Sajnálom.. ennél többet nem mondhatok.

Mikor a gyönyörű, vidám percek elnyűtt hétköznapokká szürkülnek, akkor már tényleg nem marad semmi, csak a fájdalom. A maró érzés a mellkasban. Tudod Aoi, ezt a hiányod teszi.

Próbáltam másképp, próbáltam jobban.. De nem ment!

Talán így volt megírva a Nagy Könyvben. Nem tudhatom...:

- Légy már pozitívabb!- mondtad mielőtt ott hagytál.

Azt hiszem ekkor már zokogtam. De az emlékek összemosódnak a könnyeimmel.  Én megpróbáltam! Tényleg...pozitív lenni, vidám..boldog..

De Aoi... ha ez nélküled nem megy?!!

Persze lehet, hogy én vagyok gyerekes. De számomra nincs tovább.

Nem akarok beolvadni a szürke masszába- a társadalom nyújtotta "idilli" életbe. Nélküled...

Mindig is úgy gondoltam, hogy igaz szerelem, az nem létezhet.

Aztán megismertelek.. Persze te boldog vagy. Azt hiszem legalábbis, de kétlem.

Vak azért én sem vagyok. De a büszkeséged nem engedi, hogy bevalld...: "hibáztam".

Így pedig nem csak magadnak, de nekem és a világnak is hazudsz. Remélem, azért egyszer boldog leszel.

De én bírom tovább.

 Sajnálom- a te Uruhád.

Befejeztem a levelet. Leteszem az éjjeliszekrényre.

Nincs más hátra. Befekszem az ágyra. Egymásután kapkodom be az irdatlan sok gyógyszert- csak hogy biztosra menjek.

Majd lassan elnyel a sötétség.

Viszlát, szerelmem, viszlát Aoi!

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2013.12.23. 15:40 alice208 Neeeee ez tul szomorú karácsony elöt nem ijet kel ám irni  szegény ruru és aoi :(!! Én nem szeretem a szomoru ficeket azokat nagyon nem csak a mélybe taszitanak . De azért szép let elismerem :)