friss�t�. – mosolyodik el �s m�r emeli is a sz�j�hoz a piros sz�n�, kellemes illat� var�zsitalt, mikor Uruha megjelenik a sz�nen �s „v�letlen” nekimegy Aoinak �gy, hogy az eg�sz l�tty ki�m�lj�n.

- Ne haragudj, elkalandoztam. Tess�k itt az �n �d�t�m. – k�r bocs�natot �s nyom a kez�be egy palack vizet.

Erre Aoi csak f�radtan s�hajt egyet.

- Azt hiszem, majd m�skor besz�l�nk. Ma m�r f�radt vagyok ehhez, ha nem b�nod.

- Nem gond. – r�zom meg a fejem – �n sem szeretn�k vit�zni, de l�tod, semmi rosszat nem csin�lok, �s m�gis nekem t�mad. – k�mpicsorodom el.

- Tudom, mostans�g t�nyleg el�g furcs�n viselkedik. Ne haragudj e miatt.

- Semmi baj. – mosolygok r� - Ink�bb menj �s �lt�zz �t, a ruh�d �gy is tiszta italos lett.

- Igaz. Akkor majd h�vlak! – k�sz�n el, �gy elindulok kifel� a kocsimhoz, ahol egy d�h�s sz�ke neki is nyom, mik�zben a nyakamn�l megragadja a p�l�mat.

- Idefigyelj te kis taknyos! – sziszegi a k�pembe el�g d�h�sen – M�gis mit k�pzelsz te magadr�l?! Ha j�t akarsz, t�nj el Aoi k�zel�b�l, mert nagyon meg fogod b�nni! �s rem�lem, a k�zelj�v�ben nem fogsz egy�b dolgokban mesterkedni, mert �gy sem hagyom, hogy siker�lj�n! Ha b�rmi eszed is van, akkor hallgass Manabura �s h�zd meg magad, de nagyon! Vil�gos voltam?!

- Mint a nap. – mosolygok r�, de bel�l az�rt kezdek t�le f�lni, f�leg hogy mik�zben fogva tartott a f�ld is lekezdett k�r�l�tt�nk rengeni.

- Ne h�zz fel, mert nagyon megb�nod! – ahogy kimondta, m�ris bes�llyed alattam a talaj annyira, hogy csak a fejem l�g ki a g�d�rb�l, �gy ki tudok bel�le m�szni, de mire evvel v�gzek, Uruha m�r r�g visszament az �p�letbe.

Eg�sz �ton fortyogok magamban, mert m�st nem tehetek.

- Na, milyen volt a koncert? – k�rdi Manabu, mire �n csak d�h�sen v�laszolok, mik�zben r�v�gom az ajt�t.

- Semmi k�z�d hozz�, �rul�!

Egy id� ut�n siker�l lenyugodnom. Ekkor felkelek �s bemegyek Manabu szob�j�ba, majd bef�szkelem magam mell� az �gy�ba �s el�veszem boci szemeimet.

- Ne haragudj, nem akartam veled kiab�lni.

- Semmi baj. – fordul fel�m mosolyogva, k�zben v�gigsim�t arcomon – Mi t�rt�nt?

- Uruha miatt nem tudta meginni. �n ezt nem �rtem. Tudom, hogy �sszebesz�lt�l ellenne, de akkor sem �rtem, hogy mi�rt nem akarja, hogy Aoi eml�kezzen. Mi t�rt�nt vel�k akkor? Mi�rt j� ez �gy neki?

- Nem tudom, Kazu. – n�z a szemembe – Lehet, hogy olyan dologr�l van sz�, ami nem r�nk tartozik. Biztos megvan az oka.

- Lehet, de �n tudni akarom. – motyogom, majd lehunyom szemeim Manabu �lel�s�ben, �s �gy alszunk el.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.