Aoi

Az �nnepek hamar elteltek a csal�ddal. Ahogy v�ge lett, a gyerekricsaj is megsz�nt �n pedig munk�ba �lltam az �csn�l. Az els� nap �gy izgultam, mint mikor iskol�ba kellett mennem. Az �cs velem egykor� f�rfi, akir�l le�r, hogy �lete eddigi �veit a faluban t�lt�tte le. Kedves, bar�ts�gos �s nyugodt. Nincs benne az, ami a toki�i emberekben. Minden rossz hi�nyzik bel�le, vagy pedig irt� kev�s tal�lhat� meg benne.

A munka teljesen m�s, mint amit el�tte csin�ltam, a fizet�sr�l nem is besz�lve, de m�gis sokkal jobban esik ez a munka, mint a m�sik, a k�rnyezetr�l nem is besz�lve. R�g �reztem m�r ezt, hogy �r�mmel kelek fel a reggel, hogy munk�ba �llhassak, �s ne kelljen hazahoznom, hogy az eg�sz napom a munk�val menjen el.

�ppen a tv-t kapcsolgatom vacsora ut�n, mikor egy interj�t l�tok a volt band�mmal. M�ris tal�ltak egy �j embert helyettem. Meg se lep a dolog, ak�rcsak az sem, hogy a sr�c mindenkin�l fiatalabb �s Ruki ismer�se. Vajon, ha nem j�v�k el, akkor bekopogtak volna hozz�m az ajt�n, hogy m�snap ne menjek dolgozni, mert nem k�rnek bel�lem? Biztosan. Ahogy Rukit ismerem. Vagy pedig a szok�sos alattomos m�don int�zte volna el a dolgokat, hogy kirakjanak. De most m�r mindegy. Nem kell ezen agyalnom �s m�r t�rn�m se kell magam.

�ppen kapcsoln�k el, mert annyira nem �rdekel az eg�sz dolog �gy, ahogy van, de Uruha Ruki szav�ba v�g, amin meglep�d�m. L�tom az arc�n, a tekintet�n �s a mimik�in, hogy nincs minden rendben, de a hangj�b�l is ez sug�rzik.

- � csak egy beugr� sr�c, ennyi az eg�sz!

- Beugr�? Ezek szerint m�gsem � lesz a v�gleges t�rsad. – k�rdi a riporterh�lgy csod�lkozva.

- Az �n t�rsam Aoi. Senki m�s nem l�phet a hely�be!

A hat�rozotts�ga �s az, amit mondott el�gg� meglepett, m�gis j� �rz�ssel t�lt�tt el legbel�l.

- De, Uruha-san, Aoi-san… - de nem meri befejezni a mondat�t Uruha tekintete l�tt�n.

- Am�g nem l�tom a saj�t szememmel, addig nem hiszem el.

- Eln�z�st, csak tudja, m�g nem tudta t�ltenni mag�t a t�rt�nteken �gy m�g mindig Aoit tartja a t�rs�nak, de Yuki a v�gleges �s �j git�rosunk. – z�rja le a t�m�t Ruki, de l�tom az arc�n, hogy meg-megr�ndulnak az izmai �s legsz�vesebben ott helyben leord�tan� a fej�t, �n viszont jobbnak l�tok elkapcsolni innen.

- Az a fi� lesz helyetted? – j�n be any�m a nappaliba �s foglal helyet a cs�sze te�j�val.

- �m.

- J� hamar tal�ltak m�st a helyedre. – mondja kiss� b�natosan.

- Ez m�r csak �gy megy ott fent. Mindenki helyettes�thet�. – mondom a kanap� m�sik v�g�t b�mulva.

F�lek Uruha miatt, hogy baja lesz, vagy megint iv�sba kezd, mint r�gen.  Agg�dom �rte. Legsz�vesebben felmenn�k most azonnal �s magamhoz �leln�m, hogy ne agg�djon �rtem, velem minden rendben van.  Tal�n, ha elmondtam volna neki, hogy elmegyek, akkor most nem lenne ilyen, de akkor az elv�l�s lett volna sokkal nehezebb.

Ett�l az eg�szt�l olyannyira b�ntudatom lett, hogy a lelkiismeretem nem hagyott aludni sem, �gy eg�sz este csak forgol�dtam, vagy ha el is aludtam, akkor Kouyouval voltak r�m�lmaim.

Hi�ba mutatja mag�t er�snek, bel�l tudom m�g sem az. Tal�n a bizonytalans�ga teszi �t ennyire �rz�kenny�, nem tudom, de azt igen, hogy sz�ks�ge van valakire, aki t�lseg�ti �t ezen az eg�szen.

Reggel, nagy nehezen felt�p�szkodom �s telefonom�rt ny�lok. Nem szeretek k�ts�gek k�z�tt teng�dni, mert mindig a rosszabbik j�r a fejemben.  Egy nagyot s�hajtva h�vom fel Yunet, hogy ma este n�la alhatok-e, mert dolgom van a v�rosban d�lut�n.  �r�mmel ad helyet nekem lak�s�ban, de az�rt �vatoss�gra int a v�rosi kiruccan�som miatt.

Az utols� el�tti vonatot c�lzom be �lruh�mban. ami jelen pillanatban egy dioptriamentes szem�vegb�l �ll. Szerencs�re a hajam eredeti sz�n� volt, �gy nem kellett fest�ssel sz�rakoznom, �gy csak egy gyors v�g�sra volt sz�ks�gem. Ma kiv�telesen nem borotv�lkoztam meg, �gy biztosan nem fognak felismerni.

A p�lyaudvaron Yune m�r v�rt engem, mikor meg�rkeztem. Persze j�t nevetett el�sz�r rajtam, mikor megl�tott.

- H�t, �gy t�nyleg nem fognak felismerni.

- Akkor j�. �s ne nevess ki! �n csak szimpl�n f�rfias vagyok! – h�zom ki magam b�szk�n.

- Ja, ami eddig egyszer sem volt�l.

- H�, ezt m�gis, hogy �rted? – r�ncolom �ssze homlokom.

- H�t, tudod, k�ls�leg. A munk�d miatt.

- Ja, arr�l ink�bb ne besz�lj�nk. Nem akarok visszagondolni a teljes testgyant�z�sra �s a szem�ld�kszed�sre. Nem is �rtem, hogy a n�k hogy b�rj�k ezt elviselni.

- H�t igen, ez �r�k rejt�ly. Am�gy mi ez a halaszthatatlan dolog, ami miatt felj�tt�l?

- Agg�dom Kouyou�rt.

- Meg akarod �t l�togatni?

- Nem, az nem lenne t�l j� �tlet. Att�l csak m�g nagyobb b�ntudatom lenne. Kazukival akarok besz�lni.

- Rendben. Te tudod, sok sikert. De, most megyek a l�nyok�rt, mert nemsok�ra v�ge az iskol�nak �s meg�g�rtem nekik, hogy �rt�k megyek.

- Akkor majd n�lad tal�lkozunk. Azt hiszem alapos fejmos�st fogok kapni. – v�lunk el egym�st�l.

M�r csukott szemmel is k�pes lenn�k odatal�lni a PSC-hez ennyi id� ut�n is.

Itt Toki�ban nincs annyira hideg, mint n�lunk, �gy az �csorg�s is kellemesebb. Egy f�l �r�s �csorg�s ut�n v�gre valah�ra kij�n az ajt�n, de nem egyed�l, hanem Manabu t�rsas�g�ban, �gy tisztes t�vols�gb�l k�vetem �ket, m�g k�l�n nem v�lnak.

Mikor elk�sz�nnek egym�st�l, l�p�seimet megszapor�zom, �s ahogy a k�zel�be jutok, magammal h�zom az els� kisebb keresztutc�ba, ahol szerencs�re alig vannak.

� persze amint megl�t, kikerekednek a szemei �s sik�tana, de a sz�j�ra tapasztom a kez�t.

- Pszt! Ne sik�ts, mert lebukok! Kazu, k�rlek! – k�rlelem.

L�tom, hogy arc�ra m�g nagyobb d�bbenet �l ki, de b�zom benne, ez�rt leveszem kezem a sz�j�r�l.

- Yuu? Ez, nem lehet. Te elvileg meghalt�l! De, de… - mondan� tov�bb is, de k�zbe sz�lok.

- Nem haltam meg. Csak szimpl�n lel�ptem m�g a fin�l� el�tt. De, nem besz�lhetn�nk ezt meg n�lad? – Erre csak b�lint egyet, majd fog egy taxit, amivel elmegy�nk hozz�.

Persze amint fel�r�nk a lak�s�ba a nyelve is megered.

- Tudod, hogy mennyire kik�sz�ltem miattad?! Alig b�rtam feldolgozni, hogy meghalt�l! Erre, most itt �llsz el�ttem �s �lsz! Mi ez az eg�sz?!

- Sajn�lom, de honnan veszitek, hogy meghaltam? �n csak lel�ptem a fin�l� el�tt �s ennyi. Vagy a vonat balesetre gondolsz?

- Nem, a fin�l�n m�g ott volt�l. Ut�na. Egy �ngyilkos felrobbantotta mag�val egy�tt az eg�sz buszt �s ott tal�ltak r� a git�rod maradv�nyaira �s egyebekre.

- Nem voltam ott a fin�l�n. Az nem �n voltam. Akkor m�r r�g otthon voltam a sz�leimn�l. Yune k�rte meg Diet, hogy helyettes�tsen.  A sr�c meg gondolom megvette a git�romat �s az�rt volt n�la. Mindent, ami nem kellett r�b�ztam Yunera, hogy adja el. Csak kev�s dolgot tartottam meg.

- Hi�nyozt�l! – �lel �t j� szorosan, �n meg csak elmosolyodom rajta �s viszonzom �lel�s�t.

- Te is hi�nyozt�l, de szeretn�m, ha ezt titokban tartan�d.

- Sz�val, tegyek �gy, mintha a mai nap nem is t�rt�nt volna meg? – ereszt el �lel�s�b�l �s n�z r�m.

- Igen.

- De att�l m�g tal�lkozhatn�nk vagy telefonon besz�lhetn�nk. Sz�netekben lemehetek hozz�d, ha gondolod.

- Rendben. Az j� lenne. Akkor megadom a sz�momat. Viszont lenne egy k�r�sem.

- Ok�, mi lenne az? – k�rdi, k�zben �tny�jtja telefonj�t, hogy �rjam be magam.

- Hogy is mondjam, tudn�l figyelni Kouyoura? Vagyis, nem is figyelni, hanem, agg�dom �rte. – �l�k le a kanap�ja karf�j�ra – Szeretn�m tudni, hogy mi van vele, de ha felkeresn�m szem�lyesen, annak nem lenne j� v�ge. Nem tudn�k hazamenni �s itt semmif�lek�ppen sem szeretn�k maradni. F�lek, hogy ism�t r�szokik az alkoholra, mint r�gen.

- �rtem. Akkor, ha b�rmi van, jelentsem neked?

- Pontosan. M�r, ha nem nagy gond neked.

- Nem, megoldhat�. Hogy vagy benne? – veszi el t�lem telefonj�t.

- Shiro. Jobb nem jutott az eszembe. – vonom meg a v�llamat.

- J� lesz az. Nincs kedved itt maradni, hogy megint ellegy�nk, mint r�gen? Csak most rajong�k inform�l�sa n�lk�l. – mosolyodik el, �n meg �r�mmel maradok.

Yun�t m�g megcs�rgettem, hogy nem megyek �t hozz� az este, mert Kazukin�l alszom, majd a telefon�l�s ut�n Kazu nekikezd a faggat�somnak.

M�snap reggel kiss� m�snaposan kelek, de �gy is j�l �reztem magamat.

- Yuu, �n tegnap elfelejtettem valamit neked elmondani.

- Mi lenne az? – sz�rcs�l�k bele frissen f�tt k�v�mba a nappaliban.

- Uruha felkeresett engem m�g a h�ten �s r�lad k�rdezetett. Szerinte nem halt�l meg. Vagyis nem akarja elfogadni a dolgokat. �gy gondolta, hogy �n tudok r�lad valamit. Persze akkor m�g nem tudtam r�lad semmit se.

- �rtem. Ha, tudn�, hogy mennyire igaza van.

- Kai vele van. M�rmint folyton egy�tt l�tom �ket.

- Az j�. – k�nnyebb�l�k meg – Akkor nem lesz olyan nagy baja.

Azt�n mindenf�le semmis�gekr�l besz�lget�nk, ak�rcsak a r�gi sz�p id�kben.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.