Aoi

A banda szekere m�r n�gy �ve halad felfel� �s szerencs�re mi is j�l megvagyunk. Hab�r Uruh�nak n�ha vannak furcsa dolgai, de ezt lesz�m�tva � is norm�lis. Vagyis csak volt, mert ami�ta idej�tt a Screw, az�ta teljesen m�sk�pp viselkedik velem szemben, amit nem tudok mire v�lni.

Ak�rh�nyszor megl�t Kazukival besz�lgetni, folyton odaj�n, �s valamilyen �r�ggyel elr�ngat t�le, olykor el�g er�szakosan is.

Most is lett volna m�g egy b� �r�nk a megbesz�l�sig, de � karon ragad el�g durv�n �s kir�ncig�l a doh�nyz�b�l.

- Ez f�jt, te h�lye! Mi�rt kellett ezt csin�lnod? – szedem ki karomat enyh�l� szor�t�s�b�l, mik�zben k�rd�re vonom �t.

- Mert magadt�l a b�d�s �letbe nem szakadn�l el t�le. Nem kell vele foglalkozni, mert csak m�lyebbre nyalja mag�t a seggedben.

- Kazuki nem az a fajta! Hogy felt�telezhetsz valakir�l ilyet, �gy, hogy nem is ismered?! – h�borodom fel.

- Honnan veszed, hogy nem ismerem? – mosolyodik el sejtelmesen �s egyben kiss� g�nyosan, majd ber�nt a liftbe �s nem sz�lunk egym�shoz t�bbet.

M�gis honnan ismern�k egym�st? Ez az egy k�rd�s motoszk�l a fejemben, mik�zben f�lhossz� hajamat piszk�lgatom a teremben �lve. Ahogy v�ge a megbesz�l�snek elkapom Reit�t a teremb�l kifel� menet.

- Besz�lhetn�nk egy kicsit n�gyszemk�zt?

- �m, persze. Valami gond van?

- H�t nem tudom. Egy bizonyos szem�lyr�l lenne sz�.

- Ok�. Menj�nk.

Sz�pen k�l�nv�lunk a t�bbiekt�l �s felosonunk a tet�re, ahol mindketten r�gy�jtunk.

- Sz�val kir�l van sz�?

- Uruh�r�l. Mostan�ban olyan furcsa.

- �rtem. H�t, vel�nk ugyan olyan, mint r�gen volt, de az m�r felt�nt nek�nk is, hogy valami megv�ltozott k�ztetek. Na meg sokszor ideges, de mi t�rt�nt? �sszevesztetek?

- Nem. – r�zom meg a fejem – Hanem, ami�ta itt van a Screw �s elkezdtem Kazukival j�ba lenni, az�ta ilyen. Most is el�g er�szakos volt.  Esetleg Uruha f�lt�keny lenne?

- F�lt�keny? – csod�lkozik el a basszeros.

- Igen. Sz�val, igaz�b�l azt akartam k�rdezni, hogy nem lehet, hogy meleg?

- Ruru meleg? – d�bben meg - Nem tudok r�la. Mondjuk, engem nem zavarna a dolog, ha neki �gy j�, de sosem vettem rajta �szre. De, ezt mib�l gondolod? – vonja fel szem�ld�k�t.

- Abb�l, ahogy viselkedik mikor Kazuki is ott van. Na meg mikor k�rd�re vontam ma, hogy mi�rt ilyen vele, mikor nem is ismeri, akkor burkoltan, de k�z�lte, hogy ismeri �t m�r r�gebbr�l. Sz�val ez�rt gondoltam, hogy mi van, ha zavarja, hogy j�ba vagyunk? – n�zek k�rd�n a basszerosra aki h�mm�g egy sort a v�lasza el�tt.

- Meglehet. Ebben van valami. Majd finoman, de figyelni fogok r�. Mondjuk, szerintem besz�lj vele, h�tha siker�l rendezni a dolgot, mert az is meglehet, hogy csak n�lk�l�zve �rzi mag�t Kazuki mellett.

- Erre nem is gondoltam. – vallom be – De m�g �gy is ugyanannyit vagyok vele, csak ami�ta ilyen furcsa, az�ta tal�lkozom vele kevesebbet.

- Ne agg�dj, megoldjuk. – vereget h�tba a basszeros, mire h�l�s szemekkel n�zek r�.

Reita tan�cs�ra az elk�vetkezend� napokban titokban tal�lkozgatunk Kazuval, minek hat�s�ra meglep�dve tapasztalom, hogy Uruha kezd normaliz�l�dni. M�r ha lehet ezt r� mondani. Persze ez a helyzet csak addig volt szuper �s j�, m�g Kazu be nem �ll�t, ami �nmag�ban nem lenne gond, csak h�t a k�r�s�vel mondhatni nem v�rt reakci�t v�ltott ki Uruh�b�l, amivel tal�n sz�molnom kellett volna, ugyanis teljesen kiakadt rajta, hogy elv�llaltam Kazukit.

- Ez meg mi volt?! – fordul fel�m, k�zben szavait szinte sziszegve k�pi fel�m.

- Hogy, hogy mi? – �rtetlenkedem – Csak megk�rt, hogy tan�tsam, �n meg elv�llaltam.

- Jah, persze, �s te csak �gy elv�llalod mi? Mert szeg�ny kis Kazukinak annyira sz�ks�ge van a te tan�csaidra. – adja el� mag�t, k�zben mellkason b�k mutat�ujj�val, mire �sszer�ncolt szem�ld�kkel n�zek r�.

- Uruha, szerintem ezt most fejezd be. Nem �rtelek, hogy mi�rt zavar, ha seg�tek valakinek, akit azt hiszem, nemsok�ra a bar�tomnak mondhatok.

- A bar�todnak? – nevet fel hiszt�ri�san – Aoi, Kazuki csak dugni akar t�ged, semmi m�st! Nem lehetsz ennyire h�lye, hogy nem veszed �szre!

- Nem, te vagy a h�lye, hogy ilyeneket k�pzelsz be a dolgok m�g�! – emelem fel imm�r �n is a hangom.

- Sr�cok, el�g legyen! – sz�l k�zbe Reita k�z�nk �llva, hogy ha esetleg egym�snak esn�nk, azt megakad�lyozza.

Erre Uruha csak f�jtat egyet, majd git�rja fel� veszi az ir�nyt, �gy m�g ha a fesz�lts�g egy r�sze fent is maradt k�z�tt�nk, de nekil�ttunk pr�b�lni, elv�gre mindj�rt lesz egy vip koncert�nk.

A vita ut�n nem igaz�n besz�ltem Uruh�val, mert �gy �rzem, hogy neki k�ne bocs�natot k�rnie t�lem �s nem nekem k�ne t�le. Reita pr�b�lt vele besz�lni ez �gyben, de hi�ba. Azt�n mintha csillapodott volna ism�t a helyzet, de ezt a koncert v�g�n ism�t sikeresen megc�folta, ugyanis Kazuki �ltal k�sz�tett �d�t�t se tudtam meginni, pedig igen finom illata volt, de Uruha „v�letlen” nekem j�tt, �gy mind a ruh�mon v�gezte, de m�r nem volt er�m hozz�, hogy �sszekapjunk, �gy hagytam az eg�szet.

Fels�met tisztogatva megyek be az �lt�z�be, ahol Reita int, hogy menjek oda hozz�, �gy k�r�s�t teljes�tem.

- Mi az? – k�rdem a nedves fels�t�l megszabadulva.

- Szerintem besz�lj vele. Velem nem akar. Azt hiszem, el�g szem�lyes dologr�l lehet sz�.

- J�, holnap �tmegyek �s besz�lek vele. Ma m�r nincs hozz� er�m, sem kedvem.

Erre b�lint, majd abbahagyjuk a besz�lget�st, ugyanis egy igencsak morg�s Uruha j�n be az ajt�n.

Haza�rve letusolok, majd egyb�l bed�l�k a puha �gyamba �s el is nyom az �lom. M�snap kett� k�r�l kelek, sz�pen megreggelizem, azt�n felk�sz�tem magam lelkiekben az esti programomra. Nem szeretn�m, ha veszeked�s lenne a v�ge. Mikor �gy �rzem, hogy k�szen �llok a feladatra, kocsiba �l�k �s elindulok dr�ga t�rsam h�z�hoz, ahol olyan hat�ra t�jt becs�ngetek ajtaj�n.

- Igen? – nyit ajt�t k�nt�s�ben, de mikor megl�t, szemei kicsit elkerekednek. Gondolom nem sz�m�tott r�m. Most v�gezhetett a f�rd�ssel, mert a tusf�rd�je finom illata egyb�l megcsapja orromat, haja v�g�n �l� nedvess�g pedig csak biztoss� tesz a dologban.

- Szia, nem akarok zavarni, csak besz�lni szeretn�k veled. De, ha nem aktu�lis, akkor majd m�skor.

- Nem, dehogy! – r�zza meg a fej�t – Gyere be �s �lj le, �n addig fel�lt�z�m. – csukja be m�g�ttem az ajt�t, majd m�g �n helyet foglalok, addig � sz�pen �t�lt�zik, majd �gy �l le mell�m oldalasan a kanap�j�ra.

- Sz�val, mir�l van sz�? – k�rdi.

- Figyelj, Uru, �n gondolkodtam az ut�bbi id�ben kett�nk kapcsolat�r�l �s arra jutottam, hogy ez �gy nem lesz j�. – erre picit �sszer�ncolja homlok�t, de nem sz�l, hanem hallgat, hogy befejezzem mondand�m – Arra jutottam, hogy te igaz�b�l f�lt�keny vagy.

- F�lt�keny? M�gis mire? – vonja fel szem�ld�k�t.

- Nem mire, hanem kire. – jav�tom ki.

- Kazukira c�lzol? – k�rdi, �s m�r l�tom tekintet�ben felgy�lemleni a s�t�t felh�ket a n�v hallat�n.

- Tudod, nyugodtan megmondhattad volna nek�nk a dolgot. Ett�l m�g nem �t�l�nk el vagy valami. �s, ha ezt tudom, akkor nem v�llalom el �t, hogy tan�tom, de k�rlek, a probl�m�itokat ne rajtam vezesd le. �g�rem, hogy egy ujjal se ny�lok hozz�. Persze ne �rts f�lre, eddig se fordult meg a fejemben, hogy �gy tekintsek r�. Sz�val nem kell agg�dnod e miatt. – pr�b�lom megnyugtatni.

- Yuu, te mir�l besz�lsz? – n�z r�m �rtetlen�l.

- H�t arr�l, hogy te meg Kazu, sz�val ti ketten j�rtok, vagy j�rtatok �s azt hiszed, hogy �n �s �… – k�zben mindezt mutat�ujjaim �ssze�rint�s�vel mutogatom el neki a v�g�n nagyokat pislogva, h�tha meg�rtette, hogy mire c�lzok.

Erre Uruha nagyokat pislog, majd elneveti mag�t.

- Istenem, Aoi – t�r�lgeti k�nnyeit, mik�zben m�sik kez�vel has�t fogja -, te semmit se v�ltozt�l az �vek alatt, komolyan mondom. Olyan kis vaksi vagy.

- Mi? Mi? Mi? Ezt mi�rt mondod? – �rtetlenkedem – Ti akkor most nem j�rtok, vagy mi?

- Nincs az a p�nz, hogy j�rjak vele. – mondja, k�zben pr�b�l lenyugodni – Te v�gig azt hitted, hogy van k�zt�nk valami?

- Igen. – motyogom kiss� zavarban.

- M�gis, honnan vetted ezt? – k�rdi mosolyogva.

- H�t onnan, hogy azt mondtad, hogy te r�gr�l ismered �t.

- Ajj, te, az�rt mert r�gr�l ismerem, az m�g nem jelenti azt, hogy j�rtam vele. – cs�v�ja meg a fej�t. - De, tudod, kicsit g�z, hogy �gy j�ttek le a dolgok neked, de ez�rt nem hib�ztatlak, mindig is vaksi volt�l. – �ll fel �s indul el a konyha fel�.

- Vaksi? Ezt, hogy �rted? – fordulok t�rzsemmel a konyha fel�, ahonnan k�t s�rrel j�n vissza �s az egyiket a kezembe nyomja.

- Arr�l besz�lek dr�ga Aoi, hogy te sosem vetted �szre, ha valaki udvarolt neked. – kortyol bele s�r�be.

- Ez nem igaz, kik�rem magamnak! – csattanok fel.

- Aha, persze �s ezt higgyem is el? – vonja fel szem�ld�k�t – Most sem veszed �szre, hogy az a kis k�ly�k hogy oda meg vissza van �rted.

- T�nyleg? Ezt mib�l gondolod? – csod�lkozom el.

- Aoi, rajtad k�v�l ezt a vak is l�tja. De k�rdezd csak meg Manabut.

- Ne m�r! �n nem vagyok bel� szerelmes! Most mit csin�ljak? – esem kiss� p�nikba �s seg�ts�gk�r�en n�zek nagy szemeimmel Uruh�ra.

- Hogy, hogy mit? Mondd meg neki azt ennyi. Nem kell t�lkomplik�lni a dolgot.

-  Pedig olyan j�l megvoltunk. – hajtom le a fejem b�natosan – Ezek szerint akkor, te csak nekem akart�l seg�teni, az�rt viselkedt�l �gy? – n�zek vissza r�.

- H�t, mondhatjuk �gy is. – vakarja meg a tark�j�t.

- K�sz�n�m, Ruru. – n�zek r� h�l�san – De az�rt legk�zelebb ezt finomabban is k�z�lhetn�d.

- Majd igyekszem. – mosolyog r�m kedvesen.

Egy ideig cs�ndben iszogatunk, amit �n t�r�k meg gondolataimb�l fel�bredve.

- F�lek, hogy ha megmondom neki, akkor t�bbet nem �ll velem sz�ba.

- �n ebben nem vagyok olyan biztos. Az a k�ly�k az els� pillanatt�l kezdve folyatta a ny�l�t r�d.

- Tal�n igazad lesz. De, tudod, �r�l�k, hogy ezt megbesz�lt�k �s nem veszeked�s lett a v�ge a dolognak. – n�zek r� Uruhara kedvesen mosolyogva, aki erre csak b�lint egyet helyesl�en, majd megh�zza a s�r�s doboz�t, hogy kiigya a marad�kot is bel�le.

- Te nem iszol? – k�rdi, k�zben a dobozom fel� b�k, amib�l csak egy-k�t kortyot ha ittam.

- De, csak elbambultam. – v�laszolom, majd nekil�tok a s�r�m elpuszt�t�s�nak.

Ezek ut�n csak cs�ndben �l�nk �s t�lt�getj�k magunknak a h�zigazda �ltal el�var�zsolt t�m�nyebb italt, ami nem tudom mi, de fonom, �gy ahogy �r�l a poharam, m�ris t�lt�m a k�vetkez�t, majd a k�vetkez�t, m�g az egyik alkalommal egy k�z meg nem akad�lyoz benne.

- Aoi, szerintem el�g lesz. – sz�lal meg a k�z tulajdonosa, �gy fel� kapom a fejem.

- De nincs semmi bajom. Ez csak egy kis it�ka. L�tod, j�l vagyok! – �llok fel, hogy bebizony�tsam, de egyb�l meg is sz�d�l�k, mert most �rzem csak meg, hogy mennyit is ittam ebb�l a finom kis l�ttyb�l. Szerencs�re Uruha elkap a derekamn�l fogva, �gy megmenek�l�k az �vegasztallal val� k�zelebbi ismerked�st�l.

- M�g mindig �gy hiszed, hogy nincs semmi bajod? – k�rdi felvont szem�ld�kkel, de nem igaz�n tudok v�laszolni k�rd�s�re, mert �gy �rzem, hogy a fejem m�g mindig bolyg�sat j�tszik bel�l �s kering az � kis saj�t p�ly�j�n.

- Sz�d�l�k. – motyogom fejem mellkas�nak d�ntve csukott szemekkel, minek hat�s�ra v�gre meg�ll a fejem.

- Gyere, beviszlek a szob�ba, jobb, ha lefekszel. – kap fel �s sz�pen behelyez �gy�ba �n pedig hagyom magam, �gy csak �lveznem kell a puha p�rn�kat �s a takar�t, amivel betakar, minek hat�s�ra el�nt az �lmoss�g.

Kicsit f�szkel�d�m az �gy�ba �gy kezembe akad valami, ami egy piros fonalon l�v� kis fekete g�mb van s�rga kanjival, amire „�r�kre” van �rva.

- Olyan ismer�s… - mondom f�l�lmosan, mik�zben kezemben forgatom a kark�t� g�mbj�t.

- Persze, hisz t�led van. – hallom halkan Uru hangj�t, mik�zben tov�bb takargat, de nem szentelek neki nagyobb figyelmet, mivel elnyom az �des �lom.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.