|
5. rész
2014.02.28. 14:39
5. rész
Ruki POV
Szerencsére Gackt nem azért hivatott, mert megtudta, hogy a „szomszédba” voltam. Csak, hogy megvitassuk, hogy lesz a szünidő, ami most jön. Karácsony. Nagyon gyorsan eltelt az idő és nyakunkon az ünnep, bár mi nem tartjuk, de az angyalok mégis megtartják. Ilyenkor minden olyan szép. És gondolom az angyal suliból is a csillogás és a jóság fog áradni.
- Szívesen segítek majd díszíteni Gackt sama – lelkesülők be mire csak felnevet.
- Rendben Takanori! Elfogadom a segítséget. Mivel te új vagy nem tudod, itt fogy, folynak az ilyen nagyobb ünnepek. Holnap nem lesz tanítás, hanem minden osztály a saját termét fogja feldíszíteni, lesz fa és minden féle gömb – kezd el magyarázni, amit örömmel hallgatok. Mindig is imádtam az ilyeneket. Még az apám kereséséről is megfeledkeztem. Amikor Gackt kiengedett és mögöttem csukódott az ajtó esküszöm, hogy bentről Kyo hangját hallottam meg. De nem hallgatózóm, mert azt megéreznék…
Már most tele van az iskola szülőkkel. Sok apuka már most hazaviszi gyermekét az ünnepekre. Így ismerkedtem meg Ruru édesapjával, aki nagyon hasonlít a fiára.
- Apu hagy mutassam be neked az egyik legjobb barátomat Rukit – húz oda maga mellé – nem rég került ide a suliba.
- Nagyon örvendek – hajolunk meg egymás felé – Takashima Ryouichi vagyok – mosolyog rám. Most hasonlít, a legjobban a fiára kijavítom magam. Ugyanolyan szökés haja van és még a hosszúsága is ugyanolyan. Ha nem tudnám, hogy az apukája azt hinném, hogy a bátya. Most érzem újra azt az ürességet a szívembe, ami azóta ott van, hogy tudom ki is az apám pontosan és, hogy nem kellettem neki… Jó sokat elbeszélgettünk együtt. Aminek nagyon örülök Rurut holnap még nem viszi el csak másnap, amikor a suliba is beköszönt az ünnep. Teljesen egyedül leszek a suliba a tanárokkal.
~*~
Hamar eljött a búcsúzás napja. Rurut kikísértem a suli elé –a többi barátom már tegnap elment az apjával – és ott búcsúztunk el egymástól. Ruruéktól mobilt kaptam igy a szünetbe is tudunk majd beszélgetni.
- Ígérd meg nekem Ruki, hogy amíg nem jövök, vissza nem kutakodsz az apád után.
- megígérem. Amúgy is Gackt sama rajtam tartja a szemét, ha már egyedül maradtam diák – megölelem Rurut búcsúzóul majd intek neki, amikor elsétál az apja kocsijához. Visszabillegek a suliba. Már érzem a finom sütemények illatát. Ilyenkor is ugyan úgy készülnek az ételek, mert a tanárok meg persze most én is itt vagyok.
Csak a sütiből csórok és megye kis vissza a szobámba. Belépve egy aprót síkitok – ez nem volt túl férfias – mert az ágyamon Kyo terpeszkedik. Épp a telefonomat nyomkodja. A közös képeket nézi, ahol a barátaimmal vagyok. Kikapom a kezéből a telefont.
- aucs… ez még mindig forró – nézek ujjamra majd vissza rá. – mit keresel itt?
Kyo POV:
Hóra „ ébredek „Nem esett sok, el fog olvadni, aminek örülök, mert ez az egész ronda. Az ünneplés, meg a sok cécó, izgalom, teljesen felesleges mind. Délután, úgy döntöttem – igazából muszájból – úgy döntöttem átugrom Gackthoz. Az ablakot választottam, mint bejáratot, de még volt időm elszívni egy bagót is, miután odaértem, mivel a főangyalka az én drága nefilimemmel folytatott épp eszmecserét. Mindig megtalálom – nézek végig kis, törékeny alkatán, letüdőzve a füstöt. Közben a fülemet hegyezem, és próbáltam úgy állni, hogy ne vegyék észre az erkélyen állok. A karácsonyról volt szó, mire arcomon végigfutott a fintor. Gacktból sugárzik a Ruki iránt táplált mély sajnálat, és fogalmam sincs, hogy ő ezt miért nem látja…Vagy csak azért tűri el, mert nincs senkije? Bár talán jobb, ha nem ismeri Toshiyát…Ha nekem olyan apám lenne, egy percet sem töltenék vele, nemhogy az ünnepeket!
Miután a törpe elment, a megjelenésemmel halálra rémítettem Gackot.
- Nagyon elkalandoztál, ha nem vetted észre a jelenlétemet – fújom nyakába forró, füstös leheletemet, mire újra megugrik, majd felém fordul. – Ilyet többször csinálok, hátha valamelyik alkalommal végleg megmurdelsz egy szívrohamban.
- a kedvességed határtalan – felröhögök a szarkasztikusból hallatán.
- Egyre jobbok a beszólásaid – huppanok le a szokásos helyemre.
- Vitatkozni jöttél? – dől asztalnak cipőjével karbatett kezekkel. Megcsóválni a fejemet, aztán a tárgyra térek. Olyan büdös liliom szaga van, hogy az valami elviselhetetlen, de ha piszkálódok nehezen szabadulok.
- Die azt mondta, ezeket alá kell írnom, meg neked is – dobok le elé egy köteg papírt.
- Mi az?- görnyed föléjük.
- Nem tom’, nem olvastam el – vonok vállat, mire rám pillant egy kérdő tekintettel – Elfoglalt vagyok.
- Tudom is, mi foglal le…- dörmögi, de meghallom.
- Na és mi? – dőlök előre kíváncsian.
- Takanori után kémkedsz – emeli rám szúrósnak szánt tekintetét. Egy pillanatra meglepődök, mert nem tudom, hogy veheti ezt, talán látott vele? Kétlem, ahhoz ő túl elfoglalt…
- fogalmam sincs, miről beszélsz – dünnyögöm nyugodtan.
- Ne tedd az ártatlant, Kyo – emeli meg kissé hangját.
- Soha – kuncogom, majd feltápászkodom. Nekem ennél van jobb dolgom is. Furcsa, de nincs kedvem piszkálni Mr. Jóságot – indulok meg az ajtó felé.
~ * ~
Teltek a napok, munkába temetkeztem, hogy eltereljem a figyelmem a kis angyalról. Ijesztő, hogy minden percben eszembe jut….Die bámult nagy szemekkel, mert egésznap csináltam valamit nem csak a semmit. Kiosztott karácsony gyanánt az ördögfajzatok büntetéseit, egy gyereket elégettem egy másikat pedig kikötöttem, azóta is ott nyöszörög annál a vasoszlopnál. Egyszóval elvoltam. Aztán, viszont amikor elfogyott a tennivaló, a gondolatot tett követte és egy mozdulattal a szobájába „varázsolta” magam. Biztosan örülni fog nekem – dőlök el az ágyán, majd a levegőbe szimatolok. Virág illat. Kellemes, nem mint Gackt irodájában. Nyújtózva a kezembe akadt a telefonja, amit zavartalanul kezdtem nyomogatni. Tipikus emberi hülyeség – húzogatom a képernyőt ujjaimmal, aztán képekre akadok. Ruki a szobatársával, Ruki egyedül, mosolyog, gondolom ezt valaki úgy lefényképezte, mert az iskola előtt áll, Ruki valami barnahajú fiúval….már épp néztem volna a következőt, amikor egy férfiatlan sikoly arra késztett, hogy az ajtó felé pillantsak. Egy fülig pirult angyalka pislogott rám, teljesen meglepődve. Nem csodálom – ültem fel, miután megkaparintotta a telefonját. Száját megint elhagyta egy pici nyikkanás ahogy a hűvös ujja az én forró kezemhez ért.
- Mit keresel itt? – von kérdőre tisztes távolságba hátrálva. Úgy csinál, mintha valaha is bántottam volna – forgatom meg szemeimet szemhéjam alatt.
- gondoltam, jövök boldog karácsonyt kívánni – húzom szarkasztikus mosolyra számat, de a reakciója nem az, amire számitok.
- Ó… - pislog – köszönöm. Neked is – kezd el ujjaival játszani, és a cipője orrát bámulja. – Ez esetben még örülök is neked, mert elég rossz egyedül tölteni – motyogja, nekem tetszik az állam, először azon, hogy mekkora idióta, amiért nem érezte ki a gúnyt a hangomból, aztán pedig azért, mert rájövök arra, hogy..Édesnek találom….
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Jaj ez a fic nagyon jó bár lehetne hosszab fejezet is de nekem igy is jőő nagyon érdekes az biztos teljesen magába ránt
Szia :)
Köszi hogy írtál nekünk örülünk hogy tetszik igen mi is örülnénk ha tudnánk hoszabban irni de nem mindeig van ihlet sajnos de igérjük
baibai :3