3. rész

Ruki POV:

A szobánkba ülne, gondolkozom, amiket megtudtam. Egészen addig amíg Uruha be nem jön. Azonnal elmondom neki, amit ma hallottam.

- Gackt - sama azt mondta, egy nefilim édesapja a pokolba kerül, miután az Úr megtudja, hogy az anya meghalt... De az én apám eltűnt… Szóval valahol itt kell lennie, nem a Mennyben és nem is a Pokolban. – próbál megnyugtatni, ami nem igazán, jön össze. Nagyon az apámon agyalok és igen is meg akarom találni. Beszédem van vele. Ruru lelép, Kyo pedig előkerül nem is máshol az ablakomon keresztül jön be.

- Kyo…- nézek rá nagy szemekkel.

- Neked Kyo - sama – még ki is oktat. – Esetleg Kyo – san. – Mivel jó gyerek vagyok, kap, egy széket én pedig az ágyamra ülök vissza. Mindig furcsa, hogy itt van ő maga. És mit akarhat. Ezek után egy kicsit összeveszünk a papucsom. Igen is kényelmes. És még cuki is.

- Ó, ideges lettél?

- Inkább dühös

- Szabad neked annak lenned?

- Nem...de ez nem bűn, félig ember vagyok...

- Azért ne felejts el, gyónni... 

- Ne gúnyolódj! – tudok én is meglepetéseket okozni, de nem gondoltam, hogy ennyire. Kyo a székemmel jól hátra esik. Aucs... ez fájhatott.

- Felsegítelek. Nem akartam. – és elkezdem felhúzni mire megint égetni, kezdi, bőrömet így elengedem, ő pedig visszaesik. Ez nagyon fáj.

- Megégettél - szipogok. Most durvábban, mint a múltkor.

- Mutasd! – nagyon lassan merem megmutatni neki. Remélem nem fog hozzám érni, mert felrúgom, esküszöm.

- Ez nem volt szép…

- Azt hiszed, direkt csináltam? A bőröm éget. – magyaráz nekem. - Ráadásul mi ez a segítőkésség? Démon vagyok, rossz te meg itt bratyizol velem! – ezt magam se értem… furcsán érzem magam a közelébe. Pedig undorodnom kéne tőle hisz démon.

- Te jöttél ide! – miért nekem pattog? Nem én mentem át hozzájuk… ennyi… erre visszafordul és annyit mond, hogy szép vagy. Hát eszem eldobom komolyan.

**

Reggel Uruhával egymást ébrezgetjük, mert ma már tanítás van. Annyira nincs kedvem menni, hogy az nem igaz.

- Ruru ébredj, gyere, mert elkésünk! Így is elaludtunk és nincs időnk reggelizni.

A terembe ülve jegyzetelek és unatkozom, na meg próbálok nem bealudni. Így inkább nézem, az udvaron a fákat ahol kit látnak meg szemeim? Kyot a fa tetején és integet. Mi a francot keres itt már megint?

Amikor kicsengetnek, azonnal lemegyek az udvarra – persze nem túl feltűnően – és a fa mögé megyek ahol már ott áll és cigizik. Fintorodom el.

- Mit keresel itt?

- Csak erre jártam Gackt akart velem beszélni – fújja rám a füstöt. Hirtelen beugrik egy kérdés, amit muszáj feltennem. Ő ismerheti, főleg ha démon lett.

- Toshiyát ismered?- nézek szemébe.

Kyo POV:

Elmeséltem már milyen a Poklom, nem? De. Olyan, mint a Föld, csak sokkal sötétebb, és unalmas mert itt nincs egy bizonyos apró termetű angyalka, gyönyörű szép szemekkel. Igen, tényleg kimondtam megint, és még fokoztam is. Na és akkor mi a franc van? Az én gondolataimat nem hallja senki. Furcsa dolgok kavarognak bennem a tegnap óta. Látni akarom, de nem tudom megmagyarázni magamnak, hogy miért, meg Gackt is elgondolkodtat, mármint a viselkedése. Az, ahogy óvta tőlem a fiút. Rukit. Ha tudná, hogy tegnap este meglátogattam – vigyorodom el, ahogy elképzelem a dühöngő ábrázatát. Mert biztos vagyok benne, hogy ha Ruki tud, akkor összes tud mérgelődni. De azért remélem, nem erről akar velem annyira beszélgetni – forgatom ujjaim közt a fehér darab, amit nem rég küldött nekem. Talán, ha lesz időm, még az angyalkámat is meglátogatom – hajítom el a papír fecnit, ami még a levegőben elég.

*~*

Arra jutottam, hogy első helyre a törpét teszem, aztán jöhet Gackt, meg ha már itt vagyok, átnézek Diehoz is. Úgy hallottam akadt egy kis dolga. Legalább ma délelőtt sem fogok unatkozni – indulok el az udvaron, ami ismeretlen túl tiszta. Meg üres is, ami annyira nem is zavar – kapaszkodom fel az egyik fára, pontosabban a Rukiék terme előttire. Milyen szorgos. Hatalmas beleéléssel tudja rágcsálni a tolla végét – röhögök fel ahogy elnézem, aztán azt veszem észre, hogy a mosoly később és még a képemen van. Rettentően ijesztő dolgokat művelek mostanában – horkanok fel, saját hülyeségemet nyugtázva. Amikor erre fordul integetek neki aranyosan, ő viszont nem örül, csak az álla koppan a padján. Ennyire rosszul nézek ki ma, vagy mi? – ugrom le az ágakról és előveszem farzsebemből a cigarettás dobozt. Emberek találmánya, mégis jó. De csak azért, mert rossz, bár bennem nem tesz kárt – gyújtok megy egy szálat és jólesően szívom be a füstöt. Eközben az apró angyalkám ideér hozzám.

- Mit keresel itt? – áll meg tőlem úgy kétméteres távolságot tartva. Lehetne kedvesebb igazán.

- Csak erre jártam, Gackt akart velem beszélni – fújom rá a füstöt arca elé suhanva egy pillanat alatt. Méreget egy pillanatig, aztán elszánt tekintetét az enyémbe fúrja.

- Toshiyát ismered?

Amikor meghallom a nevét elfintorodom. Persze, hogy ismerem azt a fickót, de ez miért érdeklődik pont ő egy olyan után mint Toshiya? Én pedig miért mondanám el neki, hogy tudom ki Toshiya? – így csak megvonom a vállam.

- Miért érdekel? – nyomom el a csikket a cipőm talpán aztán elhajítom, amikre csak egy rosszalló pillantás a reakciója.

- Ha elmondod, én is elmondom – fonja össze karjait maga előtt. Felnevetve dőlök a fának. Hihetetlen…

- Tetszik, hogy, ilyen magabiztos vagy – nézek végig rajta. Feltűnően jobban áll neki az egyenruha, mint a többinek. Akik elég feltűnően nézegetnek engem, amiből arra számitok, nem titkolhatom Gackt előtt azt, hogy meglestem a törpét. A zavart fújtatása szakit ki a gondolataimból.

- Ne terelj – néz félre. Csak nem szégyellős?

- Jó – lököm el magam – De az információnak ára van – állok meg előtte. - Viszont most mennem kell – emelem fel kezem és intek neki, eltűnök a szeme elöl. Amikor megfordulok Gackkal találom szemben magam. Ez a fickó napról napra ízléstelenebbül tud felöltözni – a hideg kiráz, ahogy végignézek rajta, ami közben levetődök a foteljába.

Abba, amelyik olyan fehér…Amúgy mindegyik az.

- Mit akarsz Takanoritól? – Hű, gyorsan a lényegre tért.

- semmit – vonom meg vállamat.

- Nem bánthatod, emlékeztetlek – néz szemeimbe jelentőségteljesen felmorranva dőlök előre.

- Nem is akarom – szűröm ki indulatosan fogaim közt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.