Írták: Kei&  Mine

Uruha:

Hogy pontosan mit is jelent a karácsony számomra? Őszinte leszek, fogalmam sincs. Viszont azt el tudom mondani, hogy még sosem volt különleges. Persze, kérdezné az ember, hogy egy híres rock sztárnál, hogy is lehetséges ez? Megesik az ilyen. Az ágyban fekszem, de semmi kedvem kikelni még. Pedig ideje lenne, mert ma még el kell mennem ajándékokat vásárolni estére. Mivel karácsonyi parti lesz, és volt egy húzás. Hát én Rukit húztam. Hát csodás?! Ő olyan nehéz eset.. Ahh..Fogalmam sincs mit kéne neki adnom. Csengetnek. Azt hiszem ez Kai-chan lesz. Őt kértem meg,hogy segítsen. Szívesen áll szolgálatomra azt mondta,mivel neki is kell vásárolni. Ő mindenkinek venni fog valami nagyszerűt. Kai-chan már csak ilyen. Persze én is vettem valamit a többieknek,de azt majd később kapják meg. Most Rukinak kellene valami.. Kimászok és ajtót nyitok:

-Szia! Hát veled meg mi van? Sosem szoktál kérésben lenni!-korhol.Én pedig csak vigyorgok: -Foglalj helyet!

Igazából nem tart sokáig elkészülnöm. Még megiszunk egy kávét,majd a nyakamba tekerek egy jó vastag sálat, sapkát is húzok, aztán elindulunk:

 -Szerinted mit kéne vennem ?-nézek rá tanácstalanul. Az utcán sétálunk a vásár felé és lassacskán megfagyok. Elérjük a fabódékat. Mindenhol gyönyörű égősorok, fagyöngy, fenyők. Hangulat zene szól és finom illatok terjengenek a levegőben:

 -Hát...aminek a legjobban örülne...- a végét elmotyogja így nem értem:

-Hm?

 -Semmi-legyint.

-Hát jó..- vonok vállat. Egy ideig sétálgatunk és nézelődünk. De semmi sem kelti fel az érdeklődésem, bár Kai vesz egy két dolgot. Megiszunk egy kis különleges szakét. Majd a plázába megyünk. Ott van egy nagyon tetszetős bolt és úgy gondolom ott hátha találok valamit. Mikor belépek megpillantom szinte rögtön a tökéletes ajándékot. Egy gyönyörű kézzel készített hamutartó, egy csontváz tartja a kezében a szívhez hasonlító tárgyat:

 -Kai..- suttogom. Tudom,hogy tetszene Rukinak.

-Gyönyörű!- ért egyet. Természetesen rögtön meg is veszem. Szép csomagolásban kapom meg. Alig várom,hogy lássam mit szól hozzá. Kaijal meg ebéddelünk majd elválunk. Haza ballagok. Nem sietek igazán,nincs miért. A hó könnyedén hull alá apró szemekben. Egy család sétál el mellettem. Olyan boldognak tűnnek.. A gyerekek körülugrálják anyukat, azt találgatva mit kapnak, az apuka csak mosolyog. Én pedig.. Rájövök, hogy mennyire egyedül vagyok. Talán ideje lenne már nekem találnom egy társat.. Csak sóhajtok.Lepakolok otthon, majd elmegyek zuhanyozni. Ötkor kezdődik a buli,de hamarabb ott kéne lenni, most pedig már két óra van. A készülődés plusz az út.... Jó hosszan fürdők. Majd neki állok valami ruhát keresni. Egy fekete csőnadrágot választok ki, egy sötétkék pólóval,arra húzok egy szürke-fekete kötött pulcsit. A hajam helyre rakom. Még kabát, sál,sapka na meg Ruki ajándéka és neki indulok. Kocsival félóra az út.Vagyis lenne ,ha nem szakadna a hó.. De mivel igen, így óvatosan kell vezetnem. Nem szeretnék ideje korán meghalni. Végülis épségben megérkezem. Összeszedem az ajándékokat, a többieké már a csomagtartóban van egy ideje. Felsietek. Megcsap a kellemes meleg és finom tea illatok. Köszöntök mindenkit,majd lepakolok. Megigazítom magamon a pulcsit és elindulok a srácok felé.

-Sziasztok!-kapolom át Aoit és Rukit. Fura a hangulat..

 -Szia!

 -Most mi van?-értetlenkedem.Ruki elhúzodik tőle:

 -Semmi-motyogja. Haragszik rám vagy mi a franc?! Hát oké, ha ez kell én elmegyek. Hah..otthagyom őket, és elveszek egy pohár az egyik asztalról. Nem tudom milyen pia, de mikor lehajtom csíp, mint az állat.. Bleh.. Kell a fenének ez a sok barom! Nekem jó egyedül is..Nem sokára mellém szegődik Kai-chan:

 -Mond, mi baja Rukinak velem??

 -Mi lenne??-kerekedik el a szeme. Tányérszemű Kai...:

-Nem vagyok vak!! Egy ideje annyira.. Fura velem. Szerintem utál engem. De nem tettem semmit!!

 -Uruha.. Hogy is mondjam el neked..-fogja meg a vállam.- Rukinak nincs baja veled,sőt! Tudod ő.. Ő tényleg szeret téged!- levegőt venni is elfelejtek. Mintha a talaj ki akarna csúszni a lábam alól. Ez valami vicc.. Csak az lehet..Most erre mit mondjak? Fogalmam sincs. Egyszere értelmet nyer oly sok minden. A szememmel őt keresem, Reitával beszélget. Elindulok felé, de Kai visszaránt:

-Mit akarsz mondani neki?

-Fogalmam sincs- sóhajtok.

 -Tudnád szeretni? - Azt hi-hiszem..-bólintok. -Akkor figyelj...-suttog a fülembe.A buli kellemesen folytatódik számomra. Csak huncut mosollyal beszélgetek az emberekkel. Végülis eljön az ajándékozás. Picit zűrzavar van, de mindenki megajándékozza a húzottját,meg akit még szeretne. Én is ezt teszem, a végére marad Ruki. Egyszerre indulunk el egymás felé. A kezébe nyomom az ajándékom és a fülébe sugom:

-Tíz perc múlva gyere az öltözőbe!- meg azt se hagyom, hogy odaadja az ajándékát. Kisietek,Kai már ott vár.

-Tessék!-nyom a kezembe egy rózsaszín masnit :

 -Ez most komoly?!

- Akarod vagy sem?

 -Add ide!!- a nyakamba köti:

 -Sok sikert!- hagy ott nevetve.

Kicsit ideges vagyok.. Izgulok azt hiszem.. Nem sokára nyikorog az ajtó és bedugja szőke buksiját Ruki. Ahjahj..: -Mit szeretnél?- jön közelebb teljesen elvörösödve. Elvigyorodom:

 -Boldog karácsonyt kicsi Ruki!- nevetek az értetlen arcán. Közelebb húzódom és lassan körbefonom a karjaimmal. Mint egy riadt kisegér.. Wehehe.. Apró csókot adok puha ajkaira: -Te engem kapsz!-suttogom

.- Te pedig ezt!-húz elő egy óriási kacsát a háta mögül.

 -Tiszta én!- mindketten nevetni kezdünk.

Azt hiszem ez az első különleges karácsonyom.

Ruki

Ahhoz képest,hogy tél van,még is a napnak fényére kelek fel. Fél szememet kinyitom,s körbe pillantok a szobában,ami szinte kong az ürességtől. Az ágyon,íróasztalon és két nagyobb szekrényen kívül semmi sincs benne. Egy nagyot sóhajtva mászok ki az ágyból és battyogok ki a konyhába,ahol gyorsan még lefőzök egy adag kávét. Pár napra elegendő lesz. Átpillantok a nappaliba,ahol annak kibaszott fenyőfa égői reflektorként világítanak. Nem értem minek állítok fát,semmi értelme sincs. Ha lenne valaki,akivel közösen ünnepelhetném ezt az ünnepet,máshogy állnék hozzá. De az,akibe szerelmes vagyok lassan 3 éve,észre se veszi az érzéseim,pedig eléggé kimutattam neki,de semmi reakció. Ennyire vak lennél Uruha?! Sóhajtva megrázom a fejemet,miközben felállok és a zuhanyozni indulok. Út közben megszabadítom magamat a ruhadarabjaimtól,ahogy beérek a fürdőbe,egyből beállok a kabinba,megengedem a forróvizet,s hagyom a vízcseppek piros csíkokat hagyva maguk után,végig szántsák testemet. Ilyenkor tudok igazán csak megnyugodni,meg mikor énekelhetek. Az a legjobb. Kiadhatok magamból mindent és olyankor még közelebb lehetek hozzá. Törölközővel a derekamon lépek ki a fürdőszobából,s sétálok át a szobámba. Gyorsan felöltözök,bár nem kell igazán sietnem. Az ajándéka meg van mindenkinek. A húzottamnak is,aki nem más,mint az az idióta Ryoga,aki szarvakat kap,mert annyira imádja azokat,és a GazettE-nek is,vagy is majdnem. Reita kap egy új orrkendőt, Aoi új,egyedileg készített pengetőt,Kai szakácskönyvet és Uruha...nos...ő az egyetlen,akinek nem tudtam mit venni. Lehet még is el kéne szaladnom venni neki valamit. Gondolok egyet,kabátot magamra kapom,sapkát a fejemre húzom,sálat a nyakam köré tekerem és megyek is. Veszek neki egy plüss kacsát. El fog küldeni melegebb éghajlatra,de nem baj. Ha rágondolok,elsőre...a szívem hevesen kezd verni,gyomrom görcsbe rándul és gombóc van a torkomban. Zavarba jövök,teljesen elvörösödök,remegni kezdek....vagy is...egy kacsa jut eszembe. Az első játékbolthoz érve,egyből bemegyek,és megveszek egy hatalmas plüsskacsát. Gyorsan haza megyek,összeszedem az ajándékokat,szépen lerakom az asztalra,majd átöltözök. Fekete nadrág,ugyanilyen színű mellény,ami alá egy fehér,hosszú ujjú ing és vörös nyakkendő. Mehetünk. Nem merek vezetni,hisz már eléggé sötét van és farkasvaksággal,kissé nehéz lenne. Kilépve az ajtón picit ledermedek. Esik,nem is,szinte szakad a hó. Sóhajtok egy nagyot. Összébb húzom magamat,úgy indulok el a kiadó felé. Lépteim,ahhoz képest nagyok, és gyorsak.

Mire odaértem szinte kockává fagytam. Lehet,hogy még is csak autóval kellett volna jönnöm,vagy taxival,jobban jártam volna. Felszaladok a lépcsőn,benyitva az ajtón körbe pillantok. Szinte mindenki itt van. Mosolyogva köszöntök mindenkit,miközben lepakolok. Leveszek minden zavaró ruhadarabot,vagyis mehet a kabát,sál,sapka. Egy ismerős hang szólít meg hátulról,mire odakapom a fejemet.

 -Reita!-vigyorodok el.

-De kicsípted magad Chibi-chan!-kacsint rám,mire fejet ingatva nevetem el magamat.

 -Tudod,csak a szokásos! Hozni kell a bájos formámat.-oldalba bököm,mire ő is csak nevetni kezd. Aoi csatlakozik hozzánk,s beszáll az "értelmes" beszélgetésünkbe. Ezért imádom őket ennyire. Mind idióta. Kereső pillantásokkal tekintek körbe a teremen,mire Reita borzol bele a hajamba.

 -Csak nem őt keresed?

 -Nem...-dehogy is nem! Ki mást keresnék?

 -Ahha.-vigyorodik el gonoszul Aoi.

 -Szemetek!-húzom fel az orromat,s elkapom a fejemet. Ahogy megpillantom Uruhat újra a megszokott gyomorgörcs jelenik meg. Rég találkoztunk! Legszívesebben odamennék hozzá,de nem fogok. Majd megvárom míg ő jön. Elmondjam neki,hogy mit érek iránta,vagy inkább hanyagoljam? A hezitálásom kiül az arcomra,amit szerintem észre vettek Reitaék.

 -Mond el neki. Nem veszítesz semmit se!-átkarolja a vállamat Aoi,s rámutat Rurura. Lehet,hogy igaza van,de mi lesz a barátságunkkal? Ránézek az órára. 06:06. Kívánjunk valamit. Tudom gyerekes,de akkor is. Miért ne jöhetne be? Azt kívánom,hogy karácsonyra Uruha-t kapjam ajándékba! Én teljesen hülye vagyok. Hogy kérhetek ilyet? Sose jönne be.

Szinte észre se vettem,hogy odajön hozzánk,s átkarol minket. Kissé összerezzenek,ránézek nagy szemekkel. Nyelek egy nagyot,majd elhúzódok tőle. Megkérdezi,hogy mi a baj,mire egyből rávágom,hogy semmi. Ahogy kiveszem tekintetéből nem tetszett neki se a reakcióm,se a válaszom. Végig nézem,ahogy elmegy...nem akartam megbántani... Sóhajtok egy nagyot,s Aoi-ra nézek,majd Reita-ra.

 -Azt hiszem én inkább elmegyek...-motyogom,mire Rei fejbe csap.

 -Hülye. Csak azért mert most elbasztad,azért van még lehetőséged!

 -Kösz!-sziszegem a fogaim között. -Ez így nem segített most...-zsebre dugom kezemet,s a földet kezdem bámulni. És most? Bocsánatot kell kérnem tőle... Felemelem fejemet,s körbe nézek őt keresve. Többiekkel beszélget és nem úgy tűnik,mintha baj lenne. Ezen egy kicsit elmosolyodok. Ettől függetlenül bocsánatot kell kérnem tőle... Már indulnék el felé,mikor szólnak a többiek,hogy ideje az ajándékozásnak. Nyelek egy nagyot. Akkor később beszélek vele. Odaadom Ryoga-nak a szarvait,amit egyből felvesz és mint az idióta rohangál körbe-körbe. Ezen újra csak elmosolyodok. Mintha megéreztem volna fordulok Uruha felé,aki megindul felém. Kezemben az ajándékával közeledek felé. Nagyokat nyelek minden egyes lépéssel,azt hiszem félek.

-Uruha én...-nem engedi,hogy befejezzem,kezembe nyomja az ajándékot és fülembe suttogja,hogy tíz perc múlva menjek az öltözőbe. Nagy szemekkel pislogok rá,arcom lángba borul,ismételten a torkomban dobog a szívem. Mit akar tőlem?! Hátra fordulok a többiekhez,akik csak vigyorognak. Hülyék. Ökölbe szorított kézzel megyek az öltözőbe,ahonnan Kai jön ki vigyorogva. Értetlenül pislogok rá,majd ahogy elmegy mellettem kacsint egyet. Ez meg...? Sóhajtok egy nagyot,remegő kézzel nyitom ki az ajtót,s lassan dugom be a fejemet. Most vagy soha. Bocsánatot kérek és elmondom,hogy mit érzek iránta. Ahogy megpillantom a masnit a nyakán,elvörösödök.

-Mit szeretnél?-elindulok felé,kissé határozatlanul,mire csak elvigyorodik. Ez nem vicces! Megállok előtte,felnézek rá. A gyönyörű arca,a telt,formás,puha,vörös ajkak,és az igéző barna szemek. A látványtól csak még jobban elvörösödök. Félre fordítom a fejemet,majd visszakapom tekintetem rá,mikor nevetve közli velem,hogy boldog karácsonyt. Mi? De hát már odaadta az ajándékát! Odahúz magához,mire csak nagyokat pislogva nézek rá,miközben egy kicsit összerezzenek. Most még is mit akar?! Ajkaimra tapasztja övét,mire szemeim kikerekednek. Komolyan megcsókolt?!

 -Te engem kapsz!-suttogja ajkaimra,mire elmosolyodok.

 -Te pedig ezt!-elő húzom a kacsát,mire csak annyit jegyez meg,hogy tiszta ő. Ezen nem lehet nem nevetni! Mindketten hangos nevetésbe kezdünk. Azt hiszem most nagyon boldog vagyok. -Szeretlek Uruha.-teljesült a kívánságom...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.